Napjaink keresztényüldözése a tolerancia nevében

A genovai Szent Lőrinc bazilika - ANSA      11/08/2016 15:59

„A keresztényeket redukálhatják ugyan egy alig látható kisebbségre, de teljesen soha nem tudják megsemmisíteni” – jelentette ki szerdán Angelo Bagnasco genovai bíboros azon a szentmisén, melyet Szent Lőrinc, a város védőszentjének az ünnepén mutatott be Genova székesegyházában. Bagnasco bíboros, az olasz püspök konferencia elnöke szerint az úgynevezett unique pensée, kizárólagos gondolkodásmód jegyében kulturális uniformizálás kísérlete folyik”. Ferenc pápa szerdai tweet üzenet is erre világít rá: „A különböző kultúrákból álló társadalomnak törekedni kell az egységre, a különbözőség tiszteletben tartásával”.

A birodalmi egységesítés jegyében üldözték a keresztényeket a császárkorban
A genovai székesegyház védőszentjét, Szent Lőrinc diakónust 258. augusztus 10-én végeztette ki Valeriánusz római császár azzal a szándékkal, hogy megerősítse a birodalma egységét a pogány császárkultuszban. A keresztények azonban túlságosan különböztek a többiektől, ezért úgy gondolták, hogy mivel aláássák a birodalom ideológiai egységét, ezért szükség van az eltávolításukra. Bagnasco bíboros homíliájában ebből a történelmi háttérből indult ki, hogy a jelenkori keresztényüldözésről beszéljen.

A mai módszerek kifinomultabbak, de nem kevésbé kegyetlenek
„Miközben a keresztényüldözés klasszikus formája továbbra is folytatódik, a mai korban ehhez hozzákapcsolnak még kifinomultabb, de nem kevésbé kegyetlen formákat, és amelyeket nem kevésbé törvénytelen módon legalizálnak. A mi öreg kontinensünk ebben jócskán tapasztalt és beteg, a csődbejutott saját ideológiáival együtt: Európa, a jogok kontinense mindjobban diszkriminálja a kereszténységet, de az is igaz, hogy a földkerekség semmiféle hatalma nem szerezheti meg az ember szívét hazugságokkal, csalárd ígéretekkel és látszatdemokráciával”.

A folytatás itt a Vatikáni Rádió oldalán olvasható 

Meghiúsult Római utazás

A vietnámi állambiztonsági szolgálat július 2-án megakadályozta, hogy Nguyên Hoang Duc, aki tanúként jelent volna meg Nguyên Van Thuân bíboros boldoggá avatási ügyében, repülőre szálljon Róma felé.

A hanoi reptéren kiderült, hogy a férfi kénytelen lesz lemondani utazásáról, melynek célja az volt, hogy tanúként részt vegyen azon a hivatalos rendezvényen, mely François-Xavier Nguyên Van Thuân bíboros boldoggá avatási ügyének egyházmegyei szakaszát zárja le.

Van Thuân bíboros, aki az Igazság és Béke Pápai Tanácsában dolgozott, 2002. szeptember 16-án hunyt el Rómában. Teréz anyához és XXIII. János pápához hasonlóan ő is azon kevesek egyike, akik boldoggá avatását már haláluk után öt évvel megindították. XVI. Benedek nyitotta meg 2007 szeptemberében „a keresztény reménység e páratlan prófétájának” boldoggá avatási eljárását, aki tizenhárom évet (1976-1988) töltött börtönökben és átnevelő táborokban, míg végül átkerült a hanoi érsekségre.

Itt került kapcsolatba vele Nguyên Hoang Duc, az állambiztonság vallási ügyekért felelős tisztviselője, aki engedélyt kapott rá, hogy franciául tanuljon tőle. Nguyên Hoang Ducra nagy hatást tett a bíboros személyisége, olyannyira, hogy kommunista meggyőződése meggyengült, otthagyta állambiztonsági állását, és keresztény hitre tért. Ma független íróként és irodalomkritikusként dolgozik, aki szabadon hangot mer adni véleményének a vietnámi kommunista hatalommal szemben.

Megkeresztelkedését követően hanoi papjai felkérték, hogy írja meg spirituális utazásának történetét, amit A hit útja François-Xavier Nguyên Van Thuânnal című könyvében meg is tett. Az írást több nyelvre lefordították, és Rómába is elküldték, ahol Thuân bíboros boldoggá avatási ügyének egyik fontos dokumentumává vált. Nguyên Hoang Duc könyvében kijelenti, hogy a bíborosnak köszönhetően három csodában is része volt: áttért a keresztény hitre, felgyógyult egy betegségéből, és rálátott egy jövőbeli eseményre.

