„Tizenkét év Esztelneken – ahol a falak is imádkozni tanítottak”

12 éve ez volt...

A Facebook ma (nov. 17.) újra felkínálta a régi „Isten hozott” emléket: azt a pillanatot, amikor tizenkét évvel ezelőtt Esztelnekre érkeztem, érkeztünk a ferences kolostorba – új küldetéssel, új reményekkel, és talán egy kis szent kíváncsisággal a szívemben. 

Most, hogy két hónapja már egy új állomáshelyen folytatódik a szerzetesi-papi életem, jólesik megállni egy pillanatra és visszanézni arra, ami mögöttem van.

Tizenkét év… Istennem, mennyi minden belefér ennyi időbe!

Öröm és szomorúság, csendes és mozgalmas napok, olykor álmatlan és verejtékes éjszakák, imádságok, beszélgetések, sok mosoly és néhány emlékezetes sóhaj. 

Voltak helyzetek, amelyek akkor egy mély levegő vételt igényeltek, ma viszont már mosolyt csalnak az arcomra: „Na igen… ezt se felejtem el egyhamar.” 

Emberek jöttek, mentek, segítettek, bátorítottak, néha próbára tettek; és persze én magam is próbáltam gyakorolni a türelmet – több-kevesebb sikerrel. Természetesen a szentté válás útja nem sprint, inkább egy hosszú, türelempróbáló zarándoklat.

A ferences templom tejeskörű, a plébánia templom és a kurtapataki kápolna tetőszerkezete, valamint a kolostor szintén teljes körű felújítása külön fejezete volt ennek az időszaknak. Ha valaki régen azt mondja, hogy egyszer még az állattartás, a mezőgazdaság, a vakolat, a villanyvezetékek és az állványok is a lelki életem részévé válnak, biztosan mosolygok rajta. Aztán mégis így lett. 

Gyönyörű volt látni, ahogy nemcsak az épület, hanem a közösség szíve is kezdett megújulni… – és közben rengeteg olyan történet született, amit jó szívvel lehet elővenni egy-egy kávézási, poharazgatási beszélgetésben.

Néha úgy éreztem, a falak is tudják már, min gondolkodom – de talán ez így van rendjén, ha valaki tizenkét évet tölt egy helyen.

12 évvel később ez van...

Most, hogy ez a hosszú fejezet lezárult, nem az elengedés, hanem a hála tölt el. Hála mindazért, amit kaptam, amit tanulhattam, ami formált, erősített, és ami csendben elraktározódott bennem. 

És hála azért is, hogy az út folytatódik. Máshol, mások között, az ‘élő templomok’ karbantartásával, olykor restaurálásával, a lelki táplálékra éhezők jóllaktatásával – de ugyanazzal a hivatással, ugyanazzal a reménnyel.

Legyen Isten áldása azok életén, akik ebben a tizenkét évben valamilyen formában mellém álltak, akik bíztak bennem, bátorítottak és hűségesek maradtak – még akkor is, amikor mások inkább ironikusan ingatták a fejüket. 

És legyen áldás azokon is, akik a nehezebb tapasztalatok által tanítottak türelemre, kitartásra és irgalomra; hiszen a lélek is úgy erősödik, mint minden más: apró, mindennapi gyakorlatok által.

Egy fejezet lezárult, egy új kezdődött – de az út ugyanaz marad: az Úr útja.

Hol mosollyal, hol sóhajjal, hol mindkettővel egyszerre, de mindig Vele indulok tovább.

Végül hadd álljon itt jelmondatom, amely továbbra is a hivatásom vezérfonala marad:

„Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban.” (Jn 17,19)

 

„A kis hely, ahol az ég megérinti a földet” - Angyalos Boldogasszony ünnepe

2025. augusztus 2., Portiuncula-búcsú napján

Ma, augusztus 2-án, miközben sokan a világ híreire figyelnek – háborúkra, politikai viharokra, gazdasági összeomlásokra, erkölcsi zűrzavarokra, természeti csapásokra –, mi itt és most egy kicsi, szinte jelentéktelennek tűnő hely ünnepét üljük. Egy kis kápolnát Assisi mellett, amelyet úgy hívunk: Portiuncula, vagy magyarul: Porciunkula – azaz „kis rész”. Itt született meg valami, ami túlmutat térképeken, történelmi korszakokon, világi rendszereken: a ferences lelkiség szíve.

