Amikor minden sötétnek tűnik körülötted,
és belül is csak a tompaság, a fáradtság,
ne ijedj meg – ez is része az útnak.
A lélek néha nem szavakat, nem tetteket kíván,
csak csendet.
Isten nemcsak a fényben jön el,
hanem a szürkeség fátyla mögött is ott van,
egészen közel.
Nem mindig akar felrázni – van, hogy csak megölel.
És azt súgja a lelkednek:
„Nem baj, ha ma nem vagy erős. Elég, hogy vagy. És Én veled vagyok.”
Uram, Istenem,
a sötétedés lassan bekúszik a hegyek közé,
s a borongós ég alatt elcsendesedik a világ.
A hideg és a szürkeség befelé fordít,
és emlékeztet, hogy nem a napfény adja az igazi világosságot,
hanem a Te jelenléted – szívünk mélyén.
Ma este a Szent György Vértanú oltalma alatt álló
kolostorból
szól hozzád ez az imádság, Uram.
Innen, ahol évszázadok hűsége és imája él tovább,
ahol az Esztelneki Madonna anyai tekintete
ma is őrködik a bejárat felett,
és csendben kíséri lépteinket a hétköznapokban is.
Köszönjük Neked az eltelt nap minden pillanatát –
a csendet, a munkát, az örömöt és a fáradtságot,
még a borús hangulatot is,
mert ezek is mind tanítóink,
a lélek mélyére vezető ösvények.
Kérünk, engedd, hogy az éjszaka ne csak sötétség legyen,
hanem az elengedés ideje –
a bizalomé, mellyel átadjuk Neked a gondjainkat.
Gyógyítsd be azokat a sebeket,
amelyeket ma hordozunk magunkban,
és öleld át azokat is, akiket mi nem tudunk már átölelni.
Szent György, erő bajnoka, könyörögj értünk,
hogy a lélek sárkányait le tudjuk győzni,
és ne csüggedjünk el a küzdelmek közepette sem.
Esztelneki Szűz Mária, Édesanyánk,
takarj be palástoddal minket ma éjjel,
vigyázz ránk, családjainkra, közösségünkre.
Urunk Jézus Krisztus,
te vagy a világ világossága,
aki nem hagysz el a legsötétebb órákban sem.
Maradj velünk az éjszaka csendjében,
hogy holnap új szívvel, új reménnyel ébredhessünk.
Ámen.
