„Bátorság a hitben – Szent Gellért öröksége” - 25. évközi hét, szerda, Szent Gellért püspök és vértanú üzenete

Az élet útjának zarándoklata a mindennapokban

Mottó: „Minden nap egy lépést a hit útján!”

📖 Bibliai alap: Bölcs 3,1–9 és Mt 10,28–33

„Az igazak lelke az Isten kezében van, s a halál kínja nem érinti őket” – halljuk a Bölcsesség könyvéből. Ez a mondat minden kor hívő emberének kapaszkodót ad: a világ változásaival, félelmeivel, fenyegetéseivel szemben is biztonságban vagyunk, mert Isten kezében van az életünk. Jézus pedig az evangéliumban bátorít: „Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni!” (Mt 10,28).

Szent Gellért püspök és vértanú életpéldája ennek élő bizonyítéka. Egy itáliai bencés szerzetes, aki a magyar nép megtérítésére jött, s életét adta azért, hogy Krisztus világossága gyökeret verjen a mi földünkön. Nem a könnyebb utat választotta: tudta, hogy a hitért küzdeni kell, olykor áldozatot is hozni. De bízott abban, hogy az ő hűsége nem vész kárba, hanem gyümölcsöt terem az örökkévalóságban.

A mai ember világában, amikor annyiszor úgy érezzük, hogy a rohanás, a bizonytalanság és a félelem felőrli az életünket, Szent Gellért üzenete különösen időszerű. Hiszen a hírek tele vannak erőszakkal, háborúval, gazdasági bizonytalansággal, széthulló családokkal és elbizonytalanodott fiatalokkal. Mi sokszor menekülünk: a munkába, a szórakozásba, a képernyők világába. Pedig Jézus ma is azt mondja: „Ne féljetek!”

Ez a bátorság nem vakmerőség, hanem bizalom. Tudni, hogy Isten előtt fontos vagyok, számontart, még a hajszálaim is meg vannak számlálva. Ez a bizalom tesz képessé arra, hogy a hétköznapokban – a családi asztalnál, a munkahelyi kihívásokban, a közösségi szolgálatban – hitvalló módon éljek. Hogy ne féljek kiállni az igazság mellett, de ne is ítélkezzek mások felett; inkább az evangélium fényét sugározzam.

Szent Gellért példája arra tanít, hogy a hit nem magánügy, hanem életforma. A vértanúk mindig emlékeztetnek arra, hogy van, amiért érdemes mindent kockára tenni: az Istenbe vetett bizalom és a másokért vállalt áldozat.

---

Ima

Urunk, Jézus Krisztus,

Te azt mondtad: ne féljünk, mert Atyánk tenyerében tart bennünket.

Add, hogy a bizonytalan világ zajában is bátorsággal valljuk meg a hitünket,

ahogy Szent Gellért is életével tett tanúságot Rólad.

Adj erőt, hogy ne szégyelljünk Téged az emberek előtt,

hanem szavainkkal és tetteinkkel hirdessük szeretetedet.

Őrizd meg szívünket a félelemtől, és tölts el bennünket bizalommal,

hogy életünk a Te dicsőségedre és testvéreink javára váljon.

Ámen.

---

Napi útravaló

„Aki Isten kezében tudja életét, annak nincs mitől félnie.”

A vértanúk közöttünk élnek - Csigi Péter írása

A szentek közöttünk élnek, szokták mondani. Úgy tűnik, ez a vértanúkra ugyanúgy igaz. A kegyetlen terrorcselekmények sora, amely az idei év elején kezdődött, egyelőre nem ért véget. A keresztény áldozatokról szóló hírek talán még inkább fájnak. Nem azért, mintha ők „ártatlanabbul” szenvednének, mint a megölt újságírók vagy az egyszerű bevásárlók, ahogy azt némelyek rendkívül együgyű módon hangoztatják. A keresztény áldozatokkal való nagyobb együttérzés szubjektív: a másik keresztényhez a keresztség révén „testvéri” szálak fűznek, ami sokkal erősebb, mint a bármely ember elpusztítása miatt érzett megrendülés.

