hétfő, július 31, 2023

Kilenced az Új Esztelneki Madonna tiszteletére: negyedik nap

Augusztus 6-án a 11 órás szentmise keretében ünnepeljük az Új Esztelneki Madonna megáldásának első évfordulóját. Erre a jeles eseményre, egyszerű kilenceddel készülünk.

Mondjuk el a Hiszekegyet, Miatyánkot, Üdvözlégy Máriát, dicsőséget és az „Esztelneki Madonna könyörögj érettünk, kik hozzád menekszünk.” – fohászt.
A kilenced alatt legalább egy alkalommal végezzünk szentgyónást, ha szükséges és járuljunk szentáldozáshoz, természetesen szentmise keretében.

Az egyéni, saját szándék mellett, a kilenced alatt közös szándékként kérhetnénk az Esztelneki Madonnától, a plébánia híveinek, s községünk lakóinak hitbeli, lelki és erkölcsi megújulását.


§§§

Oltalmad alá futunk, Istennek szent Szülője,
könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején.
Hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől,
ó dicsőséges és áldott Szűz.
Mi asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk,
engeszteld meg nekünk szent Fiadat,
ajánlj minket szent Fiadnak,
mutass be minket szent Fiadnak. Ámen.

vasárnap, július 30, 2023

„Megértettétek mindezeket?” - Évközi 17. vasárnap

Szentírási részek: 1 Kir 3. 5. 7-12 // Róm 8, 28-30 // Mt 13, 44 - 46

A mai evangéliumi szakasz alapgondolatát röviden így fogalmazhatnánk meg: az a boldogság, amelyet Isten a benne hívő ember számára megálmodott, felbecsülhetetlen érték, óriási kincs, aminek megszerzéséért érdemes minden áldozatot meghozni.
Az evangélium, az Országról szóló példabeszédekkel Jézusra, a megtestesült Bölcsességre mutat, aki megtanítja az embereknek a mennyek országa meghódításához szükséges bölcsességet. A példabeszédben kifejtett tanítása rendkívül eleven, megrázza a szívet-lelket, nem enged teret a tétlenségnek, közömbösségnek, hanem cselekvésre késztet.
Az Úr Jézus az evangéliumi hasonlatokkal az Isten boldogító jelenlétével egyenértékű mennyek országának felbecsülhetetlen értékéről beszél, és az ezzel kapcsolatos helyes emberi magatartásformákra buzdít.
Jézus a mennyek országát először a szántóföldbe rejtett kincshez hasonlítja. A példabeszédben szereplő ember, aki minden bizonnyal bérli a szántóföldet, ezért amikor megtalálja a kincset, örömében fogja magát, eladja mindenét, amije csak van és megveszi a földet, hogy így a kincs birtokába juthasson.
Hasonló a helyzet a mennyek országát megtaláló ember esetében is. Aki fölfedezi ezt az országot, az Istennel való boldogító kapcsolatot, eladja mindenét, azaz elutasítja mindazt, ami Isten közelségét, Istennel való személyes kapcsolatát akadályozná. A kincsről nem tudó emberek szemében ostobának, élet idegennek látszik, amit tesz. Ő azonban boldog, és tudja, hogy amit tesz, jól teszi.
Ugyanezt tanítja a másik hasonlat is, amelyben Jézus azt hangsúlyozza, hogy az országot, az Istennel való kapcsolatot keresni is kell. A példázatban szereplő kereskedő igazgyöngyöt keresett és talált is egy nagyon értékeset, ezért eladta mindenét, csakhogy birtokolhassa, megvásárolhassa azt.
Mindaz, akinek nincs tudomása az igazgyöngyről, s csak a kereskedő önkiüresítését látja, bolondnak tartja emberünket, aki látszólag tönkreteszi saját egzisztenciáját, megélhetését. A gyöngy birtokosa azonban biztos a dolgában.
Ugyanígy van, a mennyek országát, Isten barátságát kereső ember esetében is. Amikor az országra rátalál, merészen elutasítja minden látszólagos, e világi értékét, mert tudatában van annak, hogy ez a birodalom a bizonytalan és gyorsan tovatűnő földi lét garanciáival szemben minden álmunkat felülmúló örök-életet, örömet és boldogságot ígér. Példa erre szent Ferenc atyánk élete, aki miután megtér, miután fölfedezi Istennek rá vonatkozó tervét, felhagy az e világi dolgok hajszolásával, és minden áldozatot meghoz az Istennel való kapcsolatának elmélyítése végett. Kortársai közül sokan bolondnak tartják. De a történelem őt igazolta, kritikusai, elítélői ma már sehol sincsenek, az ő lelkiségét, példáját sok tízezren követik ma is.
Mindkét hasonlatban egy értékes kincs felfedezéséről van szó: az első ember véletlenül akad rá, a második tudatosan keresi. Azonban a közös mindkettőben az, hogy sietve mindenüket eladják, és megszerezik azt. A mennyek országa – az Isten boldogító jelenlétének megtapasztalása, a barátság Istennel, az Evangélium, a kereszténység, a kegyelem, – az a kincs, amely ugyan rejtve, de mégis jelen van a mi világunkban is.
