HARMINCÖT ÉV – ÉS MENNYIVEL LETT JOBB A VILÁG? - Hálaadás a múltért, felelősség a jelenért, küldetés a jövőért

Ünnepi szentbeszéd a Zetelaki Szent Imre cserkészcsapat alapításának 35. évfordulóján

Olvasmány: 1Sám 3,1–10 Evangélium: Mt 5,13–16  

„Úgy világítson világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és magasztalják mennyei Atyátokat!” (Mt 5,16)

Kedves Cserkésztestvéreim! Kedves Fiatalok, Szülők, Vezetők! Kedves Ünneplő Testvéreim!

Harmincöt év! Egy ember életében is jelentős idő, egy közösség életében pedig már történelem.

Ma azért gyűltünk össze Isten oltára körül, hogy hálát adjunk a zetelaki Szent Imre cserkészcsapat harmincöt esztendejéért.

De vajon mit ünneplünk igazán? A táborokat, kirándulásokat, közös élményeket? A régi barátságokat, az emlékeket, amelyek ma újra megelevenednek?

Ezt is. De ennél sokkal többet!

Ma azt ünnepeljük, hogy harmincöt évvel ezelőtt elvetettünk egy magot, amelyből Isten kegyelmével élet fakadt, és amely azóta is teremheti a hit, az emberség és a szeretet gyümölcseit.

Engedjétek meg, hogy egy pillanatra személyesen is visszatekintsek.

Amikor káplánként itt szolgáltam Zetelakán, különösen szívemen viseltem a gyermekek és fiatalok lelki nevelését. Már a kommunista rendszer idején is igyekeztem mindent megtenni, amit a körülmények lehetővé tettek, hogy közelebb kerüljenek Istenhez.

Papi jelmondatom Jézus főpapi imájából származik: „Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban.” (Jn 17,19)

Ez számomra sohasem csupán egy szép mondat volt. A fiatalokért végzett szolgálatban különösen is igyekeztem megélni.

Aztán elérkezett 1989, és új lehetőségek nyíltak meg előttünk. Úgy láttam, hogy a cserkészet kiváló út lehet a gyermekek és fiatalok hitbeli, erkölcsi és közösségi nevelésére.

Incze Benjamin plébános úr támogatásával így alapítottuk meg a cserkészcsapatot, amelyet Szent Imre herceg oltalmába ajánlottunk. Akkor még nem tudhattuk, mi lesz belőle. De hittük, hogy érdemes elkezdeni.

Ma, harmincöt év múltán, ezért is hálát adunk Istennek!

Kedves Testvéreim!

A mai olvasmányban a fiatal Sámuellel találkoztunk, aki a főpap segítségével megtanulta felismerni Isten hangját, és kimondani: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!”

Vajon nem ez a keresztény nevelés egyik legfontosabb feladata? Segíteni a fiatalnak, hogy a világ sokféle hangja között meghallja Isten hívását.

Mert nem elég megtanítani egy gyermeket arra, hogyan boldoguljon az életben. Arra is meg kell tanítani, hogy miért él, milyen értékekért érdemes küzdenie, és hogyan válhat mások számára áldássá.

A cserkészfogadalom így kezdődik: „Fogadom, hogy híven teljesítem kötelességeimet, amelyekkel Istennek, hazámnak, nemzetemnek és embertársaimnak tartozom.”

Isten, haza, nemzet és embertárs! Nem puszta szavak, hanem életprogram.

Istent szeretni azt jelenti, hogy kapcsolatban élünk vele, és engedjük, hogy alakítsa szívünket.

Hazánkat, nemzetünket szeretni azt jelenti, hogy megbecsüljük örökségünket, és felelősséget vállalunk közösségünkért.

Embertársunkat szeretni pedig azt jelenti, hogy nemcsak magunknak élünk, hanem észrevesszük a másikat.

A cserkészet nemcsak életrevaló, hanem emberséges embereket akar nevelni.

És itt hadd osszak meg veletek egy emléket, amely harmincöt év távlatából is elevenen él bennem. Emlékszem egy negyedik osztályos kis cserkészre. Még az arca, a hajának színe is előttem van. Egy alkalommal nyiratkozni ment. Miközben várakozott, egy idősebb asszony megkérte, hogy hozzon neki kenyeret az üzletből. A kisfiú készségesen elment, megvásárolta a kenyeret, majd visszavitte, és a visszajáró pénzt is át akarta adni.

