Az 1710 és 1729 között épült esztelneki ferences templom egyik legértékesebb tárgya, legfőbb kincse, a tabernákulumban jelenlévő Szentségi Jézus után a csíksomlyói Szűzanya szobrának mintájára 1750-ben faragott kegyszobor volt „ESZTELNEKI MADONNA” néven.
A szoborral kapcsolatosan a falu szülötte, Veress Lajos ferences atya 1753-ban, az Erdélyi Ferences Rendtartomány kolostorairól irt latin nyelvű kéziratos művében ez áll: „A harmadik rend már kezdetben fellendült s végig virágzott, de különösen akkor, amikor az új Szűz Mária szobrot megfaragták. Ezt a csíksomlyói Istenanya szobrának a mintájára készítették. Egy páncélos huszár közkatona faragta. Mérete jó nagy és alakja igen szép, díszes… Alkatában és a formákban kifejeződő méltóság a hívő, vallásos 1elket áhítatra, tiszteletre képes ragadni… A Szűz anya - a kifejező forma felülmúlhatatlan mozdulatával - balkarjával a Kisded Jézust öleli magához. Feje fölött a koronát két faragott angyal tartja jobb és bal felől. A szobrot nem sokkal előbb a kolostor tagjai ünnepélyesen helyezték el a főoltáron, nagy néptömeg részvétele mellett.
A nép már azelőtt is áhítatos buzgósággal gyűlt egybe a kolostorba. De ettől kezdve annyira megnövekedett buzgósága, hogy minden hónap első vasárnapján — mely a buzgó harmadik rendieké volt — a Kolostor lelki atyái alig-alig tudták őket meggyóntatni… a három székely széknek hívő népe nagy távolságokból is ide vonzódik.”
E szobor ma Futásfalván látható. Valószínű, hogy a kolostor és templom leégése, 1921 után, amikor 1930-ban a ferencesek elhagyták Esztelneket, akkor került oda. 1990 után az Esztelneki Madonna szobrának köszönhetően búcsújáró hellyé nyilvánították a templomot.
Az 1921. dec. 23-i tűzhöz visszatérve, az esztelneki ferences „Domus historia” följegyzéseiben azt olvashatjuk, hogy a toronyból teljesen leolvadtak a harangok, „aminél semmi sem bizonyítja jobban a tűz rettenetes voltát”, de „a templomban egy Mária szobor épen maradt”.
A futásfalvi Mária szobor azonosságát az Esztelneki Madonna szobrával semmi sem bizonyítja jóbban és hitelesebben, mint az, hogy annak a hátlapján a következő felirat olvasható: „felállíttatott 1750. január 1. Az Esztelneki kolostor részére. 75 forint volt az ára”.
A tűzvész századik évfordulója kapcsán, na meg az idősebb esztelneki generáció noszogatására született a gondolat, hogy a tűzből megmenekült Esztelneki Madonna kegyszobráról készíttessünk egy másolatot a közelmúltban felújított Esztelneki Ferences Templomba. A gondolatból elhatározás született, és az elhatározást tett követte.
A szobormásolat elkészítéséhez kértük a hívek támogatását és a Szűzanya tisztelőinek anyagi segítségét. Nemhiába! Sok esztelneki, és sok idegenből származó, jószándékú és Máriát tisztelő ember anyagitámogatásával életre kelt a gondolat.
Demeter József, Marosszentanna-i fafaragó szobrász mesternek köszönhetően az álomból valóság lett: elkészült az Esztelneki Madonna kegyszobrának hiteles másolata. A szobor hátterének megalkotása Szász Zoltán, felőri asztalos mester keze munkáját dicséri.
Hálás köszönet mindazoknak, akik pénzbeli adományukkal és imájukkal támogatták az Esztelneki Madonna szobor másolatának az elkészítését, haza szállítását és a helyére való felállítását. Bizony nem kevesen vannak, akik banki átutalással vagy személyesen hozták el pénzbeli adományukat. Az Esztelneki Madonna közbenjárására a Gondviselő Isten árassza el őket, szeretteikkel egyetemben, bőséges áldásával.
E szobor ünnepélyes leleplezésére és megáldására, valamint a ferences templomban való elhelyezésére 2022. augusztus 7-én, a 11 órás, szentmise keretében került sor, a híveknek, a közelről és távolról jött vendégeknek, a falúnapokra a testvér településről, Nyíradonyból érkezett küldöttség tagjainak, a világi elöljáróknak, polgármester uraknak, a Konzul Urnak (Csíkszeredából) a jelenlétében.
