✦ „A látás ajándéka” - Rorátés üzenet – Advent 1. hete, péntek reggel ✦

📖 Bibliai alap: Iz 29,17–24;Mt 9,27–31

A mai reggelen Isten Igéje a látás csodájához vezet minket. Izajás próféta arról beszél, hogy eljön az idő, amikor a vakok látni fognak, a tévelygők megértik az igazságot, és a sötétség helyét világosság váltja fel.

E jövendölés beteljesedését látjuk Jézusban, amikor a két vak kiált hozzá:

„Dávid Fia, könyörülj rajtunk!”

Hitük Jézus szívét megérinti, és szemük megnyílik. Ő nem csak testi látást ad — belül is világosságot gyújt.

Advent első hetében különösen is arra hív az Úr, hogy engedjük: világossága elérje az életünk rejtett, homályos pontjait. Talán vannak területek, ahol rosszul látunk — önmagunkat, másokat, a helyzeteinket. Vagy éppen túl gyorsan ítélünk, nem látjuk a másik ember mögött az örömre, szeretetre vágyó szívet. A roráte hajnali csendje arra hív, hogy Jézusnak mondjuk:

„Uram, tedd látóvá a szívemet!”

A látás ajándéka nem magától értetődő. A gyógyított vakok példája arra tanít, hogy a hit nem csupán felismerés, hanem bizalom: mersz odalépni Jézushoz, és megfogalmazni, mire van leginkább szükséged. Ő ma is megkérdezi: „Hiszitek, hogy meg tudom tenni?”

Ha válaszunk egy csendes, de őszinte „igen”, akkor az Ő világossága átalakít: tisztábban látjuk hivatásunkat, kapcsolatainkat, a napi döntéseinket. Így készülünk a nagy Karácsonyi Fény fogadására. 

Imádság

Urunk Jézus,

köszönjük, hogy Te vagy a világ világossága.

Kérünk, nyisd meg szemünket, hogy

felismerjük jelenlétedet a mindennapokban,

és meglássuk azt a jót, amit sokszor eltakar a szürkeség, a félelem vagy a megszokás.

Adj nekünk alázatot, hogy merjük kimondani: szükségünk van rád,

és adj bátorságot, hogy kövessük a Te fényedet.

Ámen. 

Útravaló mondat

„Uram, add, hogy ma mindent a Te világosságodban lássak.”

„A Kősziklára épített nap csendje” - advent 1. hete – csütörtök este

Szentírási részek: Iz 26,1–6 és Mt 7,21.24–27

Ahogy véget ér ez a nap, érdemes egy pillanatra megállni és visszanézni arra a hajnalra, amikor – akár személyesen, akár lélekben – együtt kerestük a Valódit.

A mai üzenet arról szólt, hogy az életünk akkor lesz szilárd és biztonságos, ha a Kősziklára építjük: Krisztus szeretetére, igazságára és hűségére.

Lehet, hogy ma is voltak kérdések, bizonytalanságok, talán viharok is – de ha csak egyetlen lépéssel is közelebb kerültünk a Valósághoz, már erősödött bennünk az alap.

Most, amikor az éjszaka csendje körülölel bennünket, engedjük, hogy mindaz, amit reggel kerestünk, bennünk maradjon: a vágy az igazra, a bátorság az újrakezdésre, és a hit, hogy Isten nemcsak a hajnal óráiban, hanem a fáradt percekben is mellettünk áll.

Bárhol is tartasz ma este – fiatal vagy idős, szülő, nagyszülő, diák vagy munkás –, ugyanaz a Kőszikla tart bennünket: az a szeretet, amely nem dől össze.

🌙 Esti ima

Uram, Jézus Krisztus,
köszönöm a mai nap minden ajándékát: a hajnal csendjét,
a keresés vágyát, a szívem mélyén felébredt fényt.
Kérlek, amikor ma lehunyom a szemem,
erősítsd meg bennem azt az alapot,
amelyre ma reggel építeni akartam.

Add, hogy a bizonytalanságokban Rád találjak,
a kérdéseimben Benned nyugodjak meg,
a viharok között pedig emlékezzek:
Te vagy a Kőszikla, aki megtart.

Őrizd az éjszakánkat,
és vezess holnap is a Fény felé,
amely soha nem alszik ki.
Ámen.

„Aki nemcsak hallgatja, hanem meg is teszi Jézus szavait, az a Kősziklára épít – és megmarad minden viharban.”

