A Szent Család útja – Meghívás a mindennapok szentségére

Betlehem - Menekülő Szentcsalád - Szilveszter archívum

Talán ma reggel is volt egy pillanat a családban, amikor elfogyott a türelem. Sietni kellett. Valaki késett. Valaki hallgatott, miközben mi már fáradtak voltunk. Egy asztal körül ültünk – mégis távol egymástól.

Ez a tapasztalat nagyon is ismerős mindannyiunk számára. És éppen ide, ebbe a hétköznapi, sokszor feszültséggel teli valóságba szól bele ma Isten, amikor a családról beszél. Nem egy eszményi képet mutat, hanem belép abba az életbe, amelyet élünk – a maga örömeivel és terheivel együtt.

Amikor ma a családról gondolkodunk, két út rajzolódik ki előttünk.

Az egyik a modern, világi út. Ez az út azt mondja: az egyén a legfontosabb. A család addig jó, amíg örömet ad, amíg kényelmes, amíg nem kíván túl nagy áldozatot. Ha elfáradunk, ha nehézzé válik, ha keresztet kell hordozni, akkor tovább lehet lépni, újra lehet definiálni mindent.

Ez az út gyors boldogságot ígér, de gyakran magányba és sebekbe torkollik. Szétesett kapcsolatok, bizonytalanságban felnövő gyermekek, újra és újra kudarcba fulladó próbálkozások maradnak utána – sok fájdalommal és kérdéssel.

A másik út a krisztusi út. Ez nem azt ígéri, hogy mindig könnyű lesz, hanem azt, hogy nem leszünk egyedül. A keresztény család nem fogyasztási cikk, hanem hivatás. Nem pusztán érzelmi együttélés, hanem szeretetközösség, ahol emberek egymásért és egymás üdvösségéért felelősek.

Itt a szeretet nemcsak érzés, hanem döntés; nemcsak öröm, hanem hűség; nemcsak ajándék, hanem feladat.

A Szent Család ünnepén az Egyház nem elítél, hanem meghív ara, hogy nézd meg, melyik út ad valódi életet.

Az Egyház ma nem elméletet állít elénk, hanem egy családot: Jézus, Mária és József családját. És fontos kimondani: ez a család sem volt problémamentes. Szegénységben éltek. Meg nem értéssel találkoztak. Menekülniük kellett Egyiptomba. Idegen földön kellett újrakezdeniük az életet. Félelem, bizonytalanság és kérdések vették körül őket.

Mégis szent családnak nevezzük őket. Miért?

Mert életük középpontjában Isten akarata állt.

József nem sokat beszél – de cselekszik. Fél, mégis felelősséget vállal. Félti Máriát, félti a gyermeket, mégis elindul az éjszakában, mert bízik Isten szavában. Nem uralkodik, hanem szolgál. Jelen van, amikor dönteni, dolgozni, áldozatot hozni kell.

Mária nem panaszkodik, nem irányít. Hordoz. Szívében őrzi mindazt, amit nem ért, és újra meg újra kimondja: „Legyen nekem a te igéd szerint.” Az ő hűséges szeretete csendben formálja a családot.

Jézus pedig – bár Isten Fia – engedelmeskedik szüleinek. Belenő a mindennapok rendjébe, a munkába, a családi élet egyszerű kereteibe. Megszenteli azt az életet, amelyet mi is élünk.

A Szent Család azt tanítja: Isten nem kivesz a hétköznapokból, hanem belép azokba. A szentség nem rendkívüli élményekben születik meg, hanem a mindennapi hűségben.

Sokan gondolhatják: „Szép ez, de csak Jézuséknak volt lehetséges.” A történelem azonban mást tanít. Nemzetünk életében ott áll az Árpád-házi „szent család” tanúsága is. Szent Istvánnak országot kellett építenie nehéz döntések árán. Gizellának idegenként kellett helytállnia egy más kultúrában. Imre herceg fiatalon, tisztaságban és engedelmességben élve halt meg.

Mi kötötte össze őket? Az, hogy a hit nem magánügy volt, hanem a családi élet középpontja. Imádság, felelősség, önfegyelem és szolgálat formálta őket. Ez a család nemcsak saját tagjait vezette közelebb Istenhez, hanem egy egész nemzet jövőjét is.

És nemcsak a történelemben vannak ilyen példák. Gondoljunk egy mai, névtelen történetre is. Egy házaspárra, akik majdnem feladták. Veszekedések, elhallgatások, fáradtság. Aztán egy este – nem nagy elhatározással – csak annyit tettek, hogy együtt elmondtak egy Miatyánkot. Nem oldódott meg minden azonnal. De visszatért a remény. Ma is küzdenek – de már együtt.

Mit jelent mindez ma, a mi családjainkban?

Szentnek lenni nem hibátlanságot jelent, hanem irányt.

Az apák számára a szentség a felelős jelenlét: nem uralkodás, hanem szolgáló vezetés. Az anyák számára az élet hordozása testi-lelki értelemben: sokszor láthatatlan imádság, türelem és újrakezdés. A gyermekek számára az engedelmesség és a tisztelet: nem megalázásként, hanem áldásként.

És közben nem szabad elhallgatnunk azokat sem, akik sebekkel érkeznek közénk. Akiknek a családi története nem úgy alakult, ahogyan remélték. Akik váláson mentek keresztül, egyedül maradtak, vagy olyan családból jöttek, ahol nem volt biztonság és minta.

Fontos kimondani: Isten nem fordul el tőlük. A Szent Család ünnepe nem az „ideális” családok ünnepe. Isten nem lezárt történetekben gondolkodik.

A szentség sokszor nem a múlt tökéletessége, hanem az újrakezdés lehetősége.

Apró lépésekben:
– abban, hogy ma nem ugyanúgy reagálok, mint tegnap;
– abban, hogy kimondom: „hibáztam”;
– abban, hogy nem adom tovább a keserűséget;
– abban, hogy újra tanulok bízni.

Isten ott kezd dolgozni, ahol mi már elfáradtunk. Ott lép be, ahol mi azt mondanánk: „ennek már nincs semmi értelme, jövője”.

Ezért ne pusztán szép gondolatokat vigyünk haza, hanem egyetlen konkrét döntést.

Talán ezen a héten:
– leülünk együtt egy asztalhoz, akár csak tíz percre, telefon és képernyő nélkül;
– vagy elmondunk együtt egy rövid imát;
– vagy kimondjuk azt a két szót, amit sokszor a legnehezebb: „bocsáss meg” vagy „köszönöm”.

Lehet, hogy kicsinek tűnik. De éppen ezekben az apró döntésekben kezd el formálódni a szív. Isten nem a tökéletes családokat keresi, hanem azokat, akik engedik, hogy jelen legyen az életükben.

A Szent Család ünnepe nem visszatekintés egy idealizált múltra, hanem meghívás a jelenre. Ha Krisztust tesszük családjaink középpontjába, nem lesz minden tökéletes – de nem maradunk egyedül. Lesz kereszt – de mellette ott lesz a feltámadás reménye is.

És akkor lassan, sokszor észrevétlenül igaz lesz ránk is: ahol Isten jelen van, ott a család nemcsak túlél, hanem áldássá válik.

Ez a reményünk.
Ez a meghívásunk.
És ezen az úton egyikünk sincs egyedül, mert velünk az Isten. Ámen.

A Szent Család Dombormű Üzenete Esztelnek és Nemzetünk Családjai Számára

Ferences tempolm Estelnek
Varga Mihály alkotása - Szt. Család

Az esztelneki ferences templom csendjében álló fafaragás nem csupán műalkotás, hanem üzenet, ima, és tanúságtétel. A Szent Család – József, Mária és a gyermek Jézus – mintája minden keresztény család számára, különösen ma, amikor annyi kihívás, támadás és bizonytalanság veszi körül az Isten akarata szerinti életet élni akaró családokat, követendő példa.

Ez a dombormű egy mélyen hívő fafaragó (V. M.) keze munkája, aki maga is családapa, így szívével-lelkével értette, mit jelent a keresztény család öröme és felelőssége. A mű nem csupán egy Szent József-szobor elképzeléséből, tovább gondolásából született alkotás, hanem sok eszmecsere és közös gondolkodás nyomán formált igazi családi ikonként megjelenő műalkotás, amely a templom falai között az égi és földi szeretet közötti hidat jelképezi.

Mi az üzenete ma, itt, Esztelneken és szerte a nagy világban?