Sokan vannak egészen a közelében, s mégsem fedezik fel, vagy ha felfedezték, nem becsülik értéke szerint, vagy nem sokat törődnek vele, és a földi országnak, az e világnak adják az elsőbbséget, mert jobban szeretik az anyagi jólétet, a gazdagságot, a szenvedélyeket, a pillanatnyi földi örömöket.
Csak az határozza el, hogy megszerzéséért „minden javát eladja”, aki éber szívvel meg tudja különböztetni a jót a rossztól, az igazi boldogságot, a látszat boldogságtól, az örökkévalót a mulandótól, a látszatot a lényegtől. Igaz, Jézus nem keveset kér az Ország elnyeréséért, a vele való barátságért, az örök boldogságért, hanem mindent. De az is igaz, hogy nem keveset ígér, hanem elképzelhetetlenül sokat: örök életet, az Istennel való örök és boldogító közösségben.
Ezek a szentírási szövegek nemcsak a kortársaknak szóltak, hanem határozott kérdéseikkel bennünket is megszólítanak. Vajon tudatosítottuk-e már magunkban, hogy Isten milyen felbecsülhetetlen értékű életet készített számunkra? S ha igen, úgy irányítjuk-e életünket, mint a hasonlatok emberei? Vagy még mindig vannak vélt kincseink, amelyek megakadályozzák, hogy elnyerhessük az igazi értéket, magát Istent?
Ha őszinték vagyunk, nyilvánvaló, hogy ezekre a kérdésekre nem tudunk azonnal, s egyértelműen válaszolni. Éppen ezért legalább a jövőben igyekezzünk a példázat embereinek nyomába lépni. Próbáljunk megszabadulni látszat-értékeinktől, e világi csecsebecséinktől, hogy elnyerhessük a maradandó boldogság kincsét és az örök élet igazgyöngyét.
Ma még mások élettörténetében láthatjuk, hogy mennyit is érnek az e világi kincsek, egy természeti csapás esetén, egy halálos-betegség, egy láthatatlan vírus megjelenésével, de talán holnap, holnapután a saját bőrünkön is tapasztalni fogjuk... Ha a földi élet megőrzéséért az ember hajlandó minden javát feláldozni, miért ne kellene még inkább így tennie örök élete elnyeréséért?
A tengerbe vetett hálóról, a halászat végén a jó és a rossz halak elválasztásáról és a hitványok kiszórásáról szóló példabeszédnek is ugyanez a végkövetkeztetése.
A fontosak nem az ideiglenes, a néhány napig, óráig tartó helyzetek, hanem a végsők, a döntőek és örökkévalóak. Ezeket az utóbbiakat azonban az időben, a jelen pillanatban készíti elő az, aki igazi bölcsességgel, éber szívvel cselekszik. Nem elég tehát a példabeszédet meghallgatni, meg is kell azt érteni. Maga Jézus kérdezi hallgatóitól, s általuk tőlünk is: „Megértettétek mindezeket?”
Nem elvontan, általánosságban kell megérteni, nem is másokra vonatkoztatva, hanem önmagunkra alkalmazva, az élethez való konkrét viszonyunkban, személyes kapcsolatainkban. Aki így érti meg a példabeszédeket, az lesz Jézus igazi tanítványa, aki – Jézus szavai szerint – „hasonlít a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő”.
Ez azt jelenti, hogy az újban, az Újszövetségi Szentírásban, és a régiben, az Ószövetségben meg tudja találni magatartásának, életvitelének bölcs mértékét és iránymutatását. S ha megtalálta az isteni bölcsesség iránymutatását és magáévá tette, akkor aztán sem az Ország meghódításához szükséges lemondások, sem az élet megpróbáltatásai nem döbbentik meg. Megérti ugyanis, hogy nem a földi, hanem az örök boldogság a fontosabb és arról is meggyőződik, hogy „akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra válik” (Róm 8,28).
Ezért kértük a szentmise bevezető könyörgésében és kérjük most elmélkedésünk befejeztével is: „Istenünk, benned bízók oltalmazója, aki nélkül semmi sem szent, semmi sem állandó: áraszd ránk bőséges irgalmadat – adj nekünk bölcsességet és éber szívet, élő hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, értelmet és érzéket –, hogy irányításoddal úgy használjuk a mulandó javakat, hogy szívünk már most a maradandókhoz ragaszkodjék.” Ámen

Kilenced az Új Esztelneki Madonna tiszteletére: harmadik nap

Augusztus 6-án a 11 órás szentmise keretében ünnepeljük az Új Esztelneki Madonna megáldásának első évfordulóját. Erre a jeles eseményre, egyszerű kilenceddel készülünk. 

