A nap végén,
amikor elcsendesedik körülöttünk a világ, különösen is érezzük:
mennyi minden volt ma is múlandó. Szavak, gondolatok, feszültségek,
tervek – mind letesszük őket az éjszaka küszöbén.
Szent János
apostol figyelmeztetése most nem vád, hanem iránytű:
„Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van.”
Nem azt kéri, hogy megvessük az életet, hanem hogy ne engedjük, hogy a
mulandó irányítsa a szívünket.
Az ember
szíve könnyen elfárad, ha mindig csak a szemek kívánságát, a siker utáni
vágyat, az önigazolást keresi.
De ami Istentől van, az nem fáraszt ki – hanem életet ad.
Ma este Anna
prófétanő alakja áll mellettünk.
Idős volt, mégis fiatal szívű.
Nem a múltba kapaszkodott, nem panaszkodott az elmúlásra, hanem figyelt,
várt, imádkozott.
És ezért felismerte Krisztust ott, ahol mások talán csak egy gyermeket láttak.
Ez a mai este
kérdést tesz fel nekünk is:
- mi volt ma az, ami csak
elfoglalt, de nem éltetett?
- és mi volt az, amiben Isten
csendesen jelen volt?
A szív nem az
évektől öregszik meg,
hanem attól, ha bezárul.
És fiatal marad akkor,
ha nyitott marad Isten akaratára.
Most, az év
utolsó előtti napján, nem kell mindent megoldanunk.
Elég, ha átadjuk a szívünket –
és hagyjuk, hogy Isten rendet tegyen benne.
Esti ima
Urunk, Jézus
Krisztus,
a mai nap végén csendben eléd állunk.
Köszönjük
mindazt, ami ma ajándék volt,
és eléd hozzuk mindazt, ami nehézséget, fáradtságot hagyott bennünk.
Taníts minket
Szent János tisztánlátására,
hogy felismerjük: ami nem Tőled van, az elmúlik,
de ami a Te akaratodból fakad, az megmarad.
Add meg
nekünk Anna prófétanő hűségét,
hogy a mindennapok egyszerűségében is
kitartóan keressünk Téged,
és nyitott szívvel várjuk érkezésedet.
Urunk Jézus
Krisztus, kérünk:
segíts elengedni mindazt, ami nem Hozzád vezet,
és add, hogy szívünkben újra Te legyél az első.
Őrizd
álmunkat ezen az éjszakán,
tisztítsd meg gondolatainkat,
és tartsd fiatalon a szívünket
a Te szeretetedben.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése