Rendben vagyok. Földön járok, égre nézek.

Elindult a "Rendben vagyok" kampány a Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodájának megbízásból. Kisfilmek, írások, blogbejegyzések itt és a rendbenvagyunk.hu oldalon.
Ismerd meg történeteiket, gondolataikat, beszélgess velük, csatlakozz hozzánk!

...

Rendben vagyok from Ester Communications on Vimeo.
...
Ármella nővér: Rendben vagyok | rövidfilm from Ester Communications on Vimeo.
... ...
Beáta nővér: Rendben vagyok | rövidfilm from Ester Communications on Vimeo.
...
Didák testvér: Rendben vagyok | rövidfilm from Ester Communications on Vimeo.

A szerzetesség rövid története

A keresztség és a szerzetesi élet - Barsi Balázs ofm

A szerzetes nem pap és nem is átmeneti lény az ún. "egyszerű" hívő és pap között.

Az ő hivatása, létmódja és küldetése nem a papság szentségének és küldetésének erőterébe tartozik (lásd: szerzetesnők! - ők ugyanannyira szerzetesek, mint a szerzetestestvérek). Ezért értetlenül állok azelőtt, ha valaki egy szerzetes testvérünktől, akinek nincs papi hivatása, elvárja, hogy, ha már szerzetes, akkor legyen pap is. Az más kérdés, hogy egy férfi szerzetes kaphat papi hivatást is, és azt minden "ütközés" nélkül szerzetes módon gyakorolhatja, hiszen a szentatyák korában a legnagyobb és az egyház életét leginkább meghatározó püspökök szerzetesek voltak. Ennek emléke, hogy a keleti egyházban a püspökké kinevezett papnak, ha előbb nem volt szerzetes, be kell lépnie a szerzetesek közé.

Mindezt csak azért írtam, hogy sikerüljön jól megragadnunk a keresztény szerzetesség gyökereit, amelyek az első és legfontosabb szentség misztériumaiba nyúlnak bele, illetve abból nőnek ki.

Valójában a nagy szerzetesalapítók csak keresztények, Krisztus követők akartak lenni. Assisi Szent Ferenc sem egy új szerzetesrendet akart alapítani, hanem egyedül Krisztust akarta követni. A gazdag, Assisiből való polgár, Bernát csatlakozása, pontosabban az a tény, hogy Ferenctől kér tanácsot az Úr követésére vonatkozóan viszi bele Ferencet egyfajta új közösségbe, amelyből szerzetesrend lesz.
 

A keresztség: a szerzetesélet alapja
Úgy tűnik tehát, hogy van a keresztség szentségének egy sajátos megvalósulása, amely különbözik a világban elkötelezett, családban élő keresztény életformájától. Itt tehát elsősorban nem a tökéletes és a kevésbé tökéletes Krisztus-követés áll egymással szemben, hiszen az Újszövetség szerint egyetlen tökéletesség van, a szeretet tökéletessége, hanem egy prófétai Krisztus-követés és egy rejtettebb.

A szerzetesi Krisztus-követés sajátosan prófétai, tehát nyílt, azonnal látható. Ez azt jelenti, hogy a szerzetes életének minden-napjain átlátszik, azonnal láthatóvá válik az Atyaistenhez való tartozás Jézus Krisztus által a Szentlélekben, míg a világban élő keresztény életében ez rejtett, de nem kevésbé fontos!

Ha egy szerzetes ateistává lenne, de továbbra is hordaná szerzetesi ruháját azonnal embernek is ronggyá és hiábavalóvá válna, míg ha egy világban, családban élő keresztény válna hitetlenné; emberi kötelékei, családi feladatai, polgári elkötelezettségei stb. - még bizonyos értelemben életét igazolttá, elfogadhatóvá tennék.
 

Ki a szerzetes?
Az a jó szerzetes, akit se munkája (lehet az pasztoráció is), se kivívott egyházi és társadalmi elismertsége, "rangja", se emberi kötelékei nem igazolnak, csak egyedül az a tény, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia megtestesült, meghalt és feltámadt és dicsőségesen újra eljön; vagyis a Hiszekegy nagy tényei, igazságai.

A szerzetes olyan megkeresztelt hívő, akit a Lélek arra kényszerít, hogy szinte megbotránkoztatóan radikálisan és kizárólagosan tartozzék Jézus Krisztushoz, aki érte meghalt és föltámadt.

Az a szerzetes férfi, akinek oldalsebét nem gyógyíthatja be Éva, csak Krisztus oldalsebe; õ nem kevésbé vágyik a szeretetre, mint egy világi keresztény férfi, hanem minden mértéket felülmúló módon. Az a szerzetes nővér, akinek egyedül a meghalt és feltámadt Krisztus lesz testének megváltója az örökkévalóság napján: a föltámadáskor.

Az a szerzetes, aki a keresztségi hitvallás letétele előtti hármas ellentmondást napi, éspedig elsődleges feladatának tartja: az ellentmondást a test kívánságának, a szemek kívánságának és az élet kevélységének, de olyan radikális módon, hogy az ún. megengedett, sőt a házasság szentségében megszentelt valóságot sem teszi magáévá, mert ő Krisztust és Szent Anyját a szüzességben is követni akarja. Ki merészelné azt mondani, hogy ebben tilos követni Krisztust? Ki merné azt állítani, hogy természetellenes az, ahogyan Jézus Krisztus élt? Az ilyen összetévesztené a természetfelettit a természetellenessel, ami ma igen gyakori! Holott éppen napjainkban látható, hogy ahol az embertől elveszik a természetfelettit, ott az ember természetellenes irányba indul, mert Isten az ő képére teremtette az embert.

A hármas fogadalom
A hármas fogadalom, (szüzesség, engedelmesség, szegénység) később alakult ki abból, ami a szerzetességben kezdettől fogva megvolt (ld. pusztai atyák élete és mondásai), a keresztségi szertartás "ellene mondok" sajátos, radikális vállalásában.

A ferencesek kordáján a három csomó ezt a három "ellene mondok"-ot jelenti, és még többet: a "lemondok róla" világát is. Milyen esetleges az emberi nyelv az igazán nagy dolgok kifejezésére. Ez a három "nem", ez a három "ellene mondok", és "lemondok" egyetlen "igenből" hajt ki. Ez pedig igenmondás Jézus Krisztus mindenek fölött való szeretetére. Viszont a szerzetesek tapasztalatból tudják, hogy mihelyt valóban megszeretnek valakit, szinte az egész világ az ellenségükké lesz. Nagy kísértés, hogy ők is ellenségessé váljanak. Erre is nemet kell mondani. Csak a bűn szerzőjének, a Sátánnak és a bűnnek legyenek ellenségei, de soha ne az embereknek.

Az igazi nagy szeretetben (szerelemben) van valami, amit mintha szégyellni kellene, mert legbensőbb intimitásunk tárul fel benne. A nem túl nagy szeretetben, a bűnös szeretkezésben vagy az érdek barátságban nincs mit szégyellni a világ előtt, mert azt a világ megérti, de az ingyenesség szentháromságos világába belenyúló, ragaszkodó, szinte megszállottságig menő szeretetet a világ nem érti, sokszor az elrongált egyházi közízlés sem.

Már az emberek között Istenben vállalt minden érdeket felülmúló, ragaszkodó, tiszta szeretet is szégyelli magát, mert igazolni lehetetlen, de megnevezni is. Nincsen rá szavunk, mert a szavakkal kifejezhető világon túlra ér. Ilyen a szerzetes kapcsolata Krisztussal. Csak ezt mondhatná: "Jézusom - mindenem." Egy ilyen mindenek fölé emelkedő, örök szeretetkapcsolat Jézussal eredményezi azt, hogy a szerzetes lemond, ellene mond, tagad, elvet... Pontosan ezekben lehet lemérni azt, hogy kicsoda neki Krisztus, hogy ti. mit ad oda érte. Így a szerzetes eleve teológus. Nem abban az értelemben, hogy előadásokat ad a krisztológia területéről, hanem, hogy bemutatja akarva-akaratlanul, hogy mennyit ér neki Krisztus.
 