A könyv és a benne foglaltak minden bizonnyal közrejátszottak abban, hogy Hanoi meghiúsította Nguyên Hoang Duc római utazását. Annál is inkább, mivel a vietnámi kormány ellenzi Van Thuân bíboros boldoggáavatását, mely által napvilágra kerülne, hogy hosszú éveken keresztül börtönben tartottak egy magas rangú egyházi személyt.

La Croix/Magyar Kurír

Meghiúsult Római utazás

Évente 100 ezer keresztényt ölnek meg a világon – a Szentszék képviselőjének felszólalása az ENSZ-ben

A Szentszék mélységes aggodalommal szemléli a vallásszabadság rendszeres súlyos megsértését a keresztény közösségek esetében a világ különböző részein, nevezetesen Afrikában, Ázsiában és Közel-Keleten. Ezt mondta az ENSZ genfi székhelyén hétfőn Silvano Maria Tomasi érsek. Hiteles felmérések szerint évente több, mint 100 ezer keresztényt ölnek meg a fenti földrészeken hitükkel kapcsolatos okok miatt. Ezen felül sok más keresztényt menekülésre kényszerítenek, lerombolják istentiszteleti helyeiket, erőszakot követnek el rajtuk és elhurcolják vallási vezetőiket, amint az egy hónappal ezelőtt Szíriában történt, ahol elraboltak két aleppói püspököt.

Mindez a fanatizmus, intolerancia, terrorizmus és diszkriminatív törvényhozás következménye. De még a nyugati országokban is, ahol a keresztény jelenlét történelmileg a társadalom integráns része, megpróbálják kiszorítani a közéletből a kereszténységet, korlátozzák a hívőközösség tevékenységét, hogy folytatni tudja karitatív szolgálatát a társadalom javára.

A Szentszék képviselője emlékeztetett arra, hogy az ENSZ Emberjogi Tanácsa elismerte, hogy a vallás és a lelkiség elősegíti az emberi méltóságot és a kereszténység az emberiség valódi javát szolgálja. Tomasi érsek felszólalását Ferenc pápa üzenetének szavaival zárta, amelyet a Szentatya a Milánói Ediktum 17. centenáriumára írt: „Mindenütt tiszteljék mindenki hitének nyilvános megvallását és előítéletek nélkül fogadják el azt a hozzájárulást, amelyet a kereszténység ad korunk kultúrája és társadalma számára.

(ik)

Forrás: Vatikáni Rádió

Papokat nem engedtek a bostoni robbantás sebesültjeihez

A The Wall Street Journal munkatársa írja: a robbantás után több tucat sebesült hevert az utcán, ahol orvosok, ápolók, tűzoltók, rendőrök nyüzsögtek, az odasiető papokat azonban nem engedték a helyszínre.

Mint ismeretes, április 15-én délután két robbantás történt a Boston Marathon céljának közelében. Hárman életüket vesztették, és legalább 144 személy szenvedett sérüléseket.

A feltartóztatott papok egyike elmondta: ilyet még nem tapasztalt. A papot régebben mindenhová beengedték. A 2001. szeptember 11-i New York-i merénylet színhelyén számos pap adott feloldozást – volt, aki élete árán – a tűzoltóknak és a sebesülteknek. „Ez megváltozott. Ma nem tartják szükségesnek a pap jelenlétét vészhelyzetben” – mondta. 

A papok, akik szentségekkel nem láthatták el a sebesülteket, egy közeli templomhoz vonultak, ahol banánnal, naranccsal, innivalóval és jó szóval vigasztalták a rémült embereket. Talán ennyit tolerál a szekuláris társadalom, talán csupán egy-két rendőr egyéni elutasító magatartásáról volt szó – a The Wall Street Journal cikkírója mindenesetre fájdalmasan ironikusnak nevezi, hogy miközben haldoklott a merénylet egyik áldozata, egy nyolcéves katolikus fiú, aki tavaly lett elsőáldozó, a papok csupán pár méternyire voltak tőle, a rendőrkordon túloldalán, és nem adhatták fel neki a katolikus ember számára oly fontos, utolsó szentséget.

Magyar Kurír (mk)

Papokat nem engedtek a bostoni robbantás sebesültjeihez

2012-ben 105 ezer keresztényt öltek meg hitük miatt

Az egyház december 26-án Szent István első vértanúra emlékezett, aki, miközben halálra kövezték, azért imádkozott az Úrhoz, hogy ne rója fel gyilkosainak ezt a bűnt. Ma sem feledkezhetünk meg arról a sok-sok keresztényről, akiket üldöznek, sőt megölnek Jézus Krisztusba vetett hitük miatt.