„Alap a Kősziklán” - Advent 1. hete, csütörtök reggeli üzenet

Iz26,1–6 az erős, Isten által épített városról beszél, amelynek kapui nyitva állnak az igazak előtt.

A Mt 7,21.24–27 pedig emlékeztet: nem elég hallani Jézus szavait – életre is kell váltani őket. A két olvasmány együtt világít rá arra, hogy adventben nemcsak várakozunk, hanem építünk is. De nem akárhogyan: a Kősziklára, magára Krisztusra.

Az Úr erős várost épít nekünk – de a szívünkben az alapot nekünk kell leraknunk. Talán jönnek szelek, áradások, bizonytalanságok, mégis szilárdan állhat a házunk, ha minden döntésünkben, szavunkban és cselekedetünkben arra törekszünk, hogy Jézus tanítását éljük.

Advent csöndje arra hív, hogy megvizsgáljuk:

– hol építünk még homokra?

– hol kellene újra az Úrra alapoznunk?

– mely területeken tudnánk konkrét tettekkel válaszolni az Ő hívására?

A mai roráte fénye legyen meghívás arra, hogy szívünk „erős városa” egyre inkább Isten valóságára támaszkodjék.

Imádság

Uram, Jézus Krisztus,

köszönöm, hogy Te vagy a Kőszikla, aki megtartasz minden viharon át.

Engedd, hogy ne csak halljam a szavaidat, hanem cselekedjem is akaratodat.

Adj bátorságot az újrakezdéshez, erőt az állhatatossághoz

és nyitott szívet, amely mindig befogadja tanításodat.

Építsd bennem azt az erős várost,

amelynek kapuja sosem zárul be előtted.

Ámen.

Útravaló mondat

„Aki Krisztusra épít, azt nem rendíti meg a vihar.”

800 éve a pályán - 4.rész 🏊‍♂️

„A fény visszatér” – Esti elmélkedés az Advent 1. hetének szerda estéjén

Bibliai idézet:

„A nép, amely a sötétségben jár, nagy világosságot lát.” (Iz 9,1)

Advent első hetének szerda estéjén jó megállnunk egy pillanatra, és visszagondolni a hajnalra, amely ma elindított bennünket. Reggel talán még friss volt a szívünkben az a vágy, hogy ma valami új kezdődjön: hogy a fény, amelyet Isten gyújt bennünk, erősebb legyen minden belső sötétségnél.

Azóta azonban eltelt egy hosszú nap — sokféle érzéssel: fáradtsággal, feladatokkal, találkozásokkal, néha türelmetlenséggel vagy éppen örömmel. Ilyenkor könnyű azt érezni, hogy a reggeli fény megkopott, vagy hogy messzebb kerültünk attól a csendes reménytől, amellyel elindultunk.

De az igazság éppen az ellenkezője: Isten fénye nem halványul el attól, hogy mi elfáradunk. Ő este is ugyanaz, mint a hajnal tiszta csendjében. Nem várja el, hogy estére tökéletesek legyünk; azt kéri csupán, hogy amit ma kaptunk és tettünk — a jót és a nehezet egyaránt — merjük visszaadni neki. Ahogy reggel a „kevesünket” tettük az Ő kezébe, most estére az egész napunkat helyezhetjük oda: a sikereket, amikért hálát adhatunk, és a hibákat, amikből tanulhatunk.

A teológia egyik legegyszerűbb, mégis legmélyebb igazsága éppen ez: nem az számít, mennyire voltunk erősek, hanem az, mennyire engedjük, hogy Isten hordozzon bennünket. És ha ma csak egy apró lángocskát érzünk magunkban, az sem kevés — mert Isten még a legkisebb szikrát is képes fénylő, új reménnyé formálni a holnapi hajnalra.

Esti ima – „A fény megőrzése”

Urunk, Jézus Krisztus,

köszönöm Neked ezt a napot, minden örömét és minden nehézségét.

Köszönöm a reggeli fényt, amely elindított,

és azt is, hogy egész nap ott voltál velem,

még akkor is, amikor nem figyeltem Rád.

Most, amikor este elcsendesedik körülöttem minden,

idehozom Eléd a napom egészét:

ami sikerült, ami nem,

amiért hálás vagyok, és ami miatt elfáradtam.

Te látod, Uram, hogy mennyi bennem a „kevés” —

de ma megtanultam, hogy Neked ez is elég.