S ha a szubjektív megrendültség skáláján vannak még további fokok, akkor bizonyára Kayla Mueller halála újabb fokozatot ér el. Kayla mártíromsága nem a véletlen műve. A huszonhat éves amerikai lány 2012 óta dolgozott a háború sújtotta Szíriában önkéntesként. Őt nem katonai behívó, nem egy hírügynökség megbízása vezényelte e rendkívül veszélyes övezetbe. A saját lelkiismeretében felismert küldetés bizonyossága volt az, ami arra késztette, hogy segítségére siessen a szenvedő embereknek. Előbb Észak-Indiában, Palesztinában és Izraelben, majd végül a szír–török határ közelében végzett humanitárius szolgálatot. Azt vallotta, hogy neki ezeken a helyeken van dolga, mert „amíg élek, nem engedem, hogy ez a szenvedés normális legyen, valami, amit egyszerűen tudomásul veszünk”.

A folytatás ide kattintva olvasható.

Ahol hal a nép, ott halnak a pásztorok is – Szíriában megölték Frans van der Lugt jezsuita atyát

Április 7-én, hétfőn reggel a szíriai Homs városban fegyveresek megöltek egy jezsuita szerzetes papot, Frans van der Lugt, hetvenöt éves holland atyát, aki 1966-tól végzett nagyra értékelt munkát az országban.

A rendtársaitól kapott tájékoztatás szerint két fegyveres vitte őt magával, majd ütlegelése után két fejbelövéssel megölték őt. A szerzetes a béke embereként halt meg, nagy bátorsággal kívánt hűséges maradni hitéhez a szíriai nép számára rendkívül veszélyes és nehéz helyzetben, akiknek élete hosszú idejét és lelki szolgálatát szentelte.

P. Federico Lombardi SJ, szentszéki szóvivő rendtársa halálhíre kapcsán elmondta, hogy ahol hal a nép, ott velük együtt halnak az ő hűséges pásztoraik is. Mély fájdalmát fejezte ki, valamint imádságos részvétét, de egyben nagy háláját és büszkeségét is egy olyan rendtársáért, aki ennyire közel volt a leginkább szenvedőkhöz a végsőkig elmenő Krisztus iránti szeretetének tanúsága által.

(mt)

Forrás: Vatikáni Rádió

Napi gondolatok: Asszonyaid és pénzed nem kell nekünk, mert mindezeket Krisztus szerelméért szemétnek tekintjük

Január 16. SZENT BERÁRD ÉS VÉRTANÚ TÁRSAI (ferences vértanúk)

Szent Ferenc 1219-ben hat szentéletű társát a hitetlenek közé küldte, hogy hirdessék köztük Krisztus tanítását. Egyikük, Vitálisz testvér azonban Spanyolországban megbetegedett és nem tudta folytatni útját. Öten mentek tehát tovább: Berárd, Péter, Ottó, Akkurziusz és Adjutusz. Közülük az első három pap volt. Coimbrában, a királyi városban néhány napot időztek, aztán a mohamedánok megszállta Sevillában prédikáltak. Be akartak menni a mecsetbe is, de a mohamedánok kiabálva ütötték, verték őket. Így jutottak el az uralkodóhoz, ahol egyre bizonygatták, hogy az egyedül igaz vallás Krisztus vallása, Mohamed hamis próféta. A fejedelem halálra ítélte őket, de mégis úgy rendelte, hogy ha elhagyják az országot, életben maradnak. Ők elhagyták Sevillát, de nem vissza, hanem Marokkó felé vették útjukat és ott is hirdették a keresztény hitet. Börtönbe vetették őket. Az itt tartózkodó Don Pedro infáns kieszközölte az emírnél, hagy a hithirdetők az ő foglyai legyenek. Berárdék azonban innen megszöktek, s a fővárosban, Marrakesch-ben ismét prédikálni kezdtek. Újból elfogták s börtönbe zárták őket. Az emír kegyetlenül megkínoztatta őket, s amikor látta, hogy a kínzással nem megy semmire, nőket és pénzt ígért nekik, ha mohamedánok lesznek. A vértanúk ezt felelték: „Asszonyaid és pénzed nem kell nekünk, mert mindezeket Krisztus szerelméért szemétnek tekintjük.”

