vasárnap, december 26, 2021

Szent Család vasárnapja (Dec. 26.) - templomi hirdetés

A jövő heti liturgikus program: 


*** A ferences templomban Hétfőn és kedden reggel ½ 7-től lesz szentmise
*** Szerdán, du 3 órától lesz László Szabolcs és Csibi Csilla nászmiséje a ferences templomban, du 5-kor pedig a plébánia templomban lesz szentmise, amit +Komán és Kovács István lü. ajánlunk fel
*** Csütörtökön du. 5-kor lesz a szentmise, amit +Modorán, született Szőcs Anna és családja halottaiért.
*** Pénteken, az idei év utolsó, Szent Szilveszter napján hálaadó szentmise a plébánia templomban délután 4 órakor és a ferences templomban délután 5 órakor lesz.
*** Szilveszter éjjelén ½ 12-kor kinyitjuk a templomot és kitesszük az Oltáriszentséget imádásra, majd éjfélkor szentségi áldásban részesítjük a jelenlévőket. Aki teheti, tartson velünk, hogy együtt, a Szentségi Jézussal lépjük át az újév küszöbét.
*** Szombaton, 2022. január 1-én, a Boldogságos Szűz Isten anyaságának főünnepén és jan. 2-án, vasárnap a szentmisék ünnepi sorrendben, vagyis ½ 10, 11 és du. ½ 1-től lesznek. 


A házszentelések:
*** 1. nap Alsó Esztelnek, dec. 27-én, hétfőn a kántor úréknál, kezdünk
*** 2. nap Esztelnek középső részén lesz dec. 28-án, kedden és Babos Teréz néninél kezdünk
*** 3. nap Esztelnek felső részén járunk dec. 30-án, csütörtökön és Mátyás Jenőnél kezdünk
*** 4. nap Kurtapatakon lesz a házszentelés január 3-án, hétfőn.
*** Mind a négy nap reggel 9 órakor kezdünk.

hétfő, december 20, 2021

Esztelneki Ferences Plébánia Hirdetése - Advent negyedik vasárnapja (Dec. 19.)

A jövő heti liturgikus program:
-    A ferences templomban Hétfőn és kedden reggel ½ 7-től lesz,
-    Szerdán reggel ½ 7-kor a plébánia templomban tartjuk az utolsó korai szentmisét az idén. 

*** Karácsony szent ünnepére készülőben: december 22-én, szerdán délután 4 órától 6 óráig a ferences templomban szentgyónási lehetőséget biztosítunk azok számára, akik lelkileg megtisztulva akarnak rész venni az ünnepi szentmiséken. Kérjük, hogy aki az ünnepekre szentgyónást szeretne végezni az éljen ezzel a lehetőséggel és ne hagyja az ünnepi szentmisék előtti utolsó 5 percre. 

*** December 23-án, csütörtökön lesz 100 éve annak, hogy tűzvész martaléka lett az Esztelneki Ferences Kolostor és templom. A kolostor Domus históriájában azt olvassuk, hogy bár olyan nagy volt a tűz, hogy a harangok megolvadtak és lefolytak a toronyból, mégis a templomban épen maradt az 1750-ben fából faragott Esztelneki Madonna szobra, ami ma Futásfalván látható. Ennek a kegyszobornak a másolatát szerettük volna elkészíttetni az évfordulóra, de sajnos a fafaragónak sok munkája lévén nem tudta vállalni az idénre, csak a jövő év első felére. Ehhez kértük és kérjük a kedves testvérek anyagi támogatását. Az előző héten 1050 lej gyűlt össze a korábbi 2200 és az azt megelőző 5070 lejhez és 50 Euróhoz. Isten fizesse. 

*** Az újjáéledés emlékére meghirdetjük az „Esztelneki Madonna jubileumi évét”. Ennek keretében a plébánia híveinek hitéletét megújító lelki programokat, gyakorlatokat szervezünk az Esztelneki Madonna égisze alatt. Az egyik ilyen program természetesen a kegyszobor másolatának a megáldása lesz. A jubileumi év december 23-án, csütörtökön a ferences templomban 17,00 órakor kezdődő ünnepi szentmisével veszi kezdetét. Ennek főcelebránsa Urbán Erik, érseki helynök, az Erdélyi Ferences Rendtartomány vezetője lesz. Ezen alkalommal a rendház kápolnájában elhelyezésre kerül az Oltáriszentség, amelyet a szentmise után körmenetelileg viszünk fel a kolostorba és megáldjuk a kápolna liturgikus bútorzatát. Mindenkit szeretettel hívunk és várunk e rendkívüli eseményre. Aki teheti, hozzon magával gyertyát, mert a körmenetre az est beállta után kerül sor. 

*** December 24-én, pénteken, Karácsony előestéjén, este 7 órakor lesz szentmise a plébánia templomban és 9 órakor a ferences templomban. Mindkét templomban a szentmise előtt egy fél órával az iskolás gyerekek pásztorjátékot adnak elő. 

*** Karácsony első napján (dec. 25.) és Szent Család vasárnapján (dec. 26.) ünnepi sorrendbe lesznek a szentmisék: délelőtt ½ 10-től a plébánia templomban, 11 órától a ferences templomban és délután ½ 1-től a kurtapataki templomban. 

*** Már előre hirdetjük, hogy a házszentelésekben annyi változás lesz, hogy a két ünnep közt tartjuk és nem két nap, hanem három nap fogunk járni. Reméljük, hogy a két ünnepközt minél több személlyel találkozhatunk és az iskolás gyerekeket is még otthon találjuk. Minden nap körülbelül 100 házhoz, családhoz szeretnénk eljutni. Alsó Esztelneken dec. 27-én, hétfőn, Esztelnek középső részén dec. 28-án, kedden, és Esztelnek felső részén dec. 30-án, csütörtökön lesz. Kurtapatakon január 3-án, hétfőn megyünk házat szentelni. Mind a négy nap reggel 9 órakor kezdünk. 

*** Szentcsalád vasárnapján:
de. ½ 10 – a plébánia templomban az egyházközség családjaiért és egyedül álló illetve özvegy tagjaiért ajánljuk fel a szentmisét. *** de 11 - a Ferences templom *** du. ½ 1 - Kurtapatak 

Mesés Székelyföld-Esztelnek csodái madártávlatból/A falu ékszerdoboza, a...

Esztelnek - A település rövid leírása is olvasható: (Nagy Balázs néprajzkutató így ír erről a 20. század végén)

vasárnap, december 19, 2021

Barsi Balázs OFM: Adventi konferenciabeszédek – Advent negyedik vasárnapja

Megvalósítható-e számunkra is Mária útja? – Advent negyedik vasárnapja

 Adventi koszorúnkon meggyújtottuk a negyedik gyertyát is, s a szentmise evangéliumának témája a vizitáció, Mária Erzsébetnél tett látogatása. E téma nem valamiféle szokványos rokoni látogatás megörökítése, hanem jelképes megfogalmazása annak, hogy a prófétai jövendölések lassan valóra válnak és a népéhez közeledő Messiás néhány ember: Erzsébet, Mária és később József szívében máris otthonra, elfogadásra talált.
„Az angyali üdvözlet után Mária útra kelt, és a hegyek közé, Juda egyik városába sietett”. Mária, a názáreti Szűz útra kelt, miután az angyal üdvözletével Isten oly csodálatosan és mindent megváltoztatva belépett az életébe. Magába fogadta Isten szavát, szolgáló leányává lett.
Azonban kívülről szemlélve, semmi sem változott. Mária gondolhatta volna, hogy semmi sem történt, minden úgy van, mint korábban, az egész angyali jelenés csak álom volt.
De bármennyire is meglepődött és csodálkozott az angyali üdvözlet alkalmával, a második isteni személy megtestesülésének hírén, mégis hitte, hogy Istennél semmi sem lehetetlen, még az sem, ami az ember számára elképzelhetetlen és érthetetlen.

