vasárnap, április 28, 2019

Római Riportok - 2019. április 28.

Szent György búcsú volt Esztelneken

Hála Istennek a mai napon sikerült megtartanunk templomunk védőszentjének, Szent György vértanúnak az ünnepét. A reggeli borongós, esős idő, a szentmise kezdetére helyre állt és a végére már a nap is velünk ünnepelt.

A szentmise főcelebránsa az új tartományfőnök, Erik testvér volt, az ünnepi Ige-hirdető pedig a leköszönő tartományfőnök, Szabolcs testvér volt. Mindkettőjüknek hálás köszönet! Ünnepünkön a két rangos vendégen és a házigazdán kívül még négy egyház megyés plébános volt jelen. Isten fizesse áldozat vállalásukat. A helyi plébánia kórusa tette szebbé búcsús szentmisénket, amelyen a szokásosnál többen voltak a hívek is.




Esztelneki Ferences Templom hirdetése Húsvét II. vasárnapja


Hétfőn reggel ½ 8-kor lesz a szentmise.

A szent Antal kilenced harmadik keddjén a szentmise délután 6 órától lesz.

Szerdán  reggel ½ 8-kor lesz a szentmise

Csütörtökön délután 6 órától kezdődik a szentmise és utána a szokásos szentségimádás, amelyre szeretettel hívunk mindenkit.

Pénteken és szombaton reggel ½ 8-kor lesz a szentmise.

Jövő vasárnap, a szent György búcsú miatt elmaradt búzaszentelési szertartást megtartjuk, jó idő esetén a kolostor kertjébe vezet majd a körmenetünk.

szombat, április 27, 2019

Szent Gzörgy búcsú



Templomunk és kolostorunk védőszentjének, Szent György vértanúnak tiszteletére a búcsús szentmisét, április 28-án, azaz holnap 12 óra 30 perckor kezdjük. A szentmise főcelebránsa és ünnepi Ige-hirdetője fr. dr. Orbán Szabolcs ofm lesz. 

Szeretettel hívunk és várunk mindenkit: Esztelnekről és a környező településekről, akik részesülni szeretnének a Szent György búcsú kegyelmeiből.

vasárnap, április 21, 2019

Jézus feltámadt, van remény a számunkra – Húsvét

Az egyik nagyszerdai általános kihallgatáson mondta a nyugalomba vonult Szentatya, Benedek pápa, a mai estével kapcsolatosan: „Nagyszombat éjjel húsvét vigíliájának szertartását végezzük, amikor kihirdetik Krisztus feltámadását, győzelmét a halál felett. Ez az éjszaka az egyházi, a liturgikus év központi pillanata.” És ennek a központi pillanatnak az üzenete, hogy a föltámadt Krisztus a mi húsvéti fényünk, sötét életutunkon eligazító világosságunk!
Ezzel kapcsolatosan olvastam az egyházmegye legidősebb, aktív plébánosától, Jakab Gábor atyától, aki Kolozsváron működik, egy nagyon szép gondolat füzért. Ő írja: a fény azzal küzd a sötétség ellen, hogy váratlanul feltör és világít. Így van ez nemcsak a minket körülvevő anyagi, fizikai világban, de a szellem világában is, Krisztus feltámadásában.

A rendkívül gazdag mondanivalójú húsvét-éjszakai liturgiának – ugyanebből a gyökérből táplálkozva – drámai hatású fényünnepség a nyitánya. Lenyűgözően szép szertartás keretében, a Krisztus előtti ószövetségi idő sok évezredes lelki éjszakájára emlékeztető sötét templomban egybegyűlteknek a világosságot, a pap által meggyújtott, kintről behozott és magasra tartott húsvéti gyertya fénye nyújtja. E lobogó világosságban, majd a róla szétosztott, s az egész templomot pillanatok alatt betöltő gyertyalángok ragyogásában a szertartást végző háromszor is ezt énekli: „Krisztus világossága!”, amire feleletül a jelenlevők ajkáról ugyancsak háromszor visszhangzik az örömteli válasz: „Istennek legyen hála!”

