péntek, december 30, 2022

Megújult a kolostor kápolnája

Az esztelneki ferences kolostor felújításának céljával 2015-ben uniós pályázati kérelmet adtunk le a Gyulafehérvár-i regionális vidékfejlesztési irodába. A pályázati szerződést 2017 májusába írhattuk alá. Viszont a tényleges kivitelezés csak 2018 október 31-én kezdődhetett el. Menet közben óriási drágulásoknak lehettünk a tanúi mind az építőanyag, mind pedig az órabér terén. Ennek köszönhetően, mivel a megnyert uniós pályázat összegéből nem tudtuk kivitelezni az eredeti tervet, ezért arra kényszerültünk, hogy átgondoljuk, módosítsuk a felújítási terveket.
Végül is a pályázatból fedezhető munkálatok 2021 februárjában fejeződtek be és ennek az átadása, átvétele áprilisban történt meg. 

Az Uniós pályázatból sajnos a kezdeti tervnek körülbelül kétharmadát tudtuk kivitelezni. Amit ezen felül még a tervből megtudtunk valósítani, azt Magyarország Kormányának, a Kovászna Megye Tanácsának és a helyi Önkormányzat időnkénti adományának, illetve ismerős személyeknek, szponzoroknak köszönhetjük. 

Az uniós pályázaton kívüli megvalósításaink közé tartozik a kolostor kápolnájának a felújítása és annak vérkeringésébe való visszaállítása. 2022 őszén, a Magyar Kormány támogatásának köszönhetően, ami a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt-én keresztül jutott el hozzánk, sikerült kiviteleznünk a munkálatokat, amiért ez alkalommal is hálás köszönetet mondunk. Számunkra, szerzetesek számára, nagy öröm, hogy kolostorunk „szíve” újra dobog, hogy újra van, ahova naponta többször is összejönnünk közösségi és személyes imádságainkat végezni. De nem csak nekünk öröm ez, hanem az ide betérő, elcsendesedni vágyóknak, a lelkigyakorlatozóknak és vendégeinknek is az.
Hiszen a szépen felújított külső és belső falak, ajtók, ablakok, az Esztelneki Madonnát, a Szent György vértanút, Szent Ferenc atyánkat és Szent Antalt ábrázoló vitráliák a kápolnának egyfajta misztikus légkört kölcsönöznek, és alkalmas teret biztosítanak az elcsendesedésre és az Oltáriszentségben köztünk élő Krisztus imádására…

Reméljük, hogy Isten segítségével, jóakaratú, jó szándékú emberek összefogásával (például a 3,5% adományozásával is), cégek és intézmények támogatásával sikerül majd a még hátra lévő munkálatokat, mint amilyen a kolostor eredeti ebédlőjének a felújítása, a kolostor körüli terület rendezés, vízlevezetés és a tűzvész által 1921-ben elpusztult templom alaprajzának a feltárást is elvégeznünk.
Addig is Isten fizesse az eddigi pozitív hozzáállást, a lelki, erkölcsi és anyagi támogatást. 

fr. Szilveszter ofm 








ÉVVÉGI HÁLAADÁS - Szent II. János Pál pápa imája

„Uram, köszönöm Neked az ajándékba kapott éveket és évtizedeket!
Köszönöm az életem minden eredményét, amivel megörvendeztettél és minden kudarcát, amivel a korlátaimra figyelmeztettél.
Köszönöm a családtagjaimat, akik elviselnek, akik mellettem állnak és szeretnek. Uram, kérlek, bocsásd meg, amit rosszul tettem, és amit elmulasztottam.
Köszönöm, hogy te nem mész nyugdíjba, hanem ma is mindent megteszel az üdvösségemre.
Uram, adj nekem hálás szívet, hogy mindig észrevegyem, több okom van a hálára, mint a panaszra.
Ments meg az irigységtől, elégedetlenségtől, nyugtalanságtól, a minden-tudás látszatától és a mindent- jobban-tudás hazugságától, a gyanútól, hogy valaki mindig bántani akar.
Ments meg a közönytől, a házsártos, barátságtalan viselkedéstől, az örökös zsörtölődéstől, a rút önzéstől, a mindent elborító keserűségtől és a hiábavalóság nyomasztó érzésétől.
Uram, adj erőt, hogy békésen hordjam az öregkor terheit, humorral fogadjam a feledékenységem jeleit, erőtlenségemet, érzékszerveim tompulását, testi-szellemi erőm hanyatlását.
Uram, adj bölcs szívet, hogy meg ne feledkezzem a végről itt, és a kezdetről odaát.
Kérlek, adj kedvet a munkához, amit még elvégezhetek.
Tégy hasznossá, hogy ne érezzem csak tehernek magamat és adj alázatot, hogy belássam, egyre inkább másokra szorulok.
Adj kedvet az imádsághoz, a Veled való beszélgetéshez.
Adj világosságot, hogy jól lássam magam, és jól lássak másokat is.
Adj jókedvet és nyitottságot, hogy még mindig tudjak befogadni és adj szeretetet, hogy ne csak panaszkodjak mások hidegsége miatt, hanem árasszam a szereteted melegét.
Uram, maradj az, ki mindig voltál: a megbocsájtó Édesatyám. Ez indítson arra, hogy én is tudjak megbocsájtani.
Ne engedd, hogy valaha is fáradt legyek a köszönet-mondáshoz.
Ne engedd, hogy valaha is abbahagyjam a dicséretedet.
Tartsd meg és növeld a hitemet.
Szólj Uram, még hallja a Te szolgád. Ámen.”

Szent II. János Pál pápa imája

Esztelneki plébánia hirdetései –Szentcsalád ünnepén

1. Szentcsalád ünnepén, vagyis ma egyházmegyénkben a Család-pasztorációs kiadásokra gyűjtenek, ez irányú adományukat Isten fizesse! 