Fogadd el hát mindazt, amit ma adni tudok:

az erőm fogytán levő maradékát,

a szavaimat, a tetteimet, a csendben hordozott gondjaimat.

Törj át az éjszakában is

minden maradék sötétséget,

és őrizd meg bennem azt az apró fényt,

amely ma talán csak halványan pislákol,

de mégis a Tiéd.

Engedd, hogy holnap ebből a fényből kelhessek újra,

és hogy minden hajnal közelebb vigyen hozzád.

Áldd meg az éjszakámat békével,

szívemet reménnyel,

és adj nyugodt, tiszta pihenést mindannyiunknak.

Ámen. 

2025. december 3.

 

Az Úr asztalánál: bőség, gyógyulás, remény - rorátés üzenet – 1. adventi hét, szerda reggelére

📖 Bibliai alap: Iz 25,6-10a - Mt 15,29-37.

A roráté csendjében ma újra megszólít bennünket Izajás ígérete: az Úr lakomát készít minden népnek.

Egy olyan terített asztalt lát a próféta, ahol nincs többé könny, szégyen, félelem vagy hiány. Isten bősége nem csak jövőbeli ígéret, hanem már most is elér bennünket: a reményben, az erőben, a vigasztalásban.

Jézus az evangéliumban ugyanezt a bőséget mutatja meg. Gyógyítja az eléje vitt betegeket, majd pedig lakomát ad a sokaságnak: néhány kenyérből és halból mindenki jóllakik. Nem kérdez, nem mérlegel, nem válogat – látja az éhező, fáradt, sebzett embert, és irgalommal fordul feléje.

A mai hajnalon mi is ilyen emberek vagyunk: akik éhezünk a békére, a tisztánlátásra, az erőre, a szeretetre.

A korai kelés áldozata annak jele, hogy vágyunk az Úr közelségére. Hozzuk most eléje, ide az oltára, a kenyér és a bor mellé, mindazt, ami hiány bennünk – és higgyük el, hogy az Ő kezében még a kevés is elégséges, sőt bőségessé válik.

Urunk, Jézus Krisztus,
hozzád hozzuk mai hajnalunk szegényes kenyereit:
fáradtságunkat, hiányainkat, imáink csendes vágyát.
Áldd meg mindezt, és tedd bőséggé a Te irgalmad által.
Gyógyítsd, ami gyenge bennünk,
erősítsd, ami kialvóban,
és vezess a Te békéd asztalához.
Ámen.

Útravaló:

„A kevés is elég, ha Krisztus kezébe tesszük.” 

A Remény Csendje – lefekvés előtti gondolat és esti ima: 1. adventi hét, kedd

📖 Bibliai alap: Iz 11,1–10

Ahogy elcsendesedik a nap, és az esti fények lassan kihunynak, újra felidézzük Izajás próféta látomását a Jessze törzsökéből sarjadó hajtásról.

Reggel még az ébredő remény erejét kerestük, most pedig a nap lezárásakor azt nézzük, milyen finoman, szinte észrevétlenül dolgozik bennünk Isten kegyelme.

Advent idején gyakran úgy érezzük, életünk bizonyos területei elcsontosodtak, megfáradtak, mint egy levágott csonk. Mégis: Isten pont ezekbe a helyzetekbe lép be, és ezekből sarjaszt új életet. Nem látványosan, nem harsányan, hanem a Lélek csendes munkájával: békét, bölcsességet, tisztánlátást fakasztva.

Ez az este arra hív, hogy engedjük el mindazt, ami ma nyugtalanított, és rá merjük bízni azt, ami bennünk még töredezett. A próféta jövendölése szerint a Messiás uralma békét hoz minden széttört részre – ez a béke most is felénk árad.

A mai nap végén kérjük, hogy szívünk váljon jó talajjá: holnap már kicsit mélyebben, kicsit bátrabban sarjadjon bennünk a remény.

---

Esti ima

Uram Jézus, köszönöm neked a mai nap minden fényét és terhét.

A fáradtságommal, örömömmel és küzdelmeimmel együtt teszem most le eléd a szívemet.

Sarjaszd bennem tovább azt az új életet, amit ma reggel elkezdtél –

és adj békés csendet, amelyben a Te Lelked megpihenhet bennem.

Őrizd az éjszakámat, és adj holnapra tiszta, reményteli ébredést.

Ámen.

