„Hallgasd, amit mond; tedd, amit kér.” - 27. évközi hét kedd, Rózsafüzér Királynője reggeli üzenete

Lelki sorozat: „Az élet útjának zarándoklata a mindennapokban”

Mottó: „Minden nap egy lépést a hit útján!”

📖 Bibliai alap: Jón 3,1-10; Lk 10,38-42

Egyházunk ma, a Rózsafüzér Királynője ünnepén, két alapvető üzenetre hívja fel a figyelmünket: az isteni hívásra való nyitottságra és a csendes figyelem értékére. Jónás könyvének története arra emlékeztet minket, hogy Isten üzenete mindig elér hozzánk, akár várjuk, akár nem. Nem számít, mennyire zűrzavaros körülöttünk a világ, Ő folyamatosan hív – a szívünkben, a családi otthonunkban, az iskolában, a munkahelyen, a közösségben. A figyelem, a hallgatás és a cselekvés egyszerre kell, hogy jelen legyen: nem elég hallani, követni is kell.

Az evangéliumban Mária példája mutatja meg az egyensúlyt: ő leült Jézus lábaihoz, hallgatta tanítását, de ezzel nem passzivitásra buzdít, hanem arra, hogy a figyelmes hallgatásból fakadó cselekvés legyen a hitünk termése. Az életünk során gyakran rohanunk, elnyomja a zaj a lélek hangját, mégis a mai kor emberének is van lehetősége Isten üzenetének befogadására: a reményre, a szeretetre, a békére.

A mai világban, ahol a hitetlenség és a bizonytalanság gyakran kétségbe ejt minket, a hiteles tanúságtétel a legerősebb fegyverünk. Nem a félelem, hanem a bizalom vezessen, hogy családban, közösségben, munkahelyen és akár az utcán is felfedezzük Isten jelenlétét. Az imádság és a lelki csend segít, hogy észrevegyük: Isten mindig ott van a zűrzavar mögött, és Ő a reményünk.

---

Ima

Uram, Rózsafüzér Királynője, Mária, kísérjen ma minket a hallgatásban és a cselekvésben. Segíts, hogy a mindennapok zajában is meg tudjam hallani az Úr szavát, és bátran éljek a szeretet, a béke és a remény szerint. Tölts el bátorsággal, hogy a Te üzenetedet ne csak halljam, hanem életem minden pillanatában cselekedjem is. Ámen.

---

Napi útravaló

„Figyelek az Úrra, és a szeretet útján járok.”

15 perc A RÓZSAFÜZÉRRŐL

Amit a Karate Kölyök tanított nekem a Rózsafüzérről

[Jen Loser cikkje]

 

Ha olyan van mint én, időnként küszködsz a Rózsafüzér elimádkozásával. A Mária iránt szeretetem egyenletesen növekedik mióta a főiskolán visszatértem az Egyházba, de képtelen vagyok rászokni a Rózsafüzérre. A lelkes próbálkozásaim ellenére, hogy ragaszkodjak hozzá, általában elalszok vagy, a legjobb esetben, elkezd vándorolni az agyam. Ahogy az életem zsúfoltabbá vált, a Rózsafüzér elimádkozása nem lett könnyebb. A legtöbb napon 6 óra előtt ébren vagyok és sokszor nem érek haza 9 óráig. Az ingázásom folyamán gyakran sietek válaszolni telefonhívásokra és csak éppen fennmaradok a víz tetején. De van valami a Rózsafüzérrel kapcsolatban, ami vonz engem, egy aprócska vonzalom, amelyet nem tudok elutasítani. Így aztán úgy döntöttem, hogy vállalkozok egy kis útra, hogy felfedezzem mi teszi olyannyira különlegessé.

A szentek

Az első dolog, amihez fordultam azok a Szentek. A számtalan pápa, püspök és boldog a Rózsafüzért tartotta elsődlegesnek majdnem egy évezreden keresztül. Azt mondanám, hogy mindegyiküknek elfoglaltabb volt az élete mint az enyém. Például IX. Piusz pápa azt mondta, hogy ,,Az összes Egyház által engedélyezett imaforma közül egyet sem kísért annyi csoda mint a legszentebb Rózsafüzért.” Szalézi Szent Ferenc azt mondta, hogy ,,a legjobb módja az imádságnak a Rózsafüzér elimádkozása.”