2. Holnap, Szent Szilveszter pápa napján a plébánia templomban hálaadó szentmise délután 4 órakor lesz és a ferences templomban délután 5 órától kezdődik. 

3. Szilveszter éjjelén ½ 12-kor kinyitjuk a templomot és kitesszük az Oltáriszentséget imádásra, majd éjfélkor szentségi áldásban részesülve léphetjük át az újév küszöbét. Aki teheti, tartson velünk… 

4. Január 1-én, vasárnap, a Boldogságos Szűz Isten anyaságának fő ünnepén a szentmisék a megszokott időben, de. ½ 10, 11 és du ½ 1-kor lesznek. 

5. A plébánia templomban a szentmisét a hívekért ajánljuk fel. 

6. A ferences templomban megemlékezünk Takács Gábor atyáról, aki 48 éve, az Amerikai Egyesült Államokban hunyt el, és aki hat éves szünet után, 1936-ban újra indította a ferences életet Esztelneken és lakhatóvá tette a tűzvész után megmaradt jelenlegi kolostor (keleti szárnyát) épületét. 

7. A kurtapataki szentmisében Bartok Attila nagyszülöinek lelki üdvéért imádkozunk. 

Istennek hála, a héten szépen lezajlottak a házszentelések. Hálás köszönet azoknak, akik ebben tevékenyen részt vettek, mindenek előtt a híveknek, akik fogadták a szent keresztet és adományukkal támogatják a plébánia működését. Köszönet Bernardin atyának, aki oroszlánrészt vállalt a házszentelések végzéséből, köszönet a kántor úrnak, a segítőknek, B. Lászlónak és B. Elemérnek, a fiúknak és lányoknak, akik a vidimuszi és a csengettyűs szolgálatot végezték. Isten fizesse! 

vasárnap, december 25, 2022

AGAPÉ - Karácsony csodája (40. adás)

Ferences Plébánia hirdetése – Karácsony szent ünnepén

Mai szentmisénket a három templom és kolostor jótevőiért ajánljuk fel, azokért, akik anyagilag, munkával és imával segítenek bennünket lelkipásztori tevékenységünk végzésében.

Holnap, Karácsony másod napján, Szentcsalád ünnepén, december 30-án, pénteken és január 1-én, a Boldogságos Szűz Isten anyaságának főünnepén a szentmisék a megszokott időben, de. ½ 10, 11 és du ½ 1-kor lesznek. 

Hétfőn. karácsony második napján:

Plébánia templomban: +Kovács István és +Komán István, valamint a családok halottjaiért.

Ferences templomban: + Cserei Szilveszter lü

Kurtapatakon: +Réti Árpád és Katalin lü.

Kedden plébánia templomban du. 5 órától +Vargáné, Rancz Ilona lü. 6 hetes.

Szerdán a plébánia templomban du. 5 órától +Páll Imre és a család elhunytjaiért. 

Csütörtökön ferences templomban du. 5 órától +Pál Mária Magdolna lü a 6 hónapos szentmise.

Pénteken a ferences templomban, Szent Család ünnepén: +Cserei Albert, felesége Ida és Csereiné, Mátyás Rozália lü. 

Már előre hirdetjük, hogy plébániánkon a bérmálás április 26-án délután 5 órától lesz.

A házszentelések kedden alsó Esztelneken és Esztelnek középső részén a gyártól kezdődnek, szerdán felső Esztelneken Mátyás Jenőtől és Csütörtökön Kurtapatakon lesz. 

December 31-én, szombaton, Szent Szilveszter pápa napján az év végi hálaadó szentmise a plébánia templomban délután 4 órakor és a ferences templomban du. 5 órától lesz. 

Szilveszter éjjelén ½ 12-kor kinyitjuk a templomot és kitesszük az Oltáriszentséget imádásra, majd éjfélkor szentségi áldásban részesítjük a jelenlévőket. 

Végezetül, de nem utolsó sorban kívánjuk, hogy a Betlehemi Kisded egészséggel, örömmel, békével, egyetértéssel, szeretettel és az élet göröngyös, olykor sötét útjához szükséges világossággal és kegyelemmel töltse be mindnyájuk szívét, szeretteikkel egyetemben. Kérjük, tolmácsolják ünnepi jókívánságunkat az otthon maradt időseknek, betegeknek és a kisbabákra, gyerekekre vigyázó édesanyáknak is.

Gyermek született, Fiú adatott nekünk - Karácsony

Evangélium: Jn 1,1-18

Kurtapataki kápolna - pásztorjáték - 2022
A világtörténelem fordulópontja, az idők teljessége, Urunk, Jézus Krisztus születésének napja. Az egész teremtett világ erre a fordulópontra készült, de mégis milyen kevesen ismerték fel az isteni örök Ige látogatásának idejét. A világ Világossága egyre nagyobb fénnyel ragyogja be a történelmet, és minden embert ösztönöz a megváltás befogadására. Mi, hittel és örömmel valljuk a szentmise kezdőénekével: Gyermek született, Fiú adatott nekünk, az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Isten örök terveinek Hírnöke. 

Figyelemre méltó tény, hogy az Egyház karácsony szent ünnepén, amikor tetőfokára hág az ünnepi hangulat, amikor mindenki elérzékenyül a betlehemi istálló jászlában fekvő Kisded láttán, amikor a szeretet ünnepén örvendezünk, az evangéliumban a legnehezebben érthető, legfilozofikusabb, leginkább gondolkodásra késztető evangéliumi szakaszt tárja elénk. János elmélkedő sorait az örök Igéről. 

Az Egyház liturgiáját, imádságait, a szentírási szakaszok összeválogatását az évszázadok érlelték meg. Semmi sincs véletlenül benne, mindennel valamire tanítani, inteni akar bennünket a mi Anyaszentegyházunk, így a mai evangéliumi részlettel is. 

„Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige”. Elgondolkodtató rész. Ha meg akarjuk fejteni e titkot, akkor gondolkodnunk kell fölötte, bár nem szívesen tesszük, inkább a zajt választjuk a csend helyet. 

Tény, hogy minden kisbaba nagyon aranyos és szívet indítóan gyönge és kedves tud lenni. Viszont ebben az esetben, abba kell belegondolnunk, hogy ki ez a gyermek, s hogyan került közénk. Szent János evangélista pontosan erről beszél. És ahogy az ember olvassa ezeket a sorokat, ahogy elgondolkodik fölöttük, megdöbben azon: hogy ki ez a gyermek: a Magasságbeli Isten Fia, a megtestesült, az emberré lett második isteni személy, aki azért helyezkedett az ember szintjére, hogy az embert fölemelje méltóságára: „mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott nekik, hogy Isten gyermekévé legyenek” – írja szent János evangélista. 

És az Ige testé lett és közöttünk lakott… Olyan megszokott már évről-évre ez a gyermekarc, mint ahogy megszoktuk már, hogy szentáldozáskor magunkhoz vesszük azt a kis szent ostya darabkát, aminek ugyanolyan az íze, mint a többinek – pedig ha sokszor belegondolnánk, hogy micsoda óriási valóság rejtezik abban a kicsin ostyában... Ugyanígy az a betlehemi kicsiny gyermek sokkal több, mint aminek látszik: Ő a Teremtő Isten Fia, a második isteni személy, az évezredeken keresztül várt Messiás, Megváltó. 

Igen, a jászolban fekvő Gyermekben – miként az Isten képére teremtett látható emberben is – megmutatkozik a láthatatlan Isten. Ezzel kapcsolatosan valljuk a karácsonyi szentmise első prefációjában, „az Ige megtestesülésének titka által a te dicsőséged új fénye ragyogott föl nekünk, hogy amikor látható alakban ismerjük meg az Istent, a láthatatlan világ szeretetére gyulladjunk általa.” 

Itt idézhetjük Szent Ferenc atyánknak, Isten Szegénykéjének karácsonyi élményét, csak zárójelbe szeretném megjegyezni, hogy jövőbe lesz 800 éve, hogy fölalította az első, élő betlehemest, amiből elterjedt a világon a betlehemezés. Szent Ferenc karácsonyi élménye az, hogy Jézus iránti szeretetét az Oltáriszentség és a Megtestesülés titkának összekapcsolásával figyelmünket a láthatatlan világ szeretetére irányítja, amikor így ír az első intelmében: „Íme, nap-nap után megalázza magát, mint akkor, mikoron királyi trónjáról a Szűz méhébe szállott alá; nap-nap után közénk jön alázatos külsőben; nap-nap után leszáll Atyja öléről az oltárra és a pap kezébe adja magát.” (Int 1,16-18)

Karácsony misztériuma, titka által hallatlanul merész és érthetetlen dolgot állít a kereszténység, vagyis azt, hogy a mindenség teremtője emberré lett. Ha belegondolunk ebbe a ténybe, akkor ez emberi ésszel nézve megbotránkoztató. Ugyanis könnyebb elhinni Isten létét, mint azt, hogy az a betlehemi kisded, az a jászolban fekvő kisbaba, a hatalmas Isten Fia. 

Vajon mi volt az, ami arra késztette az Istent, hogy ezt tegye, mi volt az, ami miatt a megváltásnak ezt a módját választotta? Mert másképp is megválthatta volna a világot - hiszen Isten mindenható. 

Egyelten lehetséges magyarázat: a SZERETET. Lehet, hogy most ez a megindokolás, sokakban csalódást okoz, mert oly megszokott és elkoptatott szó a szeretet. Mindenfélére használják és kihasználják. Amikor pedig az Egyház a szókincsében használja ezt a szót, akkor sokszor úgy érezzük, hogy nem több mint egy üres szóvirág, egy megszokott sablon. Ez azért van, mert a szeretet fogalma sokkal mélyebb és nehezebb, mintsem gondolnánk. 

Hogy milyen az igazi szeretet? Az természetesen összhangban áll az Istenről alkotott képünkkel. Az egyik, helytelen Istenkép szerint, úgy áll előttünk az Isten, mint aki a menny trónusának magasából figyeli az embereket és osztogatja parancsait, s parancsai oly messziről hangzanak, hogy nem értjük meg azokat, ennek következtében úgy gondoljuk semmi közünk az egészhez. Hány és hány embernek kimondva, kimondatlanul ilyen az istenképe. 

A másik hamis Istenkép, aki értelmetlennek tűnő módon közénk rohan, emberek közé, s nem tesz semmit azért, hogy legalább valami tisztességes helyen szülessék meg, ne egy istállóban. Nem tesz semmit azért, hogy mentse életét, hanem hagyja, hogy az emberek keresztre feszítsék. 

Hát volt értelme ennek az életnek? Hiszen annyi, de annyi gonoszság volt még utána, és van napjainkban is az egész világban. Úgy tűnik, hogy annyi, de annyi ember esetében hiába jött közénk, s lett megváltónk, mert tovább élik bűnös életüket. Volt értelme a betlehemi istállónak? Ki más válaszolhatna ezekre a kérdésekre, mint maga az Isten – s a Betlehemi Kisded hallgat. 

Csak az angyalok éneklik éneküket, mintha nem is látnák a kis Jézus körüli nyomorúságot: Dicsőség a magasságban istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek. 

Gondolkodjunk el ezen a megmagyarázhatatlan isteni szereteten. Kérjük Isten kegyelmét, világosítsa meg elménket, hogy valami szikrányit is felfogjunk abból a súlyos mondatból, melyet Szent Jánostól hallottunk: És az Ige testé lett és közöttünk lakott. S ha valamit sikerült Isten kegyelméből felfogni ebből a súlyos és mély igazságból, akkor elmondhatjuk az apostollal: Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. 