1. A keresztény család a szeretet és a hit bástyája
   A Szent Család ábrázolása emlékeztet arra, hogy az igazi erő a szeretetben, az egymásra figyelésben és az Istenbe vetett hitben rejlik. Ma, amikor a világ sokszor a család intézményét támadja, nekünk ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy a keresztény család a jövő záloga.
2. József csendesereje – az apa szerepének fontossága
   A dombormű nemcsak Máriát és Jézust mutatja be, hanem különös tekintettel formázza meg József alakját is. Ő az a férfi, aki hallgatag hűségével, csendes, de határozott módon védelmezte a Szent Családot. Ma, amikor sok édesapa távol kerül családjától – akár a mindennapi gondok, a megélhetés, akár a társadalmi hatások miatt –, a dombormű emlékeztet arra, hogy az édesapák pótolhatatlanok: ők a család oszlopai.
3. Mária szeretete és hűsége – az édesanyák küldetése
   Mária tekintete az anyai gyengédség és önfeláldozó szeretet kifejezése. A mai világban, amikor az anyai szerepet háttérbe szorítják, Mária alakja arra hív, hogy az édesanyák maradjanak azok, akik imádsággal, szeretettel és szelídséggel formálják gyermekeiket.
4. A gyermek Jézus – a jövő és reménység képe
   Jézus gyermeki ábrázolása azt üzeni, hogy a legnagyobb ajándék és felelősség, amit egy család kaphat, a gyermek. A keresztény család az a hely, ahol Isten tervének megfelelően a gyermekek bolcsességben, szeretetében és hitben nőhetnek fel.
5. Az áldozat és az emlékezés
   Ez a mű nem csupán esztétikai alkotás, hanem egy család mély lelki ajándéka az Egyháznak, emléket állítva egy szeretett édesapának és nagyapának. Ezáltal is emlékeztet minket arra, hogy az elhunyt szeretteinkért való imádság, az emlékük tisztelete, és az életük példájának továbbadása élő kötelességünk.

Hogyan válaszoljunk erre az üzenetre?

• Ápoljuk a hitet családjainkban! Ne hagyjuk, hogy a világ ideológiái és elbizonytalanító üzenetei elvegyék tőlünk azt, ami a legfontosabb: a család szentségét és az Istenbe vetett bizalmat.
• Adjunk példát a következő nemzedéknek! Ahogyan József és Mária formálták Jézus emberi életét, úgy formáljuk mi is gyermekeinket tiszta szívvel, szeretettel és hiteles keresztény életünkkel.
• Imádkozzunk családjainkért és nemzetünkért! Kérjük a Szent Család oltalmát minden magyar családra, hogy a hit ne halványuljon el, hanem megerősödjön minden nehézség ellenére.

Ez a dombormű több, mint egy faragott fa. Ez egy hívás, egy üzenet: őrizd a családot, erősítsd meg a hited, és bízz Isten gondviselésében! 

Szent Család Vasárnapja: „A Szent Család: Isten-központú élet és a szeretet példája”.

Ma a Szent Családot, Jézust, Máriát és Józsefet állítja az egyház figyelmünk középpontjába. Ők hárman a szeretet és az engedelmesség csodálatos példáját mutatják nekünk. Mária lelkületét az alázatos szolgálat jellemzi, József az Isten akarata előtt meghajló igaz ember, Jézus pedig az Atyának mindvégig engedelmes Fia. Ez az önzetlen kölcsönös szolgálat ma is példát nyújthat minden család számára.

Ahogyan Sirák fiának könyve is tanítja, az istenfélelem és a szülők tisztelete alapja a családi élet boldogságának. Az apostoli tanítás pedig arra hív bennünket, hogy öltsük magunkra a szeretetet, amely a lelki egység tökéletes köteléke. Ebben az ünnepi szentmisében imádkozzunk családjainkért és minden keresztény családért, hogy otthonaikban az imádság, a szeretet és a megbocsátás szelleme uralkodjék.
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy méltók legyünk az ünneplés szent titkaira…

A mai nap ünnepe arra hív bennünket, hogy elmélkedjünk a Szent Család, Jézus, Mária és József példáján, akik az isteni tervet megértve és elfogadva önzetlenül szolgálták egymást és Isten akaratát. Ebben a családban a szeretet, az egység és az engedelmesség mindenekfelett való volt. Ezek az erények ma is példaként állnak a keresztény családok előtt.

A mai első olvasmány Sirák fiának könyvéből származik, és arra emlékeztet bennünket, hogy a szülők tisztelete és a gyermekek engedelmessége nem csupán emberi erények, hanem Isten parancsa. Az istenfélelem alapja minden családi harmóniának. Azok a gyermekek, akik tisztelik szülőiket, maguk is áldást nyernek Istentől.

Az Pál apostol szavai a szentleckében arra hívnak bennünket, hogy a keresztény családokban a szeretet legyen az egység köteléke. A szeretet képes legyőzni a mindennapok konfliktusait, és összekapcsolja a férjet és a feleséget, a szülőket és a gyermekeket. A keresztény otthon legyen az imádság, a szeretet és a megbocsátás helye.

De vajon hogyan tudjuk ezt a gyakorlatba átültetni? Az alap mindig az Isten-központúság. A Szent Család példájában azt látjuk, hogy mindent az Atya akarata irányít. József nem a saját tervei szerint dönt, hanem engedelmeskedik az angyali útmutatásnak. Mária alázatosan mondja ki: "Legyen nekem a Te igéd szerint." Jézus pedig, még gyermekkorában is, az Atya akaratát keresve él. Ez arra tanít minket, hogy minden családi döntésünkben Isten akaratát keressük, legyen az kicsi vagy nagy kérdés. 

A szeretet és a megbocsátás szükséges ahhoz, hogy a családi kapcsolataink ne csupán fennmaradjanak, hanem fejlődjenek is. A mindennapokban sokszor megbántjuk egymást szavainkkal vagy tetteinkkel, de a megbocsátás és az alázat segít helyreállítani a kapcsolatot. Pál apostol arra emlékeztet, hogy legyünk irgalmassak, jóindulatúak és türelmesek. Egy keresztény családban a szeretetnek kell első helyen állnia, mert „a szeretet soha el nem múlik”. 

A hitben való nevelés szintén kulcsfontosságú. A Szent Család otthona az imahely és a lelki fejlődés helye volt. Jézus már gyermekként is megismerte a Szentírás értékeit. A mai keresztény szülők feladata, hogy gyermekeiket hitben neveljék, beszéljenek nekik Jézusról, olvassanak velük Bibliát, mutassanak nekik példát az imádságban és a szentmisén való részvételben. 

A közös imádság együttes erőforrás lehet. A családoknak fontos, hogy együtt imádkozzanak, legyen az egy reggeli nap indító ima vagy egy esti elcsendesedés, hálaadás. Az ima nem csupán megerősíti a családi kapcsolatokat, hanem lehetőséget ad arra is, hogy mindenki kifejezze háláját és kéréseit Isten előtt. Egy ilyen közös lelki gyakorlat elhozhatja a békét és az egységet az otthonainkba. 

Végül, de nem utolsó sorban, a mások felé történő szolgálat is elengedhetetlen része a keresztény életnek. A Szent Család nem zárkózott be saját körébe, hanem nyitott volt mások felé. Gondoljunk arra, hogyan fogadta József és Mária a napkeleti bölcsőket vagy a pásztorokat. A keresztény családoknak is nyitottnak kell lenniük arra, hogy segítsenek a rászorulókon, legyen az egy kedves szó, egy mosoly, vagy konkrét támogatás. Jézus azt mondja: „Amit egynek a legkisebbek közül tettetek, velem tettétek.” 

Kedves Testvérek, a Szent Család példája által Mária alázatossága arra hív bennünket, hogy elfogadjuk Isten akaratát az életünkben. József engedelmessége arra tanít, hogy ne féljünk meghallani Isten szavát, és Jézus engedelmessége arra ösztönöz, hogy minden helyzetben az Atya akarata szerint éljünk.
Szent II. János Pál pápa szavai legyenek bátorítás számunkra: „Tegyétek otthonaitokat az imádság, a szeretet és a megbocsátás szentélyévé! Így világosság lesztek a világ számára.”

Imádkozzunk ma azért, hogy családjaink a szeretet és az egység forrásaivá váljanak, és hogy mi magunk is hozzájáruljunk ehhez imádságunkkal, önzetlen szeretetünkkel és engedelmességünkkel.
Ámen.

Hívek könyörgése
Pap: Testvéreim! Forduljunk bizalommal mennyei Atyánkhoz, aki a szeretet és a béke forrása, és kérjük őt, hogy áldja meg családjainkat és közösségeinket!
1.    Könyörögjünk a családokért, hogy a Szent Család példáját követve életük központjává tegyék Istent, és az ő szeretetében találjanak egységet és békét!
2.    Imádkozzunk azokért a családokért, akik nehézségekkel küzdenek, akik széthúzással, konfliktusokkal vagy anyagi problémákkal terheltek, hogy Isten gyógyító szeretete vezesse őket újra az egység útjára!
3.    Könyörögjünk a problémás családokért, valamint azokért, akik a válás szélére kerültek, hogy megtapasztalják Isten irgalmát és megtalálják a megbékélés lehetőségét!
4.    Imádkozzunk a szülőkért, hogy hitben neveljék gyermekeiket, és példát mutassanak számukra az imádság, a szeretet és a megbocsátás által!
5.    Könyörögjünk minden keresztény közösségért, hogy támogassák a családokat hitük megerősítésében és szolgálatukban!
Pap: Mennyei Atyánk! Te a Szent Család példáján keresztül megmutattad nekünk az igazi szeretet, engedelmesség és szolgálat útját. Kérünk, hallgasd meg kéréseinket, és áldd meg családjainkat, hogy otthonaikban mindig jelen legyen a Te békéd és szereteted. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Ima a családokért:
Mennyei Atyánk!
Hálával telve állunk előtted ezen az ünnepi napon, amikor a Szent Család példája által tanítottál minket az engedelmesség, a szeretet és az egység fontosságára. Könyörgünk plébániánk közösségéért és minden családért, hogy otthonaikban jelen legyen a Te békéd, irgalmad és szereteted.
Különösen imádkozunk azokért a családokért, akik a háború borzalmai között szenvednek, vagy menekülni kényszerülnek. Adj nekik erőt és reményt, és nyiss szíveket, hogy segítséget kaphassanak a rászorulók.
Hozzád fordulunk a problémákkal küzdő és a megosztottsággal terhelt családokért is, hogy gyógyító szereteted visszahozza őket az egység és béke útjára. Áldd meg a szülőket, hogy a hitben tudják nevelni gyermekeiket, és a gyermekeket, hogy tiszteljék szülőiket.
Kérünk, tedd a mi otthonainkat is az imádság, a szeretet és a megbocsátás szentélyévé, hogy a világ számára is fény legyünk. Jézus Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen.