1. A kegyelem helye – múlt és jelen

Szent Ferenc atyánk megtérése után három templomot újított fel: San Damianót, San Pietro della Spinát, és végül ezt a kis elhagyatott, romos kápolnát, amelyet Angyalos Boldogasszony tiszteletére emeltek még régen. Itt, ezen a szent helyen, megtapasztalta Isten irgalmának erejét, a szent angyalok jelenlétét, és a Szűzanya oltalmazó közelségét. Nem véletlen, hogy ide tért vissza mindig, itt alapította meg a rendet, itt adta át Szent Klárának a ferences karizma női vonalát, és itt halt meg 1226 októberében, meztelenül, a földön fekve, hűséges testvérei körében.

Ez a hely azóta is zarándokhellyé vált: a szelíd erő, a csendes megtérés, a mély belső átalakulás otthonává.

Ma, amikor annyian elveszítették a belső iránytűjüket, a Portiuncula üzenete éppoly aktuális, mint nyolcszáz éve:

Visszatérni a lényeghez. Letérdelni. Bocsánatot kérni. Elindulni újra.

2. A búcsú értelme – nem olcsó kegyelem

Ferenc atya, bár kicsiny volt a világ szemében, nagy volt az Isten országában. Ezért is engedte meg neki III. Honoriusz pápa, hogy különleges kegyelmet kérjen: teljes búcsút azoknak, akik bűnbánattal és tiszta lélekkel látogatják meg ezt a templomot augusztus 2-án. Ferenc nem „engedményeket” akart, hanem lelki gyógyulást, felszabadulást, az isteni irgalom ajándékát a bűntől megtört embereknek.

A teljes búcsú azt jelenti, hogy Isten – az Egyház közbenjárására – eltörli a már megbocsátott bűnökért járó ideig tartó büntetést. Ez olyan, mintha a bűnbánó lélek minden „adósságát” elengednék, és újra tisztán, szabadon állhatna Isten színe előtt.

Ez a Portiuncula-búcsú a ferences család különleges ajándéka az Egyháznak. Az idők során a Szentszék ezt más templomokra is kiterjesztette, és ma már minden plébániatemplomban elnyerhető teljes búcsú – szokásos feltételek mellett – az Angyalos Boldogasszony ünnepén.

De ne feledjük: a búcsú nem egy „ingyenjegy a mennybe”, hanem az Istennel való kiengesztelődés mély tapasztalata, amely a bűnbánaton, a szentségekben való részesedésen, a szeretetcselekedeteken és az imán keresztül válik valósággá.

3. Az ünnep lelki gyümölcsei – új kezdet egy zűrzavaros világban

Testvéreim, ma olyan korban élünk, amikor az emberek elveszítették az irányt, nem tudják, miért élnek, hová tartanak. Sokakban elhalt a remény, a lélek elfáradt a felszínességben, a zajban, a versenyben.

A Portiuncula ma így szól:

„Gyere haza!”

Haza – a lelked mélyére. Haza – Istenhez. Haza – az irgalom ölelésébe.

Ez az ünnep egy újrakezdés lehetősége. Egy kis sarokban, egy kápolnában – vagy a te szíved csendjében – történhet meg az, ami Ferenc atyával is megtörtént:

• az elengedés,
• a bűnbánat könnyei,
• a megbékélés,
• és az újjászületés.

Ezért ez az ünnep a kis emberek ünnepe: a megtört szívűeké, a keresőké, a bocsánatra vágyóké, az újrakezdők ünnepe. Egy csendes forradalom, amely nem hangos szavakban, hanem belső megtérésben, tiszta szeretetben és radikális egyszerűségben mutatkozik meg.

4. A Szűzanya és az angyalok társaságában

Szent Ferenc nem önmagában kereste az Istent. Tudta, hogy az égiek kísérik az utján. Ezért bízta magát a Boldogságos Szűz Máriára, akit Angyalos Boldogasszonyként tisztelünk ezen az ünnepen.

Az ő jelenléte – ahogy a templom nevében is benne van – angyali: védelmez, vezet, közvetít. Ahogy akkor, úgy ma is:

• amikor elveszünk a zűrzavarban,
• amikor nem látjuk a kiutat,
• amikor csüggedünk a saját gyengeségünk miatt,
  akkor az ő szelíd közbenjárása emel fel minket újra.

---

Befejezés – meghívás a kegyelemre

Szent Ferenc számára a Porciunkula nem csupán egy épület volt. Hanem szíve belső szentélye. A hely, ahol minden az Istentől kapott irgalomból indul.