Az ünnepélyes szentmisét, a tartalmas és mindannyiunk számára megszívlelendő igehirdetést, valamint a szobor és a szentmise utáni elhurcoltak emlékművének a megáldását a Szent István Királyról nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány provinciálisa, Urbán Erik, érseki helynök végezte.
Az ünnepélyes szentmisét a község élő és elhunyt tagjaiért ajánlottuk fel, köztük az elhurcoltak és a háború áldozataiért is. Az élőkért történt a ferences templomban elhelyezett és leleplezett Esztelneki Madonna szobor másolatának a megáldása. Az elhunytakért történt az elhurcoltak emlékkeresztjének a leleplezése és megáldása a kolostor temetőjében. Bensőséges ünneplésünk két áldása egy egységes egészet alkotott, mely egyaránt szólt az élőknek és az elhunytaknak.
„E két megáldás kapcsán kétfajta látogatásról beszélhetünk” – mondotta Erik atya a szentbeszédben, majd hozzá tette. „Azokban a családokban, ahonnan elhurcolták azon férfiakat, akiknek a nevei felkerültek erre az emlékműre ott is történt egy látogatás. Mondhatnám, az gonosz látogatás volt és félelmet hozott. Az evangéliumban egy másik látogatásról olvasunk: amikor Isten angyala meglátogatta Máriát ott béke és élet lett, foganás történt. Kétfajta látogatás óriási különbséggel, hiszen ahol a gonosz látogat bennünket ott békétlenség, széthúzás és félelem lesz, ahol az Isten látogat ott béke, szeretet, élet, növekedés és élni akarás lesz”.
Ide kívánkozik egy kis zárójel. Talán ebből a gondolatból indult ki plébániánk egyik férfi tagja, aki telefonon arra hívta fel figyelmemet, hogy a megyei független napilap újságírója csak az emlékkereszt megáldásáról számolt be, különös módon elhallgatva a szobor leleplezését és megáldását. Pedig a hír teljeségéhez az is hozzá kívánkozott volna, egyike a másik nélkül sántító hírközlés – tette hozzá. Vajon miért – kérdezte. Nem tudtam válaszolni a kérdésre, Pedig jó lenne tudni a választ… De sebaj, mi, akik részesei lehettünk a két felemelő ünnepi eseménynek, lélekben gazdagodtunk, és annak értékéből és szépségéből semmit sem vont le az, hogy a független napilap újságírója milyen szándékkal csonkította meg az egy, egységes egészet alkotó hírt.
Az ünnepi szentmise befejeztével a ferences kolostor házfelelőse mondotta: „Hálás köszönet mindenekelőtt a dicsőséges és fölséges Istennek, aki összehozott bennünket e jeles vasárnap és ilyen szép nappal ajándékozott meg minket.
Hálás köszönet neki a Szűzanyáért, az Esztelneki Madonna „hazatérésért”, akinek új szobra által Esztelnek apraja és nagyja magához közelebb érezheti égi Édesanyánkat. Kérjük őt, hogy oltalmazza, védelmezze községünket és annak minden lakóját, segítsen bennünket
és egész népünket az erkölcsi és lelki megújulás útján közelebb jutni Teremtő Atyánkhoz. Adja, hogy egyetértésben, békességben és szeretetben élhessünk egymással és minden emberrel.
Eszközölje ki a kegyelmet mindannyiunk számára, hogy Szent Fiának, Krisztusnak hűséges követőiként, és nemzetünkhöz ragaszkodó jó keresztényekként és jó magyarokként élhessük mindennapjainkat.”
Befejezésül, mondhatnánk azt is, hogy az Esztelneki Madonna szobor másolatának ez az első csodája, mármint a szobor elkészülte, hogy Esztelneken és szerte a nagyvilágba képes volt annyi sok embert megmozgatni, e nemes cél érdekében összefogni. A következő csodák azok lesznek, amelyeket, hivő lélekkel az ő közbenjárását kérve ügyes-bajos dolgainkban a Mennyei Atyától kitartó imával, erős hittel és nagy bizalommal kiesdünk.
fr. Szilveszter ofm