„Szent Antallal és a Gyermek Jézussal négy lépés a karácsony felé vezető úton.” – 1. KERESÉS

Advent első keddjén, a Szent Antal-tisztelet szentmiséjén ma egy nagy belső utazásba kezdünk. Hétről hétre Szent Antallal és a Gyermek Jézussal tesszük meg azt a négy lelki lépést, amelyek a karácsony felé vezető utunkat formálják.

Ezek: KERESÉS – MEGTALÁLÁS – LELKI SZEGÉNYSÉG – BEFOGADÁS.

A mai lépésünk: a keresés.

Advent a kereső ember ünnepe: azoké, akik nem elégszenek meg a felszínnel, akik többre vágynak, akik szeretnék megtalálni életükben Isten jelenlétét, békéjét és útmutatását.

Ma Szent Antal különösen is mellénk szegődik, mert ő maga is egész életében keresett: igazságot, hivatást, isteni akaratot – és sok elveszett embert talált meg.

Ezen a szentmisén kérjük tőle a kegyelmet, hogy merjünk őszintén, bátran keresni. Merjük kimondani szívünk vágyát, hiányát, kérdéseit. Mert a mondás szerint, „aki keres, az talál” – és aki Isten felé indul, már meg is találta őt.

Most csendben, lelkiismeretünket megvizsgálva, bűneinket megbánva, nyissuk meg szívünket, és tegyük ide az oltárra mindazt, amit ebben az adventben keresünk…

Kedves Testvérek!

Advent időszakában vagyunk, a várakozás, a készülődés, a szív megtisztulásának heteiben. Ebben az évben keddenként Szent Antallal és a Gyermek Jézussal együtt tesszük meg azt a négy lelki lépést, amelyek a karácsony felé vezető utunkat formálják.

Az első a keresés, amely a hit egyik legmélyebb emberi mozdulata. A keresztény ember sohasem készen kapja az élet értelmét, a békét, létfontosságú kérdéseire a választ – hanem útra kel értük. És ezen az úton Szent Antal különösen is segít: ő nemcsak az „elveszett tárgyak”, hanem az elveszett emberek, elveszett béke, elveszett cél irány szentje is.

1. A keresés Isten ajándéka bennünk

Gyakran azt gondoljuk, hogy a keresés a hiány bizonyítéka. Hogy aki keres, az valamit nem tud, valamit nem kapott meg. De valójában a keresés az élet bizonyítéka. - Mert a kereső ember él. - A kereső ember még remél. - A kereső ember még vágyódik. - Aki már semmit sem keres, az a szívét zárta be. Advent viszont éppen arra hív, hogy a szív mozduljon meg: Keresni kezdem azt, akire vágyik a lelkem.

2. Szent Antal – a kereső szív mestere

Az életrajz írói Szent Antalt úgy mutatják be, mint aki egész életét az evangélium keresésének szentelte.

– Fiatalon barátot, lelki társat keresett az úton.
– Érettebben az igaz hivatást kereste, amit Szent Ferenc lelkiségében talált meg.
– Az isteni akaratot kereste, amikor Portugáliából misszióba indult.
– Az evangélium igazságát kereste, amikor prédikálni kezdett.
– És az emberekért imádkozva a békét, gyógyulást, vigasztalást kereste a számukra.

Nem véletlen, hogy ma is azok fordulnak hozzá, akik valamit elvesztettek – mert valahol mélyen tudjuk: aki maga is kereső ember volt, az érti a mi keresésünket.

3. Advent kérdése: Mit keresel most, ebben az évben?

Lehet, hogy valami nagyon konkrétat: egy döntést, egy útmutatást, egy megoldást. - Lehet, hogy valami mélyebbet: – békét, – kiegyensúlyozottságot, – gyógyulást, – a család harmóniáját, – egy elveszett kapcsolat rendezését. - Lehet, hogy önmagadat keresed – az igazi arcodat, amit eltakartak a terhek vagy a hibák.

Advent arra hív: ne félj kimondani, mit keresel, mert Isten csak a nyitott kérdésekre tud választ adni.

4. A keresésnek van egy mélyebb formája a teológiai, hittani, amelyben Isten is keres minket. Gyakran úgy gondoljuk, mi keressük az Istent. De az evangélium szerint Isten az, aki keres minket.

– Ő a jó pásztor, aki az elveszett bárány után indul. – Ő a gazdaasszony, aki az elveszett drachmát keresi. – Ő az apa, aki minden nap várja a tékozló fiú hazatértét.

Mi tehát nem magunkban hordozzuk a keresés vágyát – ez Isten saját mozdulata bennünk.

