A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jóság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jóság. Összes bejegyzés megjelenítése

péntek, június 13, 2025

Lefekvés előtti gondolat – A jóság emlékezete - 10. évközi hét, péntek lefekvés előtti gondolata és imája

Az élet útjának zarándoklata a mindennapokban
Mottó: „Minden nap egy lépés a hit útján”
2025. június 13. – Páduai Szent Antal ünnepe

Egy nap, amelyen szívünk mélyéből köszönetet mondunk:
köszönetet egy szentért, aki nemcsak az elveszett dolgok pártfogója, hanem a megtalált Isten-arc, a gyógyító szó, a szelíd jelenlét embere. Páduai Szent Antal nem elérhetetlen, távoli szobor – hanem közeli testvér, aki megmutatta, hogyan lehet szentté válni ott, ahol éppen élünk.

Ma este visszanézve a napra – és egész életünkre – vegyük észre, mennyi jóság vett körül minket.
Hányan tettek értünk valamit, imádkoztak, adtak, segítettek – talán némán, ismeretlenül is.
És mennyi lehetőséget kaptunk mi is, hogy jót tegyünk másokkal – s talán elmulasztottunk.

A szentek emlékezete mindig emlékeztet is: ne felejtsük el azokat, akik velünk jót tettek, és ne felejtsünk el jót tenni mi sem, holnap újra – egy szóval, egy mozdulattal, egy imával.


Napi útravaló gondolat:

A jóság sosem vész el – Isten számon tartja mindet.


🙏 Esti ima – Páduai Szent Antal közbenjárásával

Uram, Istenem,
megköszönöm Neked ezt a napot,
amelyet Páduai Szent Antal ünnepének fényében élhettem meg.
Köszönöm e szent példáját: a tiszta szívet, az igaz szót,
a Lélek szerinti szolgálatot, amit rajta keresztül is mutattál nekünk.

Ma este eléd hozom mindazokat,
akik kolostorunkkal és ferences templomunkkal jót tettek –
akár adományaikkal, akár csendes imáikkal segítették küldetésünket.
Áldd meg őket bőségeddel,
jutalmazd meg a láthatatlan jótetteket is irgalmad kincseivel.

Könyörögve kérlek,
hallgasd meg Páduai Szent Antal közbenjárását azokért is,
akikért hivatásom és megbízatásom alapján imádkoznom kell –
s azokért, akiknek valaha imádságot ígértem.
Légy jelen életükben világosságként, vigasztalásként, reményként.

Adj nekem is éber szívet,
hogy holnap újra képes legyek észrevenni,
hol hívsz szeretni, szolgálni, jót tenni.
Fogadj el e napommal, örömeivel és hiányosságaival együtt,
és ölelj magadhoz az éjszaka csendjében.

Ámen.


Áldott, békés éjszakát kívánok a testvéri közösségben – a szentek közösségének oltalmával, különösen Páduai Szent Antal imádságos közelségében. 

szerda, február 05, 2025

Életigazságok – idézetek: A jóság önmagáért való – Ne hagyd, hogy elbátortalanítsanak!

„Ha jót teszel, önös céljaidnak tudják be. AKKOR IS TÉGY JÓT!”

Kalkuttai Szent Teréz rövid, de rendkívül mély gondolata arra emlékeztet minket, hogy a jóság sohasem függhet mások véleményétől vagy visszajelzésétől. A mai világban, ahol az emberek gyakran gyanakvással és bizalmatlansággal szemlélik a másik tetteit, könnyen előfordulhat, hogy a segítőkészséget, nagylelkűséget önös érdeknek vagy rejtett szándéknak tulajdonítják. De az igazi jóság nem vár elismerést, nem követel hálát, és nem függ attól, hogy mások hogyan értelmezik.

Szent Teréz arra buzdít, hogy ne a külvilág reakciói határozzák meg, mit teszünk. Ha segítünk valakin, és ezért nem köszönetet kapunk, hanem gyanúsítást, az nem szabad, hogy elbátortalanítson. Az emberi vélemények változékonyak, de a szeretetből fakadó jócselekedetek örökké megmaradnak. A jóság forrása nem az emberek elismerése, hanem Isten iránti szeretetünk, és az a meggyőződés, hogy minden jó tett értékes önmagában.

Ez az üzenet különösen aktuális a mai korban, amikor sokan csak akkor vállalkoznak jótettekre, ha azok láthatók, megoszthatók és elismerésre méltók. Szent Teréz szavai azonban arra hívnak, hogy a jóság csendes, alázatos útját járjuk, akkor is, ha nem értik meg, akkor is, ha félremagyarázzák. Mert a szeretet végső soron mindig győzedelmeskedik, és minden jó tett, amit Isten szeretetéből teszünk, maradandó nyomot hagy a világban.

MILYEN ALAPRA ÉPÍTED A MAI NAPODAT? - 23. évközi hét – Szűz Mária szent Neve

2026. szeptember 12., szombat reggel Szentírás: Lk 6,43–49 „Miért mondjátok nekem: Uram, Uram! – ha nem teszitek meg, amit mondok?” (Lk ...