Szerzetesek és világiak
A világban élő hívő hite is erre a pontra tart. Ő lassan, és élete egész folyamán a haláláig folyamatosan ad oda mindent azért a Krisztusért, aki érte meghalt és föltámadt. A szerzetes azzal kezdi, amivel a nem szerzetes hívő befejezi, de a szerzetes ezért, pusztán ezért nem tökéletesebb, legföljebb prófétaibb. A szerzetes nem tehet mást, ha szerzetes. Mivel a szerzetesség az õ számára a szent keresztség vállalása, tehát egyben az ő üdvösségének az útja is. Ne hordja fenn az orrát, nem különb senkinél, sőt Szent Pál szavai szerint ő a salak, a semmit érő, akit Krisztus kiválasztott, hogy megmutassa benne az õ föltámadásának erejét.

Amit most leírtam, az félelmetes következményekkel jár ránk, szerzetesekre nézve. Ha a szerzetesség egyszerűen az én üdvösségem útja, akkor elhagyni a szerzetességet annyi, mint elhagyni üdvösségem útját (örökfogadalom után). A szerzetesség nem fakultatív másodállás a kereszténységen belül.

Arra is oda kell figyelnünk, hogy amikor a hivatását elhagyó, aposztatáról írok, akkor senkit nem ítélek el. Ők bűnbánatukban megelőzhetnek bennünket Isten országában; de tettük félelmetes, sötét tett. Nem egyházi állapotot hagytak el, hanem a számukra kijelölt üdvösség útját. Ezután üdvösségük csak Isten mindenhatóságának és irgalmának egy újabb jele lehet.

Ha engem Isten nem erre a radikális útra hív meg, hanem családosnak, világában élőnek - én elvesztem volna, mert nem vagyok olyan erős, mint világi keresztény testvéreim.

Aki a szerzetesi életen belül a szigorításra vágyik, mint én is, és képes lenne, ha botrányokat nem okozna vele (lehet, hogy egyszer azt is meg kell tenni), egy még radikálisabb életvitelre, az ezt azért teszi, mert gyöngébb, mint a többi. Van, aki a világban járkálva, részt véve minden emberi összejövetelen, követve a legutóbbi nyári divatot, strandra járva, TV-t nézve képes szerzetesnek maradni. Csodálom! Tartozom azonban egy kiábrándító vallomással, én így élvén aposztatává lennék.

Szinte percről percre kell keresnem Krisztus arcát, jelenlétét, szavát, szentségi reális praesentiáját, templomát, a róla szóló lángoló szerelmű írásokat, a szentek barátságait, hogy egyáltalán emberi szinten maradhassak. Engem egyedül Krisztus emel az emberek közé és tart meg közöttük.

Írásom befejezetlen, mert csak a hármas ellentmondásról írtam, majd valamikor egyszer talán írok arról is, hogy a szerzetes élete nem más, mint a keresztségi hitvallás (Hiszekegy) nagy tételeinek, valóságainak sajátos megélése, védelme, illetve megvalósulása...

Még annyit, hogy a keresztségben nem mi szenteljük oda magunkat a Szentnek (Istennek). Ez eretnekség. Hiszen tagadnánk így a kegyelmet. Maga Isten ölel minket magához: az Atya a Fia által a Szentlélekben isteni természete részeseivé téve bennünket.

Akkor a szerzetesi consecratio sem azt jelenti elsősorban, hogy én szentelem magam oda az Istennek, hanem Ő von magához, és én ezt engedem... Mikor vesszük már egészen komolyan Urunk szavait: "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket..." (Jn 15,16).

Forrás: Vigília

Szerzetes találkozó Csíkszentdomokoson

2014. december 13-án, szombaton egy jól sikerült, tartalmas, hangulatos, a jövőre vonatkozó tervekkel gazdag szerzetes találkozón vehettem részt Csíkszentdomokoson, a Segítő Nővérek házában.  

Ezúton is hálás köszönet a szervezőknek: Isten fizesse!

Ferenc pápa imája a megszentelt élet évére

Közzétéve: 2014.12.01. - 09:25

2014. november 29-én, amikor imavirrasztást tartottak a római Santa Maria Maggiore-bazilikában a megszentelt élet évének megnyitása alkalmából, a liturgia végén elmondta José Rodríguez Carballo érsek, hogy a szentatya két imával is megajándékozta a megszentelt személyeket, majd a résztvevők el is imádkozták közösen az alábbi imát.

Ábrahám, Izsák és Jákob Istene,

Urunk, Jézus Krisztus Atyja és a mi Atyánk,

fogadd el imánkat, amellyel hozzád fordulunk.

Nézd kegyesen jóra való törekvésünket,

és segíts szenvedéllyel megélni hivatásunk ajándékát.

Atyánk, ingyenes szereteted tervével arra hívsz,

hogy keressük a te arcodat a Lélekben,

akár helyben lakunk, akár úton vagyunk.

Add, hogy magunkban hordozzuk emlékezetedet,

és élet forrásává legyen az számunkra

az egyedüllétben és a testvériségben,

s hogy szereteted visszfénye lehessünk

a ma élő emberek élettörténetében!

Krisztus, az élő Isten Fia,

te tisztán, szegényen és engedelmesen jártál

itt, a földön, a mi útjainkon,

és társunkká szegődtél a csendben és a hallgatásban.

A szeretet forrásaként őrizd meg bennünk

gyermeki hozzátartozásunkat az Atyához.

Segíts, hogy megéljük a találkozás evangéliumát:

hogy humanizáljuk a földet, építsük a testvériséget,

osztozzunk a megfáradtak, a keresést feladók fáradalmaiban

és a várakozók, a keresők, a remény magvait őrzők örömeiben.

Szentlélek, lángoló tűz,

világosítsd meg utunkat az egyházban és a világban.

Önts belénk bátorságot az evangélium hirdetésére,

és segíts, hogy örömünket leljük a mindennapi szolgálatban.

Nyisd meg lelkünket a szépség szemlélésére.

Őrizd meg bennünk a teremtett világ hálás csodálatát,

és add, hogy felismerjük mindazt a csodát,

amelyet te viszel végbe minden élőlényben.

Mária, Isten Igéjének anyja,

virrassz megszentelt életünk felett,

hogy az öröm, melyet Isten szava ébresztett bennünk,

betöltse egész lényünket,

és felhívásod, hogy tegyünk meg mindent,

amit csak kér a Mester (vö. Jn 2,5),

az ő szavának tevékeny értelmezőiként találjon minket

Isten országának hirdetésében.

Ámen.

 
Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Szerzetes.hu 

A székelyek nem tudnak „barátok” nélkül élni - Ambrus Ágnes

II. János Pál pápa 1997-ben a szerzetesek világnapjává nyilvánította február 2-át, Gyertyaszentelő Boldogasszony napját. Az ünnep célja hálát adni Istennek a szerzetesi élet ajándékaiért, előmozdítani a hívek körében a szerzetesség ismeretét és szeretetét, valamint lehetőséget adni a szerzeteseknek, hogy tudatosuljanak bennük „azok a csodák, amelyeket az Úr bennük és általuk művel az egyház és a világ javára".   

A Székelyföldön legrégebbi és legmélyebb hagyománya a ferences rendnek van. A piaristák korábban nem jutottak el Székelyföldre, 2007-től azonban jelen vannak Csíkszeredában. A csíksomlyói ferences rendi kolostor szerteágazó tevékenysége nemcsak a Székelyföldön, hanem messze földön ismert, 2014. január 26-án pedig pálos szerzetesházat avattak Hargitafürdőn. Székelyudvarhelyen pedig a mallersdorfi szegény ferences nővérek női szerzetesrendje működik. A szerzetesrendek megújulását  jelzi az is, hogy a kézdiszéki Esztelneken is – ahol a kommunizmus éveiben is éltek szerzetesek – sikerült a folytonosságot biztosítani: 2013 novemberében a betegsége és idős kora miatt Csíksomlyóra áthelyezett 85 éves páter Tarziciusz helyére fráter Szilveszter és Sebestyén testvér, valamint Zoltán terciárius került. A világnap közeledtével a Morfondír.ro a székelyföldi szerzetesrendek tevékenységéről tájékozódott.

Urbán Erik csíksomlyói ferences rendi atya elmondta: a katolikus egyház szerzetesrendjeinek közös vonása az evangéliumi tanácsok vállalása, a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség fogadalma által. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a szerzetesrendek korunkban is megtalálják feladataikat: a mai szerzetesrendek olyan élet-, munka- és imaközösségek, amelyeknek tagjai napjaink gondjaival foglalkoznak.

– A Kisebb Testvérek Szent István királyról elnevezett rendtartományának 10 kolostora működik Erdélyben, kilenc az erdélyi főegyházmegye területén (Csíksomlyón, Székelyudvarhelyen, Szárhegyen, Esztelneken, Kolozsváron, Désen, Szászsebesen, Déván, Brassóban) és egy a szatmári egyházmegye területén (Kaplonyban). A rendtartománynak nem egészen 50 örökfogadalmas tagja van, nagyobb része felszentelt pap, kisebb része laikus testvér – közölte az atya.

FERENCES SZERZETESREND

A ferences rend alapítója Assisi Szent Ferenc (1181 vagy 1182–1226). III. Ince pápa 1209-ben elfogadta a Kisebb Testvérek szabályzatát, a Regulát. A férfi szerzetesek rendje mellett megalakult a női rend, amelyet Assisi Szent Klára után klarissza rendnek vagy másodrendnek neveztek el. A szegénységet életszabályának választó és a prédikálást fő feladatának tekintő szerzetesrend erdélyi megjelenése a 13. század végére és a 14. század elejére tehető, ekkor alapították az első kolostorokat a szászok lakta városokban. Az első magyar városban alapított ferences rendi kolostor Erdélyben a székelyvásárhelyi (marosvásárhelyi) volt 1316-ban, Csíksomlyón 1442-ben létesült kolostor. A reformáció után csupán Csíksomlyón maradhatott két-három ferences, a következő századokban a katolikus visszarendeződés azonban kedvezett az újabb kolostoralapításoknak. A rend feladata elsősorban a lelkipásztorkodás volt, később a kolostorokban egyre több társulatot, egyesületet hoztak létre, amelyek az intenzív keresztény élet színhelyeivé váltak. Fontos szerepet játszottak a ferencesek a magyar nyelvű templomi népéneklés elterjesztésében, a könyvkiadásban, valamint az iskolaalapításban és -működtetésben.

Pasztorációs feladatok

Mint mondta, elsősorban pasztorációs feladatokat látnak el azokon a helyeken, ahol jelen vannak, emellett a rendtartománynak szociális tevékenységei is vannak: Désen szórványkollégiumot működtet, Székelyudvarhelyen fiúkollégiumot, emellett erejükhöz és idejükhöz mérten besegítenek a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gondozásában lévő gyermekek vallásos nevelésébe, illetve ugyancsak ferences testvér vezeti a Szent Erzsébet Társulást Marosvásárhelyen, amely családtípusú, bensőséges hangulatú otthon árva, félárva és elhagyott gyerekek számára.

– Assisi Szent Ferenc atyánk szellemiségében minden testvér igyekszik ellátni feladatait az adott helyen, ahol tevékenykedik – részletezte a rendtartomány tevékenységeit az atya. – Jól működő plébániáink vannak Déván és Kaplonyban, ahol nagyszerű pasztorációs lehetőségek vannak, de a testvérek igyekeznek megtalálni lehetőségeket ott is, ahol szórványpasztoráció van. A szászsebesi plébániának például mindössze 166 híve van,  és ennek ellenére jól működő bibliacsoport jött létre a kisközösségben. Nem szabad feladni az ilyen helyeken sem a reményt, itt is vannak kiváló lehetőségek Krisztus szolgálatára, mindig annyi a remény, amennyit az illető személy keres.

Urbán Erik testvér azt is kiemelte: fontosnak tartják, hogy a hívek nyitott ajtókra találjanak náluk, hogy fogadják őket, amikor hozzájuk érkeznek, hiszen sokaknak nagyon nehéz bekopogni a plébániára, de ha tudják, hogy számukra nyitva van az ajtó, hogy ott megoszthatják örömeiket, bánataikat, imát kérhetnek vagy együtt imádkoznak velük, akkor könnyebb megtenni a lépéseket a plébánia, a kolostor felé.

– Ez azonban nem elég, ki kell menni a hívek közé, erősíteni, bátorítani kell őket azokon a helyeken is, ahol a mindennapjaikat élik – tette hozzá. – Nagyon fontosak a család- és beteglátogatásaink, a családpasztoráció. Nagyon aktuálisnak tartom Bosco Szt. János mondását: „Szeresd meg, amit a gyerekek, és ők is meg fogják szeretni, amit te szeretsz.” Ezt le lehet fordítani egy plébánia életére is: ha a hívek érzik, hogy szeretik őket, akkor ők is szeretni fogják a plébániájukat, ragaszkodni fognak a templomhoz, hitükhöz, de mindenekelőtt Jézus Krisztushoz. Fontos, hogy engedjük magunkat eszközökké válni Isten számára, mindenkinek mindene lenni, hogy mindenkit megnyerjünk, de ne magunk, hanem Jézus Krisztus számára.

A csíksomlyói kegyhely pasztorációja

A székelyföldi kolostorok célkitűzései és sajátos tevékenységei között az atya kiemelt helyen említette a csíksomlyói kegyhely őrzését, pasztorációját, a zarándokok fogadását, a lelki támasz nyújtását, mert annak ellenére, hogy sokan azt hiszik, a pünkösdi búcsún kívül nincs nagy „forgalom” a kegyhelyen, év közben is sokan elzarándokolnak ide.

– Egyetlen dolgot szeretnék kiemelni példaként, ahol a hívek igénye és a kegyhelyen szolgáló szerzetesek elgondolása találkozott: az ünnepélyes Mária-köszöntőket minden hónap első szombatján. Több mint ezer zarándok érkezik a Mária-köszöntőre, több százan végzik el a szentgyónásukat, mély áhítattal imádkozzák a rózsafüzért, majd gyertyás körmeneten vesznek részt a kegytemplom előtti téren – osztotta meg velünk gondolatait Erik testvér.

Bármennyire is hihetetlennek tűnik, de a kegyhelyen az tapasztalható, hogy egyfajta vallási fellendülés van a társadalomban, mintha az emberek megunták volna a liberális szellemiséget, észrevették volna, hogy nincs mögötte olyan tartalom, amire egy igazi, emberhez méltó életet lehetne építeni, kell a sziklaalap, és ennek a keresésében próbálnak a kegyhelyre zarándoklóknak segíteni – hangsúlyozta az atya.

A sajátosan székelyföldi hagyományok között a testvér a Szent Antal-tiszteletet említette,  különösen a ferences templomokban, ahol minden héten összegyűlnek a hívek a szent tiszteletére. Csíksomlyón például a Szent Antal-nagykilencednek nagy hagyománya van, a nagykilenced keddi három szentmiséjére több ezer zarándok érkezik.

– Nagy tekintélye van a csíksomlyói kegyhelynek a székely nép és a világon szétszóródott magyarok életében – fejtette ki a testvér. – A Boldogságos Szűz Máriába vetett bizalom a kegyhelyen erőt és reményt ad az ide zarándoklóknak. Székely népünknek és a világ magyarságának a csíksomlyói kegyhely lett a hit, a szellemi élet és a kultúra védőbástyája, oltalmazója, és továbbörökítője mindannak, ami a nemzeti öntudatot meghatározza.

Műsorok, koncertek, jelenlét a médiában

Az atya véleménye szerint fontosak a kegyhelyen szervezett kulturális programok, előadások, koncertek is, ugyanakkor jelentős a lelkipásztori munka, az igehirdetés meghosszabbítása a Mária Rádióban, ahol ferences lelkiségű műsorokat, szentmiséket közvetítenek a kegyhelyről.  – Elindítottunk a csíksomlyói kegyhely honlapján egy internetes ferences rádiót is, blogokat szerkesztünk, igyekszünk jelen lenni a médiában, az internet világában is, de meggyőződésem, a személyes pasztorációt, a találkozásokat nem lehet kihagyni, elhanyagolni – tette hozzá Erik testvér.

Ifjúságpasztorációs tevékenység

Az atya részletezte a rend ifjúságpasztorációs tevékenységét is: azontúl, hogy a kolostorokban a testvérek foglalkoznak a fiatalokkal, a ferencesek szervezik a Ferences Ifjúsági Zarándoklatot (FerIZa) a kegyhelyre – amelyen közel száz fiatal vesz részt, és tesz meg három nap alatt 50-60 km-t gyalog –, ide a kegyhelyre érkezik vagy éppen innen indul a Ferences Biciklis Zarándoklat (FerBiT), itt szervezik meg a Szent Ferenc Iskolája gyerektábort is több száz gyermek részére.

A kolostori élet reneszánsza

Az atya kitért az esztelneki kolostori élet megújulására és a ferences szellemiség fontosságára is:

– Nagyon sajnáltam volna, ha a ferences folytonosságot nem tudtuk volna biztosítani Esztelneken, mert ha onnan kivonulunk, az azt is jelentené, hogy kivonul Háromszékről a ferences szellemiség. Ezzel, hogy új közösség alakult az esztelneki kolostorban, biztosított a ferences jelenlét a Székelyföld egyes régióiban, hiszen Csíkban, Gyergyóban, Udvarhelyen, Háromszéken jelen vagyunk egy-egy kolostorral.  Annak ellenére, hogy nem itt születtem, mégis meggyőződésem, hogy a Székelyföldhöz hozzátartozik a ferences. Nem hiába neveznek bennünket népnyelven barátoknak: a ferences barátja volt a népnek, nemcsak az öröm napjaiban, hanem a nehéz időkben is. Így ír erről P. Boros Fortunát ferences történész: „A csíkiak nem tudnak élni a barátok nélkül, s a ferenceseknek is mindent jelent, ha az emberek ügyes-bajos dolgainak igazgatásába befolyhatnak és a közös élet szekerének rúdját irányíthatják. Azért kölcsönösen keresik fel egymást.” Ez a megállapítás nemcsak Csíksomlyóra érvényes, ugyanis a ferenceseket érdekli az emberek sorsa, búja-baja és öröme, sorsközösséget vállalnak velük szenvedéseikben, ha lehet rajtuk segíteni, megteszik, ha nem tudnak egyébbel segítségükre lenni, imádkoznak értük Istenhez és a segítő Szent Szűzhöz.”

PÁLOS SZERZETESREND

A pálos rend az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetes remeterend, amelyet Boldog Özséb (1200–1270) esztergomi kanonok alapított 1250-ben. Hivatalos neve: Szent Pál első remete szerzeteseinek rendje. A pálosok szegénységük, belső fegyelmük, kisugárzásuk és életszentségük által lettek népszerűek. A mindennapi munka végzése által közelebb kerültek a társadalomhoz, jótékony hatást gyakoroltak az emberek erkölcsi és szellemi életére. Az 1400-as években Magyarországon 170 rendházban több mint háromezer remete élt, Erdélyben is több monostoruk volt. A rendet 1786-ban II. József császár feloszlatta, azóta a rend központja a lengyelországi Częstochowában, a Jasna Góra-i kolostorban van. 1934-ben Magyarországon a rend újraindult, 1950-ben azonban újra betiltották, és csak 1990-ben kezdhette meg újra a működését. A magyar tartomány székhelye jelenleg Pécsett van..

A hargitafürdői Szent István pálos kolostor

Erik testvér zárógondolatait a felvidéki származású Balla Barnabás hargitafürdői pálos rendi atya úgy folytatta, hogy meghatározta legfőbb feladatukat: Isten országát hirdetni azok számára is, akik kikapcsolódni mennek a hegyekbe, hogy a pihenők is tudják tartani a kapcsolatot az egyházzal, lehetőségük legyen gyónni, szentmisén részt venni. És azonnal hozzátette: bízik abban, hogy a székely fiatalok közül lesznek, akik a szerzetesi hivatást választják a most felszentelt kolostorban, ezért imádkoznak ők és a hívek, mert  most már a székelyeken múlik, hogy gyökeret ereszt-e ismét a pálos rend ezen a vidéken.

Barnabás atya kiemelte: rengeteg segítséget kaptak és kapnak Darvas Kozma József csíkszeredai plébánostól, címzetes esperestől, aki egyik kezdeményezője volt a pálos rend visszatelepítésének, és aki jelenleg is nagyon sokat tesz törekvéseik népszerűsítéséért.

Pálos–ferences kapcsolatok

A ferencesekkel való kapcsolatukat nagyon jónak minősíti, és úgy látja, hogy ha két ember ugyanazt a feladatot másként kapja is, ugyanolyan ügyszeretettel lehet azt szolgálni, teljesíteni.

– Csíksomlyón voltunk már Mária-köszöntőkön prédikálni is, és segítettünk a tavalyi búcsún a Fekete Madonna-zarándokvonat fogadásánál. Egyébként a czestochowai és csíksomlyói Mária-kegyhelyek között különleges kapcsolat van, amely 2012-ben kezdődött el, amikor is a pálosok a Jasna Góra-i kolostorban őrzött Fekete Madonna-kegykép másolatát hozták el a csíksomlyói Ferenc-rendi testvéreknek a pünkösdi búcsú alkalmából, a lengyel–magyar testvéri kapcsolat megerősítésének jeleként. Viszonzásul a ferencesek 2013 júniusában a csíksomlyói Mária-kegyszobor mérethű hasonmását ajándékozták a Jasna Góra-i kolostornak. A másolat a Fekete Madonna-zarándokvonattal érkezett meg rendeltetési helyére, az ajándékot Urbán Erik ferences testvér, a csíksomlyói kegytemplom igazgatója adta át – hozta tudomásunkra Barnabás atya.

Forrás:  http://www.morfondir.ro

Hazatértek a pálosok

Jakubinyi György gyulafehérvári érsek szentelte fel vasárnap a Hargitafürdőn alapított pálos kolostort és celebrálta az ünnepi szentmisét. A kedvezőtlen időjárás ellenére is megtelt a Szent István-templom, illetve annak kertje és környéke az ünnepre érkezett hívekkel.

Jakubinyi György gyulafehérvári érsek kért áldást a pálos szerzetesházra

A szentelési ünnepség az új pálos kolostor teraszán kezdődött, ahol a kereszt és a pálos címer előtt összegyűlt az asszisztencia. Székelyföldön közel kétszázharminc év után újra letelepedő „fehér testvérek” szerzetesházára Jakubinyi György érsek a jó Isten áldását kérte, ezt követően pedig átvonultak a Szent István-templomba, ahol kezdetét vette az ünnepi szertartás. A templom kertje és annak környéke már a mise kezdete előtt benépesedett.

„A rendek között nem lehet széthúzás”

A gyulafehérvári érsek a szentmise elején kifejezte örömét, hogy az Úr hóeséssel – fehérbe öltöztetett tájjal – köszöntötte a fehér testvérek „hazatérését”. Szentbeszédében kiemelte: a „rendek között nem lehet széthúzás”. „Szent Pál azt mondja, Krisztus egyetlen, megoszthatatlan. Ez a mi egyházunk egysége a mai napig. Amikor szervezett rendek sokaságáról van szó, az nem Krisztus megoszlása – hiszen mindegyiknek más a hivatása (…), amelyre Krisztus szólítja őt.” Az érsek végezetül arra hívta fel a figyelmet, hogy amennyiben bárki meghallja az Úr hívó szavát, az meg ne keményítse szívét.

Biztató szavak Lengyelországból

A szentmise végén elhangzott a lengyelországi Izidor Matuszewski generális levélben megfogalmazott üzenete, eszerint a pálos közösség hálás a gondviselésnek azért, hogy több száz év után visszatérhetnek Székelyföldre. „Bízom benne, hogy a rend visszatérése Erdélybe áldott időszak lesz. Kívánom a magyar provinciában élő rendtársaimnak, hogy az új pálos szolgálati hely jó gyümölcsöt teremjen (…). A pálosok által teljesített szolgálat segítse a hit megerősödését, a remény és a szeretet elmélyülését híveink között és saját megszentelődésünkben” – fogalmazott levelében a generális atya.

„Hálát adok a jó Istennek, hogy a történelem viszontagságai ellenére nemcsak él, hanem gyarapodik is az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrendünk" – írta levelében Kövér László, az Országgyűlés elnöke.

Tégla ajándékba

Darvas Kozma József esperes, plébános egy téglát ajándékozott a Hargitafürdőre költöző pálos szerzetesrendnek, amely Klastrompusztáról, az első pálos monostor padlójából származik. Mint elmondta, ezt annak érdekében tette, hogy a székelyföldi pálosokban legyen meg az a lendület, odaadás, amely Boldog Özsébben és társaiban, valamint a magyar pálos rendben megvolt évszázadokon keresztül.

Forrás: http://www.szekelyhon.ro/aktualis/csikszek/hazatertek-a-palosok

Európai Polgár-díjat kapott az emberkereskedelem ellen küzdő nővér

Az emberkereskedelem ellen küzdő, 74 éves Eugenia Bonetti nővér lett az Európai Parlament Európai Polgár-díjának egyik idei kitüntetettje. A 2008-ban alapított díjat minden évben azoknak az európai polgároknak ítélik oda, akik sokat tesznek az Emberi Jogok Európai Egyezményében foglalt értékek védelméért.

Az olasz Eugenia Bonetti Consolata missziós nővér huszonnégy éven keresztül dolgozott Kenyában, 2000 óta pedig ő vezeti az Olaszországi Nagyobb Elöljárónők Uniójának (USMI) Nőkkel és Kiskorúakkal való Bánásmód irodáját. A szervezeti egység vezetőjeként mintegy száz nővér munkáját irányítja, akik csendesen teszik a dolgukat az utcákon, a lelki segítő központokban és a menedékotthonokban. Céljuk, hogy segítsék azoknak a nőknek a társadalomba való beilleszkedését, akiket elraboltak és bántalmaztak Olaszországban, vagy pedig azokban az afrikai és kelet-európai országokban, ahonnan az érintett nők bevándoroltak. Az évek során a nővérek 16 ezer nőnek nyújtottak segítséget.

Huszonegy országból 43-an kapták meg idén az Európai Polgár-díjat. A díjat minden évben olyan európai polgárok vagy szervezetek kapják, akik munkájukkal az európai értékeket népszerűsítik és erősítik. A díjazottak között található könyvtárszövetség, emberkereskedelem ellen küzdő olasz szervezet, görög ifjúsági szervezet, uniós ismeretek terjesztésével foglalkozó német egyesület. Magyarországról a Raoul Wallenberg Egyesület és Farkas Gábor, az Európa Jövője Egyesület elnöke részesült elismerésben. 

La Croix/Magyar Kurír

Forrás: Szerzetes.hu 

Ferenc pápa beszéde a klauzúrás nővérekhez Assisiben

Egy szerzetesnővér Jézust szemlélve egyre emberségesebbé válik, és öröm tölti el. A közösségi életben nagylelkű, családias szeretetre törekszik.
„Imádkozom, hogy megkapjátok az örömet, mely a valódi szemlélődésből és a szépen megélt közösségi életből fakad.”

Ferenc pápa beszéde a klauzúrás nővérekhez Assisiben, 2013. október 4-én

Azt hittem, ez a találkozó úgy fog zajlani, ahogyan már kétszer Castel Gandol¬fóban csináltuk, a káptalani teremben, egyedül a nővérekkel, de most, be kell vallanom, nincs bátorságom elküldeni a bíborosokat. Maradjunk tehát így. 

Jól van. Hálásan köszönöm a kedves fogadtatást és az egyházért végzett imátokat. Amikor egy szerzetesnő a klauzúrában egész életét az Úrnak szenteli, olyan átalakuláson megy át, amelyet sosem tudunk teljesen megérteni. Józan paraszti ésszel azt gondolhatnánk, hogy ez a nővér elszigetelődik, egyedül marad, csak az Abszolútummal, csak Istennel, aszketikus, bűnbánó életformában. Ám egy katolikus klauzúrás nővérnek nem ez az útja, de még csak a többi kereszténynek sem. Az út mindig Jézus Krisztuson át vezet! Jézus Krisztus áll életetek középpontjában, ő áll bűnbánatotok, közösségi életetek, imádságotok és mindenki imádságának középpontjában. És ezen az úton épp az ellentéte megy végbe annak, mint amit vélnénk, hogy egy aszketikus klauzúrás nővérben végbemegy. Amikor Jézus Krisztus szemlélésének útján jár, amikor az imádság és a bűnbánat útját Jézussal együtt járja, akkor mélységesen emberségessé válik. A klauzúrás nővérek arra hivatottak, hogy nagy emberséggel rendelkezzenek, olyannal, mint a mi anyánké, az egyházé. Emberségesnek kell lennetek, olyanoknak, akik értik az élet minden dolgát, értik az emberek problémáit, képesek megbocsátani és közbenjárni az Úrnál az emberekért. Fontos az emberségetek! És emberségeteknek ezen az úton kell járnia: az Ige megtestesülésének, Jézus Krisztusnak az útján.

És mi a jele egy ilyen valóban emberséges nővérnek? Az öröm, az öröm, amikor öröm tölti el! Elszomorít, amikor olyan nővérekkel találkozom, akik nem örömtelik. Lehet, hogy mosolyognak, egy légiutas-kísérő mosolyával. De nem a belülről fakadó öröm mosolyával. Mindig Jézus Krisztussal! Ma a szentmisén, amikor a megfeszített Jézusról beszéltem, kiemeltem, hogy Ferenc az élő Jézust szemlélte, akinek nyitva van a szeme, nyílt sebeiből pedig vér folyik. Nektek is ezt kell szemlélnetek: a valóságot. Jézus Krisztus valóságát. Nem elvont gondolatokat, melyek szárazzá teszik a szívet. Szemlélődésetek Jézus sebeire irányuljon! Magával vitte az égbe e sebeket, és ma is megvannak. Ez Jézus Krisztus emberségének útja: mindig Jézussal, az isteni-emberi Jézussal! És ezért annyira szép, amikor az emberek belépnek a kolostorok társalgójába, imádságot kérnek, és elmondják problémáikat. Meglehet, a nővér nem mond semmi rendkívülit, de kimond egy olyan szót, amely éppen Jézus szemléléséből fakad, mert hiszen a nővér, miként az egyház, azon az úton jár, hogy szakértő legyen az emberségben. Ez tehát a ti utatok, mely nem túlzottan spirituális! Amikor eltúlozzák a lelkiséget, például Szent Terézre a ti vetélytárs rendetek kolostorainak alapítójára gondolok. Amikor odament hozzá valamelyik nővér a maga magasan szárnyaló lelki dolgaival, ő odaszólt a szakácsnak: „Adj neki egy bifszteket!” Szüntelenül Jézus Krisztussal, szüntelenül! Jézus Krisztus emberségével! Mert az Ige testté lett, hússá lett értünk, és ez egy igazán emberi, nagy, szépséges, érett, anyai életszentséggel ajándékoz meg titeket! És az egyház azt akarja, hogy ilyenek legyetek: anyák! Anyák, akik életet adnak. Amikor például imádkoztok a papokért, a papnövendékekért, akkor anyai kapcsolatban álltok velük! Imádságotokkal segítitek őket, hogy Isten népének jó pásztorai legyenek. Jegyezzétek meg jól Szent Teréz bifsztekjét! Ez fontos! Ez tehát az első dolog, amit mondani akarok nektek: mindig Jézus Krisztussal, Jézus sebeivel, az Úr sebeivel. Mert ez egy olyan valóság, amelyet Jézus a feltámadás után is megőrzött és ma is hordoz!

A második dolog, amit mondani szeretnék, egészen röviden, a közösségi élet. Bocsássatok meg egymásnak, viseljétek el egymást, hiszen a közösségi élet nem könnyű. A sátán mindent felhasznál, hogy megosszon benneteket. Ha valaki azt mondja: „Nem akarok megszólni senkit, de…”, ezzel már el is kezdődött a közösség megosztása. Nem, ezt nem szabad! Mert sehová sem visz, csak megoszt, elválaszt benneteket. Ápoljátok a barátságot, a szeretetet egymás között, éljetek családiasan. A kolostor ne legyen tisztítótűz, hanem inkább család! Vannak és lesznek is mindig problémák, de úgy, mint egy családban, keressétek a megoldást szeretettel; a szeretetet ne oltsátok ki egymás között, hogy megoldjátok a problémákat. Ne legyen köztetek versengés! Ápoljátok a közösségi életet, mert ha így, családként tudtok közösségben élni, a Szentlélek az, aki köztetek él.

Ezt a két dolgot akartam a lelketekre kötni: a szemlélődésetek mindig Jézusra irányuljon, Jézusra, aki Isten és ember; a közösségi életben pedig folyvást nagylelkűek legyetek. Tudjatok engedni, ne dicsekedjetek, viseljetek el mindent és mosolyogjatok szívből. Az igazi jel az öröm! Én pedig imádkozom, hogy megkapjátok ezt az örömet, mely a valódi szemlélődésből és a szépen megélt közösségi életből fakad. Köszönöm! Köszönöm a kedves fogadtatást! Kérlek, imádkozzatok értem, legyetek szívesek, és ne felejtsétek el! Az áldás előtt forduljunk a Szűzanyához: Üdvöz légy, Mária…

Tőzsér Endre SP fordítása

Forrás: Szerzetes.hu

A kongói Angélique Namaika nővéré a 2013. évi Nansen-díj

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) szeptember 17-én bejelentette, hogy a Nansen Menekültügyi Díj idei kitüntetettje egy kongói szerzetesnő, Angélique Namaika nővér, aki a Lord’s Resistance Army (LRA) áldozatául esett, nemi erőszakot és egyéb visszaéléseket túlélt nők százain segített eddig a Kongói Demokratikus Köztársaság északkeleti részén lévő Dunguban és környékén.
 

Angélique Namaika nővér az általa alapított Reintegrációs és Fejlesztő Központban (Centre for Reintegration and Development) több mint kétezer olyan nő és lány életét segített újraépíteni, akik arra kényszerültek, hogy elmeneküljenek az otthonukból, majd – a leggyakrabban a lázadó LRA tagjai – erőszakot követtek el rajtuk. Azok közül, akikről gondoskodott, sokan számolnak be emberrablásokról, rabszolgamunkáról, rendszeres verésről és gyilkosságokról, nemi erőszakról és más könyörtelen emberijog-sértésekről.

Angélique nővér egyenként foglalkozik a segítségre szoruló áldozatokkal, ami megkönnyíti a számukra, hogy felépüljenek az átélt traumából és lelki sérülésekből. Ez annál is fontosabb, mert az elszenvedett erőszak után ezeket a különösen sebezhetővé vált nőket és lányokat gyakran még a saját családjuk és közösségük is kiközösíti azért, ami történt velük. 

A folytatás itt érhető el

Misszió a zenetanítás ürügyén

A Boldogasszony Iskolanővéreket az a szándék vezette a nyárádmenti kis falvakba hogy a muzsika, a kóruséneklés segítségével éltető közösségeket hozzanak létre, hogy lehetőséget teremtsenek, reményt ébresszenek, segítsék a szülőföldön maradást a székelyföldi gyerekek, fiatalok számára. A Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar életét Nagy Éva Vera iskolanővér, az egyik kórusvezető mutatja be.

Mi a „Tündérkert Iskola”?

A gyerekek lelkesedése és kitartása eredményeképpen megszületett egy iskolarendszeren kívüli komplex zenei műhely, a „Tündérkert Iskola”, amely a Kodály-módszer segítségével ma már 8-19 éves korú 250 gyermeknek ad lehetőséget az aktív muzsikálásra, a zenei anyanyelv megőrzésére. A zenetanítás ürügyén összegyűjtjük a gyerekeket. Heti rendszerességgel tanítunk, hétvégén pedig a magyar kultúra egyéb területeivel foglalkozunk önkéntesek segítségével. Iskolai szünetekben intenzív táborokat, utazásokat szervezünk. Próbálunk pezsgő életet teremteni a gyerekek számára, törődni a családjaikkal is. Figyelünk, hol mire van szükség, abban próbálunk segíteni...

A folytatás az alábbi linken olvasható 
Misszió a zenetanítás ürügyén

Iránytű: a szerzetesség mítoszáról és valóságáról

Hatodszorra indul szeptemberben a Sapientián a szerzetesek által vezetett hivatástisztázó év, az Iránytű. Kiket érdekel a program? Miből áll az év, mi kerül szóba? Ki alkalmas szerzetesnek és ki nem? Ilyen kérdésekről beszélgettünk a Iránytű teamjének két tagjával, Koronkai Zoltán jezsuitával és Mézinger Gabriellával, aki a Jézus Szíve Társaságának tagja. 

Hogy sikerült a nyári Magis?

Zoltán: A Magis egy szentignáci lelkiségű program, ami az ifjúsági világtalálkozókhoz kötődik. Minden ifjúsági világtalálkozó előtt vannak felkészítő programok, amelyeket vagy egyházmegyék vagy szerzetesközösségek rendeznek. A Magist mi, jezsuiták és ignáci lelkiségű szerzetesnők együtt szervezzük. Egyik jellemzője, hogy úgynevezett experimentumok vannak a programban, amelyek lehetnek spirituálisabbak – pl. lelkigyakorlat, zarándoklat –, szociális jellegű tevékenységek – szegényekkel, menekültekkel való foglalkozás –, valami művészeti, ökológiai experimentumok. Ezeket csoportokban élik meg a résztvevők, majd a végén ezek a csoportok találkoznak egy fesztivál keretében. A Magis nemzetközi, a csoportok is vegyes nemzetiségűek. Mindezeket a programok imádsággal körülvéve valósulnak meg, naponta van szentmise, reflexió, valamint megosztásos kör...

A folytatás az alábbi linken olvasható 
Iránytű: a szerzetesség mítoszáról és valóságáról

Magyar misszionárius Cebu szigetén - meghallgatható riport a real vagy mp3 hangszóróra kattintva

- interjú Lányi Béla verbita szerzetestestvérrel

A közelmúltban Cebu szigeténél történt kompbaleset áldozatainak hírére táviratot küldött Ferenc pápa. A Fülöp-szigetekhez tartozó szigeten él Lányi Béla verbita missziós testvér, aki műsorunknak beszámolt arról, hogy az egyház milyen segítséget nyújt a tragédia utáni helyzet rendezésében. Elsősorban vigaszt nyújt a balesetben érintett személyeknek és a történtek feldolgozásában támogatja a helyi lakosságot.

Béla testvér misszióban dolgozik, a verbiták cebui Szent Károly Egyetemének építészeti és művészeti karán oktat. Fehéroroszországból került a Fülöp-szigetekre 2007-ben. Az itt megtapasztalt meglepetések közül kiemelte, hogy a helyi lakosság, amely nagy részben szegénységben él, tud mosolyogni, nevetni, viccelődni. A problémák, nehézségek ellenére tudja az életet jó hangulatban, Istenbe vetett bizalomban eltölteni.

Lányi Béla a szerzetestestvéri hivatást választotta a verbita rendben. Így a szakmai tudásával tudja segíteni a missziót. Bármely környezetben egyfajta világnézetet, erkölcsi tartást, kereszténységet közvetítenek a szerzetestestvérek az embereknek, amit aztán azok életükben hasznosítani tudnak.

Az interjúban végül Béla testvér arról is szólt, hogy hogyan lehet új arculatot adni a szerzetestestvéri hivatásnak. Az emberekben fel kell kelteni azt a gondolkodásmódot, hogy az egyház nemcsak egy liturgikus, hanem világnézeti intézmény is - hangsúlyozta. A szerzetestestvéri hivatásnak ma is van vonzereje, csak sokszor nem beszélnek róla, mert az az általános elképzelés, hogy ők csak dolgoznak. Az egyház által működtetett intézményekben pl. a papok mellett a szerzetestestvérek tudnák végezni a szakmai munkát, így a papoknak több idejük maradna a lelkipásztori munkára, ami a szentségek kiszolgáltatásával kapcsolatos.

(sv)
Forrás: Vatikáni Rádi

Akik ki tudják nyitni a mennyország kapuját

A pápák nyári rezidencia előtt téren bemutatott szentmiséjét megelőzően a Szentatya találkozott az albanói klauzúrás kolostor szerzeteseivel, ahol egy hónappal ezelőtt már járt. Maria Assunta Fuoco apátnő nyilatkozott a Vatikáni Rádiónak. Intenzív érzelmekkel teli találkozásról számolt be.

Ferenc pápa arra buzdította a szerzeteseket, hogy teljességben éljék meg hivatásukat, hűen karizmájukhoz, vagyis az egyszerűségben, a lényeg keresésében és a szegénységben, amely mindannyiukat egymás testvéreivé teszi. „Keressék az Úr szeretetén alapuló kapcsolat megélését” – buzdított a Szentatya. Emberségben való gazdagságot, amely nem áll meg a mellékes dolgoknál, hanem a mélyre hatol, kapcsolatot teremtve.

A folytatás az alábbi linken olvasható 
Akik ki tudják nyitni a mennyország kapuját

A képzésen múlik a megszentelt élet jövője

„A képzésen múlik a megszentelt élet jelene és jövője, mert nélküle a monotónia, a rutin, a középszerűség és a fásultság alighanem megfojtja a megszentelt életet” – mondta José Rodríguez Carballo érsek, a Megszentelt Élet Intézményei és Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának titkára a dikasztérium interdiszciplináris kurzusának (Studium) tanévzáróján.

 

Képzés nélkül „nem létezik teremtő hűség – amelyet az egyház kér tőlünk –, életünknek és küldetésünknek pedig nincs evangéliumi mondanivalója”. A ferences érsek hangsúlyozta, hogy a folyamatos képzésnek kell a „kezdeti képzés humuszának” lennie, s egyik sem létezhet a másik nélkül. A képzés célja az, hogy átalakuljunk Krisztusban „egy a személy egész életét átfogó folyamatos növekedési és megtérési folyamaton keresztül; s a képzésnek fejlesztenie kell a személy emberi, keresztény és karizmatikus dimenzióját”. Céljai eléréséhez a képzési tevékenységnek „egységesnek, koherensnek és fokozatosnak kell lennie, ugyanakkor integrálisnak is, vagyis az egész személyre ki kell terjednie, harmonikusan ki kell bontakoztatnia a személy fizikai, lelki, erkölcsi és szellemi adottságait, s a személynek el kell jutnia a közösségi és társadalmi életbe való beilleszkedésre is.”

Ezenfelül – tette hozzá Carballo érsek – „a képzésnek figyelembe kell vennie minden egyes személy saját életét és adottságait, s mindig arra kell törekednie, hogy a közösség saját karizmája stílusának és értékeinek konkrét megtapasztalását segítse elő”. A képzésnek gyakorlatinak is kell lennie, vagyis „segítenie kell megélni azt, amit az ember megtanul”, „nyitottnak kell lennie az új élet- és szolgálati formákra, fel kell ismernie a mai világ és egyház igényeit”, és „a tanulást a képzés egyik lényegi összetevőjének kell tartania”.

Carballo érsek végezetül felsorolta a tanulás néhány elengedhetetlen tulajdonságát. Először is „másokkal megosztandó értéknek kell tekinteni”, „szolgálatnak”, és nem annyira „kiváltságnak” kell tartani. Továbbá a tanulásnak „azt a vágyat kell kifejeznie, hogy valaki egyre mélyebben szeretné megismerni Istent”. Épp ezért a tanulás nem szorítkozhat pusztán ismeretek vagy tanok elsajátítására, hanem főként arra kell irányulnia, hogy „elérjük a Lélekben való bölcsességet, és engedjük, hogy az Igazság és a Jóság birtokba vegyen bennünket”. A tanulásnak – azután – „az evangelizálás, a kultúrával folytatandó párbeszéd szolgálatában kell állnia”, és segítenie kell, hogy „párbeszédbe bocsátkozzunk másokkal”, és „táplálnia kell a tudás és az áhítat, a kutatás és a szemlélődés, a tudomány és a szolgáló szeretet közötti szükséges párbeszédet”.

L’Osservatore Romano, 2013. július 17., 8. old.

(Tőzsér Endre SP fordítása)

„Bízom benned”

A szerzetesnövendékek, novíciusok, novíciák és papnövendékek római találkozójának magyar résztvevői is voltak. Berecz A. Beáta OP beszámolóját olvashatjuk. A képen a domonkos nővérek és a szociális testvérek csapata.

 

A hit éve kapcsán az elmúlt napokban, július 4. és 7. között kivételes ajándékot kaphattunk, szerzetesnövendékek és szeminaristák a világ minden részéről. Római zarándoklatunkat, melyen mintegy hatezren vettek részt, XVI. Benedek pápa kezdeményezte. A találkozó mottója – „Bízom benned” – egyrészt arra a lelkületre szólított fel, amellyel mindannyian tartozunk Istennek, ezen túl emlékeztetett bennünket arra, hogy az Úr számít ránk szőlőjében, s azért találkoztunk most itt, az Örök Városban, hogy megtanuljunk figyelni erre. Magyarország szerzetesnövendékei és növendéknevelői közül többen jelen voltunk ezen a négy napon, a szociális testvérek és a domonkos nővérek pedig nagyobb csoporttal. 

Július 4-én, csütörtök délután körmenettel kezdődött zarándoklatunk: az Angyalvártól indulva a Szent Péter téren lévő obeliszknél mindannyian megvallottuk a hitet saját nyelvünkön a nicea-konstantinápolyi hitvallás szavaival, aztán a mindenszentek litániája közben érkeztünk Szent Péter sírjához, tanúságot téve arról, hogy Isten képes megragadni bennünket, fiatalokat ma is, egészen addig, hogy kegyelméből az apostolok buzgóságával követhessük őt. A nyitóbeszédben Rino Fisichella érsek, az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának elnöke kiemelte, hogy tanúságtételünk nem csupán a világnak szól, hanem nekünk is, hogy lelkileg folyamatosan megújulva növekedhessünk meggyőződésünkben, hitünkben. Szent Péter sírjánál imádkozva és közbenjárását kérve átélhettük, hogy valóban igaz, amit az apostol elénk élt: nincs saját erőnk, amelyre támaszkodhatunk, Isten kegyelméből vagyunk az úton, aki nem veszi el gyengeségeinket, hanem betölti azokat teremtő erejével.

A folytatás ide kattintva olvasható

Tornya Erika: A szerzetesség nem menekülés a világ elől

Nemrég indított hivatástisztázó és lelkiségi blogot a Szent Szív nővérek rendje. A blogról és a rendről, a szerzetesnői életről Tornya Erika nővért kérdeztük.

Mitől egyedi a Szent Szív Társaság?

Mi egy szentignáci lelkiségű szerzetesrend vagyunk, amit 1800-ban alapított Párizsban Szent Magdolna Zsófia. Párizs tele volt utcagyerekekkel, akiket Zsófiáék összegyűjtöttek és felnevelték őket. Később a rend a felsőbb osztályok lányainak nevelőjévé vált, akiket magas szintű műveltséggel láttak el. Észrevették ugyanis, hogy egy gondolkodó nőnek milyen nagy hatása lehet a társadalomra – még akkor is, ha akkoriban a nők túlnyomó többségében még háztartásbeliek voltak. Ezért nyelveket és filozófiát is tanítottak a lányoknak, és komoly hatása van a mai napig a Sacre Coeur-növendékeknek a világ folyására...

Folytatás az alábbi linken

Tornya Erika: A szerzetesség nem menekülés a világ elől

Emberek és istenek

Jean-Pierre, az utolsó thibhirine-i szerzetes

2011 februárjában egy francia lapnak sikerült interjút készítenie a thibhirine-i monostor egyetlen túlélőjével, Jean-Pierre testvérrel. A teljes interjú magyar fordításban először itt, a Gratuitas honlapján olvasható.

Nem múlik el nap anélkül, hogy a 88 éves Jean-Pierre testvér, a tibhirine-i monostor egyetlen túlélője ne gondolna eltűnt testvéreire, de nem nosztalgiával – a reményt választotta.

Az 1996-os mészárlás menekültje soha nem beszélt thibirine-i testvéreinek halála óta. Jean-Pierre testvérrel egy marokkói monostorban találkoztunk, ahol lapunknak, a Le Figaro Magazinnak adott interjút. Beszél eltűnt testvéreiről, az átélt tragikus eseményekről Xavier Beauvois filmjéről, az Emberek és istenekről. De hitéről és reményéről is. Csodálatos volt a beszélgetés…

LE FIGARO MAGAZINE: Milyennek találta az Emberek és isteneket?

Jean-Pierre testvér: Nagyon mélyen érintett. Megrendítő volt újra látni azokat a dolgokat, amelyeket együtt éltünk át. Főleg azonban valamiféle teljesség töltött el, nem pedig szomorúság. A filmet nagyon szépnek találtam, mert az üzenet, melyet hordoz, annyira igaz, még ha nem pontosan ugyanaz, mint ami történt. De nem ez a lényeg. A lényeg az üzenet. Ez a film ikon. Az ikon sokkal több, mint amit látunk… Valamennyire olyan, mint egy gregorián dallam. Ha jól van megkomponálva, belekerül a szerző üzenete, és aki énekli, az még inkább rátalál, mert a Lélek dolgozik benne. Ebben az értelemben ez a film ikon. Igazi siker, remekmű.

Semmilyen bírálatot nem akar megfogalmazni?

Hallottam, hogy egyesek Christian de Chergé elöljárói szerepét bírálják. Van, aki kissé elmosódottnak találja, de én jónak tartom. Mások szerint kemény, mert senki nem látja mosolyogni. De teljesen benne van a személyiségében, amely illik a súlyos helyzethez, amelyen keresztülmentünk. Ebben az emberben azt csodálom, ahogy meghallgatja az embereket, főleg a nehéz pillanatokban. Nem akar rájuk nehezedni. Meghallgatja őket. Látszik a tisztelet a testvérek iránt. A lelkipásztort látjuk, aki megnyílik Istenre, engedi, hogy Isten megdolgozza, hogy megfelelően reagáljon a testvérek előtt. Az egész filmben látszik ez az Istenre való nyitottság, kérdeznek tőle valamit, és ő engedi, hogy Isten hasson rá. Ez a szerzetes!

Van valami, ami hiányzik az igazi történethez képest?

Nem éreztem ilyesmit.

De szerzetesként hogy érinti ennek a filmnek a sikere?

El vagyunk ragadtatva a nagy sikertől, de nem a mi érdemünk! Az hogy ismernek, zavar egy kicsit… A szerzetes arra van teremtve, hogy rejtve éljen.

Miért ellenezték a film forgatását?

Nem akartuk a filmet, és hogy Marokkóban forgassák, nehogy prozelitizmussal vádoljanak. Egyesek akkoriban már hosszú ideje nem kaptak tartózkodási engedélyt. Nagyon óvatosnak kellett lennünk, de Isten akaratára hagyatkoztunk. Nem kérték ki tehát a véleményünket. A stáb tudta, hogy ellenezzük, és ismerte az okát is. Nagy tisztelettel voltak.

A folytatás itt olvasható. 

Deák Hedvig nővér a szerzetesnői hivatás szépségéről

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepének közeledtével Nagy Enikő készített interjút Deák Hedvig domonkos nővérrel, a Női Szerzetesrendek Konferenciájának elnökével.

– Mit keresnek a lányok a rendekben? Miért lehet számukra vonzó az egyik, s miért kevésbé a másik? Egyáltalán mennyire jelentkeznek a fiatalok szerzetesnőnek?

– Jelentkezhetnének többen is… Azt látom, hogy a belépők olyan közösségeket keresnek, amelyek segítenek az Istentől kapott hivatás kibontakoztatásában, persze nem karrierépítésként értve ezt. Aki belép egy rendbe, általában komoly elhatározással teszi, mindenekelőtt azért, hogy közelebb kerüljön Istenhez. Ezért fontos, hogy a rendben olyan élő közösség fogadja, amely segíti, támpontokat nyújt számára az Úrhoz vezető úton. Általában azokba a rendekbe jelentkeznek a fiatalok, amelyekről tudni lehet, hogy ott erős a szerzetesi közösség...

Tovább itt olvasható az írás. 

Thomas Merton: Részlet "A csend szava-ból"…

"Az összeszedettség csaknem azonos a benső magánnyal. Összeszedetten fedezzük fel saját szívünk belső magányát, és a bennünk lakó Istennek végtelen magányát. Aligha látjuk az életet a maga helyes távlataiban, amíg ezek a végtelen horizontok még nem nyíltak ki életünk közepén. Ítéleteink e nélkül nincsenek arányban a dolgok igazi valóságával. De a lelki ember, mondja Szent Pál, megítél mindent. Azért teheti meg, mert szegénysége, alázata, semmisége révén, mindentől elszakadva függetlenné vált. Így tehát egyedül Istenben szemléli a világot. S aki így lát, az úgy ítél meg mindent, ahogyan maga Isten."

Thomas Merton trappista szerzetes, lelkiségi író

"A szerzetes az az ember, akit a Szentlélek meghívott, hogy hagyja el gondjait, vágyait és törekvéseit, azért, hogy egész életét Isten keresésére szentelje. Ez a fogalom ismerős számunkra.
A mögötte rejlő valóság azonban misztérium, valójában ugyanis senki a világon nem tudja pontosan, mit jelent "Istent keresni", mindaddig, amíg maga is rá nem szánja magát arra, hogy megtalálja Őt.

Senki sem tudja másnak elmagyarázni az istenkeresést, hacsak a saját lelkében megszólaló Szentlélek meg nem világosítja a másikat.

Végül pedig senki sem keresheti Istent, ha már valamiképp rá nem talált. És senki sem találhat rá Istenre, ha Isten meg nem találta őt. 

A szerzetes az az ember, akire már rátalált Isten, s aki ezért keresi őt. Röviden, a szerzetes "Isten embere".