Mondjuk el a Hiszekegyet, Miatyánkot, Üdvözlégy Máriát, dicsőséget és az „Esztelneki Madonna könyörögj érettünk, kik hozzád menekszünk.” – fohászt. 

A kilenced alatt legalább egy alkalommal végezzünk szentgyónást, ha szükséges és járuljunk szentáldozáshoz, természetesen szentmise keretében.

Az egyéni, saját szándék mellett, a kilenced alatt közös szándékként kérhetnénk az esztelneki Madonnától, a plébánia híveinek, s községünk lakóinak hitbeli, lelki és erkölcsi megújulását.

+++

Boldogasszony Anyánk

Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk!

Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk:

Magyarországról, édes hazánkról,

Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!


Ó Atya Istennek kedves szép leánya,

Krisztus Jézus Anyja, Szentlélek mátkája!

Magyarországról, édes hazánkról,

Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!


Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,

Anyai palástod fordítsd oltalmunkra.

Magyarországról, édes hazánkról,

Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!


Kegyes szemeiddel tekintsd meg népedet,

Segéld meg áldásra magyar nemzetedet.

Magyarországról, édes hazánkról,

Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!


Mert sírnak, zokognak árváknak szívei,

Hazánk pusztulásán özvegyek lelkei,

Magyarországról, édes hazánkról,

Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!


Vedd el országodról ezt a sok ínséget,

Melyben torkig úszunk. Ó nyerj békességet!

Magyarországról, édes hazánkról,

Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!


Irtsd ki, édes Anyánk, az eretnekséget,

Magyar nemzetedből a hitetlenséget!

Magyarországról, édes hazánkról,

Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!


Hogy mint Isten Anyját régen tiszteltetnek,

Úgy minden magyarok most is dicsérjenek.

Magyarországról, édes hazánkról,

Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!


Tudod, hogy Szent István örökségben hagyott,

Szent László király is minket reád bízott.

Magyarországról, édes hazánkról,

Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!


Fiad ellen sokat, megvalljuk, vétettünk,

De könyörögj értünk, s hozzája megtérünk.

Magyarországról, édes hazánkról,

Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!


Jézus fiad előtt hajts térdet érettünk,

Mert ha nem cselekszed, egy lábig elveszünk.

Magyarországról, édes hazánkról,

Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!


Dicséret, dicsőség legyen az Atyának,

A te szent Fiadnak, s Szentlélek mátkádnak.

Magyarországról, édes hazánkról,

Ne felejtkezzél el szegény magyarokról! Ámen.

szombat, július 29, 2023

Szilveszter Barát Blogja: Régi, új és legújabb Esztelneki Madonna

Szilveszter Barát Blogja: Régi, új és legújabb Esztelneki Madonna: Az 1710 és 1729 között épült esztelneki ferences templom egyik legértékesebb tárgya, legfőbb kincse, a tabernákulumban jelenlévő Szentségi J...

Kilenced az Új Esztelneki Madonna tiszteletére: második nap


Augusztus 6-án a 11 órás szentmise keretében ünnepeljük az Új Esztelneki Madonna megáldásának első évfordulóját. Erre a jeles eseményre, egyszerű kilenceddel készülünk. 

Mondjuk el a Hiszekegyet, Miatyánkot, Üdvözlégy Máriát, dicsőséget és az „Esztelneki Madonna könyörögj érettünk, kik hozzád menekszünk.” – fohászt. 

A kilenced alatt legalább egy alkalommal végezzünk szentgyónást, ha szükséges és járuljunk szentáldozáshoz, természetesen szentmise keretében.


= = =
Ima:

Oltalmad alá futunk, Istennek Szent Anyja,
könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején,
hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől,
mindenkoron dicsőséges és áldott Szűz,
Mi Asszonyunk, mi Közbenjárónk, mi Szószólónk,
engeszteld meg nekünk Szent Fiadat, ajánlj minket Szent Fiadnak,
mutass be minket Szent Fiadnak. Ámen.

péntek, július 28, 2023

Kilenced az Új Esztelneki Madonna tiszteletére: első nap

Mondjuk el a Hiszekegyet, Miatyánkot, Üdvözlégy Máriát, Dicsőséget és az 

„Esztelneki Madonna könyörögj érettünk, kik hozzád menekszünk.” – 

fohászt.

Assisi Szent Ferenc: A Boldogságos Szűz köszöntése

Üdvözlégy, Úrnőnk,
szentséges Királynénk, Istennek szent szülője, Mária,
ki szűz lévén templommá lettél,
és választottja a szentséges mennyei Atyának,
ő szentelt meg téged szentséges szerelmes Fiával
és a Vigasztaló Szentlélekkel.
Minden kegyelem teljessége és minden jóság
lakozott és lakozik tebenned.
Üdvözlégy te, Isten palotája;
Üdvözlégy te, az ő lakozó sátra;
Üdvözlégy te, az ő lakóháza.
Üdvözlégy te, az ő palástja;
Üdvözlégy te, az ő szolgálója;
Üdvözlégy te, az ő anyja,
legyetek üdvözölve ti, szent erények mind,
kik a Szentlélek kegyelméből és megvilágosításából
a hívek lelkébe ereszkedtek,
hogy a hitetleneket Istenben hívő emberekké
formáljátok át.

csütörtök, július 27, 2023

FIGYELEM: a holnapi (pénteki) nappal kezdődik a kilenced az Új Esztelneki Madonna tiszteletére

Augusztus 6-án a 11 órás szentmise keretében ünnepeljük az Új Esztelneki Madonna megáldásának első évfordulóját. 