A szent liturgiába tudatosan bekapcsolódó hívő ember lelkében - egy nagyon mélyről jövő ősi visszhang nyomán -  mintegy „hallhatóvá” válnak ezen az éjszakán a Biblia első lapján olvasható mondatok: „Isten szólt: Legyen világosság, és világosság lett. Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől. A világosságot nappalnak nevezte Isten, a sötétséget pedig éjszakának” (Ter 1,3-5).
Igen, természetfelettien is lejátszódik húsvétkor a hívő emberek életében a teremtés fentebb szóba hozott “fizikai” csodája, tehát a világosság és a sötétség egymástól való éles elválasztása. A föltámadt Krisztussal ugyanis húsvétkor a bűnébe előzőleg mintegy belehalt ember a saját „sírjából” szintén feltámad/hat, ha komolyan veszi húsvét üzenetét, ha igyekszik a Föltámadott Krisztus fényében járni az élet útját.

Az egyik nagycsütörtök délelőtti krizma-szentelési misén tette föl a kérdést XVI. Benedek pápa a Szent Péter-bazilikában: „Vajon Isten népe – a hagyományosan keresztény országok, városok és falvak – nem távolodtak-e el Istentől? Nem lettek-e a hitetlenség nemzedéke? Isten hív bennünket. De meghalljuk-e őt, és meg akarjuk-e valóban ismerni? Ha Istenhez való viszonyunkban zavar támad, ha elveszítjük az irányt, akkor sem testileg, sem lelkileg, sem közösségileg nem leszünk egészségesek. Kérjük a Mennyei Atyát, hogy ne csak nevünkben legyünk keresztények, hanem valóban azok is maradjunk!”

Amikor társadalmunk elkereszténytelenedett, elvilágiasodott mindennapi életéből kiszorulnak az egyházi és vallási szokásaink, amikor nem divat a keresztény értékrend szerinti élet a családokban, közösségi életünkben, a törvény alkotásban, amikor nem figyelünk Isten hívására, akkor nem csodálkozhatunk, azon, hogy a sötétség, az anyagiasság, az önzés, a széthúzás és a közömbösség fenyegeti, nemcsak Európát, hanem a közvetlen világunkat, környezetünket is.
Ebben a világban sajnos, lassan az uralkodó elv: légy meggyőződve, hogy az igazság egyedüli birtokosa te magad vagy, ragaszkodj hozzá foggal és körömmel, az oszd meg és uralkodj, illetve vedd el, amiről úgy gondolod, hogy neked kijár és NEM a Föltámadt Krisztus által meghirdetett, s kereszthalálával megpecsételt szeretet, az önző énünk legyőzése, és az áldozatok árán való összefogás, a nézeteltérések békés tisztázása, az egyetértés munkálása. Pedig a Föltámadt Úr erre hív minden megkeresztelt embert.

Ezért teszi fel a kérdést a nyugalomba vonult Szentatya: „Vajon Isten népe – a hagyományosan keresztény országok, városok és falvak – nem távolodtak-e el Istentől?... Ha Istenhez való viszonyunkban zavar támad, ha elveszítjük az irányt, akkor sem testileg, sem lelkileg, sem közösségileg nem leszünk egészségesek. Kérjük a Mennyei Atyát, hogy ne csak nevünkben legyünk keresztények, hanem valóban azok is maradjunk!”
Ha pedig a valóságban is, és nem csak papíron akarunk keresztények lenni, egyénileg és közösségileg, akkor e sötét, anyagias, önzéstől és az erőszaktól megosztott világban fontos, hogy egy hangon szóljunk szavakkal és tettekkel arról, hogy az Igazság egyedüli birtokosa, a keresztre feszített Krisztus feltámadt, és hogy az ő fényének kell beragyognia világunkat, igazságról szóló tanításának áthatnia életünket.

A Szentatya, Ferenc pápa mondotta 2013-ban: „Milyen nagy öröm, hogy átadhatom nektek ezt az üzenetet: Krisztus feltámadt! Szeretném, hogy eljusson minden házba, minden családba, különösen oda, ahol több a szenvedés, a kórházakba, a börtönökbe…
Mindenekelőtt azt szeretném, - mondja a Szentatya - hogy ez az üzenet eljusson minden szívbe, mivel Isten ott akarja elvetni ennek az Örömhírnek a magvát: Jézus feltámadt, van remény a számodra, többé már nem állsz a bűn, a rossz uralma alatt! Győzött a szeretet, győzött az irgalom! Mindig győz Isten irgalmassága!”