Viseljétek el egymást… Szent Család vasárnapja

Szent Család ünnepe, amelyet a liturgia a karácsonyi ünnepkörben helyez el, kiemeli, hogy Isten egy hús-vér családba akart születni, és ugyanolyan életet élt, mint mi. Máriának és Józsefnek szülőként hasonló gondjai voltak, mint nekünk: Mit adjak holnap enni a családomnak? Lesz-e munkám a jövő hónapban is? Beteg a gyermek, mi lesz vele? És a hétköznapok örömei is pont ugyanazok voltak számukra, mint számunkra. Igen, kiemeli a liturgia, hogy a világba lépő Isten Fia, mint minden más ember, egy kis családi közösségbe akart beilleszkedni, és még ha Mária és József helyzete egészen sajátos volt is vele kapcsolatban, családja egészen kivételes volt a maga nemében. Isten Fia, amikor emberré lett, a mindenki által járt utat akarta követni: hazát és földi családot akart magának. Ez az utóbbi annyira egyszerű, hogy külsőleg semmiben sem különbözött a többi, egyszerű izraelita családtól.
Ezért van az, hogy a 800 éve, Assisi Szent Ferenc által elindított betlehemes barlang-istállójában ott találjuk Mária szobrát, az édesanyáét, aki szemléli gyermekét, és bemutatja őt azoknak, akik meglátogatják. Mária személye arra a nagy titokra irányítja figyelmünket, amely megérintette ezt a lányt, amikor Isten az ő szeplőtelen szívének ajtaján kopogtatott. Az angyal híradására, aki arra kérte, hogy legyen Isten anyja, Mária teljes engedelmességgel válaszolt. Szavai – „Íme, az Úr szolgálója vagyok: történjék velem szavad szerint!” (Lk 1,38) – mindannyiunk számára bizonyságot tesznek arról, miként kell Isten akaratára hagyatkoznunk a hitben. Ezzel az igennel Mária Isten Fiának anyjává vált, anélkül, hogy szüzességét elvesztette volna, sőt Fiának köszönhetően megszentelte azt. Isten anyját látjuk benne, aki nem tartja meg magának Fiát, hanem mindenkit arra kér, hogy engedelmeskedjen az ő szavának, és váltsa valóra azt (vö. Jn 2,5).
A betlehemes barlang-istállójában Mária mellett, a gyermeket és anyját védelmező testtartásban, ott találjuk Szent Józsefet. Általában kezében botot vagy ritkábban lámpát tartva ábrázolják. Szent József nagyon fontos szerepet játszik Jézus és Mária életében. Ő az őr, aki sosem fárad bele védelmezni családját. Amikor Isten figyelmezteti Heródes fenyegetésére, habozás nélkül útnak indul, és kivándorol Egyiptomba (Mt 2,13–15). A veszély elmúltával pedig visszaviszi a családot Názáretbe, ahol ő lesz a gyermek és serdülő Jézus első nevelője. József a szívében hordozta a nagy titkot, mely Jézust és feleségét, Máriát övezte, és igaz emberként mindig Isten akaratára bízta magát, és meg is valósította azt.
A betlehemes „szíve” akkor kezd dobogni, amikor elhelyezzük benne a kisded Jézus szobrát. Isten így mutatja meg magát, egy kisgyermekben, hogy karunkba vegyük. Gyengeségébe és kiszolgáltatottságába rejti mindent teremtő és átalakító hatalmát. Lehetetlennek tűnik, mégis így van: Jézusban Isten gyermek volt, és ebben az állapotban akarta feltárni szeretetének nagyságát, amely egy mosolyban és kezének bárki felé történő kinyújtásában mutatkozik meg.
Egy gyermek születése örömet ébreszt és ámulatot vált ki, mert az élet nagy titka elé állít bennünket. Látva az újszülött gyerekek előtt álló fiatal házasok szemének ragyogását megértjük Mária és József érzéseit, akik a kisded Jézust nézve Isten jelenlétét érzékelték életükben.
„Az élet ugyanis megjelent” (1Jn 1,2): János apostol így foglalja össze a megtestesülés titkát. A jászol megláttatja, megérinteti velünk ezt az egyedülálló és rendkívüli eseményt, amely megváltoztatta a történelem menetét, és amelytől az évek számozása is kezdődik, Krisztus születése előtt és után.
Isten cselekvésmódja szinte teljesen ledöbbent, mert lehetetlennek tűnik, hogy lemondjon dicsőségéről, hogy olyan emberré váljon, mint mi. Milyen meglepő látni Istent, aki magára veszi a mi magatartásformáinkat: alszik, anyukájától tejet szopik, sír, és játszik, mint minden kisgyermek! Mint mindig, Isten zavarba ejt, kiszámíthatatlan, folytonosan meghaladja elképzeléseinket. A betlehemes tehát, miközben megmutatja nekünk Istent, ahogyan belépett a világba, arra késztet bennünket, hogy gondoljunk Isten életébe illesztett életünkre; meghív bennünket, hogy tanítvánnyá váljunk, ha el akarjuk érni az élet végső értelmét.
A Szent Család életéből az evangéliumok elmondanak néhány olyan eseményt, olyan történetet, amelyek fényt vetnek e család egyedülálló lelki természetére.
A mai evangéliumi szakaszban olvastuk, hogy negyven nappal a születés után Mária és József felmentek a jeruzsálemi templomba, „hogy bemutassák az Úrnak, ahogy az Úr törvényében elő van írva” (Lk 2, 22-23). A Szentlélek indítására az agg Simeon a gyermekben felismerte „az Úr Felkentjét… karjába vette és áldotta Istent”, aztán az anyához fordulva, miután beszélt neki fia küldetéséről, ezt mondta: „a te lelkedet is tőr járja át” (Lk 2, 35).
Mária és József, amikor Jézust bemutatták a templomban, a törvény előírásának megtartásán túl minden bizonnyal megújították Istennek való teljes odaadottságukat is. Pontosan Simeon szavai bizonyítják, hogy Isten elfogadta ezt a felajánlást. Ennek jele a „tőr”, azaz a szenvedés, ami majd lépéseiket kíséri, és amely által részt vesznek a Fiú küldetésében.
A két szent jegyes ezzel a lelkülettel öleli majd át nem könnyű életük minden megpróbáltatását: az Egyiptomba való váratlan menekülés viszontagságait, az idegen földön való megtelepedés bizonytalanságát, a kemény munkával járó fáradságot, a szegény élettel járó nélkülözéseket és később a jeruzsálemi zarándoklat alkalmával elveszített fiú miatti aggodalmat.
Jézus maga magyarázza meg nekik szenvedésük mély értelmét, amikor megtalálják a templomba: „Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell fáradoznom?” (Lk 2,49). Ekkor értik meg, hogy Jézus elsősorban nem hozzájuk, hanem mennyei Atyjához tartozik.
Mária és József azt a feladatot kapták, hogy felneveljék az Atyától rábízott küldetés teljesítésére. Ez a helyzet maximális önzetlenséget kíván meg tőlük, életüket pedig Istennek szóló teljes szolgálattá teszi, amelynek során bensőségesen együttműködnek fiúk üdvözítő művében.
Eközben, állapítja meg az Evangélium, miután visszatértek Názáretbe, Jézus „engedelmeskedett nekik… És gyarapodott bölcsességben, korban s Isten és emberek előtti kedvességben”(Lk 2,51-52). Ez az értékes megjegyzés, jelzi, hogyan kellene ma is növekedniük a gyermekeknek a keresztény szülők szeme láttára.
Az Egyház a Szent Családot példaképül állítja a keresztény családok elé. Miben lehet példakép a mai család számára?
Mindenekelőtt abban, hogy a Szent Családban Isten elsőbbségét ismerik el. A názáreti házban Isten áll mindig az első helyen, minden neki van alárendelve. A család tagjai semmit sem akarnak, semmit sem tesznek az Isten akarat ellenére. A szenvedést mély hittel karolják át, a körülményekben mindig az isteni terv megvalósulását látják, akkor is, ha ez számukra misztérium, azaz titok marad. Az összhangot, a családi békét a legkegyetlenebb és keményebb események sem tudják megzavarni, hiszen mindent Isten szemszögéből értelmeznek, szeretetüknek mindig Jézus a központja. Mária és József, elfeledkezve önmagukról, és egész lényükkel társulva Jézus küldetéséhez, mindig az ő mágneses terében élnek.
Amikor egy család életét ilyen elvek ihletik, az egész élet nagyon rendezetten folyik: az Isten és a törvény iránti engedelmesség nevében a gyermekek tisztelik szüleiket, ezek pedig kölcsönösen szeretik és megértik egymást, szeretik gyermekeiket, s Isten rájuk vonatkozó jogait tiszteletben tartva nevelik őket.
A mai ünnep olvasmányai két igen fontos pontot emelnek ki ezzel kapcsolatosan. Az első olvasmány Sirák fia könyvéből, a gyermekeknek a szülők iránti kötelességéről beszél: „Isten az apát többre nézi gyermekeinél… Aki tiszteli apját, levezekli bűneit, aki becsüli anyját, az kincset gyűjt magának. Fiam! Legyen gondod apádra öregségében, és ne keserítsd őt életében. Ha meg is fogyatkozik erejében, légy elnéző iránta, és ne vesd meg életének egy napján se.” (3, 2-3. 12).
Ezek az ősi alapelvek jól kiegészítik a szülők iránti tiszteletről szóló negyedik parancsolatot. A századok múltával is kétségtelenül megtartják időszerűségüket. Érdemes ezen imában elgondolkodnunk.
A második pontra szent Pál mutat rá a kolosszeiekhez irt leveléből vett szentleckében. Arról a kölcsönös szeretetről van szó, amelynek eszményi közösségé kell tennie a keresztény családot. „Testvérek, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és türelmet. Viseljétek el egymást és bocsássatok meg egymásnak… Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke.” Az apostol a szentleckében arra is kitér, hogy hogyan valósítható meg a családi életben a szeretet: úgy hogyha a házastársak kölcsönösen gyakorolják az engedelmességet, ha előzékenyek egymással szemben és nem durváskodnak, ha a gyerekek szót fogadnak szüleiknek, és ha a szülök, nem keserítik meg gyermekeik életét (3,12-21).
Igen, sokkal örömtelibb és boldogabb lenne minden család élete, s ezáltal minden faluközösség élete, ha megfontolnák az apostol szavait, ha mindig és mindent az Úr Jézus nevében tennének, ha Jézus irányítaná szavaikat, cselekedeteiket. Akkor egészen biztos, hogy nem lenének titkos utak, megcsalt házastársak és elhagyott gyermekek.
Ha a családi élet nem a keresztény, a krisztusi szeretetre épül, akkor igencsak nehéz kitartani a szívek összhangjában és egységében. Ha megvan a kölcsönös szeretet, ha őszinte szeretettel vannak egymás iránt a család tagjai, akkor mindenen felül lehet emelkedni és mindent el lehet fogadni, ha viszont ez a kölcsönös szeretet kihűl, minden hihetetlenül nehézzé válik. Az egyetlen tartós szeretet pedig – a családban lehetséges nézeteltérések és nehézségek ellenére is – az Isten Szeretetére alapozott szeretet.
Befejezésül, az elmondottak alapján, hadd tegyük fel a költői kérdést, amely különösen is időszerű ma, az év utolsó napján, a férjeknek és feleségeknek, a szülőknek és gyermekeknek egyaránt: Követik-e a Szent Család példáját a mai keresztény családok, családjaink? Ma, amikor a családi élet erényei az evilági, a modern ember szemében nevetségesnek tűnnek. Hűség, szeretet, szolgálat, engedelmesség, gyermekáldás, mind kikacagott, lemosolygott szavak. De mindannyian látjuk és tapasztaljuk, hogy a kacaj nyomában mérhetetlen szenvedés és könnyek árja folyik. Ha mindezt elakarjuk kerülni, akkor érdemes a kétezer éve bevált család modellt megfontolni, József, Mária és a kis Jézus életpéldáját követni, az általuk kitaposott utat járni, mert egyedül csak ez képes családjainkat kiegyensúlyozottá és boldoggá tenni, a nehézségek és megpróbáltatások dacára is.
Ezért kérjük a szentmise bevezető könyörgésének szavaival: "Istenünk, te ragyogó példaképnek állítottad elénk a Szent Családot. Segíts, hogy nyomukban járjunk, gyakoroljuk a családi élet erényeit, mindig egyek maradjunk a szeretetben, és így valóban rátaláljanak az igazi boldogság útjára és majd egykor atyai házadban örvendezhessünk örök jutalmadnak. Krisztus a mi Urunk által!" Ámen!