Erre a jeles eseményre, egyszerű kilenceddel készülünk, mégpedig olyan formában, hogy aki be akar kapcsolódni, az július 28-tól, vagyis a holnapi naptól, péntektől kezdődően egészen augusztus 5-tel, szombattal befejezőleg minden nap elmondja a Hiszekegyet, Miatyánkot, Üdvözlégy Máriát, dicsőséget és az „Esztelneki Madonna könyörögj érettünk, kik hozzád menekszünk.” – fohászt. 

A kilenced alatt legalább egy alkalommal végezzünk szentgyónást a hozzánk legközelebbi templomba, ha szükséges és járuljunk szentáldozáshoz, természetesen szentmise keretében.


Az egyéni szándékok mellett, a kilenced közös szándéka lehetne, a plébánia híveinek, s községünk lakóinak hitbeli, lelki és erkölcsi megújulása.

vasárnap, július 23, 2023

Isten nem akarja a bűnös halálát/kárhozatát… - Évközi 16. vasárnap

Aratás - Esztelnek - Barátok kertje - 2015
Ha körültekintünk a világban, és a sok rosszat látjuk a TV képernyőjén, vagy olvasunk róla az újságban, interneten, ami naponta történik a nagyvilágban, de sajnos sokszor a közvetlen környezetünkben is, akkor a keresztény embernek könnyen támad, azaz érzése a mai evangéliumi szakaszból vett képpel élve, hogy több a konkoly, mint a jó mag, és hogy a gaz szinte elfojtja a termést. Könnyen bele tudunk tehát helyezkedni az evangéliumi példabeszéd szolgáinak lelkivilágába, akik csodálkoznak, és türelmetlenkedve kérdik: „Uram, ugye jó magot vetettél a szántóföldedbe? Honnan került belé a konkoly? Akarod, hogy kimenjünk és kigyomláljuk?"
A tanítványok kérdése – érthető. Ősi nehézség, megválaszolatlan probléma: honnan a rossz, a gonosz jelenléte a világban, ha egyszer Isten is és a teremtése is jó? Hogy kerül oda konkoly? Talán a gazda – az Úr – nem elég figyelmes? Hisz hatalma volna megakadályozni a botrányt, avagy nem?

Szent Máté evangélista a földműves életéből vett képpel igyekszik választ adni, erre a természetfeletti igazságot érintő kérdésre.
„Hasonlít a mennyek országa az olyan emberhez, aki jó magot vetett földjébe" - kezdi Jézus a mennyek országáról szóló tanítását. Talán érthetőbb lenne, ha azt mondanánk, hogy a mennyek országának eljövetelével is úgy van, mint azzal az emberrel, aki jó magot vetett a földjébe. A párhuzamot nem a konkrét személy, hanem az esemény egésze között kell felfedeznünk.

Az éppen megszülető és máris üldözések közepette élő egyház a példabeszéd szolgáival és az ószövetségi igaz Jóbbal, vagy a zsoltárossal együtt teszi fel az örök kérdést: Honnan a rossz botránya, és miért élhetnek zavartalan nyugalomban a gonosztevők?
Talán még nagyobb lehetet az elkeseredettségük azoknak az első keresztényeknek, akik hitüket Jézusba helyezték, és abban a hitben éltek, hogy Jézus második eljövetele még az ő életükben bekövetkezik, és tapasztalniuk kellett, hogy késik, s ennél fogva az utolsó ítélet is, a bűnösök pedig élik világukat, a keresztény üldözőkkel nem történik semmi.
Már Keresztelő János hirdette, hogy utána jön az, aki "hatalmasabb", mint ő. „Szórólapáttal kezében kitakarítja szérűjét, és csűrbe gyűjti búzáját, a pelyvát pedig olthatatlan tűzben elégeti" (Mt 3,12). Nem véletlen, ha az Aratás Urának szájába Szent Máté ugyanezeket a szavakat adja: „Megmondom az aratóknak: előbb a konkolyt szedjétek össze és kössétek kévébe, hogy tűzre kerüljön, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe" (Mt 13,30).
Tudjuk azonban, hogy maga Keresztelő János is, elfogatása után, Heródes börtönében bizonytalanná vált Jézus kiléte felől, látva az ő viselkedését: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?" – kérdezteti tanítványaival Jézustól (Mt 11,3). Máshol a türelmetlen tanítványok az égiek haragját szeretnék lehívni az őket be nem fogadó szamaritánusok városára (Lk 9,54).