Hitetlenkedéseink, vallási elbizonytalanodásaink miatt lelkileg túlságosan is besötétedett világunkban húsvétkor évről évre felragyog a Feltámadottban és a Feltámadott által az élet „igazi világossága” (Jn 1,9).
Nem a görög mitológia legismertebb titánja, Prométheusz hozza ezúttal a világosságot világunkba, hanem ő, a halálon is győzelmet aratott Krisztus, a világ Megváltója, aki János evangéliumában önmagáról szó szerint is kimondja: „Én vagyok a világ világossága” (Jn 8,12). S mert ő isteni természete révén hitünk tanítása szerint egylényegű az Atyával, tulajdonképpen magának az örök Istennek a világossága, akiről János apostol ezt írja: „Isten világosság, nyoma sincs benne a sötétségnek” (1 Jn 1,5).

A húsvét éjszakáján meggyújtott apró gyertyáinknak és hagyományos feltámadási körmeneteinknek is ez kellene, hogy fölemelő üzenete legyen mindannyiunk számára.
Ha időnként kételyeink támadnak a halál utáni „másik világgal” kapcsolatosan, az még nem baj. Viszont a kételkedő embernek a kikerülhetetlenül beálló sötétségen mindenképpen át kell haladnia, ha a túlsó oldalon ki akar jutni a világosságra, ha el akar jutni a húsvétvasárnapi feltámadás dicsőségébe és világosságába, akkor tudnia kell, hogy ide az út a nagypénteki golgotán át vezet.
Vagyis azt a hitet kell húsvét üzenete nyomán magában tudatosítania minden kereszténynek, hogy az emberi élet nem szűnik meg a földi halállal, csupán megváltozik, minőségileg magasabb fokon folytatódik, halhatatlan élete tehát biztosítva van.

Hitbeli kételkedéseink és világnézeti tétovázásaink közepette is valamiféleképpen az öreg Simeon kellene, hogy követendő példa legyen mindannyiunk számára. Őt, mint ismeretes, átmeneti bizonytalankodásai túlhaladtán, miután karjaiba vehette a másik világból üzenetet hozó gyermek Jézust, a korabeli jeruzsálemi templomban, a hagyomány előírta nevezetes „bemutatás” alkalmával, a Lélek meghatóan szép hitvallásra ösztönözte: „Bocsásd el most szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, hiszen már látták szemeim az üdvösséget, amelyet minden nép számára rendeltél: világosságul a pogányok megvilágítására és dicsőségére népednek, Izraelnek” (Lk 2,22-35).

Mi is, miként az asszonyok, akik elmentek a sírhoz, és üresen találták azt, megkérdezhetjük önmagunktól, mi az értelme ennek az eseménynek (Lk 24,4). Mit jelent az, hogy Jézus feltámadt? - teszi fel a kérdést Ferenc pápa. „Azt jelenti, hogy Isten szeretete erősebb a rossznál, sőt magánál a halálnál is; azt jelenti, hogy Isten szeretete átalakíthatja életünket, virágba boríthatja azokat a sivatagos tájakat, amelyek a szívünkben vannak.”

Az üres húsvéti sír és az ott hagyott gyolcsleplek láttán, az angyal híradása révén, és a Föltámadt Üdvözítő megjelenései által, a mi dicsőségünk és világosságunk is csak Krisztus lehet, az emberi testben is vakítóan felragyogó Isten, a Feltámadott!

kedd, április 16, 2019

Nagyheti és húsvéti liturgia rendje 2019 – Esztelnek

Nagycsütörtökön délután 6 órakor kezdjük az utolsó vacsora emlékére bemutatott szentmisét, előtte 5-től szentgyónási lehetőség lesz.
Nagypénteken délután 6 órától kezdjük az ünnepi liturgiát.

Nagyszombaton a liturgikus szertartás este 8 órakor kezdődik a: tűzszenteléssel és befejeződik a feltámadási körmenettel. Aki teheti, hozzon magával gyertyát.
Húsvétvasárnap reggel 7 órától lesz az ételszentelés templomunkban a szentmise pedig húsvétvasárnap és húsvét másodnapján, hétfőn, a megszokott időpontban ½ 11-től.





Templom búcsú 
Szent György vértanú tiszteletére a búcsús szentmisét nem a napján, hanem április 28-án, azaz a Húsvét utáni vasárnap délután ½ 1-kor kezdjük.

hétfő, április 15, 2019

Szent Antal Kilenced 2019 - Esztelnek – Ferences templom

„Csodákat kik látni vágytok,

Ó, jöjjetek Szent Antalhoz…”



Szent Antal Kilenced
2019

Esztelnek – Ferences templom

Április. 16 – Június 11.

