vasárnap, március 27, 2022

Római Riportok - 2022. március 27.

„Kiviszem a pusztába, hogy szívére beszéljek” - Nagyböjt 4. Vasárnapja

Minden nagy vallásban megtaláljuk a vezérmotívumot, miszerint az ember keresi Istent. Ezzel szemben a Biblia nem az embert mutatja be Istent keresőnek, hanem az Istent, aki keresi az embert. A világtörténelem első kérdése nem az volt, hogy "hol van az Isten?", hanem Isten kérdezte: "Hol vagy Ádám?"

Így a kereszténységben Isten emberkeresése válik felülmúlhatatlanul erőssé, mert Isten Igéje emberré lett éspedig azért, hogy megkeresse azt, ami elveszett: az elgurult garast, az elkóborolt bárányt, a tékozló fiút. S miután Isten megtalálta az embert, csak azután következhet be az ember Isten keresése. Aminek egyik legszebb, klasszikus példája a 62-ik zsoltárban található: „Isten, te vagy az én Istenem, virrasztva kereslek, Terád szomjas a lelkem, testem utánad eped, mint a puszta kiaszott földje… Még fekvőhelyemen is rád gondolok, hajnalig rólad elmélkedem…”

Az a csodálatos, hogy a megtérés itt nem más, minthogy engedjük magunkat megtalálni. Figyelemre méltó, hogy a garasnak illemből nem kell visszagurulnia a háziasszony pénztárcájába. Az asszony az, aki mindent tűvé tesz, csakhogy megtalálja azt, ami az övé. Az elkóborolt bárányért is a gazdája tesz tűvé mindent, hogy megtalálja, s miután megtalálta vállára veszi és hazaviszi. A mai evangéliumban (Lk 15, 1-3. 11-32) szereplő tékozló fiú is, csak azért tér vissza, mert magával vitte az őt szerető atya képét, akinek vonzásából nem tud szabadulni. Az erkölcsi, gazdasági élet mélységeibe süllyedve döbben rá arra, a disznók vályújánál, hogy az atya valójában kicsoda is az ő számára. Istennek ez az ember utáni vágya végigvonul az egész Szentíráson.

Szép szöveget találunk Ozeás (2,16) prófétánál. Olyan szöveg ez, amely az ószövetségi választott népnek szól, de a Szentírás örök érvényű volta miatt, hozzánk is szól, és ma nekünk is van mondanivalója. Éppen ezért, mint személyesen nekem szólót hallgathatom, olvashatom, és ez által az Írás újra feltárul, és időszerűvé válik mindannyiunk számára.
Ozeásnál így szól az Úr a választott néphez: „Azért íme, én majd magamhoz édesgetem, és kiviszem a pusztába, hogy szívére beszéljek". A „szívére beszéljek", azt is jelenti, hogy körülrajongjam.
„Körülrajongjam!" Ezt álmai hölgyével teszi egy fiatalember, akinek minden lehetséges és lehetetlen eszébe jut, hogy a hölgy figyelmét, érdeklődését és szerelmét elnyerje. Pont ilyennek mutatkozik a mi Istenünk; kivezet minket a pusztába, és körülrajong. Nagyon sokat jelent számára a szeretetünk. Hasonlót olvashatunk az Énekek Énekében: „A kedvesemé vagyok én, ő meg utánam eped." (7,11) Isten eped utánam!

A Szentírásnak másik nagy, számunkra igen fontos üzenete, hogy nem én választottam Istent, hanem először Isten választott engem. Szent János evangélista első levelében olvashatjuk: „Azért szeretjük (az Istent), mert ő előbb szeretett minket” (1Jn 4,19).  Ez hitünk nagy titka.
Nem mi választjuk Istent, ő választ minket. Öröktől fogva „kezének árnyékában rejteget"(Iz 49,2) és „a tenyerére rajzolt"(Iz 49,16) minket. Mielőtt más ember hozzánk érhetne, Isten „titokban formál minket" és „indítja útjára a föld mélyén életünket"(Zsolt 139,15). Mielőtt bármilyen ember dönthetne felőlünk, „anyánk méhében ő szövi a testünk”(Zsolt 139,13). Isten már azelőtt szeret minket, mielőtt emberi lény kimutathatná felénk szeretetét. „Első”(1Jn 4,19) szerelemmel szeret bennünket, határtalan, feltétel nélküli szeretettel, azt akarja, hogy szeretett gyermekei legyünk, és azt mondja, legyünk mi is olyan szeretetteljesek, mint ő maga.

„A tékozló fiú hazatérése” című könyv szerzője (Henri J. M. Nouwen) így vall ezzel kapcsolatosan: „Életem nagy részében küzdöttem, hogy megtaláljam Istent, hogy megismerjem és szeressem őt. Minden igyekezetemmel megpróbáltam követni a lelki-élet irányelveit — mindig imádkozni, másokért dolgozni, olvasni a Szentírást — és elkerülni a számtalan kísértést, hogy elvesztegessem magam. Sokszor elbuktam, de mindig újra próbálkoztam, még a kétségbeesés határán is. Most azon tűnődöm, vajon teljesen tudatára ébredtem-e annak, hogy Isten egész idő alatt próbált megtalálni, megismerni és szeretni engem”.
Az 1300-as években élt Ruysbroek, Ágoston-rendi szerzetes, misztikus, lelki író azt mondja: „Isten az, aki belülről kifelé jön hozzád." Ez azt jelenti, hogy közelebb van hozzám, mint én magamhoz.

Így hát számunkra a kérdés nem az, hogy „Hogyan találjam meg Istent?", hanem „Hogyan hagyjam, hogy Isten megtaláljon engem?" Nem az a kérdés, „Hogyan ismerjem meg Istent?", hanem „Hogyan tegyem lehetővé, hogy megismerjen?" És végezetül, nem azt kell kérdeznem, „Hogyan szeressem Istent?", hanem azt, „Hogyan engedjem, hogy szeressen?"
Isten a távolt kémleli, mint a tékozló fiú atyja, próbál engem megtalálni, és arra vágyik, hogy hazavigyen. Jézus mind a három példázatban, amit arra a kérdésre mond el válaszul, hogy miért eszik együtt bűnösökkel, Isten kezdeményezésére helyezi a hangsúlyt.
Isten a pásztor, aki elmegy megkeresni elveszett bárányait. Isten az asszony, aki lámpát gyújt, kisöpri a házat, és addig keresi az elveszett pénzt, amíg meg nem találja. Isten a tékozló fiuk és otthon maradt fiuk apja, aki figyel, és gyermekeit várja, kiszalad eléjük, átöleli és kérleli őket, könyörög nekik, és arra buzdítja őket, hogy jöjjenek haza, vegyenek részt a lakomán.

Lehet, hogy furcsán hangzik, de Isten legalább annyira – ha nem jobban – szeretne megtalálni engem, mint én őt. Igen, Istennek – bármennyire is ellentmondásosnak hangzik, de – ugyanannyira „szüksége” van rám, mint nekem Ő rá. Isten nem egy pátriárka, aki otthon marad, nem mozdul és elvárja, hogy gyermekei odamenjenek hozzá, leborulva elnézést kérjenek helytelen viselkedésükért, megbocsátásért könyörögjenek és megígérjék, hogy megjavulnak.
Ellenkezőleg, elmegy hazulról, méltóságáról megfeledkezve fut feléjük, oda sem figyel bocsánatkérésükre és ígéreteikre, hogy majd megváltoznak, s a gazdagon terített asztalhoz vezeti őket.
Mennyire megváltozhatna, mennyivel kiegyensúlyozottabb, derűsebb lehetne lelki-életünk és egyben vonzóbb is egész életünk, ha már nem úgy gondolnánk Istenre, mint aki elbújik és a lehető legjobban megnehezíti, hogy rátaláljunk, hanem úgy, mint aki engem keres, miközben én rejtőzködöm.

Kérdés, kérdések, amire, amikre a nagyböjt csendjében, még a húsvét előtti időszakban jó lenne válaszolnom: miért rejtőztem el és mi az, ami mögé elbújtam Isten elől? Ádám azért rejtőzött el, mert félt az Istentől miután evett a tiltott fa gyümölcséből… A tékozló fiú azért hagyta el az atyai házat, mert megszokta az atya szeretetét, s nem tudta értékelni, csak a disznók vályújánál döbbent rá, hogy mit veszített el valójában az örökség kikérése alkalmával. És én…? Mi az, ami miatt nem élő, vagy nem egészen élő az Istennel való kapcsolatom? Mi az, ami miatt nem eléggé hiteles, nem vonzó a hit illetve a vallásos életem, gyermekeim, unokáim, ismerőseim számára, akiknek üdvössége miatt úgymond aggódom?
Amikor Ádám a bűnbeesés után elrejtőzik, Isten az, aki új kapcsolatra készen kezébe veszi a kezdeményezést; nem engedi, hogy bűnében és szégyenében megkeseredjen. Így van ez ma is, Isten kezébe veszi a kezdeményezést, és szabadító tapasztalatra hív meg, ha nyitott vagyok rá. Igen, Isten keres engem, mert akarja a velem való találkozást.

Amikor Isten szemén keresztül nézem elveszett lényemet, és meglátom hazatértem felett érzett örömét, akkor életem gyötrelmei enyhülnek, bizalmam megerősödik és reménységem új életre kap.
Nem lenne jó Isten örömét fokozni azzal, hogy engedem megtalálni és hazavinni magam, s hagyni Istent, hogy megünnepelje az angyalokkal visszatérésemet? Nem lenne csodálatos mosolyt fakasztani Isten arcán azzal, hogy megadom neki a lehetőséget, hogy rám találjon, elárasszon szeretetével, és rá beszéljen a szívemre?
A közvetlen Isten-tapasztalatot én természetesen nem tudom előidézni; ajándékba kapom. De ha várok, ha mindig kész a szívem-lelkem, az Úr jönni fog, és felismerteti magát velem. Annyira szépen fogalmaz ezzel kapcsolatosan nagy költőnk, Ady Endre „Az Úr érkezése” című versében:

Mikor elhagytak,
Mikor lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép tüzes nappalon,
De háborús éjjel.
 
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.

Imádkozzunk! „Isten, mi Atyánk, egyedül Te tudod; milyen lehetne az életünk. Taníts meg arra, hogy jelenléted csendjében megértsük azt a titkot, hogy a Veled való találkozásban, tekintetedben és szavadban már sokan felismerték magukat, mint a Te képedet és hasonlatosságodat.
Engedd elhagynunk mindazt, ami akadályoz a Veled való találkozásban, és abban, hogy átadjuk magunkat a Te Igédnek.
Segíts megengednünk, hogy megtestesüljön bennünk az a kép és hasonlatosság, amit Te alkottál rólunk.” Ámen.

péntek, március 25, 2022

Aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától – Gyümölcsoltó Boldogasszony főünnepe

Szentírási rész: Lk 1,26-38

A mai evangéliumi szakasz abba a Názáretbe visz el bennünket, ahol a megtestesülés misztériuma elkezdődött, és élő valósággá vált az Üdvözlégy Mária. Szentföldi zarándoklatunk alkalmával az ember meghatódva borulhatott le azon oltár előtt Názáretben, amelyre ez van vésve: Az Ige ITT LETT testé. Eddig az ember számára a megtestesülés titka, mintha valami, tőle távoli történés lett volna, az érintéssel, az ITTEL egészen közelivé, szinte foghatóvá vált.
Gondolom, hogy mindannyian jól tudjuk, hogy az Angyal ajkán elhangzott Ave Mariára, az Üdvözlégy Mária imára maga az Ég tanított meg minket...

Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! - mondja az angyal Máriának. Ezek a szavak Mária helyzetének ajándék jellegét hirdetik. Mert méltóságának alapja az, hogy az ő szíve alatt testesült meg Jézus Krisztus, Isten kegyelmének teljessége. Mária az a "terület", amelyen a második isteni személy a világba lépett.
Kt. A názáreti esemény hátterében Izajás próféta jövendölése áll, amit az olvasmányból hallhattunk: „Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Emmánuelnek nevezi, ami annyit jelent: Velünk az Isten.” (Is 7,14). Ez az ősi ígéret Isten Fiának megtestesülésében túláradó beteljesülést nyert, mert Szűz Mária nemcsak fogant, de a Szentlélek erejéből, vagyis magának Istennek erejéből történt a rendkívüli esemény.
A méhében életre kelő emberi lény Máriától ölt testet, de léte teljességgel Istentől ered. Teljesen ember, a föld porából – hogy bibliai képpel éljünk – de a magasból, a Mennyből érkezik.
Jézus megismerése hitünk szempontjából lényeges, hogy Mária fogan, s mégis szűz marad, ez azt tanúsítja, hogy a kezdeményezés Istené volt, és főként, mert megmutatja, ki is az, aki megfogant. Ahogyan az Evangélium mondja: „Ezért a születendő Szentet az Isten Fiának fogják hívni” (Lk 1,35). Ebben az értelemben Mária szüzessége és Jézus istensége egymásnak kölcsönös garanciája.

Ezért olyan fontos az egyetlen kérdés, amit a „nagyon zavarba jött” Mária feltesz az angyalnak: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?” (Lk 1,34). A maga egyszerűségében Mária nagyon is bölcs: nem kételkedik Isten hatalmában, de jobban meg akarja érteni akaratát, hogy teljesen igazodhasson ehhez az akarathoz. Máriát végtelenül meghaladja a Titok, mégis tökéletesen elfoglalja a számára annak középpontjában kijelölt helyet. Szíve és értelme teljességgel alázatos, és Isten éppen ezen egyedülálló alázatossága miatt várja ennek a lánynak „igenjét” ahhoz, hogy tervét megvalósítsa. Tiszteletben tartja méltóságát és szabadságát. (XVI. Benedek pápa)
Az angyali üdvözlettel Isten újra belépett a történelembe. Megrendítő a gondolat, hogy a mindenható Isten, az ég és föld ura, ilyen csendesen, alázatosan lépet be a mi világunkba, amely végül is az Ő világa. Nem jogaira hivatkozva jött közénk, hanem bekéredzkedett. Amikor a Boldogságos Szűz Mária és az angyal között elhangzott párbeszédet olvassuk, akkor az a benyomásunk, hogy az arkangyal, Isten rettenthetetlen hírnöke, szinte alázatosan várja, hogy Mária igent mondjon.

Az apokrif evangéliumokban van egy kedves jelenet, amely valószínűleg csak jámbor elképzelés, de amely szép gondolatot fejez ki. Mielőtt Gábor arkangyal Máriához jött volna, másik két názáreti lányt is meglátogatott, és mindegyiknek ugyan azt az ajánlatot tette, mint Máriának, de mind a kettő elutasította a javaslatot, mondván, hogy nem egyezik a jövőre vonatkozó terveikkel és elképzeléseikkel. Ez a kis történet azt akarja igazolni, hogy Mária teljesen szabadon mondott Igent Istennek. Ő is mondhatott volna nem-et, de elfogadta Isten érthetetlen javaslatát.
Az angyali üdvözlet Isten emberszeretetének költői kifejezése. Isten nem kényszeríti magát senkire, az Ő hívása mindig csak felhívás, amit az ember szabadon elfogadhat, de vissza is utasíthat. A Boldogságos Szűz elfogadta Isten hívását, ezért megtestesülhetett az isteni ige. Ha mi is kinyitjuk a lelkünket Isten szavának, akkor bennünk is megtestesülhet az Ő szeretete. Ugyanis, aki mélységesen bízik Isten szeretetében, az a Szentlélek működése révén magába fogadja Jézust, az ő isteni életét. És igazából ez Karácsony titka!

Mária „igenjéből” egyszerre következik anyaság és szüzesség, s az a kívánság, hogy Őbenne minden Isten dicsőségére történjék, és a Tőle születendő Fiú egészen kegyelmi ajándék lehessen.
Az angyali üdvözlet helyszíne Galilea, melynek Názáretjében hangzott el a történelem legalázatosabb IGENJE: „Íme, az Úr szolgáló leánya: történjék velem szavaid szerint” - mondja Mária az angyalnak. Ez az elfogadás arra utal, hogy Isten ajándékai az ember részéről szabad együttműködést feltételeznek.
Így volt ez Mária életében is. Szeplőtelenségét, szüzességét, kiváltságos helyzetét ajándékként birtokolta, de neki is szenvednie, küzdenie kellett. Növekednie kellett a hitben, a reményben és a szeretetben, hogy végérvényesen azzá válhasson, akinek Isten megálmodta. S ebben az Istenre hagyatkozó szabad önmegvalósításban mindannyiunk számára példát adott.

„Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél!” (Lk 1,30). Gábriel üdvözlése Istennel ajándékoz meg. Isten dicsőségét tapasztaljuk meg, s ízleljük. Azt a dicsőséget, mely gyógyít, s a jónak növekedést ad.
Az ember hamis dicsősége az, amit Mária igenje leleplez. Az a dicsőség, melyhez mindig verseny tapad. Ami Szent John Henry Newman szavaival „annak az eredménye, hogy valaki ’kiválóbb’ valakinél, jobb, gyorsabb, szebb, hatalmasabb. Az emberek által adományozott dicsőség az, amikor valakik előnyünkre mérnek össze a többiekkel. Minél többet ’érünk el’ az életben, annál több dicsőítést kapunk. Minél magasabbra hágunk a létrán, annál több dicsőséget gyűjtünk. De ez a dicsőség az, ami fénye mellett sötétségünket is megteremti. Az emberi dicsőség, amely versenyen alapszik, rivalizáláshoz vezet. A rivalizálás magában hordozza az erőszakosság csíráit; az erőszak pedig a halálba vezető út. Az emberi dicsőség talmi dicsőség, hamisnak és halálosnak bizonyul” (The Road to Daybreak).
 
A názáreti Szűz igenje követendő példa kellene legyen a mi számunkra. „Történjék velem a te szavaid szerint” (Lk 1,38). Ha ezt őszinte szívvel ki tudjuk mondani, akkor az Istenszülő, Isten dicsőségébe vezet be. Abba a dicsőségbe, mely Jézus számára az evangéliumokban elválaszthatatlan a megaláztatásától és a halálától. Ha igazán meg szeretnénk látni Isten dicsőségét, Jézus szolgai alázatában kell járnunk. Ez a legmélyebb oka, hogy a keresztény szolidaritásban él a szegénnyel, az elnyomott, a menekülttel, és a sérült, beteg emberrel.
Kt. Mária csendes IGEN-je Isten hívó szavának elfogadására lelkesítette és ihlete a szenteket és mindazokat, akik figyeltek Isten igéjére.

Mária meghívásáról elmélkedve ki-ki a maga hivatására gondolhat, mert hivatásunkban találjuk meg Isten akaratát. Imáinknak is az Isten igéjére való nyitottságot kell tükrözniük. Nemcsak kérnünk kell Istentől ezt, vagy azt, hanem ismételten azt is kell kérdeznünk Tőle, hogy mit akar Ő tőlünk?
Biztosan megtapasztaltuk már azt, hogy elképzelésünk nem mindig egyezik azzal, amire Isten hív bennünket. Ha elutasítottuk hívását, terveink nem tettek bennünket boldoggá. Életünknek csak akkor van értelme, ha úgy fogjuk fel, mint Isten ajándékát, és mint Tőle kapott küldetést. Ezért mindenekelőtt saját létezésünkre kell igen-t mondanunk: „Köszönöm, Istenem, hogy megteremtettél!” Ha ezt megtettük, nem kell félnünk Isten egyetlen hívásától sem, mert Ő mindig a javunkat akarja.

Köszönjük meg Istennek, hogy a Mária tiszta lényében testet öltő Jézus kiszabadított bennünket a bűn halálos szorításából és rádöbbentet hivatásunk lényegére, s a dicsőség valódi értelmére. És imádkozzunk, hogy a szeplőtelen Szűz példáját követve az élet sötét óráiban is IGENNEL, elfogadással tudjunk válaszolni Isten hívására, rejtélyes közeledéseire, annak biztos tudatában, hogy „Istennél semmi sem lehetetlen”! 

vasárnap, március 20, 2022

Esztelneki Ferences Plébánia Hirdetése: Nagyböjt 3. vasárnap - 2022. március 20.

Hétfővel kezdődik a három napos nagyböjti lelkigyakorlat a hívek számára, a ferences templomban. Ezzel párhuzamosan nyolc egyházmegyés papnak is lelkigyakorlata lesz a kolostorban, ami négy napot tart. Mindkét lelkigyakorlatot a kaplonyi házfőnök-plébános, Timár Asztrik ferences atya vezeti.
A hívek számára tartott lelkigyakorlatos beszédek a ferences templomban, hétfőn, kedden és szerdán délután 6 órától kezdődő szentmisék keretében lesznek megtartva. Minden szentmise előtt egy félórával szentgyónási lehetőség lesz. Szerdán délután ¼ 6-tól keresztutat végzünk. Mindenkit, férfiakat és nőket, gyerekeket, fiatalokat és felnőtteket, szeretettel hívunk és várunk a lelkigyakorlatra. Éljünk a felkínált lehetőséggel, hogy ezáltal is jobban föltudjunk készülni lelkileg a húsvéti ünnepekre.

Csütörtökön du. 6-tól a ferences templomban lesz szentmise utána csendes szentségimádás. A szentmisét +Esztojka Kiss Kálmán lü ajánljuk fel
Pénteken, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén délelőtt 10 órától a plébánia templomban lesz szentmise és délután 6 órától a ferences templomban, azt megelőzően ¼ 6-tól keresztúti ájtatosságot végzünk
Péntektől az ifjúsági hittan óra este 7 órától fog kezdődni. Biztatjuk a fiatalokat, hogy jöjjenek, hasznukra válik, hisz így tehetnek szert hiányos hitbeli ismereteik bővítésére.
Szombaton reggel ½ 8-tól lesz szentmise.

A házaspárok zarándoklata szombaton lesz. Reggel ½ 8-kor indulunk: Kurtapatak, Ferences templom és alsó Esztelnek felszállókkal. Csíkszeredában ½ 10-től püspöki misén veszünk részt a püspökség kápolnájában. Majd keresztutat végzünk Jézus hágóján, azt követi az ebéd és utána tiszteletünket tesszük a Csíksomlyói Segítő Szűzanyánál és azt követően indulás haza. Mivel a házaspárokból kevesebben jelentkeztek, mint az elmúlt években, ezért idén egyedül álló személyek is csatlakozhatnak a zarándoklathoz. Akik részt szeretnének venni rajta, azok minél előbb jelentkezzenek Nagy Jutkánál.  

Ma délután 5 órától képes előadást tartunk a kolostor nagytermében, amellyel szeretnénk segítséget nyújtani a nagyböjti időszak elmélyítéséhez. Az előadás témája: a „San Damianoi” kereszt üzenete, a kereszt, amely megszólította Szent Ferenc atyánkat. Szeretettel hívunk és várunk mindenkit!

Római Riportok - 2022. március 20.

De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. – Nagyböjt 3. vasárnapja

Szentírási rész: Lk 13,1-9

Minden korszaknak megvannak a maga vérengző emberei, természeti csapásai, szörnyű balesetekből származó tragédiái. Jézus a korabeli tragikus eseményeket, napi híreket használja fel arra, hogy hallgatóságát tanítsa, megtérésre, bűnbánatra sarkallja. Az evangéliumi szakaszból kiderül, hogy Isten irgalma nélkül senki sem állhat meg az ítéletkor. Ezért fontos időben megtérni. Tudnunk kell, hogy Isten nem azt fogja számon kérni tőlünk, hogy mit tettek mások velünk, hanem a mi magatartásunkat, életvitelünket, szavainkat, cselekedeteinket és mulasztásainkat fogja nagyító alá venni, ellenőrizni.