Valószínűnek tűnik, hogy Jézus tanítványai közül sokan táplálták magukban a megigazult, könyörtelenül tiszta lelkek közösségének vágyát. Azzal a tudattal élve, hogy ők Isten szent népe és az Úr elpusztítja majd a hitetleneket. Ezek után elképzelhetetlen volt számukra, hogy a messiási idők beköszöntével is fennmaradhat a rossz, és hogy az Üdvözítő műve akadályokba ütközhet.
Igen, ha már eltűrte „az ellenséges ember beavatkozását” a Magvető, itt az ideje, hogy gyomláljunk – vélik ma is az önmagukat igazaknak tartók. Isten országa azonban nem rögtönítélő bíróság.
Hogyan engedheti meg az Isten a konkoly növekedését, egyáltalán a létét… ez felháborító, gondolják a „jók”, kivéve… ha csak nem róluk/rólunk van szó. De ha magunkat látjuk a „konkoly” szerepében, hirtelen megenyhülünk. Hirtelen nagyra értékeljük Isten türelmét. Akkor hirtelen mi is jobbnak tartjuk, hogy várjunk csak az aratásig… Annyi minden történhet időközben! A szolgák türelmetlensége annyiban is abszurd, hogy édes mindegy, hogy a büntetés, amit itt elégetésként ír le a szerző, most vagy később éri utol a vétkest. Az igazi tét, hogy örök időkre szól az ítélet. Ezért is, csak az számít, hogy elkerüljük a büntetést, hogy aratáskor ne kerüljünk szórólapátra, hanem a magtárba!

A konkoly és a búza példabeszédével Jézus válaszol mindezekre a türelmetlenségekre és kétségekre, a bűnös ember megtűrését illetően. Itt is a végső győzelem üzenetének ugyanazzal a reményt keltő kibontakozásával találkozunk, mint a magvetőről szóló példabeszédben. Amint Jézusban elérkezett Isten küldötte, a Magvető, úgy lesz majd ugyanaz a Jézus az idők végezetén az Aratás Ura.
Az ítélkezés tehát nem a mi dolgunk, és a "farizeusi" hívő magatartás láttán, mely önmagát mások fölé ítélőbíróként állítja, Jézus szavait idézhetjük: „Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát, akkor majd elég tisztán látsz ahhoz, hogy kivehesd a szálkát felebarátod szeméből." (Mt 7,5).

Szent II. János Pál pápa mondta egy alkalommal: Krisztus keresztáldozata egyszer s mindenkorra meghozta Isten Országának győzelmét. A keresztény élet mégis megköveteli a rossz kísértései és erői elleni állandó küzdelmet, harcot. Az Úr majd csak a történelem végén fog eljönni dicsőségben az utolsó ítéletre, és hogy új eget és új földet teremtsen. De amíg a világ fennáll, tart a jó és a rossz küzdelme elsősorban az emberek szívében.
Az Úr Jézus tehát eljön az idők végén, amikor Isten az üdvösség ajándékával tölti be azt a világot, amely felkészülten várja eljövetelét. Azonban akik elzárkóztak az üdvözítő Isten elől, azok kimaradnak ebből az Isten által megújult világból, mert, ahogy Jézus fogalmaz: aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom Mennyei Atyám előtt. .
Addig az időpontig azonban megmarad a világban a jó és a rossz küzdelme, amelyet sokszor az a látszat kísér, hogy a rossz győzedelmeskedett. Ez a látszólagos vereség már Jézus életében is megmutatkozott. Ahová Jézus lépett, mindenütt betegekkel, ördögtől megszállottakkal találkozott, mindenütt meg nem értéssel és ellenségeskedéssel kellett szembenéznie. A gonosz látszólag győzelmet aratott, mert sikerült Jézust igazságtalanul keresztre feszíteni. Ez azonban csak látszat szerint volt kudarc, mert valójában a szenvedés útja lett, azaz út, amelyen keresztül az Istentől jövő üdvösség beárad a világba. Krisztus szenvedése és halála bűneinkért felajánlott engesztelő áldozat volt, így nyílt meg számunkra az üdvösség útja.
Épen ezért a feszület előtt állva nem találunk szavakat. Az Úr Jézus rettenetes kereszthalála a végsőkig kitartó hűségének és minden ember iránti szeretetének legmagasabb rendű bizonyítéka. A kereszt az istenszeretetnek, a megbocsátásnak és az üdvösségnek a helye.
„A világ felfeszítette a keresztre a szeretetet” mondta Jan Korec szlovák bíboros, azonban a kereszt világítja meg az egész világot, ahol pusztít a bűn, a gyűlölet, a bosszú, a féktelen szenvedélyek, üldözések, öldöklések, eljutva egészen a náci és szovjet haláltáborokig, vagy a napjainkban is dúló háborúkig, mely ártatlan emberek vérét ontja, vagy a hitük miatt zaklatott, anyagi javaiktól, s olykor életüktől megfosztott keresztényekig, illetve a több millió abortuszig…
A Golgotán azonban felgyullad a remény lángja, a jobb lator bűnbánatot tart, a bűn már nem legyőzhetetlen rossz, Jézus feltámad a harmadik napon. A halál és a feltámadás ugyanannak az egyetlen isteni tervnek a két szempontja. A mag, amely elhal, gyümölcsöt terem. A keresztre feszített Úrnak hatalma van ahhoz, hogy minden embert magához vonzzon és boldogítson.

