Barátok Temploma - Székelyudvarhely
Bibliai alapok: Szám 21,4b-9 • Fil 2,6-11 • Jn 3,13-17
Az évközi 24. vasárnapon, szeptember 14-én, mint
mondtuk az Egyház Szent Kereszt Felmagasztalásának az ünnepét üli. Igy ma
egyrészt a hit nagy titkára tekintünk, a kereszt titkára, amely
üdvösségünk forrása; másrészt számomra ez a nap beköszönés is,
hiszen első alkalommal állok itt előttetek, hogy együtt ünnepeljük az
Eucharisztiát, a szentmiseáldozatot, itt a székelyudvarhelyi ferences
templomban.
A búcsú és a megérkezés mindig különleges pillanat egy szerzetespap,
egy lelkipásztor életében.
Búcsúzni valahol fájdalom, hiszen ott maradnak emlékek,
arcok, történetek, sok-sok közös öröm és kereszt. Megérkezni pedig
ajándék: új lehetőség, új találkozás, új közösség.
Az Úr ma ide vezetett, közétek, hogy együtt keressük Őt,
együtt építsük országát, és együtt járjunk a hit zarándok útján e nagy
jubileumi évben, mint a remény zarándokai.
1. A mai szentírási szakaszok a
kereszt titkára irányítják figyelmünket. A pusztai vándorlás
történetében az izraeliták zúgolódtak, s a kígyók marásai halált hoztak rájuk. Isten
mégis irgalmat gyakorolt: Mózesnek azt mondta, készítsen rézkígyót, s aki
hittel föltekint rá, életben marad (Szám 21). Ez az ószövetségi jel
előre mutatott Krisztus keresztjére, amelyen Ő maga lett számunkra üdvösség.
Szent Pál a filippiekhez írt himnuszban emlékeztet minket:
Krisztus „megalázta önmagát, és engedelmes lett a halálig, mégpedig a
kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely
fölötte van minden névnek” (Fil 2,8–9).
Az evangéliumban pedig Jézus maga mondja: „Amint
Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is fölemeltetnie,
hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn
3,14–15).
A kereszt tehát nem pusztán a szenvedés és a halál
jele, hanem a szeretet győzelmének a szimbóluma. Ahogy Szent II.
János Pál pápa mondta: „A kereszt üzenete: a szeretet erősebb, mint a
gyűlölet; nagyobb boldogság adni, mint kapni; a remény mindig ott van a
sötétségben is.” Ezért köszöntjük ma is így: „Üdvözlégy, Szent Kereszt,
egyetlen reménységünk!”
2. Amikor a keresztre tekintünk, nemcsak Jézus
fájdalmát és szenvedését látjuk, hanem azt is, hogy Isten mennyire szeret
bennünket.
A kereszt a szeretet legnagyobb jele, amely arra hív minket,
hogy ne egyedül, hanem közösségben éljük meg a hitünket.
Az elmúlt 38 év szolgálata alatt
megtapasztaltam, hogy a papi élet akkor igazi, ha nem magáért él a pap, hanem
másokért, még akkor is, ha olykor meg nem értésben van része. Ezért
választottam jelmondatomul Jézus szavait: „Értük szentelem magamat, hogy
ők is szentek legyenek az igazságban” (Jn 17,19).
Ez lesz most is a vezérfonalam itt, köztetek:
nem magamat szeretném előtérbe állítani, hanem Jézus Krisztust. Ő az,
aki összeköt bennünket, Ő az, aki vezet minket, és Ő az, aki
velünk marad közös zarándokutunkon. Mert mi mindannyian a remény
zarándokai vagyunk ezen a földön, Ő pedig társunk és erőforrásunk ezen az úton.
3. Ez a nap számomra a megérkezés ünnepe is.
Arra kérlek benneteket, gondoljatok rám imáitokban,
ahogy én is imádkozni fogok értetek, hogy egymásra találjunk, és egy
szívvel-lélekkel Isten népe lehessünk itt, ebben a templomi közösségben.
Szeretném, ha együtt építenénk az Egyház élő
közösségét. Mit értek ez alatt?
- Először azt, hogy a
szentmise valóban találkozás az élő Krisztussal. Nem lehet csupán
szokás, hogy vasárnap és esetleg hétköznap is eljövünk a templomba. A
szentmise nem lehet egy beütemezett program az életvitelünkbe, hanem
találkozásnak kell lennie az élő Istennel, hiszen maga Krisztus jön
közénk az igében és az Eucharisztiában. Ha hittel és nyitott
szívvel veszünk részt rajta, akkor erőt, irányt és békét ad a következő
hétre, napra is.