Ma, amikor a világ félelemmel, megosztottsággal, kiüresedéssel küzd, Isten újra hív minket:

„Térj vissza. Kezd újra. Bocsánatot nyertél.”

Engedjük, hogy ez a kis hely, ez az alázatos ünnep, ez a búcsú kegyelme átformáljon minket is.

Ne feledd:

Isten nem a nagyokat, hanem azokat keresi, akik készek kicsivé válni.

És ahol az ember leborul – ott az ég is lehajol.

Ft. Csintalan László a csíksomlyói pünkösdi búcsú ünnepi szónoka

Ft. Csintalan László tb. kanonok, tb. főesperes, csíkdelnei plébános lesz a 2016-os pünkösdi búcsú ünnepi szónoka.
Csintalan László 1950. április 11-én született Csíkszépvízen ötgyermekes kántortanító családban. Elemi, általános és középiskolai tanulmányait a mai Márton Áron Főgimnáziumban végezte. 1969-ben érettségizett, és ugyanebben az évben jelentkezett a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskolára. 1975-ben szentelte pappá Isten szolgája Márton Áron püspök úr.

Papi pályájának állomáshelyei a következők voltak: 1975–1978 között a Brassó-belvárosi, 1978-tól 1980-ig a kolozsvári Szent Mihály plébánián szolgált segédlelkészként, 1980-ban Brád plébánosa lett, 1981–1987 között a Csernakeresztúrhoz tartozó Piskitelepen a madéfalvi veszedelemkor Bukovinába került és onnan 1911-ben visszatelepített székelyeknek volt a lelkipásztora. 1987–1988-ban Besztercén, 1988–1989-ben Madéfalván volt plébános. 1989-ben nm. Bálint Lajos érsek úr (akkor még segédpüspök) előbb a Gyulafehérvári Római Katolikus Kántoriskola magyartanárának, majd a kommunista rendszer bukása után, 1990-ben az iskola igazgatójának nevezte ki, 1991-ben pedig az induló római katolikus líceumi szemináriumok tanfelügyelője is lett. 1996–2007 között Sepsiszentgyörgyön a Szent Gellért plébánia plébánosa volt, közben 2002-től 2007-ig a Sepsi-barcasági főesperesi kerület főesperesi tisztségét is betöltötte. 2007-től 2009-ig a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János plébánia plébánosa, egyben a Maros-küküllői főesperesi kerület főesperese volt. 2009-től Csíkdelne–Csíkpálfalva lelkipásztoraként szolgál.

Papi jelmondata: „Szeretettel szolgáld Istent és embertársaidat!”

A pünkösdi zarándoklat liturgikus programja

• Május 13-án, pénteken az este 7 órakor kezdődő szentmise nyitja meg a csíksomlyói pünkösdi zarándoklatot. A szentmisét követően a kegytemplomban egész éjszakán át tartó virrasztás kezdődik.
• Május 14-én, szombaton reggel 7-kor és 8-kor, valamint este 7 órakor lesznek szentmisék a kegytemplomban.
A papságot, a búcsú szimbólumának tekintett labarumot és a pápai kisbazilika-jelvényt kísérő kordon délelőtt fél 11-kor indul a kegytemplom előtti térről az ünnepi szentmise helyszínére, a Kis- és a Nagysomlyó-hegy közötti nyeregbe a Hármashalom oltárhoz. A délután fél 1-kor kezdődő ünnepi szentmisét – amelyet a Duna Televízió élőben közvetít – nm. dr. Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Főegyházmegye érseke mutatja be. Szentbeszédet mond ft. Csintalan László csíkdelnei–csíkpálfalvi plébános.
A kegytemplomban az este 7 órakor kezdődő pünkösdelőesti szentmisét követően, 8 órától reggelig tartó virrasztás lesz.
• Május 15-én, vasárnap, pünkösd ünnepén a szentmisék a kegytemplomban reggel 7-kor, 8-kor, délelőtt fél 11-kor és este 7 órakor lesznek.
• Május 16-án, hétfőn, pünkösd másodnapján a szentmisék a kegytemplomban szintén ünnepi sorrendben lesznek: reggel 8-kor, délelőtt fél 11-kor és este 7 órakor.

Borsodi L. László

ferences sajtóreferens

Képaláírás:
Ft. Csintalan László, a csíksomlyói pünkösdi búcsú ünnepi szónoka (Fotó: Iochom Zsolt)