Ha tehát a világban olyan jeleket látunk, amelyek mintha azt jeleznék, hogy Isten nem törődik a világgal, akkor tudnunk kell, hogy ez azért van, mert Isten nem akarja, hogy a konkollyal a búza is kitépődjön, Isten nem akarja a bűnös halálát, kárhozatát, hanem hogy megtérjen és éljen.
Amikor a saját életünkben találkozunk a rosszal, olyan helyzetbe kerülünk, amelyből nem látszik továbbvezető út, nem szabad engednünk a kísértésnek, amely azt súgja, Isten elhagyott minket.
A szenvedésnek és a rossznak sokféle látványos jelenléte a világban arra utaló jel is lehet, bármennyire is idegenkedünk tőle, hogy Isten közeledik felénk az üdvösség ajándékával. Így a szenvedés és a rossz a remény jelévé válhat a hívő ember számára.

Ez nem valami rendkívüli elmélet, amely túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.
Való igaz, hogy szépségét és értékét csak mélyen hívő szemmel tudjuk felfedezni. A szenvedés a felszínről nézve soha nem szép és nem kívánatos, maga Jézus is szeretet volna szabadulni tőle az olajfák hegyén… De Krisztus Urunk kereszthalála óta a hívő ember számára nyilvánvaló, hogy van értéke és értelme. Abban az életben, amelyet összetört az ellenségeskedés, a szeretetlenség, a gyűlölet, a zűrzavar, Jézus jön felénk Isten erejével és az üdvösséggel a világba… az én világomba is.

Testével és vérével, életével, amelyet a gonoszság feszített keresztre, meggyógyította a bűn által okozott sebeket. Ezzel a gyógyító magatartással van jelen közöttünk, amelynek az eucharisztikus áldozat, az Oltáriszentség a legnagyobb jele, ahol táplálékul adja önmagát nekünk naponta ezerszer és ezerszer, a világ minden oltárán, hogy belőle és vele táplálkozva küzdhessünk a rossz és a szenvedés ellen, de ha Mennyei Atyánk úgy látja jónak, akkor Szent Fiához hasonlóan járhassuk keresztutunkat, amely a nagypénteki eseményeken át is, a mennyei dicsőségbe vezet.

vasárnap, július 09, 2023

Tanulnunk kell a szelídséget és alázatosságot, mégpedig Jézustól – Évközi 14. vasárnap

 „… tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű, – és nyugalmat talál lelketek.” (Mt 11,29) 

A szent Máté könyvéből vett mai evangéliumi szakasz (Mt 11, 25–30), szent Lukács evangélista párhuzamos részével együtt (Lk 10,21–22), az egyetlen hely, ahol az Úr Jézus saját tulajdonságairól beszél. Itt Jézus a lelkébe, legbensőbb érzéseibe enged betekintést. De nem pusztán érzésekbe, hanem titkába, önazonosságába: hogy ki is ő valójában? Mit gondolt saját magáról? Egynek tartotta magát a sikeres csodatevők vagy a nagy hatású rabbik közül?  

Nem, Jézus nem a tevékenységei és eredményei alapján határozza meg magát. Sőt, még csak nem is azzal, hogy ő a várva várt Messiás.

Személyének lényegét egyetlen kapcsolat határozza meg: az, hogy ő az Atya szelíd és alázatos szívű Fia. Minden más ebből következik.   

Igaz, Szent János evangéliumában olvashatunk olyan kijelentéseket, amelyekben önmagáról azt mondja: „Én vagyok az élet kenyere…; én vagyok az ajtó…; én vagyok a jó pásztor...” (Jn 6,35; 10,9; 10,11) – ezek azonban nem emberi tulajdonságok, hanem képek, amelyek segítségével jobban megismerhetjük Urunkat, Jézus Krisztust. 

Egyébként nem találkozunk olyan szentírási résszel, ahol Jézus azt hirdette volna magáról, hogy ő jóságos, hűséges, vagy éppen önmegtartóztató volna. Mindezt nem állította magáról, hanem az életével bizonyította, hogy így van. Az imént felolvasott evangéliumi szakasz szerint azonban volt két jellemvonása, amelyeket külön mégis megnevezett, mégpedig a szelídséget és az alázatot. Azt mondta: „szelíd vagyok, és alázatos szívű”. 