A Rózsafüzér biztosan értékes, ha ez az összes szent ember így gondolta, de miért tűnik annyira unalmasnak és gyümölcstelennek?

A folytatás itt olvasható. 

HOGYAN IMÁKOZZUK A SZENTOLVASÓT ? – 2. rész – Tomka Ferenc atya írása

F) A SZEN­TOL­VA­SÓ TIT­KA­I  - (és el­mél­ke­dő gon­do­la­tok, ame­lyek életünkre alkalmazzák a titkokat):

   Ör­ven­de­tes tit­kok (ajánlott hétfőn és szombaton – illetve adventben)

1. Akit te Szent Szűz a Szent­lé­lek­től fo­gan­tál (Lk 1,26-38) -  Jé­zus tes­tet akar öl­te­ni ben­nem is! - Elhatározás: Mond­jak Igen-t Is­ten aka­ra­tá­ra (Aki megteszi Isten akaratát az nővérem és anyám)

2. Akit te Szent Szűz Er­zsé­be­tet lá­to­gat­ván hor­doz­tál (Lk 1,39-55) - Má­ri­a el­in­dul szol­gál­ni. Én is in­dul­jak, s szerezzek örömet másoknak! (Adjam tovább az Istennel való találkozások tapasztalatait)

3. Akit te Szent Szűz a vi­lág­ra szül­tél (Lk 2,1-20) - Jé­zus meg akar szü­let­ni ál­ta­lam is, ott ahol va­gyok és ott, ahol ket­ten vagy hár­man össze­jö­vünk az Ő ne­vé­ben. – Ez egyik első feladatom!! Ott is, ahol nehéz!

4. Akit te Szent Szűz a temp­lom­ban be­mu­tat­tál (Lk 2,21-38) - Vál­lal­juk Má­ri­á­val Jé­zus kö­ve­té­sét, ak­kor is, ha ez a "hét tőr" fáj­dal­má­ba ke­rül. (Simeon megjövendöli, hogy Mária szívét tőr fogja átjárni)

5. Akit te Szent Szűz a temp­lom­ban meg­ta­lál­tál (Lk 2,41-52) - Má­ri­a rá tud­ta bíz­ni Is­ten­re az ag­go­dal­mat, hogy el­vesz­tet­te Jé­zust. Él­jek én is a je­len­ben; fel­ejt­sem el az ag­go­dal­ma­kat - fi­gyel­jek Is­ten­re és fe­le­ba­rá­tom­ra! “Aki elveszti életét, megtalálja azt!”

A világosság titkai (ajánlott csütörtökön)

1. Aki a Jordánban megkeresztelkedett (Mt 3,13-17) - Az Isten-ember megalázkodik. Az emberrel egy szintre helyezi magát. Bűnbánatra, megtérésre hív engem is. És arra, hogy a ne ítéljem el a legbűnösebbet sem...

2. Aki Kánában megmutatta isteni erejét (Jn 2,1-12) - Jézus csodát tesz, egy lakodalomban, nagyon hétköznapi körülmények között. – Kérjem Jézust, ahogy Mária kérte őt, hogy mindennapi életemben is mutassa meg csodálatos jelenlétét.

3. Aki meghirdette Isten Országát (Mk 1,15) - Térjetek meg, elközelgett Isten Országa = maga Isten jelenléte. Isten bennünk, Isten közöttünk lehet azóta – ha válaszolunk szeretetére. Úgy próbálom szeretni embertársaimat, hogy Isten Országa köztünk lehessen?

4. Aki a Tábor-hegyen megmutatta isteni dicsőségét (Lk 9,28-36) - A farizeusok üldöztetései közepette mutatja meg fényét, majd beszél eljövendő szenvedéséről. Tudom-e a menny fényében látni a világ sötétségeit, a szenvedéseket?

5. Aki az Eukarisztiában nekünk adta magát (Jn 13,1; lKor 11,23-26)  -. Mit jelenthetett Mária számára az áldozás? Úgy szeretnék örülni az áldozás isteni ajándékának, mint Mária.

Fáj­dal­mas tit­kok (ajánlott kedden és pénteken - valamint nagyböjtben)

1. Aki éret­tünk vér­rel ve­rej­té­ke­zett (Lk 22,39-46) – Örömmel akarom vállalni Isten akaratát (mint Jézus).

2. Akit éret­tünk meg­os­to­roz­tak (Mt 27,26) - Egye­sít­sem min­den fi­zi­ka­i fáj­dal­ma­mat, fá­rad­sá­go­mat Jé­zus szen­ve­dé­sé­vel - má­so­kért.