Napjaink eseményei nagyon jól mutatják, hogy Jézus Krisztus tanítása, az evangélium üzenete mennyire aktuális. Ha az Úr Jézus megtérésre szóló felhívása ma hangzana el, akkor egész biztos, hogy nem a Siloámban ledőlt torony egykor történt tragikus eseményét idézné. Nem is a Pilátus által vérbe fojtott lázadás áldozatairól beszélne, hanem ezt mondaná: „Azt gondoljátok, hogy az a kilenc ember, akinek a halálát Nyugat-Texasban, egy 13 éves gyermek vezette platós terepjáró okozta, ami kedden belerohant egy buszba, vagy az ukrajnai háború elhunyt áldozatai, bűnösebbek voltak, mint ti? Azt gondoljátok, hogy ők bűnösebbek voltak, mint mi? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.”

A korabeli közfelfogás szerint szenvedés vagy váratlan halál azért ért valakit, mert bűnös volt, s ez volt számára az isteni büntetés. Ezt a hiedelmet, téves felfogást oszlatja el Jézus, aki szerint az áldozatok nem emiatt, nem nyilvános vagy titkolt bűneik miatt vesztették életüket. Jézus szavai nem zárják ki azt, hogy valamiféle kapcsolat van a szörnyű tragédia és a bűn között, de azt határozottan elutasítják, hogy a bűn közvetlen következménye volna az embereket váratlanul érő szerencsétlenség, illetve, hogy bűneik miatt sújtotta volna őket Isten ilyen szörnyű halállal.

Az Úr Jézus az emberi tragédiák, napi hírek fényében készít kórképet az emberiségről és a környezetéről. Az emberi kegyetlenség és a tragikus baleset áldozatait hasonlítja össze a szerencsésekkel, az életben lévőkkel. Az áldozatoknak nem volt idejük bűnbánatot tartani, mert hirtelen érte őket a halál. Az élőknek azonban adott a megtérés lehetősége, de nem élnek vele, mert nem tartják fontosnak.

A két tragédia hírét Jézus arra használja fel, hogy bűnbánatra, megtérésre szólítsa fel az embereket, miként a gyümölcsöt nem termő fügefáról is ezzel a céllal kezd beszélni. A fügefa évek óta nem terem, feleslegesen foglalja a helyet. A közgazdaságtan azt tanítja, hogy a reménytelen, a veszteséges projektre nem érdemes további anyagi erőforrásokat pazarolni, hanem fogadjuk el a veszteséget és lépjünk tovább. Ebből a szemszögből Jézus vincellérje feleslegesen pazarolja a fügefára energiáit, idejét és pénzét, ahelyett, hogy leírná a veszteséget. A fügefa pusztulása szinte elkerülhetetlen. Mégsem kerül azonnali kivágásra, hanem kap egy új esélyt. A fügefa a vincellérnek köszönhetően menekül meg. A vincellér személyében Jézusra ismerhetünk, aki senkit sem akar elpusztítani, még az ítélet napján is újabb haladékot ad. Szinte irracionálisan mentegeti a meddő fát, a terméketlen életű keresztényt: „Hátha terem majd jövőre”. Persze a véget csak elnapolja, mert ha nem élünk a kegyelem meghosszabbításával, akkor a „kivágás” csak jövőre halasztódott, de meg fog történni.

„Hátha terem majd jövőre”. – Milyen óriási derűlátást, bizakodást sugall e rövid mondat. Jézus a haszonelvű észjárással szemben, de mindenféle valószínűség számítással és felméréssel ellentétben hisz az emberben, aki képes önmaga hibáiból tanulni, képes a jóra, a megtérésre, bűnbánattartásra, a türelemre. De persze viszonoznunk kell ezt a bizalmat. Különben át kell adnunk helyünket azoknak, akik bő termést hoznak.
Ugyanis Jézus a mai evangéliumi szakaszban kétszer is megismétli azt, ha nem tartotok bűnbánatot, vagy úgy is mondhatjuk: ha nem tértek meg, akkor ti is hasonló sorsra juttok.

A nagyböjt alkalmas ideje a megtérésnek. Arra bátorít minket a Szentatya, Ferenc pápa, hogy ne fáradjunk bele bocsánatot kérni. Ne fáradjunk bele abba, hogy a bűnbocsánat szentségében kiengesztelődjünk Istennel és egymással. Megtérni annyit jelent, hogy a gondolkodásmódunkban megváltozunk. A gondolkodásmódban megváltozni azt jelenti, hogy nemet mondunk a bűnre, a bűnös szokásokra, és igent mondunk Jézus Krisztusra.
De hogyan tudunk megtérni? Hogyan tudjuk a gondolkodásmódunkat átformálni? Először is azáltal, ha rendszeresen és kitartóan imádkozunk. Ha arra kérjük a Szentlelket, hogy formáljon át bennünket, alakítsa át gondolkodásmódunkat. A Szentlélek, ha hívjuk Őt, jön, és átformálja gondolkodásmódunkat, segít bennünket a megtérés folyamatában.
A megtérésben, a gondolkodásmódunkban valló megváltozásban az is segít, ha olvassuk és figyelünk Isten Szavára. Mert, ha Isten Szavát beengedem az életembe, ha Isten Szavát beengedem a szívembe, akkor Isten Szava megtisztít, Isten Szava rendet tesz bennem. Isten Szava segít, hogy a gondolatainkban, érzéseinkben, cselekedeteinkben, döntéseinkben, Jézushoz igazodjunk.

Befejezésül elmondhatjuk, hogy a mai evangéliumi szakasz üzenete, akkor ragad meg igazán bennünket, akkor képes elgondolkodtatni minket, ha a fügefát önmagunkkal azonosítjuk. Épen ezért a párhuzamos történetekben felidézett tragikus halálokról szóló napihírek arra intenek, hogy mint fügefa, nem érdemes, sőt kimondottan kockázatos halogatni a döntést. A megtérést azonnal el kel kezdenünk.

A döntés meghozatalában, a megtérés mielőbbi elkezdésében nagyon fontos szerepet játszhat az a tudta, hogy meg fogunk halni, hogy a fügefához hasonlóan egyszer majd „kivágatunk”.
A híres német filozófusnak, a katolikus családból származó Heideggernek (1889–1976) van egy széles körben ismert fogalma (Sein-zum-Tode), amit filozófiai szövegekben „halál-felé-vivő-lét”-nek fordítják németből magyarra, de a „halálos betegség” nyelvi analógiája alapján pontosabb és magyarosabb lenne a „halálos lét”, vagy költőibb – Kosztolányi nyomán – a „halálba hanyatló lét”. Tartalmilag ez azt jelenti, hogy az ember az egyetlen, aki tudja, hogy meg fog halni.
Ha azonban az ember léte végességét nem veszi komolyan, és a halálról úgy gondolkodik, hogy „az emberek születnek és meghalnak” úgy általában, és úgy tesz, mintha ez rá nem vonatkozna, akkor saját létének igazi lehetőségét elhibázó „akárkiként” vegetál, teng-leng céltalanul a mindennapokban.

A tragikus halálesetek kapcsán bennünket a megtérésre felszólító Jézus üdvös figyelmeztetése arra int, hogy soha, sehol, senki se gondolja magáról hogy élete végtelen, következmények nélküli sodródás lehet. A legfontosabb azonban, hogy észrevegyük: a türelmes és irgalmas Vincellér most a mi életünk fügefájának gyökereit ás körül. Hogy a gyümölcs reményében, még egyszer, utoljára, ki tudja hányszor háromévnyi terméketlenség után még levegőt, vizet és tápanyagot kapjunk. Hátha terem majd jövőre.

Életünk végessége és ennek nyomán a soha vissza nem térő lehetőségek autentikus, hiteles, valódi megélése csak az „én meghalok” belátásának, tudomásul vételének döbbenetes komolyságában tárul fel, és képes életünket széppé, értékessé, céltudatossá, sőt boldoggá tenni.

Ugyanis az öntudatos hívő, keresztény ember számára a halálba hanyatló lét nem vasfüggöny, hanem fátyol, amin keresztül az Istennel való találkozás fénye dereng.

Ady Endre a „Köszönöm, köszönöm, köszönöm” című versében ezzel kapcsolatosan írja:
„Zavart lelkem tegnap mindent bevallott:
Te voltál mindig mindenben minden…
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban nevednek jó íze van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, istenem, istenem,
Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott,
Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm
S hogy te leszel a halál, köszönöm.”


A halálban az Istennel való találkozást köszönő költővel együtt mi is hihetjük és remélhetjük, hogy létünk nem csak halálba hanyatló-, hanem „örök életre, örök boldogságra meghívott lét” is egyben.


vasárnap, március 13, 2022

Isten teljes dicsőségének megnyilvánulásához a szenvedés útja vezet. – Nagyböjt 2. vasárnapja

Szentírási rész: Lk 9, 28b-36

Ha még visszaemlékszünk a múlt vasárnapi Evangéliumi szakaszból hallottakra, akkor a sátán vitte föl Jézust egy magas hegyre, most Jézus viszi oda tanítványait. A sátán a hegyről lefelé mutatott, és arra akarta csábítani Jézust, hogy a birtoklás és a hatalom szintjén valósítsa meg önmagát, Jézus viszont fölfelé, a hegynél is magasabbra irányítja a tanítványok tekintetét, és az isteni létezés világába helyezi őket. A sátán azt kívánta Jézustól, hogy leborulva őt imádja, Jézus pedig Pétert, Jánost és Jakabot az Atya imádására tanítja.


Az Atya imádásának lényege a feltétlen bizalomban való teljes önátadás. Ezt a bizalmat törte meg bennünk az ősbűn, ezért újra kell tanulnunk. Tanulhatunk Ábrahámtól, aki hitt az Úrnak, Isten pedig beszámította ezt az ő megigazulására. Tanulhatunk Mózestől, aki a törvényt képviseli, és Illéstől, aki pedig a prófétákat. Mind személyes életüknek, mind az általuk képviselt szentírási könyveknek az az üzenete, hogy Isten mindenhatóságában lehet megbízni egyedül, de ez a mindenhatóság a szeretet mindenhatósága. És tanulhatunk Jézustól, aki akár a pusztában, akár fönn a hegyen, akár a Getszemáni kertben az Atyára figyelt és belé kapaszkodott, és tökéletesen átadta magát neki. A keresztségben mi is azért kaptuk a Szentlelket, hogy képesek legyünk hasonló önátadásra.


A színeváltozásban azt nyilvánítja ki az Atya, hogy milyen dicsőségben lesz részük azoknak, akik őt Lélekben és igazságban imádják, azaz teljes bizalommal átadják magukat neki. Valójában a színeváltozás hegye nem hely, hanem állapot. Lehet, hogy ebben a pillanatban éppen pusztaságban van a lelkem, magányban és megkísértettségben, lehet, hogy a színeváltozás ragyogó villámfényében, lehet, hogy hamarosan agóniám, a halállal való küzdelmem kezdődik. Mindegy: itt és most átélhetem a színeváltozás lényegét, a teljes ráhagyatkozást az Atya szeretetére, ha az ő kezébe helyezem életemet, földi és örök sorsomat.


Ezért Szent Lukács evangélista külön kiemeli azt a tényt, hogy Jézus arcának színe imádság közben változott el. Ez az Atyával való mély kapcsolat közben következik be, amikor Jézus egyfajta lelkigyakorlatot végez a hegyre visszavonulva csendben, Péter, Jakab és János társaságában. A három tanítvány mindig jelen van a Mester isteni megnyilatkozásának pillanataiban. Az Úr, aki nem sokkal korábban megjövendölte halálát és feltámadását, a tábor hegyén elővételezi megdicsőülését tanítványai számára.
A tanítványokat az itt kapott élmény igen megerősítette Jézus isteni származásában. Segítséget kaptak általa, hogy megértsék: Mesterük isteni dicsősége és áldozati halála nincs ellentétben egymással.
Az apostolok döbbenten állnak: félnek, de boldogok is. Félnek, mert még nem értik, hogy az isteni vonásokat hordozó Jézusnak miért kell szenvednie. De a boldogság is szívükbe költözik, mert elmondhatatlanul jó dolog az Isten közelében lenni. A félelem és a boldogság összekavarja gondolataikat. Még sokat kell érlelődniük ahhoz, hogy belássák: az Isten teljes dicsőségének megnyilvánulásához a szenvedés útja vezet. 


Péter apostol még sok év múlva is a táborhegyi események a jelentőségéről ír az ő levelében. Arról, hogy nem "meséket követve" ismerték meg Jézust és ismertették meg másokkal, hanem "szemlélői voltak" az ő nagyságának. Az Atya szózata is ehhez társult: „Ez az én szeretett fiam, akiben gyönyörködöm, s ezt az égből jövő szózatot mi hallhattuk, mikor együtt voltunk vele a szent hegyen” (2. Pét. 1:16-18), írja Péter apostol.
A nagyböjt előkészület a keresztségre, vagy annak megújítására. Ekkor különösképpen eleget kell tennünk az Atya felszólításának: „Őt hallgassátok!”– Urunk színeváltozásánál – hasonlóan, mint Jézus megkeresztelkedésénél, a Mennyei Atya Jézust szeretett Fiának nyilvánítja. A keresztségben bennünket is gyermekeivé fogadott. Ez azt jelenti, hogy közösséget kell vállalnunk Jézus Krisztussal: nem csak a dicsőségben, hanem a szenvedésben is.


A mi hazánk a mennyben van – olvastuk a Szentleckében (Fil 3,17-4,1). Itt a földön nem verhetünk sátrat, nem táborozhatunk le a színeváltozás hegyén. De a bizalom kötelékeivel már most kezdhetjük kifeszíteni mennyei sátrunkat, ahol örökké az Úrral és az ő választottaival leszünk, már nem csupán szemlélőjeként, hanem részeseként annak a végső színeváltozásnak, melyben Urunk, Jézus átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez.
Péter szavai: „Mester, jó nekünk itt lennünk” azt a lehetetlen kísérletet képviselik, amely ennek a misztikus tapasztalatnak a megállítására irányul. Szent Ágoston írta: „A hegyen ott volt Péter számára Krisztus, mint lelki táplálék. Miért jött volna le a hegyről, hogy visszatérjen a fáradalmakhoz és fájdalmakhoz, miközben ott fönt telve volt az Isten iránti szent szeretet érzelmeivel, amelyek szent magatartásra ösztönözték?”. 


Jézus, Péter ajánlatára sem maradt a színeváltozás hegyén. Lejött, hogy folytassa útját, ami a Golgotán át, nagypéntek történésein keresztül vezetett a feltámadás dicsőségébe.
Igazából a vasárnapi szentmise lehetővé teszi számunkra, hogy a megígért dicsőségből mi magunk is valamit megtapasztaljunk. Ám nem maradhatunk itt: a hétköznapok elfoglaltságának útján kell haladnunk az örök élet magaslatai felé.


Ezért mondja Benedek pápa egyik nagyböjti üzenetében, hogy: „keresztény létünk abban áll, hogy folyamatosan felmegyünk az Istennel való találkozás hegyére, majd onnan leereszkedünk, és magunkkal hozzuk az onnan fakadó szeretetet és erőt, hogy magának Istennek a szeretetével szolgáljuk testvéreinket”. 


A mai evangéliumi szakaszról elmélkedve fontos következtetést vonhatunk le a magunk számára. Mindenekelőtt meg kell értenünk és élnünk az ima elsőbbségét életünkben, amely nélkül az apostoli és a karitatív tevékenység puszta aktivizmussá fokozódik le.
Nagyböjtben meg kell tanulnunk, megfelelő időt biztosítani életünkben az egyéni és a közösségi imának, amely lélegzetet ad vallásos életünknek. Továbbá az ima nem azt jelenti, hogy elszigeteljük magunkat a világtól és ellentmondásaitól, mint ahogy ezt szerette volna tenni Péter a Tábor-hegyen maradva, sátrat építve, hanem az ima visszavezet bennünket a hit útjához, a cselekvéshez.
Fohászkodjunk Szűz Mária, az Esztelneki Madonna közbenjárásáért: segítsen mindnyájunkat, hogy kövessük az Úr Jézust az imában és a tevékeny szeretetben.

Esztelneki Ferences Plébánia Hirdetése: Nagyböjt 2. vasárnap - 2022. március 13

Ferences templom - Esztelnek

Nagyböjt 2. vasárnapján
de. ½ 10 – a plébánia templomban: +Bálint Matild és férje Lajos
de. 11 - a Ferences templomban: +Szántó Barna a 6 hetes
du. ½ 1 – Kurtapatakon: Hívekért

A jövő héten a ferences templomban hétfőn és kedden reggel ½ 8-tól lesz szentmise

Szerdán a plébánia templomban délután ¼ 5-től keresztúti ájtatosság és 5 órától szentmise, aminek keretében +Könczei József és a család elhunytjainak lelki-üdvéért imádkozunk.

Csütörtökön du. 5-től a ferences templomban lesz szentmise utána csendes szentségimádás. A szentmisét +Reketes Ferenc lelki-üdvéért ajánljuk fel

Pénteken délután ¼ 5-től keresztúti ájtatosság a ferences templomban és azt követően 5 órától szentmise.
Szombaton reggel ½ 8-tól lesz ünnepi szentmise a ferences templomban, Szent József tiszteletére.

A jövő vasárnap délután 5 órától képes előadást tartunk a kolostor nagytermében, amellyel szeretnénk segítséget nyújtani a nagyböjti időszak elmélyítéséhez. Az előadás témája: a „San Damianoi” kereszt üzenete, a kereszt, amely megszólította Szent Ferenc atyánkat. Szeretettel hívunk és várunk mindenkit!

Amint már hirdettük, plébániánkon a nagyböjti lelkigyakorlatot március 21-én, 22-én és 23-án tartjuk, egy időben a papoknak tartott lelkigyakorlattal. Mivel mindkét lelkigyakorlat vezetője P. Asztrik, kaplonyi házfőnök és plébános lesz ezért a híveknek tartott lelkigyakorlatra is a ferences templomba kerül sor a délután 6 órakor kezdődő szentmisében.

A házaspárok zarándoklata, március 26-án, szombaton lesz. Akik részt szeretnének venni rajta, azok Nagy Jutkánál iratkozzanak fel, még van hely a buszon.  

Köszönetet szeretnénk mondani a héten eltemetett +Komán, született Székely Ibolya családjának, akik a koszorúmegváltás címén összegyűlt 1260 lejt a kántori lakás felújítására adományozták. Isten fizesse adományukat. A gyászmisén a család kérésére felolvastuk az adakozok névsorát. Volt már rá alkalom, hogy megkérdeztek minket, hogy miért nem olvastuk fel azok névsorát, akik koszorúmegváltás címén adakoztak. A válasz egyszerű, mert nem kérték ezt, de semmi akadálya annak, hogy ezután a gyászoló családok kérésére megtegyük a gyászmisék végén, a hantolás előtt.

Március 15-én, kedden ünnepi megemlékezést tart a polgármesteri hivatal nemzeti ünnepünk alkalmából „Tisztelet a bátraknak” jeligével. Az ünnepi program sorozat meghívottakkal és előadókkal 16 órakor kezdődik a Szacsvay emlékműnél, majd folytatódik 16:30 perckor az 1948/49-es emlékműnél és befejeződik a Kurtapatak-i rendezvénnyel, amely 17:30 perckor veszi kezdetét. Mindenkit szeretettel hívnak és várnak a gazdag ünnepi műsorokra. Bővebb információt a plakátokon olvashatnak.

Ma van a Gyűjtés az ukrajnai háború áldozatai részére. Isten fizesse adományukat

Nagyböjt 3 vasárnapja (március 20-án):  
de. ½ 10 – a plébánia templomban: HÍVEKÉRT 
de 11 - a Ferences templomban: +Csereiné Jánka Irma
du. ½ 1 - Kurtapatakon: +id. Babos Géza és a család halottainak lelkiüdvéért

vasárnap, március 06, 2022

Római Riportok - 2022. március 6.

Bulizás és Nagyböjt! A kettő megy együtt is?

A legtöbb keresztény, katolikus ismeri hitének alapjait, de mégsem képes annak szellemében élni. Tudás és gyakorlat ebben az esetben (is) szétválik. Mindazt, amit az egyház hirdet, sokan megcsodálják, de mégsem követik, mert - mint mondják - akkor az életünket kellene megváltoztatni. Ám éppen ebben áll a nagyböjt, a húsvéti felkészülés lényege: komolyan venni a megtérést, és az Evangélium szerint alakítani a mindennapokat. Ha ezt megtesszük, csak akkor alakulhat ki összhang a hit megvallása és a hit megvalósítása, gyakorlása között.

Húsvét ünnepének öröméből csak felkészültségünk mértékében részesülhetünk. Nagyböjt nélkül nincs húsvét - nemcsak üdvtörténeti értelemben, hanem a hívő ember személyes élete számára sem. Lelki felkészülés nélkül csak munkaszüneti napunk lehet, de nem boldog és örömteli ünnepünk.

Éppen ezért az egyház ősi, nagyböjti hagyománya nagy hangsúlyt fektet az elcsendesülésre, a befelé fordulásra, lelkiismeret-vizsgálatra. Mégpedig azért, hogy az e világ zaját, karneváli hangulatát kizárva életünkből, elgondolkodhassunk a lét nagy kérdésein, szembesülhessünk önmagunk életével és megállapíthassuk, hogy valójában hányadán is állunk az Istennel való kapcsolatunkban. Valóban, hányadán is állunk? Nagyböjt folyamán arra emlékezünk, hogy az Úr Jézus a végsőkig elment irántunk való szeretetében, a kereszten életét áldozta értünk.

Mi, „hithű katolikusok” az Úr Jézus iránti szeretetből, viszonzásul készen állunk erre, készek vagyunk a végsőkig elmenni? A hamvazószerda utáni bulis, magamutogató borgőzös, Facebook -os képek nem arról tanúskodnak, hogy az Egyház hagyományához ragaszkodva hajlandók vagyunk a legcsekélyebb áldozatvállalásra is… Tényleg olyan nehéz az év 365 napjából, negyven napig lemondani a zajos mulatságokról Isten iránti szeretetből?
 
Ne feledjük, hogy a Nagyböjt az év legcsendesebb időszaka kell, hogy legyen az öntudatos hívő keresztény ember számára, amikor az imában többet foglalkozik a lelkével, és törekszik elmélyíteni kapcsolatát Istennel, a bűnbánat segítségével a lelki megújulás útját járva.

Éppen ezért az Úr Jézus iránti szeretetből, aki értünk hordozta a keresztet és áldozta életét a keresztfán, tegyünk jó elhatározást. Fogadjuk meg most a nagyböjt kezdetén, hogy ebben az időszakban tudatosan kerülni fogjuk a zajos mulatságokat, hangos szórakozásokat, még nőnapján is, bűnbánatot tartva szentgyónást végzünk és igyekszünk minél több önmegtagadást, lemondást hozni, gyakorolni a szeretet cselekedeteit, elsősorban a szegények, az elhagyottak, az idősek és betegek támogatásával.

fr. Szilveszter ofm

csütörtök, március 03, 2022

Téged is várnak a Ferences Ifjúsági Programok 2022-ben

A 2022-es Ferences Ifjúsági Programok pontos helyszínei és dátumai itt találhatóak: 

http://www.ferencesprogramok.ro/datum...

Esztelnek vonatkozásban: Keresem az Utam – hivatástisztázó hétvége – október 21-23. Esztelnek 

Az Isten országa az ember jobbik énjében van – Évközi 11. vasárnap

Szentírási rész: Mk 4,26-34 Az Úr Jézus tanítása örömhír, amely egyetlen témáról szól, az Isten országáról. Isten országáról, amely a földi ...