A szentmisék kezdési időpontja délután 6 óra
Előtte ½ 6-tól szentgyónási lehetőség

A kilenced elmélkedéseinek témái a Szentatya Csíksomlyói látogatására való felkészülést szeretnék szolgálni. Mégpedig azzal a céllal, hogy ez a történelmi pápa látogatás, mindannyiunk számára lelki-haszonnal és gyarapodással járjon.

Az elmélkedésekben szó lesz a Pápaság bibliai hátteréről, az Egyház és a pápaság intézményéről, az „egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyház”-ról, a „Járjunk együtt” jelmondatról, Ferenc pápáról, Ferenc pápa tanításáról, Ferenc pápának Assisi Szent Ferenccel és Páduai Szent Antal való kapcsolatáról.

A Szent Antal kilencedre szeretettel hívjuk és várjuk mindazokat a személyeket – Esztelnekről és a térségünkben lévő településekről –, akik ügyes-bajos dolgaikban Szent Antal közbenjárását kérve szeretnének Istentől meghallgatást nyerni és ugyanakkor együtt készülni a Pápa látogatásra.

vasárnap, április 14, 2019

Vajon, mi kinek az oldalán akarunk állni? - Virágvasárnap

A nagyhét Jézus diadalmas jeruzsálemi bevonulásának emlékével kezdődik, ez az esemény kínszenvedése előtti vasárnapon történt. Jézus mindig ellenezte az ő nyilvános ünneplését. Akkor is elmenekült, amikor a nép, a kenyérszaporítás után, királlyá akarta tenni. Ma viszont hagyta, hogy diadal menetben kísérjék. Csak most, mikor már a halálba indul, fogadja el, hogy nyilvánosan Messiásnak kiáltsák ki, hiszen majd a kereszten haldokolva lesz a legteljesebben Messiás és Megváltó, király és győztes. 

Virágvasárnapnak kettős jellege van: egyrészt a győzelem és a megdicsőülés napja, amelynek jele a győzelmi pálma, a megszentelt barka, másrészt a szenvedés és a halál ünneplése is ez a nap, amelynek jele a szentmisében felolvasott passió, vagyis szenvedéstörténet. 

Az ószövetségi olvasmányt Izajás próféta könyvéből (50,4-7) olvastuk. Isten szolgáját, a Messiás előképét üldözés éri, viszont szenvedése az Úr segítségében nyer értelmet: „Isten, az Úr megsegít, ezért nem vallok szégyent” vallja a próféta. 

A második olvasmányban (Fil 2,6-11) szent Pál apostol himnuszt zeng Jézus engedelmességéről, aki: „mint Isten, az Istennel való egyenlőségét nem tartotta olyan dolognak, amelyhez feltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot öltött, kiüresítette önmagát, és hasonló lett az emberekhez”.
Az evangéliumban (Lk 22,14-23,56) Jézus szenvedés történetét hallottuk. Virágvasárnap valójában a Nagyhét ünnepélyes kapuja. Liturgiájában Krisztus életének legellentétesebb pólusait kapcsolja össze: az örömöt és a szomorúságot. Ezért Virágvasárnap egy olyan nap, amelynek üzenetében és hangulatában az öröm és a fájdalom egyaránt jelen van. 

Jeruzsálem kapujában Jézust királyként ünnepelték, örömrivalgásokkal fogatták, pálmaágakat lengettek. Szamárháton vonult be, a béke és a szelídség szimbólumán, hisz a ló a harcé, az erőszaké. Jézus nem híres hadvezérként vonul be Jeruzsálembe, hanem a békesség, a szeretet, a megbocsátás szolgálatával. A nép pedig üdvözli, éljenzi, élteti, ünnepli, hozsannázza.

Azonban néhány nap múlva ugyanaz a tömeg, ugyan olyan egyöntetűleg azt kiáltja: feszítsd meg őt. Amint kiderül Pilátus előtt, hogy azért született és azért jött a világra, hogy tanúságot tegyen az igazságról, máris átváltanak az érzések: a pálmaágakon, földre szórt virágszirmokon, ruhákon dühödt, öldöklő emberek rohannak előre és törnek Jézusra, „Feszítsd meg!”-et kiáltva rá. Megfeledkeznek az ötezer ember jóllakásáról, a vakok, bénák, megszállottak gyógyulásáról, a „magasztos igékről, amelyek ajkáról fakadtak”. Mindebből csak dac, ellenszenv, harag, gyűlölet, halálos ítélet marad. Így van Jeruzsálemben és mindenütt a világon, ahol emberek élnek, és ahol oly könnyen megváltoznak az indulatok. Így van ez ma is, körülöttünk, bennünk...