3. Akit éret­tünk tö­vis­sel ko­ro­náz­tak (Mt 27,27-31) - Egye­sít­em min­den lel­ki fáj­dal­ma­mat Jé­zus fáj­dal­má­val: szo­mo­rú­sá­got, ked­vet­len­sé­get, gyen­ge­sé­gem ér­ze­tét, botlásaimat a sze­re­tet te­rén .

4. Aki éret­tünk a ke­resz­tet hor­doz­ta (Lk 23,26-33) - Már most el­fo­ga­dom, hogy meg fo­gok hal­ni. Is­ten vár eb­ben. Öröm­mel ké­szü­lök. - Most a je­len­ben is meg kell kis­sé hal­nom: az­zal, hogy nem a ma­gam aka­ra­tát ke­re­sem, ha­nem azt, ami­vel más­nak örö­met sze­rez­he­tek.

5. Akit éret­tünk ke­reszt­re fe­szí­tet­tek (Mt 27,31-50) - Jé­zus ma­gá­ra vet­te a mi fáj­dal­ma­in­kat s az el­ha­gyott­sá­got. Ő je­len van min­den fáj­da­lom­ban. Fel aka­rom is­mer­ni személyesen Őt: min­den elhagyottságban, s Ve­le aka­rok egyesülni a megváltás titkában.

Di­csősé­ges tit­kok (ajánlott szerdán és vasárnap - valamint húsvéti időben)

 
1. Aki ha­lot­ta­i­ból fel­tá­madt (Mt 21,1-10)  - A Feltámadott Jézus jelen van ebben a pillanatban. Min­den aka­dály el­len­ére kezdjek új életet Istennel – a felebarát szeretetében! S a fáj­da­lom? - csak út a fel­tá­ma­dás­hoz!

2. Aki a menny­be ment (Csel 1,4-11) – Egész hitünkkel-akaratunkkal forduljunk a jelenlevő menny felé! – Ebben a pillanatban!

3. Aki a Szent­lel­ket el­küld­te (Csel 2,1-4) -  Ad­juk át ma­gun­kat a Szent­lé­lek ve­ze­té­sé­nek. Hall­gas­sak in­dí­tá­sa­i­ra lel­kem­ben - s en­ge­del­mes­kedjek.

4. Aki té­ged Szent Szűz a menny­be fel­vett - Éde­sa­nyánk van a menny­ben. Köszöntsük őt. Él­jünk, szol­gál­junk ve­le – tegyük jelenvalóvá a menny­or­szá­got ma­gunk kö­rül sze­re­te­tünk­kel

5.  Aki té­ged Szent Szűz a menny­ben meg­ko­ro­ná­zott - A vi­lág ki­rály­nője lett. Kér­jem őt és az összes szen­te­ket (akiknek Mária a királynője), hogy én is el­jus­sak a menny­be! Él­jem át ebben a pillanatban, hogy a menny itt van!

HOGYAN IMÁKOZZUK A SZENTOLVASÓT ? – 1. rész – Tomka Ferenc atya írása

A Szentatya (Rosarium Virginis Mariae c. apostoli levél) javaslatai szerint

A pápa hívja a plébániákat, a közösségeket és az egyéneket a Szentolvasó imádkozására. Különösen hívja a családokat, hogy imádkozzák együtt az olvasót. „Az együtt imádkozó család együtt marad.” - Figyeljünk arra, hogy ne megszokásból imádkozzunk, hanem Isten jelenlétében. „A rózsafüzér mondása természete szerint nyugodt, szinte késleltetetten lassú ritmust igényel, ami elősegíti az imádkozóban az elmélkedést” (12.p). „A csak megszokásból mondott rózsafüzér elveszti eredeti értelmét” (28).