Követi-e a Szent Család példáját a mai keresztény család? – Szent Család vasárnapja

A Szent Család ünnepe, amelyet a liturgia a karácsonyi ünnepkörben helyez el, kiemeli, hogy Isten egy hús-vér családba akart születni, és ugyanolyan életet élt, mint mi. Máriának és Józsefnek szülőként hasonló gondjai voltak, mint nekünk: Mit adjak holnap enni a családomnak? Lesz-e munkám a jövő hónapban is? Beteg a gyermek, jaj, mi lesz? És a hétköznapok örömei is pont ugyanazok voltak számukra, mint számunkra. Igen, kiemeli a liturgia, hogy a világba lépő Isten Fia, mint minden más ember, egy kis családi közösségbe akart beilleszkedni, és még ha Mária és József helyzete egészen sajátos volt is vele kapcsolatban, családja egészen kivételes volt a maga nemében.

Isten Fia, amikor emberré lett, a mindenki által járt utat akarta követni: hazát és földi családot akart magának. Ez az utóbbi annyira egyszerű, hogy külsőleg semmiben sem különbözött a többi, egyszerű izraelita családtól.

A Szent Család életéből az evangéliumok mégis elmondanak néhány olyan eseményt, olyan történetet, amelyek fényt vetnek e család egyedülálló lelki természetére.

A mai evangéliumi szakaszban olvastuk, hogy negyven nappal a születés után Mária és József felmentek a jeruzsálemi templomba, „hogy bemutassák az Úrnak, ahogy az Úr törvényében elő van írva” (Lk 2, 22-23). A Szentlélek indítására az agg Simeon a gyermekben felismerte „az Úr Felkentjét… karjába vette és áldotta Istent”, aztán az anyához fordulva, miután beszélt neki fia küldetéséről, ezt mondta: „a te lelkedet tőr járja át” (Lk 2, 35).

Mária és József, amikor Jézust bemutatták a templomban, a törvény előírásának megtartásán túl minden bizonnyal megújították Istennek való teljes odaadottságukat is. Pontosan Simeon szavai bizonyítják, hogy Isten elfogadta ezt a felajánlást. Ennek jele a „tőr”, azaz a szenvedés, ami majd lépéseiket kíséri, és amely által részt vesznek a Fiú küldetésében.

A két szent jegyes ezzel a lelkülettel öleli majd át nem könnyű életük minden megpróbáltatását: az Egyiptomba való váratlan menekülés viszontagságait, az idegen földön való megtelepedés bizonytalanságát, a kemény munkával járó fáradságot, a szegény élettel járó nélkülözéseket és később a jeruzsálemi zarándoklat alkalmával elveszített fiú miatti aggodalmat.

Jézus maga magyarázza meg nekik szenvedésük mély értelmét: „Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell fáradoznom?” (Lk 2,49). Ekkor értik meg, hogy Jézus elsősorban nem hozzájuk, hanem mennyei Atyjához tartozik.

Mária és József azt a feladatot kapták, hogy felneveljék az Atyától rábízott küldetés teljesítésére. Ez a helyzet maximális önzetlenséget kíván meg tőlük, életüket pedig Istennek szóló teljes szolgálattá teszi, amelynek során bensőségesen együttműködnek fiúk üdvözítő művében.

Eközben, állapítja meg az Evangélium, miután visszatértek Názáretbe, Jézus „engedelmeskedett nekik… És gyarapodott bölcsességben, korban s Isten és emberek előtti kedvességben”(Lk 2,51-52).

Ez az értékes megjegyzés, jelzi, hogyan kellene ma is növekedniük a gyermekeknek a keresztény szülők szeme láttára.

Az Egyház a Szent Családot példaképül állítja a keresztény családok elé. Miben lehet példakép a mai család számára?

Mindenekelőtt abban, hogy a Szent Családban Isten elsőbbségét ismerik el. A názáreti házban Isten áll mindig az első helyen, minden neki van alárendelve. A család tagjai semmit sem akarnak, semmit sem tesznek az Isten akarat ellenére. A szenvedést mély hittel karolják át, a körülményekben mindig az isteni terv megvalósulását látják, akkor is, ha ez számukra misztérium, azaz titok marad. Az összhangot, a családi békét a legkegyetlenebb és keményebb események sem tudják megzavarni, hiszen mindent Isten szemszögéből értelmeznek, szeretetüknek mindig Jézus a központja. Mária és József, elfeledkezve önmagukról, és egész lényükkel társulva Jézus küldetéséhez, mindig az ő mágneses terében élnek.

Amikor egy család életét ilyen elvek ihletik, az egész élet nagyon rendezetten folyik: az Isten és a törvény iránti engedelmesség nevében a gyermekek tisztelik szüleiket, ezek pedig kölcsönösen szeretik és megértik egymást, szeretik gyermekeiket, s Isten rájuk vonatkozó jogait tiszteletben tartva nevelik őket.

A mai ünnep olvasmányai két igen fontos pontot emelnek ki ezzel kapcsolatosan.

Az első olvasmány Sirák fia könyvéből, a gyermekeknek a szülők iránti kötelességéről beszél: „Isten az apát többre nézi gyermekeinél… Aki tiszteli apját, levezekli bűneit, aki becsüli anyját, az kincset gyűjt magának. Fiam, legyen gondod elaggott apádra, és ne szomorítsd meg élete egy napján se” (3, 2-3. 12).