Mi pedig láttuk az ő dicsőségét… Természetesen nem a test szemével, hanem a testi szemnél sokkal többet látó szív és lélek szemével és szeretetével. 

Hát adja Isten, hogy az Esztelneki Madonna közbenjárására, a mai szent ünnepen és az elkövetkező napokban, hetekben és években, a lélek szemével mi is megláthassuk, fölfedezhessük a betlehemi Kisdedben és a mellettünk élő emberben is a láthatatlan Istent. 

Mai gondolatainkat egy áldással, pontosabban egy karácsonyi áldással szeretném befejezni: 

„Amikor a Betlehemben született gyermekre emlékszel, hajolj meg a tulajdon szívedben élő gyermek előtt, és kövesd álmaid csillagának fényét, s tudd, Isten veled van, bárhová mész is. 

Hagyd, hogy az istállóban született remény megmutassa neked, hogy az Úr egy kisgyermeken át is képes meg változtatni a világot. 

Karácsony szelleme egész évben melengesse lelkedet! 

Béke és jóság, valamint isteni kegyelem kísérjen utadon az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten nevében a világ végezetéig! Ámen”  

szombat, december 24, 2022

Plébánia templom: tető felújítás, ereszcsatorna, esővíz levezetés…

Évekre visszamenőleg probléma volt az Esztelneki plébánia templomtető esővíz levezetésével, ugyanis az idő vasfoga nagyon kikezdte és helyenként meg is „őrölte” az ereszcsatorna hálózatát. Így a víz sok helyen a templom falán folyt le, ezáltal súlyosan károsítva a falakat is. 

Ez év őszén a Magyar Kormány támogatásának köszönhetően, ami a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt-én keresztül jutott el hozzánk, sikerült ezt a problémát kiküszöbölni, egy új ereszcsatorna hálózat kiépítésével.

Amúgy, szintén a Magyar Kormány támogatásának köszönhetően, ami a Teleki László Alapítvány által jutott el hozzánk, ez év nyarán sikerült a teljes tetőszerkezet meghibásodott, sérült részeit kijavítani és a tetőt, a régi cserepeket letisztítva, kiegészítve, újra fedni. 

Mindkét támogatásért hálás köszönet!

Természetesen mind a templom tetőfelújításának, mind pedig az ereszcsatorna hálózat újba tételénél az egyik legfontosabb szempontja a műemlékvédelmi szabályokhoz való igazodás volt. 

A plébánia templom műemlék lévén, ezért a tetőfelújítási és ereszcsatorna kicserélési munkálatai a szakember által kidolgozott terv alapján és az ehhez szükséges engedélyek beszerzése után történt. Így az elvégzett munkálatok megfelelnek az esztétikai feltételeknek és a műemléki előírásoknak. 

Reméljük, hogy Isten segítségével, jóakaratú- és szándékú emberek összefogásával és intézmények támogatásával sikerül majd a templom belsőjét, külsőjét és az azt körülvevő falat is felújítani, annál is inkább, hogy az ehhez szükséges felújítási terv is kész és a szükséges engedélyek is megvannak.

fr. Szilveszter ofm 






vasárnap, december 11, 2022

Advent 3. vasárnapja - Örüljetek az Úrban szüntelenül...

Szilveszter archívumból 
Az adventi idő liturgikus szövegei ismételten arra hívnak minket, hogy Jézusra várakozva éljünk, hogy ne szűnjünk meg várni eljövetelét, s így nyitottak és készségesek maradjunk a Vele való személyes találkozásra. 

Ezt az időszakot, amikor örvendezve várjuk Urunk születésének, Karácsonynak ünnepét (II. Adventi Prefáció) különösen is jellemzi, illetve kellene, hogy jellemezze a szív ébersége, nyitottsága, öröme. 

Az éberség, amire itt utalunk, nem csak fizikai állapot, vagyis nem csak arról van szó, hogy éppen nem alszik az ember, hanem erkölcsi-szellemi készenlét, ami nélkül félresiklik az ember élete és nem talál el az élő Istenhez, hanem megmarad a biológiai létezés és a pszichés örömök sóvárgása szintjén. 

A szív ébersége az, amit nekünk mindig, a mindennapok során gyakorolnunk kell. A külső környezet, a társadalom, amelyben élünk, a szokásos, kereskedelmi jellegű üzeneteket kínálja csillogó, villogó reklámjai által. 

A kereszténynek úgy kell élnie Adventben, hogy ne hagyja figyelmét eltéríteni a reklámok csillogása által, hanem helyesen értékelje a dolgokat, s így belső tekintetét Krisztusra szegezze. Ha ugyanis kitartunk „imádságban virrasztva és dicséretében ujjongva” - mondja a szentmise adventi prefációja - akkor, szemeink képesek lesznek felismerni benne a világ igazi világosságát, amely azért jön, hogy eloszlassa a homályt, a bűn sötétségét. 

A mai nap, az öröm vasárnapjának liturgiája különösen is az örömre biztat minket: nem szomorú, hanem vidám virrasztásra, adventi várakozásra. Szent Pál írja: „örüljetek az Úrban szüntelenül: újra csak azt mondom, örüljetek, az Úr közel van!” (Fil 4,4) áll a mai vasárnap szentmiséjének kezdő versében/énekében. 

Egyes felmérések szerint az orvoshoz fordulók közel harminc százaléka nem annyira testi okokból beteg, hanem lelki okokból, túlterheltségből, gondokból vagy éppen ellenkezőleg, a túlságosan üres élete miatt nem érzi jól magát a saját bőrében, és ezért így előbb-utóbb testi betegségtünetei keletkeznek. Az ilyenre szokták mondani, hogy “idegalapon” van a betegsége, azaz neurotikus eredetű. Ez testi és lelki zavarokban megnyilvánuló idegbetegséggel kapcsolatos; értelmi vagy érzelmi problémában szenvedőt jelent.