Rádiónk olasz műsora interjút készített Massimo Introvigne professzorral, a vallásszabadságot megfigyelő olasz központ munkatársával, aki megállapította, hogy sajnos továbbra is elterjedt jelenségről van szó.

A legfejlettebb vallási statisztikai központ az Egyesült Államokban működik, amelyet alapítója, David Barret vezetett 2011-ben bekövetkezett haláláig. A központ becslése szerint 2012-ben 105 ezer keresztényt öltek meg hite miatt. Ez azt jelenti, hogy minden öt percben meggyilkoltak egy keresztényt. Tehát félelmetes arányokról van szó.

Számos veszélyes térség van a világon, amelyek közül Introvigne professzor hármat emelt ki: az első régióban erőteljes az iszlám fundamentalisták csoportjainak jelenléte. Ide tartozik Nigéria, Szomália, Mali, Pakisztán és Egyiptom egyes régiói. A második térségben kommunista totalitárius rezsimek uralkodnak, mint Észak-Korea, a harmadikhoz pedig azok az országok tartoznak, amelyekben erős az etnikai nacionalizmus, vagyis a nemzeti identitást azonosítják egy meghatározott vallással, így a keresztényeket a nemzet árulóinak tartják. Példa erre Orissa állam Indiában.

Természetesen ezekben az országokban szentmisére menni, vagy hittanórára járni már önmagában véve veszélyes, gondoljunk csak a nigériai vérengzésre, amelynek katekizmusra igyekvő gyermekek estek áldozatul.

Pakisztánban az istenkáromlásra vonatkozó törvény szintén nagy veszélyt jelent a keresztények számára. Asia Bibi, ötgyermekes édesanya ma is börtönben van halálos ítélettel, éppen e törvény értelmében. Olaszország az elsők között tette magáévá Asia Bibi ügyét és erőfeszítéseinek köszönhetően eddig még sikerül megmentenie a keresztény asszony életét. Azonban számos esetben maga a tömeg lincseli meg a blaszfémiával vádolt személyt, még mielőtt bírósági tárgyalásra kerülne sor. Pakisztánban ez sajnos megszokottá vált. Arra a kérdésre, hogy miért váltak a keresztények a legüldözöttebb vallási csoporttá és miért tekintenek rájuk ilyen nagy gyűlölettel, Massimo Introvigne a következőket válaszolta:

„Ennek oka egyrészt specifikus ideológiákkal magyarázható, mint a radikális iszlám fundamentalizmus, vagy az etnikai nacionalizmusok legagresszívebb formái, illetve, még ami tovább él a régi kommunista ideológiából”. Az olasz professzor utalt a pápa Római Kúriához intézett karácsonyi beszédére, amelyben a Szentatya a kulturális diktatúrák között megemlítette a „gender” ideológiáját is. Ezek az ideológiák veszélyesnek tartják a keresztények és az egyház hangját, lobbijaik az intolerancia és a diszkrimináció hadjáratát indítják el ellenük.

Visszatérve Szent István vértanú példájára, aki megbocsátott gyilkosainak, Introvigne professzor megállapította: „Megbocsátani az üldözőknek - ez egyedül a kereszténységet jellemzi. Számos kereszténység előtti és utáni kultúra a bosszúhoz való jogot, sőt kötelességet hirdeti. Ma a világ hajlamos annak elfeledésére, hogy a kereszténység milyen nagy szerepet töltött be a civilizáció fejlődésében: a bosszú logikáját a megbocsátás logikájával cserélte fel” – mutatott rá rádiónknak adott interjújában Massimo Introvigne olasz professzor.

Forrás: Vatikáni Rádió
(vm)

A vallásüldözés öt szakasza

A társadalmi élet elismert intézményét nem lehet egyik napról a másikra lejáratni és meggyűlöltetni. Érdemes tudatosítanunk e folyamat jellemző fázisait.

1. Sztereotípiák kialakítása
A célcsoport egyes tagjainak valamely jellemzőjét kiválasztják és az egész közösségre általánosítják. Vagyis töredéknyi mintavétel alapján alakítanak ki leegyszerűsített, általános képet a célcsoportról.

Az elmúlt évtizedek során kialakított sztereotípiák szerint a bibliás keresztények ostobák, tudományellenesek, képmutatók, önteltek...

Tovább itt olvasható az írás: A vallásüldözés öt szakasza