Ezek az ősi alapelvek jól kiegészítik a szülők iránti tiszteletről szóló negyedik parancsolatot. A századok múltával is kétségtelenül megtartják időszerűségüket. Érdemes ezen imában elgondolkodnunk.

A második pontra szent Pál mutat rá a kolosszeiekhez irt leveléből vett szentleckében. Arról a kölcsönös szeretetről van szó, amelynek eszményi közösségé kell tennie a keresztény családot. „Testvérek, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és türelmet. Viseljétek el egymást és bocsássatok meg egymásnak… Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke.” Az apostol a szentleckében arra is kitér, hogy hogyan valósítható meg a családi életben a szeretet: úgy hogyha a házastársak kölcsönösen gyakorolják az engedelmességet, ha előzékenyek egymással szemben és nem durváskodnak, ha a gyerekek szót fogadnak szüleiknek, és ha a szülök, nem keserítik meg gyermekeik életét (3,12-21).

Igen, sokkal örömtelibb és boldogabb lenne minden család élete, ha megfontolnák az apostol szavait, ha mindig és mindent az Úr Jézus nevében tennének, ha Jézus irányítaná szavaikat, cselekedeteiket. Akkor egészen biztos, hogy nem lenének titkos utak, megcsalt házastársak és elhagyott gyermekek.

Ha a családi élet nem a keresztény szeretetre épül, akkor igencsak nehéz kitartani a szívek összhangjában és egységében. Ha megvan a kölcsönös szeretet, ha őszinte szeretettel vannak egymás iránt a család tagjai, akkor mindenen felül lehet emelkedni és mindent el lehet fogadni, ha viszont ez a kölcsönös szeretet kihűl, minden hihetetlenül nehézzé válik. Az egyetlen tartós szeretet pedig – a családban lehetséges nézeteltérések ellenére is – az Isten Szeretetére alapozott szeretet.

Befejezésül, az elmondottak alapján, hadd tegyük fel a költői kérdést, amely különösen is időszerű ma, az év utolsó napján, a férjnek és feleségnek, a szülőnek és gyermeknek egyaránt: Követi-e a Szent Család példáját a mai keresztény család? Ma, amikor a családi élet erényei az evilági ember szemében nevetségesnek tűnnek. Hűség, szeretet, szolgálat, engedelmesség, gyermekáldás, mind kikacagott, lemosolygott szavak. De mindannyian látjuk és tapasztaljuk, hogy a kacaj nyomában mérhetetlen szenvedés és könnyek árja folyik.

Ezért kérjük a szentmise bevezető könyörgésének szavaival:

Istenünk, te ragyogó példaképnek állítottad elénk a Szent Családot. Segíts, hogy nyomukban járjunk, gyakoroljuk a családi élet erényeit, mindig egyek maradjunk a szeretetben, és így valóban rátaláljanak az igazi boldogság útjára és majd egykor atyai házadban örvendezhessünk örök jutalmadnak.

Szent Család vasárnapja - „Ha együtt imádkoztok együtt is maradtok!”

Betlehem - Szilveszter archívum 

Sajnos a program, amelyet használtam a blog szerkesztéséhez és a prédikációs lista működtetéséhez, összeomlott ezért nem tudtam eddig jelentkezni, sem a prédikációt levélben elküldeni. A blogot sikerült újra működésbe hozni, de a levelező listát még nem, ahogy megoldódik a probléma, úgy ott is jelentkezni fogok, addig is szíves elnézésüket kérem.

További áldott ünnepeket, s majd Boldog Új Évet adjon az Úristen Kedves Mindannyiuknak!

fr. Szilveszter ofm

Ma, amikor krízisbe került a családi élet, amikor nem igazán szokás a gyermekvállalás, de annál nagyobb divat és gyakoribb a szentségi házasságon kívüli együttélés és egyre több házasság végződik válással a házastársak benső válsága, krízise miatt. Ma, amikor egyre több állam, egy kalap alá veszi a férfi és nő házasságát, az élettársi kapcsolattal, vagy ami még ettől is rosszabb, az egyneműek kapcsolatával, és ha valamely állam eltér ettől a gyakorlattól, mint a magyar, amely alkotmányában „védi a házasság intézményét, mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját” (L cikk 1 pontja), akkor azt kipellengérezik, gazdasági életét lehetetlenné akarják tenni.

Ma az Egyház mindezek ellenére, vagy pontosan ezért, az igazi család követendő példáját állítja elénk, Szűz Mária, Szent József és természetesen a Jézusból álló kicsiny meghitt názáreti családot, akiktől megtanulhatnánk az önfeláldozó, egymásért élő, óvó, féltő, segítő szeretetet!

No persze lehet mondani azt, hogy könnyű volt nekik minta családnak lenni, amikor benne élt és nevelkedett Jézus, az Isten Fia és Isten eleve megóvta minden bajtól őket.

Ezzel szemben a Biblia arról tanúskodik, hogy nem volt könnyű nekik sem, nem volt problémamentes, nem volt gondoktól, szenvedésektől mentes a Szent Család élete sem. Már József és Mária jegyessége sem volt problémamentes. József el akarja bocsátani Máriát, mert nem tudja, hogy a szíve alatt megfogant élet a Szentlélektől van. Az angyal figyelmezteti Józsefet álmában, hogy ne tegye ezt.

Újabb gond az ő életükben: pontosan Jézus születése előtt Betlehembe kell menniük a népszámlálás miatt, pedig Názáretben mindent előkészítettek a gyermek fogadására. S Betlehemben, egy istállóban születik meg Jézus, mert a betlehemiek nem adtak szállást Józsefnek és az áldott állapotban levő Máriának.

Amikor bölcsek jönnek látogatni az újszülött királyt – Heródesnek tett bevallásuk alapján kb. két évvel a születés után – akkor azt olvashatjuk a Szentírásban, hogy bementek a házba. Nem istállóról van már szó, mert József minden bizonnyal megteremtette megélhetésük alapjait Betlehemben is és fedelet teremtett a Szent Család feje fölé. És ezt az épp kialakult otthonukat menekülve kell maguk mögött hagyni Heródes gyilkos szándéka miatt.

Hány, meg hány család kényszerült a történelem során, elhagyni otthonát, s csak a legszükségesebbet vihette magával. Hányszor megismétlődik még ez a jelenet ma is, a háborúk sújtotta vidékeken, vagy épen azokban az országokban, ahol üldözik keresztény testvéreinket.

Aztán éppen a mai evangéliumi szakaszban olvastuk a 12 éves Jézus történetét, aki elkezdi járni a maga útját, ott marad a Jeruzsálemi Templomban szülei tudta nélkül, s csak három nap múlva találnak rá. S anyja kérdésére azt a meglepő és érthetetlen választ adja: "Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?" Hányszor megismétlődik ez a jelenet a családjainkban, mikor a gyermekek felnövekedve kezdik a maguk útját járni, ami a szülők számára sokszor érthetetlen.

Ezek az idézett részek a Szentírásból, csak néhány pillanatra utalnak a Szent Család rejtett életére, de ezekből biztos, hogy sok esetben ugyanazok a krízishelyzetek alakultak ki a názáreti Szent Családban, mint a mai családok benső életében.

Akkor miért bukik bele oly sok család ma ezekbe a problémákba, válsághelyzetekbe és miért sikerült ezek békés rendezése, megoldása a Szent Családnak, kérdezhetné valaki?

Persze erre azt az egyszerű választ lehetne adni, hogy a Szent Családot számtalanszor megsegítette a csoda, az angyal megjelenésével, amikor tisztázta József előtt, hogy Mária gyermeke a Szentlélektől van, amikor figyelmeztette Józsefet, hogy a Gyermekre leselkedő veszély elől meneküljön Egyiptomba, és még sorolhatnák tovább.

Ez igaz, hogy az angyal figyelmezteti őket, de ezt ne képzeljük el, valami hallatlan látványos formában. Hiszen már a kis hittanosok is megtanulták, hogy az angyaloknak nincs testük, ők láthatatlan lelkek. Tehát értelmünkön és lelkiismeretünkön keresztül hatnak ránk, a lélek csendjében, az imádság közepette, ha fogékonyak vagyunk ösztönzéseikre. Ez a kulcsa annak, hogy a Szent Család átvészelte a válsághelyzeteket, mert szüntelen megvolt az imádság életükben, mert állandó kapcsolatban álltak a Teremtő Istennel. Imádkoztak egyénileg és a családi közösségben is.

Józsefről olvassuk: "Igaz ember volt". Ez a kor nyelvén azt jelentette, hogy vallásos, gyakorló hívő és imádságos ember, aki felismeri és elfogadja a Szentlélek irányítását életére vonatkozólag. Vagy Máriáról, hogy „szolgálóleány”-nak vallotta magát és szívébe véste az isteni Igéket és el elgondolkodott rajtuk. A mai evangéliumi szakasz pedig arról tudósit, hogy a 12 éves Jézus szinte megszállott érdeklődést tanúsított Isten dolgai iránt. Annyira bele melegszik az Istenről folytatott beszélgetésbe a tudósokkal, hogy a családjáról is megfeledkezik, mert számára az Istennel való bensőséges kapcsolat mindennél fontosabb, de aztán hazatér szüleivel Názáretbe és engedelmeskedik nekik.