- Másodszor azt, hogy a
szentségek lelki forrásai az erőnek és a vigasztalásnak. Különösen
a bűnbánat szentsége, ahol Isten megbocsátása felszabadítja a lelket,
eltölti békével és az Oltáriszentség, ahol maga Jézus adja önmagát
táplálékul. Ezek nem „kötelességek”, hanem kincsek, Isten ingyenes
ajándékai, amelyek éltetik és erősítik a keresztény, a krisztusi életet
bennünk.
- Harmadszor azt, hogy az imádság és a testvéri
szeretet összeköti az embereket. A templom a közösség szent helye: nemcsak
azért jövünk ide, hogy Istennel találkozzunk, hanem hogy egymással is
testvérként éljünk. Ha őszinte szeretettel fordulunk egymás felé –
legyen szó egy kézfogásról, egy jó szóról, egy segítség nyújtásról vagy
egy közös imáról –, akkor valóban megéljük, hogy az Egyház Krisztus élő
teste, ahol mindenkinek helye és feladata van.
Assisi Szent Ferenc atyánk
mondta: „Minden testvér úgy szeresse a testvérét, ahogyan az anya szereti és
táplálja gyermekét.” Így szeretném én is megélni köztetek a papi
szolgálatot: gondoskodva, nem a magam hasznát keresve, hanem a másik
javát akarva, Isten dicsőségét szolgálva, és közben saját üdvösségemet is
remélve.
4. Mindannyiunk életében jelen van a kereszt.
Lehet ez meg nem értés, családi gond, betegség, a
munka terhe, vagy valami mély lelki seb. Ha mindezt egyedül próbáljuk
cipelni, könnyen összeroppanthat bennünket. De ha Krisztusra
bízzuk, ha vele együtt hordozzuk a keresztet, akkor nem összetör, hanem
megtart.
A kereszt tehát nem zsákutca, nem akadály az élet útján,
hanem éppen ellenkezőleg: kapu az igazi élethez, a feltámadás öröméhez. Nem
véletlen, hogy Jézus így szól: „Aki követni akar engem, vegye föl
keresztjét minden nap, és úgy kövessen.”
Tudom, hogy ez az új kezdet sem mentes a kereszt
hordozásától. De éppen a keresztben rejlik a mi reményünk, mert ott, a
fájdalom és a szenvedés mélyén, maga Jézus van velünk. Ő nem hagy
magunkra, hanem erőt ad, hogy a legnehezebb terhek alatt se roppanjunk össze.
Ahogy XVI. Benedek pápa mondta: „A kereszt
borzalmas dolog, mert megmutatja, mire képes az ember a másikkal. De
áldott is, mert megmutatja, mire képes az Isten az emberért – értünk.”
A kereszt ma azt hirdeti nekünk, hogy Isten
szeretete mindig nagyobb minden szenvedésnél, és erősebb még a halálnál is.
Az Egyház azért ünnepli a Szent Kereszt felmagasztalását,
mert a kereszt nem a vereség jele, hanem a győzelemé; nem a
halálé, hanem az élet kapuja. A kereszt az az út, amely a feltámadás
öröméhez vezet.
Ez az ünnep számunkra, ferencesek számára
különösen is kedves, mert Szent Ferenc atyánk a Szent Kereszt ünnepének
idején, a La Verna hegyén kapta meg 801 éve a stigmákat: Jézus sebhelyeit, a
kereszt jeleit saját testén. Ez annak a jele volt, hogy annyira eggyé
vált Krisztus szeretetével, hogy maga is hordozhatta az Ő keresztjének titkát. Szent
Ferenc példája arra tanít bennünket, hogy a kereszt szeretetéből fakad az
igazi élet, és a kereszt vállalásában rejlik a feltámadás reménye.
Az én mai beköszönésem is ezt szeretné kifejezni: nem
önmagamat hoztam közétek, hanem Jézus Krisztust szeretném köztetek élővé tenni.
Ahogy már mondtuk Ő az, aki összeköt bennünket, Ő az, aki
vezet bennünket, és Ő az, aki velünk marad közös zarándokutunkon. Ezért
kérem: járjunk együtt az Úr útján, hordozzuk együtt a keresztet, és építsük
együtt Isten országát itt, Székelyudvarhelyen, ebben a ferences templomban is.
Kísérjük egymást imádságban, és a keresztre
tekintve bátran valljuk: hogy
az élet
mindig erősebb, mint a halál,
a szeretet
mindig erősebb, mint a gyűlölet és
a remény
mindig nagyobb, mint a félelem.
Ne feledjük: a kereszt nem a vég, hanem a
kezdet; nem a pusztulás, hanem az élet forrása. Így látta Szent Ferenc atyánk
is, aki a Szent Kereszt ünnepén kapta meg Jézus sebhelyeit. Ezért számunkra is
a kereszt a remény, amely a feltámadás öröméhez vezet. Adja Isten, hogy igy
legyen! Ámen.