Igazából, amivel itt baj van, az a lélek, a sivárság, a boldogtalanság, a képtelenség arra, hogy az ember örülni tudjon. Aki lelkileg beteg, az nem szereti a saját életét, nem szereti a többieket, nem szereti a világot és ez a szeretet-gátoltság és ez az örömtelenség előbb-utóbb valahogy megbetegíti a testet is. Nagyon nagy szám ez a harminc százalék, a neurotikus eredetű panaszok száma, és ezért is fontos, hogy Isten az ő szavával, az apostolon keresztül az örömre hív minket: „Örüljetek az Úrban szüntelenül: újra csak azt mondom, örüljetek”!

Az igazi öröm nem a szórakozás, kikapcsolódás gyümölcse, vagyis az élet feladatai és felelőssége elől való menekvést értve rajta. De nem is a derűs lelkiállapot, ami az alkotás vagy elért siker jó érzéséből fakad. 

Az igazi öröm valami mélyebbhez kötődik. Természetesen a hétköznapi, gyakran szédületes életritmus közepette fontos időt találni a pihenésre, de az igazi öröm az Istennel való kapcsolathoz kötődik. Vagyis a valódi öröm forrása nem az idő vidám eltöltése, hanem az Úrral való találkozás, az ő valóságos, személyes jelenlétének a megtapasztalása. A hétköznapok feszültsége mellett szükség van a kikapcsolódásra is, de a valódi örömöt, amely nem múlik el, az jelenti, ha találkozunk Istennel, Jézus Krisztussal, és szívünkbe fogadjuk Őt. 

Ugyanis az öröm Isten lényéhez tartozik. A Biblia boldog Istennek nevezi (1Tim 1,11), akinél teljes öröm van (Zsolt 16,11). A teremtés alapvető vonása, hogy Isten az embert szeretetből és örömre teremtette. Ez tükröződik az ember környezete, élettere megteremtésében is: az ember bármerre megy, bárhová néz, mindenütt új szépséget, új örömöt fedezhet fel. 

A Biblia teremtés történetében olvashatjuk, hogy amikor Isten látta, hogy nem jó az embernek egyedül, nem tud igazán örülni, akkor megalkotta az asszonyt (1Móz 2,18.21k). Isten és a teremtett világ között akkor vannak rendben a dolgok, akkor van harmónia, békesség, amikor Isten örül(het) alkotásainak, s az ember örül Istennek (Zsolt 104,31.34). 

Isten akkor örül az embernek, ha az féli őt, alázatosan jár előtte, engedelmes, akaratát cselekszi. Az ember számára létkérdés, hogy Isten örüljön rajta, mert ez megtartó, erősítő, hordozó erő (Neh 8,10). 

Mivel az öröm forrása Isten, ezért az embernek csak akkor lehet igaz és tartós öröme, ha kapcsolatban, közösségben van vele. Isten arcát látni, felismerni tetteiben, gyönyörködni törvényében, igazságában, szentségében mindennél nagyobb öröm (Zsolt 1,3; 4,7k) mondja a zsoltáros. A boldog Isten minden embert el akar halmozni az Ő örömével (Róm 15,13), állítja szent Pál apostol. 

Azonban ennek útját akarja állni a Sátán a bűnre való ösztönzése által. A bűn ugyanis elválaszt bennünket Istentől. Isten számára azonban ugyanúgy örömöt jelent az, ha kapcsolatba kerülhet az emberrel, ahogyan ez jelenti az örömöt a mi számunkra is. De ott van közöttünk a bűn szakadéka. Ezt mi, emberek nem tudjuk áthidalni. Isten azonban megtette Fia által.

Van egy egyszerű kis rajz, ami megmutatja, hogy hogyan. A rajzon egy mély szakadék látható, az egyik oldalon Isten, a másikon az ember. És a szakadékon keresztbe fektetve, mint egy híd, ott van a kereszt. Isten Jézusban, az ő keresztjében jött közel hozzánk, áthidalta a bűn szakadékát és Jézus személyében belépett az életünkbe. És Jézussal együtt beköltözött lelkünkbe az öröm is. Az Ő közelében az emberben átrendeződnek a dolgok. 

Nem veszi el többé örömünket a bűn és a vádoló lelkiismeret, mert Jézus megbocsátja bűneinket. Nem veszi el többé örömünket az aggódás, a szorongás, a félelem a jelentől és a jövőtől, mert Jézustól megtanuljuk, hogy Isten a mi mennyei Atyánk, akiben mindig, minden körülmények között bízhatunk. Nem ronthatja meg örömünket a környezetünk, a többi ember, mert Jézus erőt ad, hogy még az ellenségeinket is szeressük, és jóval győzzük le a tőlük kapott rosszat. Nem leszünk örömtelenek, kesergők, ha magunkra maradunk, mert elveszítettünk valakit ,akinek a szeretete nagyon fontos volt számunkra, vagy ha elfordulnak tőlünk emberek, mert tudjuk, átéljük, hogy Jézus mindig velünk van. A mobiltelefonok világában nem kell ezt sokat magyarázni. Jézussal bármikor, bárhonnan beszélhetünk, felhívhatjuk őt az imádság mobil vonalán.

Örömünk igazi, egyetlen megbízható forrása tehát az, amit Pál apostol mond: örüljetek, mert az Úr közel van! Istennek ez a közelsége nyugalmat, békességet, félelem és aggódás nélküli életet, biztonságot ad, és örömöt ébreszt bennünk. 