Ez az, ami hiányzik a mai családok életéből: az egyéni és közösségi imádság, a Szentírás, az Isten Igéje fölötti elmélkedés és a szenvedélyes, a személyes és élő kapcsolat a teremető Istennel.

Olyan korban élünk, ahol még a vallásos családok is - a realitásra való nevelés címén – leszoktatják, illetve meg sem tanítják gyermekeiket ara, hogy az élet legfontosabb dolgai után szenvedélyesen érdeklődjenek, vagy a hétköznapok közepette egy helyes fontossági sorrendet, értékrendet tudjanak felállítani, az örökéletet tartva szemelőt. Ma nagyon sok esetben csak a megélhetés a fontos, csak azzal érdemes foglalkozni, amivel pénzt lehet keresni, tartják sokan, aminek következtében kényelmesen lehet élni, és jókat szórakozni, akár adventben, vagy a nagyböjt idején is.

Pedig elsősorban a szülők feladata, keresztségi ígéretüknél fogva is, hogy jó példájuk által ráneveljék gyerekeiket a rendszeres imára, a vasárnap megszentelésére, a szentségekhez való járulásra, az Istennel való személyes és élő kapcsolat kiépítésére, illetve a keresztény értékrend megbecsülésére!

Hála Istennek, vannak szülők, akik mindezt fontosnak tartják, és nem csak szavukkal, hanem elsősorban életpéldájukkal igyekszenek nevelni. Olyan jó hallani, hogy ma is vannak családok, ahol együtt imádkoznak, együtt olvasnak szentírást a családban. Amikor Csíksomlyón voltam, olyan jó volt látni, hogy szülök és gyerekek, együtt vettek részt adventben a korai szentmiséken, hogy apa és fia, anya és leánya, együtt végezték el szentgyónásukat, és együtt járultak a szentáldozáshoz.

Szüntelen zajban élünk - kívül és belül -, nincs csend, amikor egymással mélyebb dolgokról is beszélgethetnénk, amikor imádkozhatnánk, s a csöndben meghallhatnánk a lélek fülével Isten akaratát, mely számunkra mindig a legjobbat akarja.

Ehelyett menekülünk a csendtől, menekülünk attól, hogy szembenézzünk a problémákkal, hogy megbeszéljük azokat, azt képzelvén, hogy majd maguktól megoldódnak. Állandóan valami szolgáltatja a háttérzajt otthonunkban, vagy a tévé vagy a rádió szól, vagy a számítógép működik, illetve az okos telefon bütykölése köt le, csakhogy ne legyen csend. Figyeljük csak meg, hogy egy-egy lakásban hány TV és rádió van, illetve a szobában a székek mind a TV felé vannak irányítva, mintha a családi szentélynek az lenne az oltára.

Igen, sok esetben a házasságot a templomban kötik meg, de sokszor csak pusztán a ceremónia kedvéért, a rendkívüliségre, a látványosságra törekszenek, vagy csupán a szokásoknak akarnak eleget tenni. Megfeledkeznek a házastársak, hogy a templomi esküvő azt jelenti, hogy a házasság szentség, és e szentségben egy harmadik valakivel találkozik a férj és a feleség: Jézus Krisztussal, aki segíteni akar rajtuk - ha engedik -, nem pedig közéjük állni.

De ahhoz, hogy Krisztus segítségét észrevegyék a házasok, vagy egyáltalán észrevegyék azt, hogy velük van Isten, aki segíteni akar, ahhoz időnként, lehetőleg naponta, csendet kell teremteni, le kell ülni és imádkozni, egyénileg és közösen a családban. Kalkuttai Teréz anya mondta: „Ha együtt imádkoztok együtt is maradtok!”

Befejezésül elmondhatjuk, hogy ahol az emberek a krisztusi érték rend szerint élnek, és tudnak együtt imádkozni, ahol az imádság megnyeri Isten tetszését, ahol nyíltan megvallják hitüket, akár a rendszeres vasárnapi szentmisén való részvétellel is, ahol az emberek nem felejtik el szeretni egymást, ahol megosztják a többet azzal, akinek kevesebb van, ahol beszélgetés közben többször szerepel a mi és a miénk, mint az én és az enyém, - ott megvalósul az igazi keresztény család: ott van az Egyház, jelen van az Isten és követik a Szent Család példáját is.

Tanuljunk a Szent Családtól, Jézus, Mária, József közösségétől: ahol az igaz hit, az imában való mély, bensőséges kapcsolat uralkodott az Istennel, amelyet az önfeláldozó, egymásért élő, óvó, féltő, segítő szeretetet, és a helyes értékrend jellemzett!

A mai napon imádkozzunk a világ minden családjáért; de különösen azokért, akik elveszítették az Isten- és a felebaráti szeretetbe vetett hitüket, azokért, amelyek problémákkal és nehézségekkel küszködnek, azokért, amelyekben békétlenség és meg nem értés uralkodik, azokért, akiket keresztény hitük miatt ma is üldöznek, és igazságtalan meghurcoltatással kell szembenézniük szerte a világon, és otthonukból menekülniük kell, mint a Szent Családnak Betlehemből..

Szeretettel gondoljunk a saját családjainkra is, és mindazon családokra, akikért imádkozni tartozunk.

Imádkozzunk Esztelnek község minden családjáért, különösképpen azon családokért, amelyekből hiányzik az egyetértés, a béke, a megbocsátás, amelyeket a válás kísértése fenyeget, amelyekben a házastársi hűtlenség, az erőszak és az alkohol súlyos problémákat, nehézségeket és szenvedést okoz.

Szent József és a Boldogságos Szűzanya közbenjárására ragyogja be az Úr szívük sötétségét és adjon nekik élő hitet, biztos reményt és tökéletes Isten- és emberszeretetet, érzéket és értelmet, hogy megtehessék az Ő szent akaratát!! Áldja meg az Úr küzdelmeiket, fáradozásukat, buzgóságukat, örömeiket és bánatukat, boldogságukat és fájdalmukat! Töltse be családjaink életét kegyelmével, hogy boldogságban, békességben, kölcsönös egyetértésben, s az egymást hordozó szeretet légkörében élhessenek!

A családot, mint közösséget, Isten akarja – Szent Család vasárnapja - hanganyag

Betlehem - Szent Katalin Ferences templom - Szilveszter archívum

A mai napon imádkozzunk a világ minden családjáért, foglaljuk imáinkba sajátosan azon családokat, akiket keresztény hitük miatt ma is üldöznek szerte a világon, és otthonukból menekülniük kell, mint a Szent Családnak Betlehemből.

Imádkozzunk Esztelnek község minden családjáért, különösképpen azon családokért, amelyekből hiányzik az egyetértés, a béke, a megbocsátás, amelyeket a válás kísértése fenyeget, amelyekben a házastársi hűtlenség, az erőszak és az alkohol súlyos problémákat, nehézségeket és szenvedést okoz.

Adjon az Úr minden családnak, élő hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet, hogy megtehessék az Ő szent akaratát! Áldja meg küzdelmeiket és buzgóságukat, örömeiket és bánatukat, boldogságukat és fájdalmukat! Töltse be családjaink életét kegyelmeivel, hogy boldogságban, kölcsönös megértésben, az egymást hordozó szeretet légkörében élhessenek! 

Ámen!

A családot, mint közösséget, Isten akarja – Szent Család vasárnapja

Betlehem – Szent Család menekülése – Szilveszter archívum

Mi, akik természet és földközelben élünk, s még mezőgazdasággal is foglalkozunk, nagyon jól tudjuk, hogy a gyökér nélkül elszárad a növény, nem lesz életképes, nem lesz, ami által táplálkozzon, nem lesz, amivel az életet biztosító földbe kapaszkodjon és így az elpusztulás szomorú sorsa vár rá.
Az ember sokkal összetettebb, sokkal másabb igényei vannak, mint a növényeknek, de gyökértelenül rá sem vár vigasztalóbb sors, mint egy elszáradt fára.
Amennyire fontos a fának a gyökér, annyira fontos az embernek az egészséges család, a családhoz-, közösséghez való tartozás.

Az Egyház annyira fontosnak tartja a családot, hogy az év utolsó vasárnapját a családnak szenteli, úgy hogy a szent Családot állítja elénk, követendő példaképül.
Szent Család Vasárnapja mindannyiunk ünnepe, hisz mindenkinek van valami köze a családhoz. Bárhogyan is lenne, családból származunk, családban vagy egyházi közösségben élünk. Isten ajándékából, ez az éltető gyökerünk, amely egy életre szól.
Az életünk szorosan összefonódik másokkal. Mindig is valakinek gyermeke maradunk, vagy valakinek testvére, szülője, nagyszülője, házastársa, rokona, vagy hozzá tartozója vagyunk. Ezt a kapcsolatot nem lehet könnyen megszüntetni, ez egy életre szól.
Maga az Úr Jézus is ilyen kapcsolatban élt Szűz Máriával, szent Józseffel, rokonaival, az ő követőivel, különösen az apostolokkal.
Úgy kell a családról beszélnünk, mint a társadalom és az Egyház alapsejtjéről. A személy benne és általa valósítja meg földi és örök hivatását, küldetését.
Ugyanakkor a család a helye, és kiváltságos környezete Isten tevékenységének és így Isten és ember találkozásának. A család előmozdíthatja, vagy éppen akadályozhatja ezt a cselekvést és ezt a találkozást.
Szent II. János Pál pápa a Familiaris Consortio, a családról szóló apostoli buzdításában mondja: „A keresztény család Isten Országát építi a történelemben azokkal a mindennapos dolgokkal, amelyek életének föltételei, vagy annak meghatározói. Így tehát a házastársi és családi szeretetben valósul meg a keresztény család részvétele Jézus Krisztus és egyháza papi, prófétai és királyi feladatában”(FC 50).