A hit értelmünk és akaratunk meghajlása Isten előtt. A hit Isten akaratának és titkainak elfogadása. A hit alázat Isten előtt és életünk felajánlása Őneki. Mária hitt és ezzel a hittel minden megváltozott az életében. Isten betért hozzá. És hogy ez számára mit jelentett, bizonyítják az evangélium szavai, amelyek csupa mozgásra, tevékenységre utalnak: útra kelt – sietett – belépett – köszöntötte Erzsébetet.
Az Istennel való egyesülés Máriát mozgékonnyá tette. Hogyan maradhatott volna nyugodt, amikor rendkívüli dolog történt vele? Hogyan hallgathatott volna akkor, amikor másokat is érintő örömhír jutott a tudomására? „Mily szép a hegyeken annak lába, aki jó hírt hoz – mondja Izaiás próféta –, aki békét hirdet, és örömhírt ad tovább, és kikiáltja a szabadulást” (Iz 52,7).
Mária azonnal útnak indult. Mert bizonyára tudta, amit Madách „Az ember tragédiája”-ban így fogalmazott meg: „A tett halála az okoskodás”. Tehát nem sokat gondolkodott, nem vesztegette az időt, hogy mindent aprólékosan előkészítsen a közel 150 km-es útra, vagy, hogy előbb befejezze otthoni teendőit. Mária azonnal indult, sietve útra kelt. Ez a Szentlélek működésének jellegzetes ismertetőjegye: az embert azonnali cselekvésre készteti, mert ha a dolgokat elodázzuk, ha elkezdünk gondolkodni, töprengeni, okoskodni, akkor gyengül az akarat, és esetleg sohasem valósítjuk meg a jó ihletet.
Mária készségesen „útnak indult és a hegyekbe sietett”, a Jeruzsálem közelében lévő Ein Karenbe, hogy felkeresse rokonát, Erzsébetet, aki szintén gyereket vár, és segítségére legyen. Ezen az úton nincs egyedül, vele van a testé lett Ige. Így Mária megkezdi küldetése teljesítését: Krisztust viszi a világba, minden feltűnést, minden hangoskodást kerülve. Azonban a benne élő Isten kinyilatkoztatja magát. Jelenlétében Erzsébetet eltöltötte a Szentlélek.
Mária ezzel arra akar bennünket tanítani, hogy aki befogadta Krisztust annak tovább is kell adnia embertársainak. De nem annyira szavainkkal vihetjük el testvéreinkhez, mint inkább Istennel egyesült életünkkel és belőle forrásozó tetteinkkel, azzal, hogy magunkban teret engedünk Istennek, és hagyjuk, hogy Ő növekedjék a szívünkben és irányítsa életünket.
Mária azt a Krisztust hordozza, aki mint „az örök fény ragyogása és az igazságosság Napja” éppen felkelőben van. A Szűz Anya pedig annyira tiszta és áttetsző, hogy merő jelenléte is kinyilvánítja Krisztus ragyogását és világosságát.
A keresztény életnek is ilyen tisztának, áttetszőnek kell lennie, minden megnyilatkozásában Krisztust kinyilvánítania. A keresztény magatartásban Krisztusnak, „az örök fény ragyogásának és az igazságosság napjának” kell tündökölnie, szétoszlatnia a sötétséget, a kétségeket, a félelmeket, az előítéleteket és bizonytalanságot mindazokban, akik talán azért nem hisznek Krisztusban, mert még nem találkoztak olyan kereszténnyel, aki hitelesen tanúskodott volna az Evangéliumról.
Ezzel a tanúságtétellel kapcsolatosan mondta a nyugalomba vonult Szentatya, Benedek pápa, 2009-ben, a Szent Péter téren, amikor felállították a karácsonyfát, a következőket: „A sok-sok fa közül kiválasztották a legméltóságteljesebbet, és csillogó díszekkel ékesítették. A fenyőfa sötét ruháját sziporkázó ragyogásra cseréli le, átalakulva, a világosság hordozójává válik. Nem saját fénye ez, hanem tanúságot tesz az igazi Fényről, amely a világba jön. A fa sorsa hasonlítható a pásztorokéhoz: miközben virrasztanak az éjszaka sötétjében, megvilágítja őket az angyal üzenete. A fa sorsa egyben a miénkhez is hasonlítható. Arra kaptunk meghívást, hogy jó gyümölcsöket teremjünk, hogy tanúskodjunk arról, hogy az Úr valóban meglátogatta és megváltotta a világot.”

Mária úton levése egészen más, mint a mi nyugtalan, anyagiakkal foglalkozó ide-odaszaladgálásunk karácsony előtt. Itt a hit követe halad, a béke apostola, az áldás angyala, a szeretet gyakorlója.
Kérdés: megvalósítható-e számunkra is Mária útja? A válaszunk igen, de csak akkor, ha a názáreti Szűz lelkületével igyekszünk élni napjainkat. Hisz, nincs-e jelen bennünk is Isten Igéje, Szava, amikor a Szentírást olvassuk, amikor a szentmiséről haza tartunk? Vajon amikor a szentáldozás után, ha egyáltalán szentáldozáshoz járulunk, a szentmise befejeztével visszatérünk otthonainkba, nem kellene-e sok minden megváltozzon? „Milyen öntudatlanul hordozzuk azt, Aki minket felrobbantani volna képes, hordozzuk azt, Aki az egész világot átfogja” (Maria Menz, német költőnő).
Érdemes lenne sokszor elgondolkodnunk arról az útról, amelyet a templom felkeresése, a szentmisén való részvétel és a szentáldozás után magunk mögött hagyunk. De talán előbb azon kellene elgondolkodnunk, hogy miért nem járulunk szentáldozáshoz, amikor részt veszünk a szentmisén, amikor egy jó szentgyónás után megtehetnénk, hisz Jézus mindannyiunknak mondja, hogy „vegyétek és egyétek, mert ez az én testem”…
Egyáltalán hiszünk az ő szentségi jelenlétében, hogy a kenyér színében az Élő Isten Fia van közöttünk, s a szentáldozásban vele egyesülhetünk? Mert ha igen, akkor a szentáldozás fontos része kell, hogy legyen vallásos életünknek. Ha ez nem így van, akkor egész vallásosságunk üres hagyományokhoz való ragaszkodást, élettelen kövekhez való kötödést jelent és nem az élő Istenhez. Ilyenkor fordulhat elő az, hogy a kőből, téglából, fából épült templom számunkra fontosabbá válik, mint a tabernákulumban köztünk élő szentségi Jézus. Pedig első sorban ő nem a szentségházak foglya szeretne lenni, hanem szíveink lakója. Erről szól az adventi készület és Karácsony szent ünnepe is.
Máriát a szeretet röpíti a júdeai „hegyek közé”, az Az iránti szeretet, Aki őt hordozza, s Akit most ő hordoz. Közelebb kerülnénk Mária lelkületéhez, ha Isten Igéjét befogadva, s a szentáldozásban a Vele való egyesülés után azzal folytatnánk párbeszédet, Akiben mozgunk, vagyunk és élünk.

Egyszerű emberi gesztusok és szavak voltak, azok, amelyek a két nő, Mária és Erzsébet találkozásakor elhangzottak, lejátszottak, és mégis a Lélek, Isten ereje jelent meg bennük. Mária köszöntésekkor felujjongott a gyermek Erzsébet szíve alatt. Amint Erzsébetnek Máriához intézett szavait, ugyanúgy a gyermek ujjongását is a Szentlélek váltotta ki, Aki a két hívő és áldott állapotban lévő asszony találkozásakor a tevékenykedő isteni erő volt. És a köszöntés és annak viszonzása Isten kegyelmének dicsérő himnuszába torkollott.
Kt. Számunkra – minden különbözőségünk ellenére – az üdvtörténet eme két nagy alakja jel, mégpedig annak jele, hogy ott, ahol emberek szeretettel és tisztelettel találkoznak, és a hit szavaival ajándékozzák meg egymást, ott Isten kegyelme és az üdvösség van jelen. A tűz is erősebben lángol, ha az egy hasábfához még legalább egyet vagy kettőt hozzá adnak.
Mária mindig Isten szolgálóleánya marad, aki soha nem saját magát állítja középpontba, aki Istenhez akar vezetni bennünket, s aki olyan életvitelre tanít bennünket, amely Istent állítja mindenek középpontjába. Velünk is valami hozzá hasonló dolog történhetne ezekben, a napokban, ha Krisztust vennénk magunkhoz a szentáldozásban és őt vinnénk a világba, ha mernénk beszélni egymással hitünkről, a hittel kapcsolatos tapasztalatainkról, megélt élményeinkről.

Az advent végi és karácsonyi idő jó alkalom arra, hogy azt az utat járjuk, amelyet Mária járt, s amelyhez erőt az emberré lett Istenbe vetett hitünkből és az Oltáriszentségben köztünk élő Jézusból nyerhetünk
Mária, az Esztelneki Madonna, az isteni Ige hordozója, a mi Urunk Édesanyja kísérjen el minket útjainkon ezekben a napokban, s az ő hatalmas közbenjárására támaszkodva így imádkozzunk önmagunkért és testvéreinkért: „Ó Napkelet! Örök fény ragyogása, igazság Napja! Jöjj el, és világosíts meg minket, kik sötétségben ülünk és a halál árnyékában élünk!”

szombat, december 18, 2021

Újabb lelki töltődés – zarándoklat itthon

Istennek hála közösségünk egy újabb zarándokúton vehetett részt. Ennek során Isten létét és közelségét megtapasztalva, közösségünk összetartozási tudatát erősítve, katolikus nagyjaink, „hőseink” életpéldájából okulva, lelkileg töltődve és megújulva térhettünk haza. 

Felajánlottuk utunkat magyar népünkért és az egész világért, kérve, hogy "legyen meg a Te akaratod e válságos időben" is. 

Hálás köszönet, mindazoknak, akik megszervezték, támogatták, és lebonyolítottak utazásunkat, zarándoklatunkat. 













Kakucs Béla, fr. Szilveszter ofm lelkivezető


szombat, december 11, 2021

Örülj és ujjongj egész szívedből – Advent harmadik vasárnapja

Karácsony közeledtével, advent 3 vasárnapján a liturgia arra szólít fel minket, hogy örvendjünk a küszöbön álló nagy üdvözítő eseménynek, és a még hátralevő időt használjuk fel a megtérésre, a szorosabb Krisztus-követésre, a szeretet gyakorlására életállapotunknak és foglalkozásunknak megfelelően.

Az első két olvasmány az örömről beszél. „Dalolj, Sion leánya, zengj éneket, Izrael! Örülj és ujjongj egész szívedből Jeruzsálem leánya!” (Szof 3, 14). Az öröm indítéka az a messiási jövendölés, amelyben a próféta előre sejteti Isten jelenlétét népe körében: „Azon a napon így szólnak majd Jeruzsálemhez: Ne félj, Sion, ne lankadjon kezed! Veled van az Úr, a te Istened, az erős Szabadító!” (16-17).
Az az örvendetes nap, amiről a próféta beszél, Jézus betlehemi születésének napja lesz. Akkor az Üdvözítő a legkézzelfoghatóbb módon lesz jelen a világban, ember lesz az emberek között, hogy hatalmas Üdvözítője legyen
mindenkinek.
 
Ha várakozásában Jeruzsálem ujjongott „e nap” miatt, az Egyház mérhetetlenül nagyobb örömmel ünnepli meg minden esztendőben. Az akkor tett ígéret és ébresztett remény valóra vált. Mindez azonban nem zárja ki a további reményt, hiszen az ember állandóan halad az Úr felé, aki, miután egyszer, a történelemnek egy meghatározott időpontjában és helyén, testben eljött közénk, az idők végén még egyszer visszatér dicsőségben.

Az Egyház útja e két esemény, Krisztus első és második eljövetele között húzódik; s amint örvend az elsőnek, ugyanúgy örömmel tekint a második felé, és azt kéri gyermekeitől különösen ezekben a napokban, hogy a félelem, a rettegés és a pánik helyett örvendjenek vele együtt, Szent Pál apostol szavaival élve: „Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek! Az Úr közel van!”(Fil 4,4-5).
Ezeket a sorokat az apostol a börtönben, fogsága idején írja, s a bilincsekben lévő apostol örömének egyetlen oka, ami minden szenvedését és megpróbáltatását fölül múlja, hogy az Úr közel van. Nem térben és időben, hanem a szeretet misztériumában. Itt a fogságban fedezi fel az apostol, hogy az emberi életnek nincs egyetlen olyan helyzete sem, amelyben ne lenne közel hozzá a halálból dicsőségesen föltámadt Názáreti Jézus.

Igen, közel van, hiszen egyszer már eljött, és közel, mivel egyszer még visszatér. De közel van azokhoz is, akik Őt nap, mint nap szeretettel keresik, és ezek számára minden karácsony és minden szentmiseáldozat, új kegyelmet hoz: újra felfedezik az Urat, új és mélyebb módon egyesülnek vele: az imában, a biblia olvasásában, a szentáldozásban, a szentségek vételében és az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit gyakorolva, a felebarátban.

Szent Pál az Úr jövetelére való előkészületként az örömmel együtt a jóságot ajánlja a Filippiekhez irt levelében, mondván: „Emberszerető jóságotokat ismerje meg mindenki!” (5).
Ezt a témát ismétli Keresztelő János is, a mai evangéliumi szakaszban, aki fel akarja készíteni az embereket a Messiás eljövetelére: „A tömeg megkérdezte; Mit tegyünk?” (Lk 3,10-11).

Válasza végtelenül egyszerű. Visszavezeti Istenéhez az eltévedt embert, a tettek járható úttá szélesedő ösvényén. Ő az Előfutár valóban utat készít. S nemcsak a Messiás eljövetelére, de igazi önmagunkhoz és embertársainkhoz is. Nála az Isten-szeretettel egyesült testvéri szeretet a megtérés középpontját alkotja.

Tanítása szerint a saját érdekeivel elfoglalt önző embernek irányt kell változtatnia, testvéreinek szükségletei és javai felé kell fordulnia. A Keresztelő nem kíván feltűnő tetteket, csupán a szűkölködők iránti nagylelkűségben és a becsületes kötelességteljesítésben megnyilvánuló konkrét testvéri szeretetet. Ahogyan a múlt századi nagy vallásfilozófus, Martin Buber (+1965) mondja: „Az igazi, emberi élet nem lehetséges a másik ember nélkül”. Így az isteni-élet, a természetfeletti helyreállítása mélységesen emberi, az emberben kell, hogy kezdetét vegye. Erre tanít mindennél világosabban Keresztelő János a mai evangéliumi szakaszban.

Az ember nem szabad, hogy farkasa legyen a másik embernek, de Krisztushoz vezető útja kell, hogy legyen. Ez a megtérés gyümölcse. S nekünk ezen az úton kell járnunk, ha az öröm útjából ki akarjuk iktatni a félelmet és a rettegést.
Az újszövetségi szentírásnak ezek a dísztelen, egyszerű sorai tisztábbak minden forrás vizénél. Ékesebben ragyognak minden kincsnél. „János így válaszolt nekik: Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék. Semmivel se hajtsatok be többet, mint amennyi meg van szabva. Senkit ne zsaroljatok, ne is zaklassatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal” (Lk 3,11-14).

Keresztelő János nem tesz mást, mint helyreállítja az Isteni tanítás és a hétköznapok közötti egységet. Ez a kettő az őszinte, igaz vallásosságban szétválaszthatatlan egymástól. S Krisztus megtestesülésében végleg egybeforrtak.
Nincs külön hétköznapi és vasárnapi, munkahelyi és templomi élet. A Krisztus-követő, ahogy már sokszor hangsúlyoztuk: nem lehet, nem lehetünk két éltűek, nem élhetünk a hétköznapok közepette pogányként, úgy mintha Krisztus tanításához semmi közünk se lenne, és vasárnap a templomban hívőként. Nekünk csak egy életvitelünk, életformánk lehet, de az ízig-vérig keresztény, azaz krisztusi kell, hogy legyen. Ennek szétválasztása pogánysághoz vezet, megbotránkoztató életformához, amelynek nyomában a hitetlenség, a szeretetlenség, és a közömbösség fakad.

Ha ezt nem ismeri fel a ma hívő embere, az adventet élő ember, akkor a Karácsony legyen bármennyire csillogó és villogó, mégis anélkül fog eltelni, hogy szívét átjárná az ünnep melege és boldogító öröme. Mert Jézus azt akarja, hogy születésekor ne csak őt fogadjuk be, hanem minden embert, különösen pedig a szegényeket, a betegeket, a meggyötörteket, akikkel azonosítja magát az utolsó ítélet kapcsán: „Éhes voltam és ennem adtatok…”(Mt 25,35).
Jászol és bölcső nem választható külön. Vagyis ha visszatalálunk a felebaráthoz s Krisztushoz, akkor mi is az első olvasmány prófétájával énekelhetjük: „Dalolj, Sion leánya, zengj éneket, Izrael! Örülj és ujjongj egész szívedből… az Úr közöttetek van, ne félj többé semmi rossztól! … Veled van az Úr, a te Istened, az erős Szabadító! Örül majd neked nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével; örül majd neked ujjongó örömmel…”. 

kedd, december 07, 2021

Advent 7. napja - A karácsonyi pékség

Advent 6. napja - Gyermekek, jöjjetek!

Csodálatos csere. Vatikáni beszélgetés Kovács Gergely érsekkel.

Esztelneki Ferences Plébánia Hirdetése: Advent második vasárnapja (Dec. 5.)

*** Az adventi szentidőben a rorátés szentmisék reggel ½ 7-től kezdődnek, kivéve a vasárnapot, a csütörtököt és a Szeplőtelen Fogantatás ünnepét.
A szentmisék előtt és alatt is szentgyónásra lesz alkalom, éljünk vele. Biztatjuk az iskolásokat, a fiatalokat és időseket, férfiakat és nőket egyaránt, hogy kapcsolódjanak be a korai szentmisékbe, hogy ezáltal is tartalmasabb legyen a karácsonyi ünnepekre való készületünk.

*** Az idén Kézdiszentlélek szervezi a hagyományőrző Betlehemesek találkozóját. A bemutatók a környező templomokban lesznek, így az Esztelneki ferences templomban is, mégpedig a jövő vasárnap a 11 órás szentmise befejeztével. Itt a Ditrói hagyományőrző Betlehemesek előadását nézhetjük meg. Mindenkit szeretettel hívunk és várunk erre a rendkívüli alkalomra, a szomszédos településekről is.

*** Szerdán (dec. 8.) van Szeplőtelen Fogantatás ünnepén a Plébánia templomban délelőtt 10 órától lesz ünnepi szentmise, míg a Ferences templomban délután 5 órától.

Az Isten országa az ember jobbik énjében van – Évközi 11. vasárnap

Szentírási rész: Mk 4,26-34 Az Úr Jézus tanítása örömhír, amely egyetlen témáról szól, az Isten országáról. Isten országáról, amely a földi ...