Akkor az emír kegyetlen haragra lobbant, felkapta kardját és egymás után fejükre mért ütésekkel saját kezével végzett velük. Ez 1220. jan. 16-án történt.
A szent rendalapító, amint meghallotta a vértanúság hírét, boldog elragadtatással felkiáltott: Most már van öt igazi kisebb testvérem. A vértanúk földi maradványait hamarosan Coimbrába vitték, ahol Isten csodákkal megdicsőítette őket. Vértanúságuk sok hivatást támasztott. Az elsők között volt Ferdinánd ágostonrendi kanonok, a későbbi Páduai Szent Antal.

A Ferenc-rend első vértanúit IV. Sixtus avatta szentté 1481-ben.

Emberi okosság - isteni bölcsesség. Berárd és társai magatartását sokan - teológusok, történészek – oktalanságnak ítélték akkoriban és később is. Hithirdetésük teljesen eredménytelen volt, egyetlen mohamedánt sem térítettek meg, sőt a keresztényekre haragították a muszlimokat. Isten azonban csodákkal megdicsőítette őket. „Isten azt választotta ki, ami a világ szerint oktalan, hogy megszégyenítse a bölcseket.” (1Kor 1, 27)

Imádság:
Istenünk, te Szent Berárd és vértanú társainak dicsőséges viadalával megszentelted a Kisebb Testvérek Rendjének kezdetét. Engedd, hogy amint ők készek voltak érted meghalni, úgy mi is állhatatosan tanúságot tegyünk rólad életünkkel. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

22 pasztorális munkát végző személyt öltek meg 2013-ban, nagyrészt latin-amerikai papokat

A Fides missziós hírügynökség által az érintett papok, szerzetesek és világiakról készített jelentés szerint a legtöbb gyilkosságot Latin-Amerikában követték el. Olyan életekről van szó, amelyeket az Evangélium hirdetésének szenteltek, és amelyeknek brutális gyilkosságok vetettek véget. 

 

A 22 megölt száma a duplája a 2012-ben életét vesztett 13 személyhez képest. 2013-ban 19 papot, 1 szerzetesnőt és két világi személyt gyilkoltak meg. Ehhez hozzáadódik a december 31-én éjjel Kaliforniában megölt plébános. Az esetek nagy része rablás és betörési kísérlet következtében történt, gyakran az erkölcsi romlottság, a gazdasági és kulturális szegénység környezeteiben. Az egymást követő utóbbi öt évben Latin-Amerika vezeti a listát a kontinensek közül, Kolumbiával az élen. Afrikában egy papot öltek meg Tanzániában, egy szerzetesnőt Madagaszkáron, egy világit Nigériában. Ázsiában egy papot Indiában, egyet Szíriában és egy világit a Fülöp-szigeteken. Európában egy olasz papnak vették el az életét.

Vito del Prete atya, a Fides missziós hírügynökség igazgatója nyilatkozott a statisztika kapcsán a Vatikáni Rádiónak. Elmondta: „igaz, hogy Latin-Amerikában van a legtöbb vértanú a betörések miatti erőszak következtében. Afrikában sokszor vallási intolerancia miatt ölnek. Evarist Mushi atya Tanzániában éppen szentmise bemutatására igyekezett, amikor lelőtték. Indiában a keresztény csoportok elleni üldözést nem az intolerancia váltja ki, hanem az erős nacionalizmus. Nagy felháborodást keltett a kochupuryli szeminárium rektorának meggyilkolása Indiában. Szicíliában Trapaniban álmában ölték meg az olasz papot egyelőre ismeretlenek okból.” 