Az imént azt mondtuk, hogy a család előmozdíthatja, vagy éppen akadályozhatja Isten tervének kibontakozását a család egyes tagjainak az életében.
Először is lássuk, miként fordulhat elő az, hogy a család akadályozza Isten tervének kibontakozását tagjainak életében, majd pedig gondolkodjunk el azon, hogy a családnak miként kell elősegítenie a gyakorlatban megélt, öntudatos keresztény életet.

Isten hívása, a jobbik rész választása, szembenállásokat és összeütközéseket is idézhet elő, példaként említhetjük a bibliából Mária és Márta történetét, az Úr Jézus vendégül látásakor. De próbáljunk meg áttekinteni a családi otthonokat megterhelő néhány gondot: pl a kapcsolatok problémáit.
A házastársak egymás közötti kapcsolatának bőven meg vannak a buktatói. A kapcsolatot megterhelhetik azok a lelkiismereti nyugtalanságok, amelyek abból következnek, hogy a házaspár nincs összhangban erkölcsi vagy vallási síkon.
Egyik templomba járó, a másik nem. - Egyik fél szívesen vállalna gyereket a másik, viszont tiltakozik ez ellen. - Nagyon sok családi viszály forrása, a helytelen viselkedési mód, úgy hogy nincsenek tekintettel egymás alapvető szeretet igényére. - Nehéz megtalálni az egyensúlyt, a jelenlét megfelelő módját a házastársaknak a családban és ugyanakkor a világban is, ahol ugyancsak vannak kötelességeik.

Beszélhetnénk a házastársak és a nagyszülők kapcsolatának feszültségeiről, mondjuk a gyermekek nevelésének kérdésében, vagy éppen az elengedni nem tudás, nem akarás kérdéséről. Vagyis annak a bibliai igazságnak a figyelmen kívül hagyásáról, hogy a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté (vö Mt 19,5), egy újabb, önálló családot alapítva. Sajnos vannak szülők, akik ezt nem tudják, vagy nem akarják tudomásul venni, nem mondanak le önállóvá vált felnőtt gyerekeikről, azok életének az irányításáról és továbbra is lépten-nyomon bele avatkoznak családot alapított gyerekeik életébe, amivel sokszor megkeserítik azok életét, olykor még a válásba is kergetve őket.

Ugyanakkor hány helyen súlyos ellentét van a szülők és gyermekek között. Ami nem csak egyik vagy másik fél rosszaságából fakadhat. Hiszen megrázkódtatást okozhatnak azok a nehézségek, amelyek abból adódnak, hogy a gyerek valamilyen sajátos hivatást szeretne választani, amely nem találkozik a szülők tetszésével. És így mindent elkövetnek, hogy az ő fiúk, vagy lányuk megváltoztassa eredeti szándékát...

Amikor másodszor, arról beszélünk, hogy a családnak miként kell elősegítenie a gyakorlatban megélt, öntudatos keresztény életet, akkor nagyon fontos, arra figyelnünk, hogy a családot, mint közösséget, Isten akarja, ez alapvető - és nagyon lényeges igazság, amivel már a teremtés történetében találkozunk, amikor az Úristen megáldja Ádám és Éva életközösségét.

A családnak van egy Istentől elénk állított modellje, amely a Szentírás tanítására épül. Isten a családban teremtett meg minket, és itt is vesz körül szeretetével. A házastársak Isten munkatársai, így működnek közre az – életadásban, a szeretet olyan gyakorlásában, amely azután jellemző módon meghatározza az otthon légkörét.
Magától értetődő feladat – a lelki élet, a hit továbbadása, a hitre való nevelés, a családtagok személyiségének kibontakozása. Így a család a szeretet tűzhelye kell, hogy legyen, amely világít, melegít és éltet. A család templom, ahol Isten lakik, a Szentháromság élő tükörképe. A családnak tehát szent jellege van, sajátos hivatást jelent Isten tervében.
A család közössége ugyanakkor a családtagok szolgálatában áll. Pontosabban, amikor a család tagjai figyelnek az Istentől kapott hivatásra, akkor egymás szolgálatával együtt Istent is szolgálják. Amikor pedig a család tagjai ebben a szemléletben élnek, ezzel teret nyitnak Isten kegyelmének, amely a szülők közvetítésével jut el a gyermekekhez.
A házastársak egymás felé is a kegyelem közvetítői. A házasságnak, mint szentségnek éppen ez a jelentése. A hívő család tagjai tehát tudatában vannak annak, hogy bármilyen feszültség is jelenik meg életükben, mindig segíti őket Isten kegyelme, hogy ez a szeretet szempontjai szerint oldódjék meg. Ha valamilyen összeütközés keletkezik, ennek megoldási irányát a szeretet szellemében Isten ügyének szolgálata adja.

Kalkuttai Teréz anya mondta: „Ha együtt imádkoztok együtt is maradtok” A közösen elmondott imának nagy szerepe van a családban. Az egyház kiemeli annak a fontosságát, hogy a családok együtt imádkozzanak otthon és a templomi liturgiában pedig együtt vegyenek részt.
Az imádkozó családok közössége és aktív részvétele a liturgiában teszik a családot egyháziassá, és az egyházat családiassá
A mai modern, megváltozott körülmények között is minta és példakép a Szent Család. A Szent Család őrzője szent József, Istentől kapta azokat a jeleket, fontos utasításokat, melyek teljesítésével megmentette családját. Az ő számára Isten szolgálata a fő helyen állott. Figyeljünk fel arra, hogy mennyire összeillő pár volt Mária és József, a korkülönbség ellenére is.
Mennyire azonos bennük az Isten szavának való azonnali, feltétel nélküli engedelmeskedés! A mennyei Atya nemcsak szeplőtelen szűz Anyát, hanem gondoskodó, jó példaadó nevelőapát is választott Fiának, hogy harmonikus családi életben készülhessen feladatának elvégzésére.

„A házasság és a család szent”, hangsúlyozza a II.vatikáni zsinat. Tekintsük hát célnak saját családunk „szent családdá” alakítását, a kis Jézus, a boldogságos Szűz és szent József példája nyomán! Éppen ezért tanuljuk meg a Szent Családtól, Jézus, Mária, József közösségétől: az önfeláldozó, egymásért élő, óvó, féltő, segítő szeretetet!

A mai napon imádkozzunk a világ minden családjáért, foglaljuk imáinkba sajátosan azon családokat, akiket keresztény hitük miatt ma is üldöznek szerte a világon, és otthonukból menekülniük kell, mint a Szent Családnak Betlehemből.

Imádkozzunk Esztelnek község minden családjáért, különösképpen azon családokért, amelyekből hiányzik az egyetértés, a béke, a megbocsátás, amelyeket a válás kísértése fenyeget, amelyekben a házastársi hűtlenség, az erőszak és az alkohol súlyos problémákat, nehézségeket és szenvedést okoz.

Adjon az Úr minden családnak, élő hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet, hogy megtehessék az Ő szent akaratát! Áldja meg küzdelmeiket és buzgóságukat, örömeiket és bánatukat, boldogságukat és fájdalmukat! Töltse be családjaink életét kegyelmeivel, hogy boldogságban, kölcsönös megértésben, az egymást hordozó szeretet légkörében élhessenek! 

Ámen!

Vasárnapi gondolatok: Gyermekem, miért tetted ezt velünk? - Szent Család vasárnapja

Fényképezte fr. Szilveszter - Betlehem

Ma, amikor krízisbe került a családi élet, amikor nem igazán szokás a gyermekvállalás, de annál nagyobb divat és gyakoribb a szentségi házasságon kívüli együttélés és egyre több házasság végződik válással a házastársak benső válsága, krízise miatt. Ma, amikor egyre több állam, egy-kalap alá veszi a férfi és nő házasságát, az élettársi kapcsolattal, vagy ami még ettől is rosszabb, az egyneműek kapcsolatával, és ha valamely állam eltér ettől a gyakorlattól, mint a magyar, amely alkotmányában „védi a házasság intézményét, mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját” (L cikk 1 pontja), akkor azt kipellengérezik, gazdasági életét lehetetlenné akarják tenni. 