5. Kedves testvérek beszélnünk kell a keresés bátorságáról és fájdalmáról is

A keresés mindig kockázat. Mert, aki keres, az bevallja: „Nincs meg mindenem.” Aki keres, az beismeri: „Nem vagyok még kész.”

És ez a világ gyakran azt sugallja: „Legyél erős! Ne mutasd a hiányaidat!” De az evangéliumban a hiány nem szégyen, hanem nyílás Isten felé. Ott jön be az isteni fény, ahol reped a fal.

6. Testvéreim azt is mondhatnánk, hogy a Szent Antal-tisztelet: a keresés imádsága, mert amikor keddenként Szent Antalhoz imádkozunk, valójában azt mondjuk:

„Szent Antal, te, aki oly sok keresést kísértél végig… segíts nekem is megtalálni, amit Isten ajándékozna nekem.”

A „Szent Antal kenyere”, az adományok a szegényeknek is ezt a belső mozdulatot fejezik ki: amit keresek, csak akkor találom meg, ha közben másoknak is adok.

7. Befejezésül legyen adventi feladatunk is erre a hétre

Álljunk meg egy pillanatra, csendet teremtve ne féljünk megkérdezni magunktól: Mit keresek idén karácsonykor? Mi fáj? Mi hiányzik? Mit akarok Isten kezébe tenni? - Írjuk le, mondjuk ki, tartsuk csendben Isten elé.

8. Ne feledjük! Szent Antal és a Gyermek Jézus első üzenete ez: „Merj keresni, mert Isten már úton van feléd.”

Aki keres, az úton van. És aki úton van, az közel jár a betlehemi jászolhoz és az abban fekvő Kis Jézushoz. Ámen

„A Béke Gyökereiből Sarjadó Remény” - Rorátés üzenet – 1. adventi hét, kedd

📖 Bibliai alap: Iz 11,1–10

Ahogy Izajás próféta látomása megjelenik előttünk, egy különös kép ragadja meg a szívünket: „Vessző kél majd Jessze törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiből.” Egy kis zsenge élet, amely egy már szinte halott, elkorhadt csonkból tör elő.

Isten így mutatja meg nekünk, hogy az Ő terve sosem pusztul el – még akkor sem, amikor minden elveszettnek látszik.

Advent csendjében erre a reményre figyelünk. A Megváltó, aki Jessze gyökereiből sarjad, a Lélek teljességét hozza: bölcsességet, erőt, tanácsot, istenfélelmet. Nem külső hatalmával győz le, hanem szívünk mélyét érinti meg békéjével.

A próféta jövendölése azt is mutatja, hogy az igazi béke nem emberi erőfeszítés gyümölcse, hanem Isten ajándéka. A farkas és a bárány együtt lakása, a gyermek, aki kígyófészek fölött játszik – mindez arra utal, hogy Krisztusban helyreáll minden, amit a bűn szétszakított.

E rorátés reggelen engedjük, hogy a remény csöndesen gyökeret verjen bennünk. Amikor fáradtnak érezzük a hitünket, amikor régi sebekből próbálunk új életet fakasztani, jusson eszünkbe: Isten különösen szeret a „vágott csonkokból” új fejezetet kezdeni.

---

Imádság

Uram Jézus, Jessze vesszeje, áldd meg a mai napunkat!
Add, hogy Benned újuljon meg a reményünk,
és a Te békéd formálja szívünk gondolatait, beszédünket és döntéseinket.
Tölts el Lelked teljességével – bölcsességgel, értelemmel, erővel –,
hogy ebben az adventben lelkünk talajt készítsen Lelked csöndes sarjadásának.
Amen.

---

Útravaló gondolat

Ma figyeld meg, hol szeretne Isten „új hajtást” fakasztani az életedben.

Hol van az a terület, ahol már szinte lemondtál a változásról?

Add át Neki – mert ahol emberi szemmel semmi sem látszik,

ott kezd munkálkodni Isten csendes, szelíd ereje.

Engedd, hogy a Fény kísérjen az éjszakában - lefekvés előtti gondolat és ima, 1. adventi hét hétfő

📖 Bibliai alap: Mt 8,5–11

Ahogy véget ér ez az adventi nap, jó megállni egy pillanatra, és visszagondolni a reggeli üzenetre. A fény felé indulni nemcsak hajnali döntés, hanem esti visszatekintés is: hogyan sikerült ma élnünk azt, amit reggel szívünkbe fogadtunk?