Forrás: Vatikáni Rádió

Szíria: a lázadók megtámadták a Szent Antal ferences kolostort és megöltek egy szerzetest

Szíria: a lázadók megtámadták a Szent Antal ferences kolostort és megöltek egy szerzetest
A június 24-én közzétett hírt megerősítette P. Pierbattista Pizzaballa szentföldi ferences kusztos rádiónknak adott interjújában.
A pádovai Szent Antal ferences kolostor az Oronte folyó völgyében található az ország észak-keleti részén, 120 km-re Aleppótól. Pizzaballa atya elmondta: a szerzetes nem volt a ferences rend tagja, hanem remete szerzetes volt, de egy idő óta a ferences kolostorban élt biztonsági okokból. A lázadó erők által vasárnap megölt atya, P. François Murad 49 éves volt.

A szentföldi kusztos az interjúban mély fájdalmának adott hangot. Sajnos Szíria északi részén, közel a török határhoz, a keresztény településeket már teljesen elpusztították, szinte lakatlanná váltak. Csak a lázadók maradtak ott családjaikkal. Hangsúlyozni kell – tette hozzá P. Pizzaballa, - hogy a lázadók külföldről jönnek, mindnyájan rendkívül szélsőséges csoportot képviselnek.

„Imádkozzunk François atyáért és minden áldozatért, valamint azért, hogy ez az őrültség mielőbb véget érjen. Ne hozzanak be újabb fegyvereket Szíriába, ami csak azt jelentené, hogy tovább folytatódik ez az abszurd polgárháború. Mindenképpen kerülni kell a további vérontást. Sajnos Szíriában már nem pusztán az egymással szemben álló szírek harcolnak, hanem az ország az arab és a nemzetközi közösség küzdőterévé vált. Ennek az árát mindig a szegények, a legkisebbek, a legutolsók fizetik meg. Közéjük tartoznak a keresztények is. A nemzetközi közösség kötelessége, hogy mindezt megfékezze” – jelentette ki P. Pierbattista Pizzaballa ferences kusztos.

A keresztények közül sokan elmenekültek, vagy az ország belsejébe települtek át, mivel nincs elég pénzük ahhoz, hogy távozzanak Szíriából. Azonban világos, hogy a keresztény közösség óriási sebeket szenvedett. A keresztény kisebbséggel való kapcsolat egyfajta lakmuszpapírt jelent ahhoz, hogy megértsük: milyen típusú rezsimek és társadalmak vannak kialakulóban a Közel-Keleten – hangsúlyozta rádiónknak adott interjújában a szentföldi ferences kusztos.

(vm)

Forrás: Vatikáni Rádió

Óscar Romero vértanú érsek ma is szól hozzánk – megemlékezések San Salvadorban

1980. március 24-én oltotta ki gyilkos golyó San Salvador főpásztorának életét, miközben szentmisét mutatott be a salvadori főváros egyik kórházának kápolnájában. A Magyarország mindössze egynegyedét kitevő közép-amerikai államban 33 év elteltével is élénken tovább él a vértanú főpásztor emléke.

Az elmúlt hétvégén impozáns felvonulással, körmenettel, ünnepélyes szentmisével és konferenciákkal emlékeztek meg Óscar Romero életáldozatáról.

„Romero érsek nem politikus volt, hanem igazi lelkipásztor, aki az evangéliumot hirdette. Helytelen tehát személyiségét politikai pártokhoz kapcsolni” – fejtette ki José Luis Escobar érsek, San Salvador főpásztora azon a sajtókonferencián, amelyet a virágvasárnapi szentmise után, előde vértanúságának évfordulóján tartott.

1980-ban vette kezdetét Salvadorban a polgárháború, amely 1992-ig húzódott el. Escobar érsek óvatosságra intett az 1993-as amnesztia esetleges eltörlésének következményeit illetően. Ezt kérték ugyanis március 20-án helyi emberjogi szervezetek a Legfelsőbb Bíróságtól, mivel a polgárháború idején elkövetett számos bűntett büntetlenül maradt. Ezek közé tartozik Romero érsek meggyilkolása is.