Aki Isten közelségében él, akiben ott van Isten öröme, akiben él Jézus Krisztus, az nem lesz neurotikus beteg, hanem felülemelkedik az élet megbetegítő hatásain, stresszein. 

Aki saját életében már találkozott Istennel, szívében olyan derűt és örömöt tapasztalt meg, amit senki és semmilyen helyzet nem tud elvenni. A sokat idézett nagy püspök, Szent Ágoston nagyon is jól értette ezt. Az igazságot, a békét, az örömöt keresve, miután életében már sok mindent kipróbált, bűnös vágyait, szenvedélyeit kielégítve, mégis boldogtalannak érezve magát, megtérve rádöbben arra, hogy az ember szíve nyugtalan, nem lel derűt és békét, amíg meg nem nyugszik Istenben (Vallomások, I,1,1). 

Az igazi öröm, ahogy már fogalmaztunk, nem egy múló lelkiállapot, sem pedig valami, amit saját erőnkből érhetnénk el, hanem olyan ajándék, ami az élő Istennel való találkozásból fakad, ha helyet adunk Neki önmagunkban, ha befogadjuk az életünket vezérlő Szentlelket. 

Az ember igazi öröme az, ha az élete a helyén van, Isten kezében, Isten tenyerén. Miközben minden tőlünk telhetőt lelkiismeretesen megteszünk, Őtőle várjuk a boldogságot, a segítséget, a megoldást életünk minden helyzetében. Ezért távol kerül tőlünk az aggódás, a félelem, a gondok, a magány érzése, hiszen tudjuk, hogy Jézusban olyan Urunk van, aki mindig szeretettel van velünk, ahogyan megígérte, minden nap, a világ végéig.  

Most, az adventi időben erősödjünk meg a tudatban, hogy az Úr eljött közénk és folyamatosan megújítja vigasztaló, szerető és örömteli jelenlétét. Bízzunk Benne; amint ugyancsak Szent Ágoston mondja, saját tapasztalatának fényében: „az Úr közelebb van hozzánk, mint mi önmagunkhoz” (Vallomások, III,6,11).

Bízzuk adventi várakozásunkat az Esztelneki Madonnára, akinek lelke ujjongott az üdvözítő Istenben, amikor szíve alatt hordozva Jézust, meglátogatta Erzsébetet. Vezesse ő szíveinket Jézus eljövetelének örvendező várásában, egy imádsággal és jó cselekedetekkel teli várakozásban. 

Szentmise Szécsényből - ADVENT 3. vasárnapja

hétfő, december 05, 2022

Adventi gondolatok: Gyakoroljuk a közbenjáró, a másokért végzett imát.

Evangélium: Lk 5,17-26

És történt egy napon, hogy leült tanítani, és ott ültek a farizeusok és a törvénytudók is, akik Galileának és Júdeának minden falvából és Jeruzsálemből jöttek. Az Úr ereje éppen vele volt, hogy gyógyítson. És íme, néhány férfi hozott egy béna embert az ágyán. Be akarták vinni és eléje helyezni. Mivel nem találtak utat a sokaság miatt, hogy bevigyék, fölmentek a háztetőre, s a tetőn át bocsátották le ágyastul középre, Jézus elé. Ő pedig, amikor látta a hitüket, ezt mondta: „Ember! Bocsánatot nyertek a bűneid.” Az írástudók és farizeusok erre tanakodni kezdtek: „Kicsoda ez, hogy így káromkodik? Megbocsáthatja-e a bűnöket más, mint az Isten?” Jézus azonban ismerte gondolataikat, és ezt válaszolta nekik: „Miért gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb, azt mondani: „Bocsánatot nyertek bűneid”, vagy azt mondani: „Kelj fel, és járj”? Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani – így szólt a bénához: – Mondom neked, kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza.” Az mindjárt fölkelt a szemük láttára, fogta az ágyát, amelyen feküdt, és Istent magasztalva hazament. Erre elcsodálkoztak mindnyájan, dicsőítették Istent, és félelemmel eltelve ezt mondták: „Ma csodálatos dolgokat láttunk.”

Az Istennél való közbenjárás, a másokra való oda figyelés igen fontos szempont a hívő ember életében. Az ószövetségi szentírásban olvashatjuk, hogy Ábrahám Isten elé állt, hogy könyörögjön a borzalmas bűnökben fetrengő Szodoma városáért. Az Újszövetségben a közbenjáró imádságra példa az Úr Jézus főpapi imája az apostolokért (Jn 17,6) és a hívőkért. Példa a Boldogságos Szűzanya is, aki a kánai menyegzőn jár közbe Szent Fiánál a nehézségekkel küszködő, a lakodalom közben bor nélkül maradt ifjú párért. 

Példa erre a mai evangéliumi szakaszban szereplő béna meggyógyítása is, akit néhány férfi vitt Jézushoz, de mivel olyan nagy volt a tömeg körülötte, hogy nem tudták megközelíteni, ezért a háztetőn át bocsátották le ágyastul a középre Jézus elé „Hitük láttán Jézus így szólt a beteghez, kelj fel, fogd ágyadat és menj haza. Az a szemük láttára rögtön fölkelt, fogta ágyát és az Istent dicsőítve hazament”. (5,20) 

A közbenjáró ima lényege az együtt érző szív szeretete. Ebben az imaformában a hívő magára veszi a másik ember fájdalmát, baját, és Isten elé viszi. Ez a lépés Jézushoz teszi őt hasonlóvá, hiszen Ő is együtt érzett a bűnbeesett emberrel, a szegényekkel, a megalázottakkal, a betegekkel, és eljött közénk, hogy magára vegye sorsunkat, közbenjárjon értünk az Atyánál (Zsid 9,14). 

A közbenjáró ima a szeretet cselekedete, ezzel tanúsítjuk, hogy nem közömbös számunkra a másik ember sorsa. 