Advent folyamán Isten nem óriási tetteket kér tőlünk, hanem kicsi de konkrét lépéseket: egy jó szó valakinek, egy pillanatnyi türelem, egy őszinte ima, vagy csak az, hogy nem engedjük el a reményt. Ezek az apró döntések mind-mind a Fény felé vezetnek.

Gondold végig: hol tudtál ma egy kicsit Isten felé mozdulni? Mikor engedted, hogy világosság érjen – akár egy váratlan békességben, egy jó találkozásban, vagy egy csendes pillanatban?

A százados bizalma és Mária egyszerű, mégis mély „igenje” ma is példát ad: nem kell tökéletesnek lennünk, elég, ha nyitottak vagyunk.

És ha voltak nehezebb percek, hibák, fáradtság vagy türelmetlenség – az sem baj. Advent pont arról szól, hogy újra és újra elkezdhetjük. Ma este csak köszönd meg azt, amit ma sikerült elérni, és bízd Istenre azt, ami holnap még formálásra vár. Ő a Fény, aki türelmesen, halkan, de biztosan jön felénk.

🌙 Esti ima

Uram, Jézus Krisztus,

köszönöm neked ezt az adventi napot:

a fényt, amit hoztál,

és azt is, amit még csak ígérsz.

Köszönöm a kis örömöket, a békés pillanatokat,

és mindazt, amiben érezhettem közelségedet.

Bocsásd meg, ahol elfáradtam, türelmetlen voltam,

vagy elfelejtettem Rád figyelni.

Tisztítsd meg szívemet mindattól,

ami ma árnyékot vetett bennem.

Adj holnapra új erőt,

Mária alázatát,

a százados bizalmát,

és a bátorságot, hogy tovább induljak Feléd.

Őrizd éjszakámat,

töltsd meg szívemet békével,

és engedd, hogy nyugodt álomból

a Te fényedre ébredjek.

Ámen.

„A Fény felé indulni este azt jelenti: mindent Istenre bízni, hogy holnap újra tisztábban, bátrabban indulhassunk felé.”

„Keljetek útra a Fény felé!” - Rorátés üzenet az 1. adventi hét hétfő reggelén

 📖 Bibliai alap: Mt 8,5–11

Ezen a hajnali, csendes adventi reggelen együtt állunk az ébredő világ előtt, még a sötétség ölelésében, de már a közelgő világosság reményével. A mai evangéliumban a kafarnaumi százados hitéről hallunk (Mt 8,5–11). Ő az, aki nem látni akar, nem bizonyítékokat keres, hanem kimondja: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, csak egy szót szólj, és meggyógyul az én szolgám.”

Ez az adventi lélek: alázat, bizalom és nyitottság Isten szavára.

A roráté erre hív meg minket. Amikor ma korán felkeltünk, álmosan, talán fázva indultunk útnak, már tanúságot tettünk arról, hogy vágyunk Krisztus fényére.

Vajon miért jó hajnalban misére jönni? Mert a sötétségben találkozunk azzal az élménnyel, amely a világ rendjét formálta: Isten fénye lassan, csendben, de biztosan megérkezik.

A gyertyafényben összegyűlt közösség művét látjuk ma: együtt várunk, együtt imádkozunk, együtt kérjük Isten világosságát. Ebben a közösségben újra felfedezzük, hogy nem vagyunk egyedül. A hit nem magányos út, hanem közös zarándoklat.

És ma különösen Máriára tekintünk. Ő, aki a hajnali világnak az első fényhordozója volt, engedte, hogy Isten formálja szívét. Adventben az ő alázata a mi tanítónk: merjük Isten tervét előbbre helyezni a sajátunknál.

Testvérek, induljunk úgy ebbe az adventbe, mint a százados: bizalommal. És úgy, mint Mária: készséggel. Hogy amikor eljön a Világosság, szívünk nyitott, kész és örömteli legyen.

---

Adventi reggeli ima

Uram, Jézus Krisztus,
ebben a hajnali csendben rád figyelünk.
Add, hogy adventi várakozásunk megtisztítsa szívünket,
hogy alázattal és hittel tudjunk közeledni hozzád.
Erősítsd bennünk a közösség erejét,
és világosítsd meg életünk sötét pontjait.
Mária példája vezessen bennünket a te fényed felé.
Ámen.

---

Útra való mondat

„Ahogy a hajnal fénye áttöri a sötétséget, úgy engedd, hogy Krisztus világossága áttörje a szívedet is.”