Az „Igazságért” nevű bizottság, amely a polgárháború idején elkövetett bűntettek felderítésére jött létre, 1993-as jelentésében megállapította, hogy az érsek ellen elkövetett halálos merényletben minden kétséget kizáróan bűnrészességgel vádolható az 1992-ben elhunyt Roberto D’Aubuisson, az 1989-2009 között hatalmon lévő szélsőjobboldali párt, a „Nacionalista Köztársasági Szövetség” alapítója. Büntetlen maradt hat jezsuita atya és két munkatársuk meggyilkolásának bűncselekménye is, amelyet 1989-ben követtek el.

A Fides missziós hírügynökség szerint 2012-ben 10 papot, egy szerzetesnőt és egy világi katekétát gyilkoltak meg. 

Forrás: Vatikáni Rádió
(vm)

Sorsa áldássá vált számunkra

A kommunisták által 1953-ban kivégzett Sándor István szalézi szerzetes testvérre, korunk vértanújára emlékeztünk a Terror Háza Múzeumban.

 

A Don Bosco Szaléziak és a Terror Háza Múzeum együttműködésével rendeztek február 22-én, pénteken Budapesten emlékülést a mártír sorsú Sándor István szalézi szerzetes testvér tiszteletére. A rendezvényen bemutatták Dér András Isten szolgája, Sándor István című kisjátékfilmjét, amelyet nagypéntek délután tűz műsorára a Magyar Televízió.

Üdvözlő beszédében Ábrahám Béla, a szalézi rend magyarországi tartományfőnöke kiemelte: „a legnagyobb reménnyel beszélhetünk Sándor István boldoggá avatásáról”, az ehhez szükséges iratok már a pápa asztalán vannak. Megjegyezte: nem csak egyházi ügy Sándor István, „az egyszerű, de lelkileg gazdag fiatalember” boldoggá avatása. Emlékeztetett arra, a fiatal szerzetest 60 éve végezték ki, jövőre lenne százéves.

A folytatás itt olvasható. 

Két papot gyilkoltak meg nagyböjt első vasárnapján

Latin-Amerikában már a negyedik papot gyilkolták meg 2013-ban. Az afrikai egyháznak is számos vértanú papja volt az elmúlt években.

José Ramón Mendoza 44 éves volt, amikor február 17-én a venezuelai Lara államban egy bűnbanda megtámadta a piros lámpánál várakozó autójában. José Mendoza San Juan Evangelista plébánosa volt. Halála után püspöke így beszélt a hívekhez: „Mendoza atya az imádság embere volt. Az erőszak nem előre vezető út. Isten szolgájának életét oltották ki. Akik tették, egy ártatlan embert öltek meg” Az érsekség felhívást tett közzé, amelyben mindenkit arra buzdít, hogy tisztelje az emberi életet, a hatóságoktól pedig azt kéri, fékezzék meg az erőszakot. 2010-ben Bolivar államban öltek meg egy plébánost, ha pedig egész Latin-Amerikát nézzük, 2013-ban már négy papot gyilkoltak meg.

Folytatás az alábbi linken

Két papot gyilkoltak meg nagyböjt első vasárnapján

Napi gondolatok: November 24. Dung-Lac Szent András áldozópap és társai vértanúk emléknapja

A vietnamiak hagyományos vallása a buddhizmus, keverve a taoizmus, konfucianizmus és őskultusz elemeivel. A 16. sz. kezdetén léptek először katolikus misszionáriusok Vietnam földjére.

A vietnami keresztények az evangélium terjesztését példás életükkel és hősies helytállásukkal segítették elő. A szerzetesek és egyházmegyés papok mellett a legkülönbözőbb hivatású világiak is szenvedtek hitükért. Mert a kereszténység, mint idegen vallás, fanatikus üldözéssel találkozott. Az első két évszázad során mintegy százezerre becsülhető azok száma, akiket Krisztusba vetett hitükért megöltek.