Vajon miért épp ezeket a tulajdonságokat emelte ki Jézus a saját életéből?

Szelídség és alázat - manapság nem kelendő tulajdonságok. Kíméletlenséggel, törtetéssel jobban lehet érvényesülni. Igen, a világban lehet, de Isten életrendjében ezek a legfontosabb tulajdonságok, ezért is mondja Jézus, hogy elsősorban ezeket kell megtanulnunk. 

Szelídség és alázat. A köztudatban a szelídség és az alázatosság rokon értelmű fogalmak. Valószínűleg azonban sokkal nagyobb a különbség a két szó között, mintsem, hogy felületesen összemoshatnánk azokat. Egy mondatban ezt úgy lehetne érzékeltetni, hogy: 

A szelíd ember visszafogja saját erejét, képes az önuralomra, teret enged a másik embernek, meghallgatja és tiszteli életmódjában, szükségleteiben és kéréseiben. A szelíd ember nem akarja sem elnyomni, sem kisebbíteni a másikat, nem akar felülkerekedni és uralkodni mindenen, nem akarja saját elképzeléseit és érdekeit másokra kényszeríteni. 

Az alázatos ember pedig engedi, hogy valaki más, maga Isten uralkodjon felette és ő kész a végsőkig szolgálni. 

Milyen lassan értjük meg, hogy az igazi erő nem az erőszak, hanem az a képesség, amellyel az ember uralni képes a benne levő rosszat, a haragot, a szenvedélyeket, az indulatokat. 

Isten a szelídség és az alázat útját mutatja az embernek. Ez az élet útja. Ha az ember erőszakosan és önzően él, ha kizsigereli a természet erőit, beszennyezi és tönkreteszi a Földet, kihasználja és földönfutóvá teszi embertársait, akkor a Föld lassanként élhetetlenné és pokollá válik.

Jézus szelídsége mögött az Ő istensége állt. Ahogyan hatalma volt gyógyítani, hatalma lett volna lesújtani is vádlóira, kivégzőire. Ő azonban nem élt a hatalmával, mint ahogyan Isten sem él ítélő hatalmával velünk szemben életünk utolsó pillanatáig. Sőt, nemcsak, hogy nem vádol, de barátainak nevez bennünket (Jn 15,15), s ezzel magához emel minket. 

„Tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű”.

E mondatban a jó hír az, hogy ha mi nem is rendelkezünk szelídséggel és alázatos szívvel, ezt meg lehet tanulni, ebben fejlődni lehet. Hiszen ha őszintén magunkba nézünk, beismerhetjük, hogy a Jézusi mintától még bizony messze járunk. Hányszor van olyan az életünk során, amikor kijövünk a sodrunkból, amikor neheztelünk a másik emberre, megsértődünk esetleg, vagy akár az irigység, vagy az idegesség jelenik meg az életünkben - ezek mind-mind a harag megnyilvánulásai. Nem csak az a harag, ha az öklünket rázzuk és kiabálunk, sok más megnyilvánulása is lehet. 

„Tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok…”. Ahogyan az Úr Jézus is felszólít, nekünk tanulnunk kell a szelídséget. Ez nem adottság, amivel az ember születik, ezt meg kell tanulni, ezt el kell sajátítani. 

Isten adhat nyugodt, béketűrő természetet valakinek, de azt sokkal inkább jámborságnak nevezhetnénk. A szelídség Pál apostol szerint a Lélek gyümölcse (Gal 5,22-23), amit természetesen Istentől kapunk, nem belőlünk fakad. Ahhoz viszont, hogy megnyilvánulhasson az életünkben, naponként át kell adnunk magunkat az Úrnak, és a hit által készségesen engedelmeskednünk kell. 

A szelídség a Lélek gyümölcse, ami mintha elveszni látszana erőszakos és önző világunkban. Mivel gyakran a gyengeséggel párosítják, az emberek nem becsülik nagyra ezt az erényt. Isten mégis arra hív, hogy szelídek legyünk. 

A szelídség Isten előtti megalázkodás és embertársaink iránti jóság. A szelíd ember elismeri, hogy mindent Isten tart a kezében, akiben bízhatunk akkor is, ha a dolgok, mint az esetek többségében, nem éppen vágyaink szerint alakulnak. A szelídséghez tehát bizalomra van szükség, de semmiképpen sem beképzeltségre, elbizakodottságra, hanem az Úrba vetett bizalomra.

A szelídség első pillantásra talán hasonlít a gyengeségre, a kettő mégsem ugyanaz. A gyengeséghez kedvezőtlen körülmények vezetnek, mint például az erő vagy a bátorság hiánya, ami aligha volt jellemző Jézusra, aki azt mondta: „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát” (Mt 11:29). 

