„Ott ül velem egy asztalnál” - Nagykeddi lelki-zarándoklat reggeli üzenete

Az árulás a szeretet közvetlen közelében születik… mégis a megbocsátás kapuja lehet.

Egy fájdalmas, de ismerős történet

Volt már olyan, hogy valaki, akit szerettél, megbántott? Vagy talán te mondtál vagy tettél olyat, amivel mély sebet ejtettél mások szívén? A Nagykedd evangéliuma olyan helyzetet mutat be, amit mindannyian jól ismerünk: az elárultatás pillanatát. Jézus együtt van a tanítványaival, vacsoráznak, beszélgetnek… és közben a szívében ott van a fájdalom: tudja, hogy egyikük elárulja őt. És mégsem állítja meg. Nem leplezi le nyilvánosan Júdást, nem alázza meg, nem csap az asztalra. Együtt marad vele. Ezzel pedig mindannyiunkat tanít.

---

A mai evangélium kulcsfontosságú üzenete – Jézus nem fordul el

„Egyikőtök el fog árulni engem.” (vö Jn 13,21-33.36-38) – Jézus nem tagadja meg az igazságot, nem játssza meg magát. Tudja, mi fog történni, és mégsem zárja ki Júdást. Még utoljára egy falat kenyérrel nyújt feléje szeretetet.

És Péter? Ő, aki tűzbe menne Jézusért, még az éjszaka folyamán háromszor tagadja meg őt. De Jézus nem zárja ki őt sem.

Ez az evangélium nemcsak az árulásról szól, hanem a hűség fájdalmáról is. A szeretet sebezhetővé tesz, de éppen ebben rejlik ereje is. Jézus példája arra hív, hogy akkor is hűségesek maradjunk a szeretethez, amikor fáj.

---

Merjünk szembenézni önmagunkkal és megnyitni a szívünket

Júdás és Péter is elárulják Jézust, de a történetük nem ugyanúgy végződik. Júdás a kétségbeesésben pusztul el, míg Péter a könnyein keresztül tisztul meg, talál vissza. Mi is kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor hűtlenek vagyunk: Istenhez, másokhoz vagy önmagunkhoz. A kérdés nem az, hogy elbuktunk-e, hanem az, hogy mit kezdünk utána az életünkkel.

A Nagyhét középpontjában a bűnbánat áll. Az a döntés, hogy nem maradok ott, ahol elestem. Ma különösen is fontos, hogy megvizsgáljam: kiben okoztam sebet, és kinek a bocsánatára vágyom.

Konkrét lépés: Gondolj valakire, akivel megromlott a kapcsolatod. Ma tegyél egy lépést felé – akár csak egy imával, egy gondolattal, vagy egy bátor üzenettel. A kiengesztelődés mindig Istentől indul.

---

4. Fohász

Uram Jézus, Te nem fordultál el azoktól sem, akik elárultak Téged. Köszönöm, hogy engem is így szeretsz. Adj erőt, hogy őszintén szembenézzek a saját gyengeségeimmel, és ne meneküljek, hanem visszatérjek Hozzád. Taníts szeretni akkor is, amikor fáj. Ámen.

---

5. Útravaló gondolat
Az igazi hűség nem a hibák hiányában, hanem a bocsánat útjára lépő szívben rejlik. 

Nagyheti gondolatok: A szent három nap, avagy Isten szeretetének megnyilvánulása az emberek iránt (III. rész)

Isten csendjére az ember csendje válaszol.

Nagypéntek Jézus kínszenvedése misztériumának ünneplése, a böjt és a bűnbánat napja, amely során, a keresztfán függő Krisztust szemléljük. Szent Pál szavai szerint Jézus átdöfött szívében rejlik a tudomány és bölcsesség minden kincse, sőt benne lakik testileg az Istenség egész teljessége. Valóban a Kereszt feltárja, hogy mekkora a szélessége és hosszúsága, magassága és mélysége Krisztus minden ismeretet felülmúló szeretetének, mely eltölt minket Isten teljességével.

Ezért nagypénteken, az év legmegrendültebb liturgiáját ünnepeljük. Ezen a napon nincs Szentmise, mert ekkor maga az örök Főpap mutatta be a legszentebb áldozatot a kereszt oltárán: önmagát adta áldozatul értünk, üdvösségünkért.

A Szentmise a kereszt áldozat megjelenítése, jelenbe hozatala. Mivel ezen a napon történt meg a keresztáldozat, ezért az Egyház ezen a napon nem mutat be szentmisét.

Ezen a napon különösen igaza van János apostolnak (3, 15), aki hittel rátekint Krisztus keresztjére, az üdvözül.

De vigyázzunk, mert két fajta látás van.

Van az egyszerű látni tudás, ez olyan, mint az állaté. Ezzel az ember üdvösségét illetően semmire sem megy. Hiába látták ugyanis kortársai Jézust, mégsem fogadták el, mint Messiást.

Ide mélyebb látás kell, a lényeget kell meglátni. Jézus felismeréséhez a Szentlélek megvilágosítása, a hit látása kell.

Mikor a liturgia kezdetén belépünk a templomba, az Isten háza kopár, megfosztva minden ékességétől, a tabernákulum nyitva, nincs benne semmi. Nincs csengő, nincs orgona, a pap bevonulása alatt nincs ének, csak mélységes hallgatás. Gyertyák sem égnek az oltáron. A pap a vértanúság piros ruhájában jelenik meg és leborul az oltár előtt.

Mikor az ember megsejti, hogy mi történt a golgotán, hogy meghalt értem az Istenember, akkor ott nem lehet állva maradni, ott le kell borulni. Érzelmeinket nem lehet kifejezni szavakkal.

Isten csendjére az ember csendje válaszol.

Nincs gyülekező ének, nincs köszöntés, nincs közösség egymással, hanem a nyitott tabernákulum csöndje előtt a keresztény nép leborul a földre. Ez a földön való tehetetlen fekvés jelzi az imádást, a gyászt, a hódolatot, az egész földdel való egységet, melyre Jézus vére ráfolyt.

A nagypénteki szertartásnak csúcspontja, a kereszt, a megváltás jele előtti hódolat. Ez a szertartás igen régi. Jeruzsálem keresztényei egykor az igazi kereszt előtt hódoltak és azt csókolták. Magát a keresztet az Üdvözítővel és megváltó szenvedésével való szoros kapcsolata miatt a legteljesebb tisztelet illeti.

Amikor János azt írja, első levelében, hogy mi tapintottuk az Élet Igéjét, akkor ezt most mi is elmondhatjuk. Nagypéntek délutánján a kereszt maga Krisztus. Érinteni, tapintani kell a szent keresztet és megcsókolni.

Ebben a csókban beleleheljük Isten utáni vágyunkat, megújított odaadásunkat és azt a visszavonhatatlan igent, mely válasz a megváltó Isten szeretetére, mely életünknek értelmet ad. Ebben a csendben, meg ebben a csókban, ebben az érintésben az ember el tud oda jutni ezen a földön, hogy mindent kimond egyszerre, olyan nagy önátadással, hogy ezt fölülmúlni nem lehet, csak mindennap megújítani.

Nagyheti gondolatok: A szent három nap, avagy Isten szeretetének megnyilvánulása az emberek iránt (II. rész)

A szent három nap nagycsütörtökön az utolsó vacsora emlékére bemutatott szentmisével kezdődik. Ezen a szent napon emlékezünk a papság és az Oltáriszentség alapítására, amelyben Krisztus teljesen felajánlotta magát az emberiségnek.

Akik megszoktuk, hogy az év 365 napjának mindegyikén – kivéve nagypénteket és nagyszombatot – szentmisét mutatnak be egy kicsit a felismerés döbbenetével álljuk körül az oltárt Nagycsütörtökön: ekkor válik kézzelfoghatóan történetivé az esemény. Közvetlen emlékeztetővel, mint a lábmosás szertartása és a közvetett emlékezéssel, mint az oltár megfosztásával díszeitől, hiszen a Jézust elfogó bérencek is megfosztanak minket Tőle. Elhallgat az orgona, „Rómába mennek a harangok” gyászolni a megfeszítettet.

Igen, ezt az éjszakát csak a kereszt rávetődő árnyékában ünnepelhetjük, mert Nagycsütörtök minden ajándéka a keresztből nyeri erejét.

Az eukarisztia, az oltáriszentség rendelésének van egy titokzatos mozzanata. Az Úr Jézus az utolsó vacsorán a kenyér és bor színe alatt elővételezte keresztáldozatát, ami a valóságban még nem történt meg.

Miért beszélhetett mégis testének feláldozásáról és vérének kiontásáról? Hogyan állíthatta, hogy a kenyér és a bor színe alatt már akkor is feláldozott teste és vére volt jelen?

Csak azért tehette meg, mert bensőleg már egészen átadta magát az Atya akaratának, egészen elfogadva az áldozati sorsot.

Viszont ha tetteinek értékét ez a tökéletes önátadás határozta meg, akkor érthető, hogy tőlünk is valami hasonlót követel.

Az áldozati lakomát azért rendelte, hogy testével és vérével együtt magunkévá tegyük lelkületét: az Atya előtti hódolatot és az emberek iránt való jóakaratot. 

Így lett Nagycsütörtök keresztény- és lelkiéletünk forrása.

Ez a nagy titkokat feltáró nap szentségimádással zárul, az Úr Jézus Getszemáni kerti halálos szenvedésére emlékezve.
Szent Máté evangéliumának elbeszélésből tudjuk, hogy Jézus arra kérte tanítványait, hogy virrasszanak vele, ám ők elaludtak. Ezek voltak számára a magány és az elhagyatottság órái, majd következett elfogatása és kálváriájának fájdalmas kezdete.

Nagyheti gondolatok: A szent három nap, avagy Isten szeretetének megnyilvánulása az emberek iránt

Bevezető

Húsvét a kereszténység legfontosabb ünnepe. Azonban a keresztény vallás visszaszorulásával a vén Európában is, egyre inkább nem világos az emberek előtt, sokszor katolikus emberek előtt sem, hogy mit is ünnepelnek ilyenkor, mi történik a Nagyhéten és Húsvétvasárnap.

A mai keresztény egyházak közül a katolikusnak van a legintenzívebb ünneplési gyakorlata ebben az időszakban. A Hamvazószerdán kezdődő Nagyböjt 40 napja ekkor teljesedik ki: a Húsvétvasárnap előtti héten a katolikus egyházban minden mozzanattal Jézus utolsó napjaira emlékezünk, igen összetett szimbólumokkal.
Az egyházi év tetőpontját alkotó szent három nap (nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat) során ismét átéljük Urunk szenvedésének, halálának és feltámadásának misztériumát.

E három nap az Egyház a Megváltó kereszthalálának történéseire, az Úr Jézus életének utolsó napjaira, óráira emlékezik, melynek vége nem a sírba tétel, hanem Jézus feltámadása.

Ezek a napok arra szolgálnak, hogy felébresszék bennünk a vágyat, hogy csatlakozzunk Krisztushoz, és odaadóan kövessük őt, Aki élete feláldozásig szeretett minket, embereket.

Nagyheti gondolatok: Krisztus szenvedéstörténete és a szeretet himnusza

Esztelnek - 2016-os Virágvasárnap - ferences kolostor

STÁCIÓK                                                                                                A SZERETET
1.    Elítélik:                                                                                          haragra nem gerjed
2.    Felveszi a keresztet:                                                                    nem keresi a maga javát
3.    Elesik:                                                                                          a rosszat föl nem rója
4.    Mária:                                                                                                    jóságos
5.    Cirenei:                                                                                             nem kérkedik
6.    Veronika:                                                                                   együtt örül az igazsággal
7.    Másodszor esik el:                                                                                türelmes
8.    Az asszonyok sírása:                                                                       nem tapintatlan
9.    Harmadszor esik el:                                                                         mindent elvisel
10.    Megfosztják ruháitól:                                                                    nem gőgösködik
11.    A keresztre szegezik:                                                                      mindent eltűr
12.    Meghal:                                                                                           mindent hisz
13.    Leveszik a keresztről:                                                                    mindent remél
14.    A sir:                                                                                          soha el nem múlik

Forrás: A keresztfához megyek – Keresztutak gyűjteménye