Virágvasárnap valahogy az üdvösség-történetünk teljes képét rajzolja elénk. Isten ünnepélyesen felelősséget vállalt az emberért, de az ember nem ismerte fel üdvössége nagy pillanatát.
Ott állunk újra a megváltás drámája előtt és eszünkbe jut, hogy Jézus szenvedés története tele van összeesküvőkkel, cinkosokkal. Júdás elárulta őt, az olajfák hegyén az apostolok magára hagyták, elmenekültek, Péter apostol megtagadta, a zsidók a rómaiak kezére adták. Pilátus pedig mossa a kezét, hogy a tömeg „feszítsd meg-et” kiálthasson. 

Krisztus a mi vétkeinkért halt meg, bűneink lándzsája fúrta át az oldalát. Sajnos a tömegben mi is ott vagyunk. Ott vagyunk virágvasárnap is – örömünkben pálmát lengetve. De ott vagyunk a feldühödött elvakult tömegben is, amikor a nép azt kiáltja nincs királyunk, feszítsd meg őt. 

Jézus szenvedése tovább folytatódik az emberiség történetében, az Egyház életében. Őt üldözik és zaklatják minden ártatlanul elítélt és szenvedő emberben, különösen keresztény testvéreinkben. Halálra ítéli mindenki közülünk, amikor bűneink által a keresztre kívánjuk őt, pedig az ő kereszthalál vállalásának egyetlen oka van: a szeretet, az Atya iránti szeretet, akit meg akar dicsőíteni, és szeretet az emberek iránt, akiket össze akar békíteni az Atyával. 

Vajon, mi kinek az oldalán akarunk állni? Azok oldalán, akik elárulták, akik a golgotára hurcolva keresztre feszítették? A kiabáló tömegben vagyunk, vagy érteni nem tudó, közömbös lélekkel távolról szemléjük őt, szeretet nélküli részvétlen magatartással?

Ne feledjük a mi hivatásunk az, hogy a megváltás fényénél lássuk önmagunkat, a világot, a történéseket. Már nem alaktalan tömeg vagyunk, hanem megváltott személyek.
Ezért virágvasárnap figyelmeztetés a mi számunkra: Jézus drámájának a kezdete, előjátéka annak, ami nagypénteken és húsvétvasárnap csúcsosodik ki. Benne tükörben láthatjuk önmagunkat, s amit felismertünk, azt követni szeretnénk: nemcsak szóval, szalmaláng lelkesedéssel, mint a jeruzsálemi hozsannázók, hanem hűséges kitartással, ragaszkodással. 

Igen, ha valamit tehetünk, akkor azt Cirenei Simon helyéről, tehetjük meg: Hordozzuk Krisztussal együtt a megváltás eszközét, szenvedő testvéreink keresztjét, vagy éppen Veronika kendőjével töröljük le a sírók könnyeit, illetve a sírhoz hasonlóan fogadjuk szívünkbe Jézus szentségi Testét, s akkor a századossal együtt leborulva vallhatjuk, hogy Ő valóban Isten Fia, az életünk szabadító Megváltója. 

Virágvasárnap Krisztus Urunk belép Jeruzsálembe: mosoly és düh, fény és árnyék, élet és halál, hozsanna és feszítsd meg jelennek meg, ahogy ezek az ellentétek a mi életünket is jellemzik. A nagycsütörtöki, nagypénteki és nagyszombati szertartásokba bekapcsolódva lépjünk be vele együtt mi is a szent városba, hogy megváltó szeretete nyomán mentek maradjunk a szélsőségektől, a bűntől, de a hűtlenségtől, a közömbösségtől, a minden mindegy jelszavától és a „feszítsd meg” kiáltásától is! Ámen

szombat, április 13, 2019

Nagyböjti gondolatok: „Mit gondoltok, eljön az ünnepre?”

Április 13., szombat

Ez 37,21-28: Törvényeimhez igazodnak és szemük előtt tartják parancsaimat és teljesítik őket.

Jn 11,45-57: Jobb ha egy ember hal meg a népért, mintsem az egész nép elpusztuljon.

Jézus sokak szeme láttára feltámasztotta a három napja halott Lázárt. Miden olyan egyértelmű lehetne... és azt olvasom, hogy a Főtanács „eltökélt szándéka, hogy megöljék őt”.