Az asszony azonban így szólt:

– Tartsd meg, fiam, és vegyél magadnak valami édességet!

A gyermek pedig ezt válaszolta:

– Köszönöm szépen, de nem fogadhatom el, mert ez volt a mai jótettem!

Az asszony egészen meglepődött. Nem értette, hogy egy gyermek miért nem akar jutalmat azért, mert segített valakinek.

Pedig a kis cserkész nagyon is értette! Megtanulta, hogy a szeretet nem üzlet, a jóság nem eladó, és nem minden jócselekedetért jár fizetség.

Kedves Testvéreim! Ez a gyermek talán észre sem vette, de akkor megvalósította a mai evangéliumot.

Jézus azt mondja: „Ti vagytok a világ világossága.” Nem azt mondja, hogy majd egyszer azok lesztek, ha felnőttök, ha nagy dolgokat visztek véghez. Hanem azt: Ti vagytok! Most! Ott, ahol éltek! Egy gyermek is lehet világosság. Egy apró jótett is lehet fény valakinek az életében.

És gondoljunk csak bele: harmincöt év alatt hány ilyen apró, észrevétlen jócselekedet történhetett? Hány ember kapott segítséget, hány fiatal tanult meg másokért élni? Ezeket nem tartja számon semmiféle évkönyv. De Isten számontartja őket.

És talán éppen ezek a harmincöt esztendő legértékesebb gyümölcsei.

Kedves Cserkészek! Nem véletlenül választottuk a csapat védőszentjéül Szent Imre herceget. Ő nem azért lett szent, mert királyfi volt, hanem mert fiatalon komolyan vette Istent.

Példája ma is arra tanít, hogy az ember igazi nagysága nem a sikerben, a hatalomban vagy az elismerésben rejlik, hanem a tiszta szívben, a hűségben és a szolgáló szeretetben.

Ezért szeretném különösen is a fiatalok szívébe vésni: Nem kell megvárnotok a felnőttkort ahhoz, hogy értékes emberek legyetek! Nem kell megvárnotok a holnapot ahhoz, hogy ma jót tegyetek!

A cserkészetben megtanult becsületesség, felelősség és szolgálatkészség nem ér véget akkor, amikor levesszük az egyenruhát. Éppen a mindennapi életben kell gyümölcsöt teremnie.

Ma más kihívásokkal találkozunk, mint harmincöt évvel ezelőtt. Akkor külső korlátok nehezítették az ifjúság nevelését. Ma a figyelem szétszórtsága, az értékek bizonytalansága, az önzés és a közösségek gyengülése, széthúzása jelenthet akadályt.

Ezért a cserkészet küldetése ma nem kevésbé fontos, mint harmincöt évvel ezelőtt. Csak a körülmények változtak meg.

Kedves Ünneplő Testvéreim!

Lord Baden-Powell, a cserkészet alapítója, halála előtt irt búcsúüzenetében ezt hagyta örökül: „Próbáljátok meg ezt a világot egy kicsit jobb állapotban magatok mögött hagyni, mint ahogy találtátok.”

Milyen egyszerű, mégis milyen hatalmas életprogram! Ahol élsz, dolgozol, tanulsz, ott legyen egy kicsit jobb a világ azért, mert te is ott vagy!

És vajon nem ugyanezt kéri Krisztus, amikor azt mondja: „Úgy világítson világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és magasztalják mennyei Atyátokat!”

A keresztény cserkész nem önmagát akarja megmutatni, hanem életével Krisztus világosságát továbbadni.

Ezért ma szeretettel kérdezem az egykori cserkészeket: mit őriztetek meg abból, amit megfogadtatok? Él-e még bennetek a szolgálat, a becsületesség, az Isten iránti hűség?

A mai cserkészeket: készek vagytok-e tovább vinni ezt az örökséget?

A vezetőket pedig arra kérem: ne feledjétek, hogy nem csupán programokat szerveztek, hanem emberi életeket formáltok!

Hálát adunk mindazokért, akik harmincöt éven át, nehézségek és akadályok ellenére is életben tartották a csapatot. A vezetőkért, a szülőkért, a támogatókért, minden egykori és jelenlegi cserkészért. És hálával emlékezünk azokra is, akik már nincsenek közöttünk.

Kedves Cserkésztestvéreim!

Harmincöt évvel ezelőtt elindult valami itt, Zetelakán. Egy kis közösség, egy reménység, egy szolgálat.

Azóta sok minden megváltozott. De egyvalaminek nem szabad megváltoznia: annak a lelkületnek, amely a kis cserkészt arra indította, hogy jót tegyen, és érte semmit se várjon.

Mert nem az mutatja meg egy cserkészcsapat igazi nagyságát, hány tábort szervezett vagy hány kilométert gyalogolt, hanem az, hogy mennyi jóságot, szeretetet, hitet és emberséget adott a világnak.

Ezért ma ne csak azt kérdezzük: mit kaptunk a cserkészettől? Hanem azt is: mit adtunk általa másoknak?

És amikor újra elhangzik a jól ismert cserkészköszöntés: „Légy résen!”, halljuk meg benne Krisztus hívását is!

Légy résen, hogy észrevedd a jót, amit megtehetsz!

Légy résen, hogy észrevedd a testvért, akinek segíthetsz!

Légy résen, hogy meghalld Isten hangját, aki ma is számít rád!

Adja Isten, hogy amikor majd újabb évtizedek múltán visszatekintenek erre a csapatra, elmondhassák: Zetelaka egy kicsit jobb, emberségesebb, szeretetteljesebb lett azért, mert itt megszületett a Szent Imre cserkészcsapat, és tagjai hűségesek maradtak fogadalmukhoz.

Szent Imre herceg, a magyar ifjúság védőszentje, könyörögj értünk! Ámen.

Lefekvés előtti gondolat – Egy örökség tovább él

Ma este, amikor elcsendesül a tábor, és utoljára alszanak a sátorponyva alatt a cserkészek, a szívemben különös béke van.

Nemcsak egy tábor ért véget – hanem újra elkezdődött valami: a remény körforgása.

Egykor én indítottam útjára ezt a csapatot – hittel, álommal, belső tűzzel. Ma pedig tanúja lehettem annak, hogy a mag, amit elvetettünk, kiszökkent és termést hoz: volt cserkészeink most szülőkként tértek vissza, és gyermekeik már új ígéretet tettek. Az idő nem zárt le semmit – csak tovább írt egy történetet, amely Isten szívében kezdődött, és emberek hűségében folytatódik.

Ez az igazi örökség: egy élet, amelyből mások is élni tanulnak.

Ma nemcsak visszanéztem – hanem hálát is adtam.

Mert látni azt, hogy a láng, amit meggyújtottunk, tovább világít – az a legnagyobb ajándék.

---

🙏 Esti ima – A cserkésztűz melege megmarad

Uram, Istenem,

köszönöm Neked ezt a napot, ezt a tábort, és mindazokat,

akik valaha a 22-es Szent Imre cserkés csapat lobogója alatt jártak,

és ma is hűségben, reménnyel élnek.

Hálát adok azokért, akikkel együtt kezdtük,

és azokért is, akik ma viszik tovább a lángot –

mert a hit, a barátság és a szolgálat nem évül el,

csak más kezekbe költözik, hogy új életet teremjen.

Kérlek, áldd meg a régi és az új cserkészeket,

a vezetőket, a gyermekeket és a szülőket,

hogy közösségük mindig erőt, fényt és menedéket jelentsen.

Szent Imre herceg,

te, aki fiatalként Istenhez tartozva éltél,

könyörögj értünk, hogy

a tisztaság, a hűség és az alázat útján mi is bátran járjunk.

Őrizd meg a tábortűz melegét a szívünkben,

hogy ahol élünk, ott világosság lehessünk.

Ámen.

---

„Isten barátja az, aki jobbá teszi a világot – cserkésznek lenni küldetés!”

Prédikáció a 22-es számú Szent Imre cserkészcsapat nyári táborának záró szentmiséjén

(16. évközi vasárnap • Természetben celebrált szentmise)

A természet: Isten mozgó katedrálisa

Kedves Cserkészek, Vezetők, Szülők és Mindnyájan, akik itt vagytok!

Ma nem tégla és kőfalak között, nem harangzúgás alatt gyűltünk össze, hanem Isten élő templomában. Az égbolt a mennyezetünk, az erdő fái a falaink, és a madarak dala, a szél zúgása szolgál orgonaként. Ez a természet: Isten mozgó katedrálisa – ahogyan Victor Hugo fogalmazott.

Ez a templom nemcsak a teremtés csodája, hanem szent tér, ahol az emberi lélek fölemelkedik. Ahol a szív elcsendesedik. Ahol újra megtanulunk figyelni – Istenre, egymásra, önmagunkra.

A mai szentmisén – e záró ünnepen – hálát adunk a tábor minden élményéért, de nemcsak visszanézünk, az eltelt tábori napokra, hanem útravalót is szeretnénk kapni. Egy belső iránytűt – amely cserkészként, keresztényként segít eligazodni a világban.

1. Az iránytű első útmutatása: a cserkész nem egyedül jár – hanem közösségben él

A tábori irányelveitek, amit Orsitól elkértem, így fogalmaznak: „A cserkészek barátsága egyszerű, őszinte és hűséges. Mindig kiállnak egymás mellett, még akkor is, ha hibáznak.”

Ez a barátság emlékeztet minket arra, amit Jézus tanított: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint amikor valaki életét adja barátaiért.”

Az imént felolvasott evangéliumban (Lk 10,25–37) az irgalmas szamaritánus történetét hallottuk. Valaki megáll az úton. Lehajol a szenvedőhöz. Segít – nem azért, mert elvárják tőle, hanem mert szíve van hozzá.

Ez a cserkész lelkület. Nem csak érzelmi együttérzés, hanem konkrét tett. Ezért mondja a cserkésztörvény is: „A cserkész, ahol tud, segít.”

2. A második útmutatás, a cserkész a szolgálat embere – és így Isten embere

Izajás próféta könyvéből hallottuk: „Ha megosztod kenyeredet az éhezővel… akkor földerül világosságod, mint a hajnal.” (Iz 58,6–11)

Isten az ilyen embereket szereti. Nem a nagy szavakat, hanem az egyszerű cselekedeteket. Nem a kifogásokat, hanem a bátor vállalást.

A cserkésztáborban, akár főzésnél, tűzrakásnál, egy nehéz túrán – mindig van lehetőség segíteni. Nem azért, hogy jutalmat kapjunk – hanem mert a szeretet cselekszik.

Ez a mindennapokban is így van. Aki a bajban nem fordítja el a fejét, hanem segít, az Isten barátja lesz. Ahogyan Jézus mondta: „Menj, és tégy te is hasonlóképpen!”

3. A harmadik útmutatás, a cserkész alázatos – mert tudja, hogy ő is úton van

A cserkész nem kérkedik. Nem azért jön táborba, hogy jobbnak lássák másoknál – hanem hogy jobbá váljon, mint amilyen tegnap volt.

A tábori irányelv így fogalmaz: „A cserkész karaktere kifejezetten alázatos. Nem kérkedik, nem akar több lenni másoknál. Egyszerű, de őszinte szívű.”

Ez a belső tartás. Az erő, amely nem harsány, de stabil.

Ez a jézusi lelkület – aki azért jött, hogy szolgáljon, és ne, hogy neki szolgáljanak.

4. A negyedik útmutatás: a megbocsátás, a kibékülés művészete is cserkész erény

A cserkészélet nem mentes a konfliktusoktól. Néha feszültség, félreértés is előfordul. De a kulcs nem az, hogy soha ne hibázzunk – hanem az, hogy megtanuljunk bocsánatot kérni és megbocsátani.

Ahogyan a tábori szövegben is áll: „Előfordul, hogy a cserkészek összevesznek – de mindig kibékülnek.”

Ez a szeretet valódi próbája. Mert a szeretet nem hibátlan – hanem megbocsátani tudó. A keresztény, a krisztusi közösség is akkor él, ha megvan benne a kiengesztelődés lelkülete, a megbocsátás készsége.

5. Az ötödik útirány: a cserkész öröksége, amit hátrahagy: egy jobb világ

Baden-Powell mondta: „Próbáljátok meg úgy itt hagyni ezt a világot, hogy jobb legyen, mint ahogy kaptátok.” 

Ez nemcsak egy jó tanács – hanem életprogram.

És nemcsak Baden-Powell mutatott utat nektek ebben, hanem a csapatotok névadója és védőszentje, Szent Imre herceg is.

Szent István király fia, Imre nem könnyű életre készült – hanem arra, hogy Isten akaratát teljesítse. 

Fiatal volt, tele lehetőséggel, hatalommal – mégis úgy döntött: tisztán, hűségesen, Istenre figyelve akar élni.

Híres volt tisztaságáról és önfegyelmezéséről – de nem félelemből, hanem Isten iránti szeretetből vállalta, hogy szívét és életét megőrzi a bűntől, a rossztól.

Egy olyan korban, amikor a hatalom és gazdagság könnyen elérhető volt, ő mégis az erény útját választotta. Ez ma is üzenet:

💬 „Légy erős a jóban! Őrizd meg a szívedet – ne az erő fitogtatása, hanem a szeretet vezessen!”

Ahogyan nevelője, Szent Gellért püspök tanította: az igazi nagyság nem címekben vagy külsőségekben rejlik, hanem az alázatban, a szolgálatban, és az imádságos szívben.

Szent Imre nem lázadt a szülői vagy a lelki útmutatások ellen – hanem alázattal tanult, formálódott. Ez ma is példa: a cserkészvezető nem parancsnok, hanem útmutató. A szülő nem korlát, hanem kísérő.

💬 Igy hát: „Aki tanul engedelmeskedni, az megtanul másokat is felelősséggel vezetni.”

Imrét trónörökösnek nevelték – de nem a dicsőség, hanem a szolgálat útját kereste. 

Életének célja az volt, hogy hivatását Isten akaratával összhangban töltse be – bármi is legyen az.

💬 „A jövő még nem készen vár rád – de Isten már látja benned a küldöttet. Készülj rá!”

Imre a jövő embere volt – de a jelenben készült rá. 

Ez rátok is igaz lehet.

Merjetek jók lenni. Merjetek szelídek, de bátrak, tiszták és erősek lenni. Mert akkor nemcsak cserkészek lesztek – hanem Isten barátai, akik valóban jobbá teszik a világot.

Ez az örökség egy láncszem, amely összeköt generációkat, a nemzedékeket. 

Ugyanis minden kis jó tett – egy segítő kéz, egy mosoly, egy kedves szó – egy újabb kavics a hídon, amelyet egymás felé építünk.

Mert Isten is ilyen:

összeköt, s nem elválaszt;

felemel, s nem elnyom;

meggyógyít, s nem megbüntet.

Befejezés – Küldetés és hálaadás

Kedves Cserkészek!

Ahogy most véget ér ez a tábor, és lassan hazaindultok, ne csak a hátizsákotokban vagy a cserkész naploban, amit bizonyára vezettek, vigyétek haza az élményeket. Vigyétek magatokkal azokat az értékeket is, amiket itt tanultatok, az öt útmutatás gyümölcsként:

1. Az egyszerűség örömét

Amikor nem a legdrágább dolgok tesznek boldoggá, hanem az, hogy együtt vagyunk, nevetünk, játszunk, és a legegyszerűbb pillanatban is meglátjuk a jót.

2. A közösség megtartó erejét

Amikor tudom, hogy nem vagyok egyedül, mert van, aki mellém áll, ha elfáradok, és én is ott vagyok, ha a másiknak van szüksége rám.

3. A szolgálat lelkületét

Amikor nem várom meg, hogy kérjenek, hanem önként segítek – és ez nem fáraszt, hanem örömet ad.

4. A bocsánatkérés alázatát

Amikor nem félek kimondani, hogy „sajnálom”, „bocsánat” és tudom, hogy attól nem kevesebb leszek, hanem igazabb ember.

5. A világjobbítás bátorságát

Amikor hiszem, hogy egy kis jócselekedet is számít, és meg merem tenni, még ha senki más nem is teszi.

Tehát: – az egyszerűség örömét, – a közösség megtartó erejét, – a szolgálat lelkületét, – a bocsánatkérés alázatát – és a világjobbítás bátorságát.

Ez nem csupán cserkésztulajdonság – ez keresztény küldetés. Ez Isten barátainak életformája.

Ahogyan Jézus mondta: „Menj, és tégy te is hasonlóképpen!”

Záró ima

Urunk, Istenünk!

Hálát adunk Neked ezért a táborért, a természet csodájáért, a barátság ajándékáért, a közös élményekért.

Áldd meg cserkészcsapatunkat, vezetőinket, szüleinket, és az előttünk álló napokat!

Add, hogy amit itt tanultunk – szeretetet, felelősséget, segítőkészséget –

tudjuk magunkkal vinni a hétköznapokba is.

Adj erőt, hogy mindig ott segítsünk, ahol tudunk,

és legyen bennünk alázat, bátorság és derű –

hogy valóban jobbá tegyük a világot, mint ahogy kaptuk. Ámen.