Ma az Egyház mindezek ellenére, vagy pontosan ezért, az igazi család követendő példáját állítja elénk Szent Család vasárnapján: Szűz Mária, Szent József és természetesen a Jézusból álló kicsiny meghitt názáreti családot.
No persze lehet mondani azt, hogy könnyű volt nekik minta családnak lenni, amikor ebben a családban élt és nevelkedett Jézus az Isten Fia és Isten eleve megóvta minden bajtól őket.
Ezzel szemben a Biblia arról tanúskodik, hogy nem volt könnyű nekik sem, nem volt problémamentes, nem volt gondoktól, szenvedésektől mentes a Szent Család élete sem.
Már József és Mária jegyessége sem volt problémamentes. József el akarja bocsátani Máriát, mert nem tudja, hogy a gyermek a Szentlélektől van. Az angyal figyelmezteti Józsefet álmában, hogy ne tegye ezt.
Újabb gond a Szent Család életében: pontosan Jézus születése előtt Betlehembe kell menniük a népszámlálás miatt, pedig Názáretben mindent előkészítettek már a gyermek születésére. S Betlehemben, egy istállóban születik meg Jézus, mert a betlehemiek nem adtak szállást Józsefnek és az áldott állapotban levő Máriának.
Amikor a bölcsek jönnek látogatni az újszülött királyt – Heródesnek tett bevallásuk alapján kb. két évvel a születés után – akkor azt olvashatjuk a Szentírásban, hogy bementek a házba. Nem istállóról van már szó, mert József minden bizonnyal megteremtette megélhetésük alapjait Betlehemben és fedelet teremtett a Szent Család feje fölé. És ezt az épp kialakult otthonukat menekülve kell maguk mögött hagyni Heródes gyilkos szándéka miatt.
Hány, meg hány család kényszerült a történelem során, elhagyni otthonát, s csak a legszükségesebbet vihette magával. Hányszor megismétlődik még ez a jelenet ma is, a háborúk sújtotta vidékeken, vagy épen azokban az országokban, ahol üldözik keresztény testvéreinket.
Aztán éppen a mai evangéliumi szakaszban olvastuk a 12 éves Jézus történetét, aki elkezdi járni a maga útját, ott marad a Templomban szülei tudta nélkül, s csak három nap múlva találnak rá. S anyja kérdésére azt a meglepő és érthetetlen választ adja: "Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?" Hányszor megismétlődik ez a jelenet a családjainkban, mikor a gyermekek felnövekedve kezdik a maguk útját járni, ami a szülők számára sokszor oly érthetetlen. 

Ezek az idézett részek a Szentírásból, csak néhány pillanatra utalnak a Szent Család rejtett életére, de ezekből biztos, hogy sok esetben ugyanazok a válsághelyzetek alakultak ki a názáreti Szent Családban, mint a mai családok benső életében.
Akkor miért bukik bele oly sok család ma ezekbe a problémákba, válsághelyzetekbe és miért sikerült ezek békés rendezése, megoldása a Szent Családnak tehetjük fel a kérdést?
Persze erre azt lehetne válaszolni, hogy a Szent Családot számtalanszor megsegítette a csoda, az angyal megjelenésével, amikor tisztázta József előtt, hogy Mária gyermeke a Szentlélektől van, amikor figyelmeztette Józsefet, hogy a Gyermekre leselkedő veszély elől meneküljön Egyiptomba, és még sorolhatnák tovább…
Ez igaz, hogy az angyal figyelmezteti őket, de ezt ne képzeljük el, valami hallatlan látványos formában. Hiszen már a kis hittanosok is megtanulták, hogy az angyaloknak nincs testük, ők láthatatlan lelkek. Tehát értelmünkön és lelkiismeretünkön keresztül hatnak ránk, a lélek csendjében, az imádság közepette, ha fogékonyak vagyunk ösztönzéseikre.
Ez a kulcsa annak, hogy a Szent Család átvészelte a válsághelyzeteket, mert szüntelen megvolt az imádság életükben. Imádkoztak egyénileg és a családi közösségben is.
Józsefről olvassuk: "Igaz ember volt". Ez a kor nyelvén azt jelentette, hogy vallásos, gyakorló hívő és imádságos ember. Vagy Máriáról, hogy szívébe véste az isteni Igéket és el elgondolkodott rajtuk. A mai evangéliumi szakasz pedig arról tudósit, hogy a 12 éves Jézus szinte megszállott érdeklődést tanúsított Isten dolgai iránt. Annyira bele melegszik az Istenről folytatott beszélgetésbe a tudósokkal, hogy a családjáról is megfeledkezik, mert számára az Istennel való bensőséges kapcsolat mindennél fontosabb.  

Ez az, ami hiányzik a mai családok életéből: az egyéni és közösségi imádság, a Szentírás, az Isten Igéje fölötti elmélkedés és a szenvedélyes, a személyes és élő kapcsolat a teremtő Istennel.
Olyan korban élünk, ahol még a vallásos családok is - a realitásra való nevelés címén – leszoktatják, illetve meg sem tanítják gyermekeiket ara, hogy az élet legfontosabb dolgai után szenvedélyesen érdeklődjenek, vagy a hétköznapok közepette egy helyes fontossági sorrendet, értékrendet tudjanak felállítani, az örök-életet tartva szemelőt. Ma nagyon sok esetben csak a megélhetés a fontos, csak azzal érdemes foglalkozni, amivel pénzt lehet keresni, tartják sokan, aminek következtében kényelmesen lehet élni, és jókat lehet szórakozni, akár adventben, vagy a nagyböjt idején is.
Pedig elsősorban a szülők feladata, keresztségi ígéretüknél fogva is, hogy jó példájuk által ráneveljék gyerekeiket a rendszeres imára, a vasárnap megszentelésére, a szentségekhez való járulásra és az Istennel való személyes és élő kapcsolat kiépítésére!
Hála Istennek, vannak szülők, akik mindezt fontosnak tartják, és nem csak szavukkal, hanem elsősorban életpéldájukkal igyekszenek nevelni. Olyan jó hallani, hogy ma is vannak családok, ahol együtt imádkoznak, együtt olvasnak szentírást a családban. Advent folyamán, és nemcsak, - olyan jó volt látni, hogy szülök és gyerekek, együtt vettek részt a korai szentmiséken, hogy apa és fia, anya és leánya, együtt végezték el szentgyónásukat, és együtt járultak a szentáldozáshoz.
Kt. Szüntelen zajban élünk - kívül és belül -, nincs csend, amikor egymással beszélgethetnénk, amikor imádkozhatnánk, s a csöndben meghallhatnánk a lélek fülével Isten akaratát, mely számunkra mindig a legjobbat akarja.
Ehelyett menekülünk a csendtől, menekülünk attól, hogy szembenézzünk a problémákkal, hogy megbeszéljük azokat, azt képzelvén, hogy majd maguktól megoldódnak. Állandóan valami szolgáltatja a háttérzajt otthonunkban, vagy a tévé vagy a rádió szól, vagy a számítógép működik, csakhogy ne legyen csend. Figyeljük csak meg, hogy egy-egy lakásban hány TV és rádió van, illetve a szobában a székek mind a TV felé vannak irányítva, mintha a családi szentélynek az lenne az oltára.
Igen, sok esetben a házasságot a templomban kötik meg, de sokszor csak pusztán a ceremóniát keresik benne, a rendkívüliségre, a látványosságra törekszenek, vagy csupán a szokásoknak akarnak eleget tenni. Megfeledkeznek a házastársak, hogy a templomi esküvő azt jelenti, hogy a házasság szentség: olyan szentség, mint az oltáriszentség, vagy a szentgyónás. És e szentségben egy harmadik valakivel találkozik a férj és a feleség: Jézus Krisztussal, aki segíteni akar rajtuk - ha engedik -, nem pedig közéjük állni.
De ahhoz, hogy Krisztus segítségét észrevegyék a házasok, vagy egyáltalán észrevegyék azt, hogy velük van Isten, aki segíteni akar, ahhoz időnként csendet kell teremteni, le kell ülni és imádkozni, egyénileg és közösen a családban. 

Befejezésül elmondhatjuk, hogy ahol az emberek a krisztusi érték rend szerint élnek, és tudnak együtt imádkozni, ahol az imádság megnyeri Isten tetszését, ahol nyíltan megvallják hitüket, akár a rendszeres vasárnapi szentmisén való részvétellel is, ahol az emberek nem felejtik el szeretni egymást, ahol megosztják a többet azzal, akinek kevesebb van, ahol beszélgetés közben többször szerepel a mi és a miénk, mint az én, - ott megvalósul az igazi keresztény család: ott van az Egyház, jelen van az Isten és követik a Szent Család példáját is.

Tanuljunk a Szent Családtól, Jézus, Mária, József közösségétől: ahol az igaz hit, az imában való mély, bensőséges kapcsolat uralkodott az Istennel, amelyet az önfeláldozó, egymásért élő, óvó, féltő, segítő szeretetet, és a helyes értékrend jellemezett!
A mai napon imádkozzunk a világ minden családjáért; de különösen azokért, akik elveszítették az Isten- és a felebaráti szeretetbe vetett hitüket, azokért, amelyek problémákkal és nehézségekkel küszködnek, azokért, amelyeknek keresztény voltuk miatt, üldöztetéssel és igazságtalan meghurcoltatással kell szembenézniük, azokért, amelyekben békétlenség, meg nem értés uralkodik.
Szeretettel gondoljunk ma a saját családjainkra is, és mindazon családokra, akikért imádkozni tartozunk, azokért, akik e templomba megfordulnak és ajánljuk őket a Csíksomlyói Segítő Szűz oltalmába.
Szent József és a Segítő Szűz közbenjárására ragyogja be az Úr szívük sötétségét és adjon nekik élő hitet, biztos reményt és tökéletes Isten- és emberszeretetet! Áldja meg az Úr küzdelmeiket, fáradozásukat, buzgóságukat! Töltse be családjaink életét kegyelmével, hogy boldogságban, békességben, kölcsönös megértésben, s az egymást hordozó szeretet légkörében élhessenek!