A) A Szentolvasó elején el szoktuk imádkozni a Hitvallást. Gondoljuk át, mit mond arról, hogy hogyan kapcsolódik egymáshoz a három személy; hogy kicsoda a Szentháromságban Jézus, és hogy miként kapcsolódik a Szentháromság és a megtestesülés titkába Szűz Mária. A szentolvasó teológiai megalapozása lesz így a Hitvallás (még részletesebben fogalmaz a Nicea-konstantinápolyi hitvallás)

B) A Miatyánk elkezdése előtt mondjuk be, illetve gondoljuk át a titkot! Pl. akit Te szent Szűz a Szentlélektől fogantál. A pápa és a szentek arra hívnak, hogy szemléljük lelkünkben a titkokat (2, 5, 9-13, 25, 28-29, 32.p); azaz: képzeljük el, ami a titokban történik! - Pl. lássuk Máriát, amint Igent mond Isten meghívására; s a Lélek eltölti őt. És lélekben boruljak le a titok előtt: A Végtelen Ige, Isten testet ölt egy emberben. Közben gondoljuk át: mit mond ez számomra? - Azzal kapcsolatban, hogy számomra mit mond a titok: segítséget kapunk a következő oldalon levő összeállításban: ahol minden titok mellett olvashatunk egy gondolatot arról: mit jelen számunkra a titok.

C) Amikor a MIATYÁNKot imádkozzuk a tizedek elején, ne csak eldaráljuk ezt az imát, hanem imádjuk az Atyát. Gondoljuk át, hogy minden titok az Atya terve szerint valósul meg! (vö. Ef 1,3-10;  Kol 1,15-17). Ő teremtette Szűz Máriát is, hogy befogadhassa az Igét, és ő tervezett bennünket is úgy, hogy Jézus bennünk éljen, hogy mi is Mária példája szerint kövessük Jézust. (32.p)

Hasonlóan imádkozzuk a tized végén a DICSŐSÉGet (és ez se csak egy kis odaillesztett imádság legyen): Jézus egész élete, minden „titok” a Szentháromság dicsőítésére szeretne elvezetni minket. – A MIATYÁNK és a DICSŐSÉG  így egy fenséges keretet ad a tizednek. „A DICSŐSÉG nem rövid záradék, hanem” (34.p), megérkezünk általa a Szentháromság „közösségének” titkába – a mennybe.

D) A tizedek imádkozásakor figyeljünk az alábbi szempontokra:

1) A titok középpontja mindig Jézus: Pl. az első titok esetében: Őt imádjuk, aki testet ölt egy teremtményben. Máriában. E titokban csodáljuk hogy a mi keresztény hivatásunk is ugyanez: hogy Jézus testet öltsön bennünk.

– Az Üdvözlégyek súlypontja is Jézus és az Ő titka. „Ha sietve imádkozzuk – mondja a pápa – ez a súlypont eltűnik, s vele együtt elvész kapcsolat is Krisztusnak azzal a titkával, amelyikről éppen elmélkedünk. Pedig épp Jézus nevének és az ő titkának hangsúlyozása jellemzi a rózsafüzér tartalmas imádkozását.” Amint már VI. Pál biztatott, II. János-Pál is javasolja, hogy a Jézus neve után minden Üdvözlégyben mondjuk ki a titkot is. Ez jobban „kifejezi a Krisztusba vetett hitet”, a Jézus-központúságot (33.p.) és a tized lényegére irányítja lelkünk tekintetét.

2) Szűz Máriával együtt imádjuk Jézust. Senki nem csodálta, és senki nem követte Őt a földön úgy, mint Mária. Pl. csodáljuk Isten végtelen szeretetét, hogy testet ölt, Máriában, egy emberben. (10-17.p.) Csodáljuk Mária titkát – az ő hűségét Isten akaratához és Jézushoz.

3) A titkokat szemlélve mindig fel kell tennünk a kérdést: mire hív ez engem? (25, 26, 28.p.) Szűz Mária útja, az Egyház útja, a mi utunk! Én is Mária útját járhatom. – Az 1. titok esetében pl. ez azt jelenti: hogy Isten bennem is testet akar ölteni: s ennek feltétele, hogy IGEN-t mondjak hívására! Szeretnék most rögtön IGEN lenni Isten számára.

E) A DICSŐSÉG után nem szükséges elmondanunk mindig ugyanazt az imácskát,(pl. hogy Ó Jézusom...) – mondja a Szentatya. „Gyümölcsözőbb, ha minden tizedet olyan imádsággal zárnak, amely az adott titok fölötti elmélkedés gyümölcseit kéri” (35.p.). Lehetséges, hogy (amint a tized elején valaki megfogalmazta a titok mondanivalóját), a tized végén más valaki rövid imában hálát ad a titok mondanivalójáért, pl. hogy mit mondott az számára. Családokban vagy kisebb csoportokban meg lehet beszélni, mire hív minket ez a titok.