Nekünk is olyanoknak kell lennünk, mint a béna ember hordozói voltak, hittel és bizalommal kell másokat, a testileg, lelkileg bénákat Isten elé vinnünk, legyen szó akár élőkről vagy elhunytakról, a tisztítóhelyen szenvedő lelkekről.  

Az adventi szent idő, a készület ideje nagyon jó alkalom erre is. Gyakoroljuk hát a közbenjáró, a másokért végzett imát. 

vasárnap, december 04, 2022

Advent második vasárnapja: Nem keresnél, ha már meg nem találtál volna...

Esztelnek - Kolostor kapu
A fény és az árnyék játéka adventben 

Evangélium: Mt 3,1-12

Advent: a vágyakozás és a várakozás ideje. Nem keresnél, ha már meg nem találtál volna – véli hallani Isten szavát lelke mélyén a nagy gondolkodó, Pascal lelki vívódásai közepette. Adventben ezt így fogalmazhatnánk újra: aki vágyakozik Isten után az már megtalálta – de aki megtalálta Istenét az annál inkább vágyódik utána, hogy még mélyebb kapcsolatban élhessen vele! 

Emberi vágyaink cselekvésre serkentenek, és türelmes várakozásra intenek. Cselekvésre, hiszen a rest tétlenség, a naiv csodavárás nem segíthet rajtunk: de ugyanakkor várakozásra is, hiszen a legfontosabbat, Isten kegyelmét nem tudjuk megszerezni a magunk teljesítményével, ezt csak tőle kaphatjuk ajándékba. 

 

A nagy orosz író Dosztojevszkij állítja: „A pokol az a hely, ahová Isten nem néz többé!" Keresztelő János fellépése, igehirdetése, megtérésre szólító felhívása ennek ellenében azt fogalmazza meg: a mi világunk nem pokol, ahová már sohasem pillant az Isten, éppen ellenkezőleg, ehhez a világhoz, az evangélium szavaival élve: közel van a mennyek országa  

„Tartsatok bűnbánatot!" - ezzel a kemény, ugyanakkor reális felszólítással kezdődik az evangélium, kezdődik Jézus nyilvános működése, kezdődik a mi megváltásunk. A bűn ugyanis mindannyiunkban megfogan, kifejlődik, hatalmába ejt, birtokolni akar. Még azokat is vagy talán azokat még inkább, akik úgy tesznek, mintha hibátlanok, bűntelenek volnának, magatartásukat az igazság melletti kiállásnak, élelmességnek, ügyességnek tüntetve fel. A bűn úgy növekszik az emberrel, mint alkonyattal az árnyék. 

Történelmi tény, hogy az egyes ember bűne nem marad elszigetelt, hanem tönkretesz közösségeket, nemzeteket, sőt, az egész világot képes pusztulással fenyegetni. A bűn ugyanis nem csupán egyéni tett, minden bűnös cselekedet, legyen az titkos, vagy nyilvános, valamilyen módon lealacsonyítja környezetünk erkölcsi és vallási szintjét, és erősíti a világban működő rossz hatalmát. Vétkeinkkel mi magunk is homályosítjuk az emberek előtt az Örömhírt, amelyet pedig hirdetnünk kellene, amelyről tanúságot kellene tennünk. 

Advent második vasárnapjának evangéliumának felszólítása ez: „Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét!" (Mt 3,8). – Igen, a rossz szemléletén, fájdalmán túl van visszaút, van újrakezdés, lehetséges a szabadulás! Ezért imádkozzuk Jézus szavai nyomán a Miatyánkban: „Bocsásd meg a mi vétkeinket" Megváltó működése során annyi megkötözött embert oldott fel, gyógyított meg, állított talpra, míg azután végül ezzel a mondattal adja vérének kelyhét az emberiségnek: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára". 

Az, aki komolyan törekszik Krisztus követésére, tudja, hogy állandó feladata, amit Szent Pál apostol fogalmazott meg: „engesztelődjetek ki az Istennel!" (2 Kor 5,20) 

Mindig csak bűnbánat és megtérés?! – lázadozik sokakban az emberi gondolkodásmód. Ne feledjük, a bűnbánat nem negatívum, nem csupán a bűnök lerombolását jelenti, hanem új távlatok felfedezését, új értékek megjelenését, ajtónyitást a nálunk nagyobb és jobb előtt. A bűnbánat szabadságot jelent és valami egészen újnak a megjelenését életünkben. A megtérés készséget fejez ki Isten befogadására. Az Eljövendő Istenre figyelünk, és őt várjuk teljes beállítottságunkkal, magatartásunkkal, és minden gondolatunkkal. 

A megtérés, életmód-változtatást jelent és feltétele annak, hogy megérinthessen bennünket annak a mennyei Atyának a végtelen szeretete, aki saját Fiát sem kímélte az emberek érdekében, a mi érdekünkben. Istennek ez a cselekedete a mi üdvösségünket szolgálja. Az Üdvözítő, Jézus Krisztus azért jön el, hogy megtisztítson bennünket a bűntől. Azért érkezik el a világba, hogy az isteni Megváltás művét beteljesítse, s megmutassa, hogy Isten irgalma nagyobb a mi bűneinknél. Krisztusban felismerhetjük Megváltónkat és Szabadítónkat. Az üdvösségtörténetben láthatjuk, hogy Isten nem adja fel. Elküldte a prófétákat, hogy figyelmeztessék a választott népet, s ha nem hallgattak rájuk, újakat küldött, akik ugyanazt hirdették. Az idők teljességében pedig saját Fiát küldte hozzánk, aki szintén ugyanazt hirdette, de őrá sem hallgatott mindenki. 

Pedig ez a megtérés lehetséges, mert „tud az Isten kövekből is fiakat támasztani" (Mt 3,9), és egy megtérő bűnösnek jobban örül, mint kilencvenkilenc igaznak (Lk 15,10). 

Meg kell térni, de hogyan? Nem elegendő csupán gondolni, vagy erről beszélni, a megtérésnek, mint belső fordulatnak külső jelét is kell adnunk. A próféták, Izajás, Jeremiás és a Zsoltárok könyve ismételten arra indítanak, hogy szívünk mélyéből forduljunk az Úrhoz, beszéljünk vele, imádkozzunk! 

Jelentős az a Jeremiás próféta általi felhívás is, miszerint változtatnunk kell életmódunkon, tetteinken (Jer 7,3). Ugyanis a megtérésben, a bűnbánatban helyreállt új kapcsolat Istennel nem korlátozódhat a templomra: annak mindennapjainkat is át kell hatnia.  

Mivel az Isten és ember találkozásában egymással, embertársainkkal is találkozunk, ezért törődnünk kell a felebarátainkkal, a szegényekkel, az elesettekkel. 

Keresztelő János ezek után lép elő igazi óhajával: a megtérésnek, a metanoiának igazi gyümölcsei, az erények. Jóságot kell gyakorolni, megbocsátást, az illetéktelenül szerzett javak visszaadását és a feltétlen szeretetet. Lukács evangélista ezt így írja le: „Akinek két köntöse van, ossza meg azzal, akinek egy sincs" majd a megtérő katonáknak így szólt János intelme: „Senkit se bántsatok, és meg ne zsaroljatok, elégedjetek meg a zsoldotokkal" (Lk 3,12). 

Keresztelő János radikalitása önmagunk ellen szólít fel minket, amihez akaraterő szükséges. A mai társadalom belső betegségeit, a kereszténység ellaposodását, elkényelmesedését szemlélve az író, Sánta Ferenc ilyen következtetésre jut: „Önmagamban kell legyőznöm a reménytelenséget!" Igen, valami tényleg bennem kell, hogy megváltozzon, ahhoz, hogy a környezetemben is változás állhasson be! Illetve, előbb én kell, hogy megtérjek, ahhoz, hogy másokat is „megtéríthessek”: de elsősorban nem csak szavaimmal, hanem tanúságtevő életemmel.

Sokszor felismerjük ezt, de ritkán határozzuk el, hogy keményen harcolni fogunk a bennünk lévő önzés, irigység, versengés, gyűlölködés, békétlenség ellen! Be kell gyakorolnunk azt, hogy nem én vagyok a fontos, nem magamat tolóm előtérbe, hogy rám figyeljen mindenki, nem a kényelmemet, megelégedettségemet hajhászom, nem csak a magam javát keresem. Ebben akar a segítségünkre lenni Pál apostol, amikor a szentleckében arra biztat, hogy: „Karoljátok fel tehát egymást, amint Krisztus is felkarolt benneteket Isten dicsőségére”. 

Kiváló alkalom az advent erre: útjára engedni a bűntársat, kibékülni egy régi haragossal, megbocsátani az ellenem vétőnek, meglátogatni egy rászoruló beteget, vigaszt vinni egy idős magatehetetlen otthonába, kitakarítani, bevásárolni, karácsonyi örömöt szerezni annak, aki azt sohasem tudja majd viszonozni nekünk. 

A bűnbánó asszonnyal, Zakeussal és az Egyház számtalan konvertitájával, megtérőjével mi is abban a meggyőződésben várjuk karácsony közeledtét, hogy van kiút a reménytelenségből, a bűnből. Advent biztos tudata: „Krisztus elfogadott, felkarolt titeket"- minket (Róm 15,7), ahogyan a szentleckéből hallottuk, csak akarjunk és tudjunk egyre jobbakká lenni, tudjunk ezen az úton előre haladni. 

A világ nem pokol, még ha ahhoz hasonló erők is működnek benne: a világ magán hordozza Isten tekintetét, érkezését, megjelenését, megtestesülését, ő az, aki szembe jön velünk, vár ránk, hív minket és megszabadít, ha engedjük neki. 

Jézus halálával, feltámadásával és mennybemenetelével nem fejeződött be az üdvösség örömhírének hirdetése, mert Isten minden időben kiválaszt magának olyanokat, akik életüket arra szentelik, hogy tanúságot tegyenek az irgalmas Isten szeretetéről, és szünet nélkül hirdessék a megtérés lehetőségét és szükségességét. 

Vajon élünk-e ezzel a lehetőséggel? Vajon hallgatunk-e Isten szavára, amely szolgáinak igehirdetésén keresztül jut el hozzánk ma is? Vajon meddig akarjuk még halogatni megtérésünket? 

Ne várjunk tovább! Itt az idő, elközelgett hozzánk az Isten országa. 

péntek, december 02, 2022

A legrégebbi székelykapu – Mikháza 1673

Animációs kisfilm a mikházi ferences kolostor székelykapu történetéről, múzeumba kerülésének körülményeiről.
A leírás ide kattintva érhető el.

csütörtök, december 01, 2022

CENTENARI FRANCESCANI - giornata di apertura - Generális atya a ferences nagycsalád tagjaival

Generális atya a ferences nagycsalád tagjaival a Fonte Colombo-i szentélyben, a „ferencesek sinai hegyén” nyitották meg és ünnepelték a Centenáriumot zarándoklat keretében. A zarándoklat Fonte Colomboból Rieti városának székesegyházába vezetett.
 „Minden alkalommal, amikor újra útra kelünk, tudjuk, hogy újra fellobban a szikra, amely az evangélium követésére késztetett bennünket”

Az Isten országa az ember jobbik énjében van – Évközi 11. vasárnap

Szentírási rész: Mk 4,26-34 Az Úr Jézus tanítása örömhír, amely egyetlen témáról szól, az Isten országáról. Isten országáról, amely a földi ...