Minden készen áll a húsvét megünneplésére, a tömeg már ott van Jeruzsálemben, az emberek tanakodnak: „Mit gondoltok, eljön az ünnepre?”

Magamat is ott látom az ünnepre készülődők között.

Én mennyire várom Jézust? Ő biztosan eljön, de én hogyan leszek jelen?

Forrás: nagyböjti és adventi üzenetek listája

csütörtök, április 11, 2019

Apró kis sziromcsodák… - Imre atya írása

Megfigyelted? Néha az élet apró dolgai jobban megérintenek, mint a nagy dolgok.
És tudod, miért?
Mert míg az élet nagy eseményeinek megértéséhez sok időre van szükséged, az aprók szempillantás alatt szíven ütnek.

Csak vedd észre a kis dolgokat!
Csak szakíts időt rájuk!
Csak engedd magadhoz őket!

Olyan világot tárnak fel előtted, amelyről nem is álmodtál! És ez a világ balzsam a lelkednek.
Olyan ötleteket csiholnak ki belőled, amelyeken magad is csodálkozol, hogy eddig nem jutottak eszedbe.
Olyan világos látással ajándékoznak meg, amellyel egycsapásra képes vagy megoldani problémáidat.
Olyan emlékeket idéznek föl benned, amelyeket rég elfelejtettél, pedig valamikor boldog voltál bennük.
Olyan érzéseket ébresztenek szívedben, amelyeket csak ritkán érzel.
És tudod miért?
Mert az élet apró dolgai mögött mindig Isten mosolyog.

Csak vedd észre őket!
Csak szakíts időt rájuk!
Csak engedd magadhoz őket!

Igaz, hogy a nagy eseményeknek is Ő fonogatja a szálait, de azokhoz neki is több időre van szüksége, mert a benne szereplők mindegyike számára a legjobbat akarja. S ehhez időre van szüksége Neki is…
A kis dolgokban viszont – legalábbis én így képzelem el – félrehajtja magáról egy szempillantásra a fátylat, amely Őt emberi szemünk elől eltakarja, és engedi, hogy betekinthessünk az Ő boldog mindennapjaiba!
Az apró, boldog pillanatok előhírnökei annak az időnek, amit majd odaát Isten jelenlétében fogunk érezni!

Szebben fejezte ezt ki Reményik Sándor költőnk:
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.“



Megfigyelted? Néha valóban a kis dolgok azok, amelyek lelked legmélyéig megérintenek.
Örvendek annak, hogy ilyen érzékeny vagy.
És köszönöm, hogy nekem is megengeded látnom – néha.

Stuttgart, 2019-04-08.
Imre atya

szerda, április 03, 2019

Házaspárok zarándoklata: Csíksomlyó – Hargitafürdő (képes beszámolóval)

Március 30-án, szombaton került sor a házaspárok idei, nagyböjti zarándoklatára. A házaspárok zömében Esztelnekről és Kurtapatakról jöttek, de volt egy-egy házaspár Csomortánból, Kézdiszentkeresztről és Kézdivásárhelyről is. Útközben rózsafüzért imádkoztunk a családokért, házaspárokért…

Csíksomlyón elvégeztük a keresztúti ájtatosságot Jézus-hágóján, majd beköszöntünk a Szűzanyához és utunkat Hargitafürdő felé folyattuk.

Hargitafürdőn a fehér barátok, a Pálosok láttak vendégül az Ige és az Eukarisztia asztalánál, a Botond atya által bemutatott szentmiseáldozatban.

Majd fizikai éhségünket a Bagolykő Menedékház éttermében csillapítottuk, a kedves pincérek által felszolgált finom ebéddel, amit jó hangulat közepette fogyasztott el a zarándok csapat.

Hálás köszönet Botond atyának, aki a legszentebb áldozatot bemutatta nekünk és értékes igehirdetésével oktatott bennünket, köszönet a szervezőknek és fotósnak, aki nagyon sok mozzanatot örökített meg a mi számunkra, és köszönet az ebédet felszolgáló kedves pincéreknek is.

Jó volt együtt lenni!


Várjuk Ferenc pápát Csíksomlyóra

Az Isten országa az ember jobbik énjében van – Évközi 11. vasárnap

Szentírási rész: Mk 4,26-34 Az Úr Jézus tanítása örömhír, amely egyetlen témáról szól, az Isten országáról. Isten országáról, amely a földi ...