A 117 között 96 volt vietnami és 21 külföldi misszionárius. A vietnamiak közül 37 pap és 59 világi keresztény volt, egyikük hatgyermekes asszony. A hittérítő vértanúk közül 11 spanyol volt, 6 püspök és 5 pap, mindnyájan dominikánusok; 10 pedig francia, 2 püspök és 8 pap, a Külföldi Missziók Társulatából.  76 vértanút lefejeztek, 21-et megfojtottak, 6-ot élve megégettek, 5-öt megcsonkítottak, 9 pedig a börtönben halt meg az elszenvedett kínzások következtében. A legkorábbi vértanúk, akikről alapos dokumentáció áll rendelkezésre, Francisco Gil de Federich és Alonso Lenziana spanyol dominikánusok voltak, akik 1580 táján jöttek az országba. Gil kilenc éven keresztül gyümölcsöző apostolkodást irányított a börtönből, míg Lenziana, tizenhárom éven át állandó menekülésben, titokban hűségesen szolgálta a benszülött hívőket. Az első indokínai benszülött vértanú Vincent Liem lett.

A tizenkilencedik század első két évtizedében a kereszténység nagy előrehaladást tett, de ezt drámai módon szakította meg Minh-Mang (1820-40) és Tu Dúc (1847-83) annami császárok üldözése. 1832-től minden külföldi misszionárius ki volt tiltva az országból, a vietnami keresztényeket pedig arra akarták kényszeríteni, hogy megtapossák a feszületet. A templomokat lerombolták, a keresztény tanítást betiltották. Sokan szenvedtek halált vagy borzalmas kegyetlenségeket. A spanyol dominikánus püspököt,  a 76 éves Inigo Delgadót ketrecbe zárták nyilvános kigúnyolás céljából, ahol az éhség és szomjúság ölte meg, mielőtt lefejezhették volna. A francia Joseph Marchand testéről vörösen izzó fogókkal tépték le a húst,  Jean-Charles Cornayt ketrecekben való tartás után darabokra vagdalták, fejét három napra közszemlére tették, majd a folyóba vetették.

Dung-Lac András, akinek nevét a római naptár mint a 117 vértanú reprezentánsáét említi, benszülött vietnami egyházmegyés pap volt. Eredeti neve Dung An Trân. 1795 körül született pogány szülőktől az észak-vietnami Bac-Ninhben. Tizenkét éves korában költözött családja Hanoiba, hogy munkát találjanak. Ott találkozott egy hotoktatóval, tőle kapott szállást és élelmet, majd keresztény tanítást három éven keresztül; Vinh-Triben keresztelték meg, ekkor kapta az András nevet. Megtanulta a kínai és a latin nyelvet, majd ő is katekista lett. Alkalmasnak találták a teológiai tanulmányokra, és 1823. március 15-én pappá szentelték. Plébános lett Ke-Dâmban, ahol fáradhatatlanul prédikált. Sokat böjtölt, szigorú életet élt, példájára sokan megkeresztelkedtek. 1835-ben, Minh Mang, a „vietnami Nero” alatt bebörtönözték,  de gyülekezete pénzzel kiváltotta a fogságból. Elváltoztatott néven (Dung helyett Lac) rejtőzködött az üldözés elől, de 1839. november 10-én ismét letartóztatták, együtt Peter Thivel, egy másik vietnami pappal, akit gyónás céljából keresett föl. Másodszor is sikerült mindkettőjüket pénzzel kiváltani. Azonban hamarosan újból börtönbe kerültek. Mindkettőkjüket Hanoiba vitték és borzalmasan megkínozták. 1839. december 21-én fejezték le a két papot. Andrást már 1900. május 27-én boldoggá avatták.

Válogatott, kegyetlen kínzásokat elszenvedve és hitüket vérükkel megpecsételve lettek a vietnami Egyház magvetői.

II. János Pál pápa 1988. június 19-én iktatta őket a szentek közé.