A szelídség abban jut kifejezésre, ahogyan másokhoz viszonyulunk. Ez egy tevékeny tulajdonság, ami szavakban, hozzáállásban és cselekedetekben mutatja meg magát. Talán azt gondoljuk, szelídek vagyunk, persze ez még nem feltétlenül van így. Az igazi szelídség nem bújik véka alá. 

A szelídség tudatos választás eredménye, amikor valaki Istenre támaszkodik, és benne bízik, ahelyett hogy saját útjain törtetne. Így a szelídség inkább erő, mint gyengeség, gyakorlásához pedig óriási erőre, erkölcsi és lelki szilárdságra van szükség a legtöbb esetben.

„Tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű”. 

Az alázat együtt jár a szolgálattal. Egy ember alázatossága nem abban nyilvánul meg, hogy megfékezi indulatait, visszafogja erejét, éppen ellenkezőleg: minden erejét összeszedi és használja, de abból a célból, hogy a másikat odaadóan szolgálhassa. Nem a jóindulatát, barátságát ajánlja fel, hogy a gyengébbet magához emelje, hanem ő hajol le és szolgálatait kínálja, mint ahogy tette a második isteni személy, Jézus Krisztus. Pál apostol írja: „Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt... Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez”(Fil 2,5-7). 

Jézus Krisztus alázatossága abban nyilvánult meg, hogy Istenként vállalta, hogy emberré legyen értünk szeretetből. A mindenség Uraként szolgálni jött a földre. S ahogyan megmosta az utolsó vacsorán tanítványai lábát, úgy szolgál ma is a mi életünkben, hogy bűneinktől megszabadítva, Istenhez vezessen bennünket. 

Tanulnunk kell az alázatosságot is. Rá kell, döbbenünk arra, hogy csak az Ő végtelen szeretetének és kegyelmének köszönhető az, hogy még élünk. Márpedig ha Isten előtt mindnyájan meg kell, hogy alázkodjunk, egymással szemben sem büszkélkedhetünk. Ahogyan az angyalvilágot megosztotta az egykori főangyal, Lucifer büszkesége, úgy az ő büszke természetének az ellentéte, az alázatosság az, ami összetart egy közösséget. Ez az alázat pedig nemcsak abból áll, hogy az ember nem bántja a másikat, hanem különbnek tartja magánál. Az alázatos ember meghal önmaga számára. 

Ne feledjük, a másokra gyakorolt befolyásunk nem annyira attól függ, amit mondunk, mint inkább attól, amik vagyunk. Az emberek harcolhatnak vagy dacolhatnak érveinkkel, szavainkkal, de az önzetlen szeretetet sugárzó élet olyan érv, amelynek nem tudnak ellentmondani.

Tisztán látható, hogyan különül el a szelídség és az alázat egymástól, s mégis hogy összeáll Urunk életében. Krisztusban egyszerre emel fel minket a hatalmas, erős Isten, és hajol le hozzánk az önmagát odaadó, hű szolga. Ha valóban felfognánk, mekkora áldozatot hozott értünk Isten, mi lennénk a világon a legszelídebb és legalázatosabb emberek. 

Bizonyára van még mit tanulnunk Mesterünk szelíd és mindhalálig alázatos életéből s önfeláldozó szívétől. 

szombat, július 01, 2023

Kurtapatak – templom búcsú - 2023

 A Kurtapatak-i kis templomunk Szent Péter és Szent Pál apostolok búcsú ünnepét július 2-án azaz holnap a megszokott órában, déli 12:30-kor tartjuk.

A szentmise főcelebránsa és ünnepi Ige hirdetője Ft. Tódor Attila, Kézdiszentkereszt-i plébános lesz.


Mindenkit szeretettel hívunk és várunk. 

 ***

Bencés zsolozsma V E S P E R Á S SZENT PÉTER ÉS SZENT PÁL
 
Himnusz Brev. Maur.
Rátok az élet közös munkát bízott,
S fényes babértok közös a halálban.
Népet vezérlő! Ragyogó emléktek
egy napon áldjuk.
 
2. Nálad van, Péter, az egeknek kulcsa,
Pál, rád sugárzik a tudás fényárja,
Pásztor, tanító, atya mindkettőtök,
S egykor ítél majd.
 
3. Nagy gyöngeségét éreztétek testnek,
És hitványságát a cserépedénynek:
Ám kegyes Jóság erejével éltek,
S védtek erőtlent.
 
4. Száll esdő ének e nagy ünnep estjén:
Szóljatok értünk, az esendő népért,
Hadd váltsa méltón életünk valóra
Gazdag igétek.
 
5. Örök dicséret az örök Atyának,
S Péter, kit néked az Atya nyilvánít:
Győztes Megváltónk, a Fiú s a Lélek
Szüntelen áldott. Ámen.

Az Isten országa az ember jobbik énjében van – Évközi 11. vasárnap

Szentírási rész: Mk 4,26-34 Az Úr Jézus tanítása örömhír, amely egyetlen témáról szól, az Isten országáról. Isten országáról, amely a földi ...