A pápák között régebben sok szerzetes volt, de az utóbbi közel kétszáz évben erre nem volt példa. A legutóbbi szerzetes pápa XVI. Gergely(1831-1846) volt, aki a kamalduliak közösségéhez tartozott. A mostani konklávé megkezdésekor a Sixtus-kápolnába belépő 115 bíboros közül tizenkilencen tagjai valamely rendnek, legtöbb a szalézi és a ferences.
A négy szalézi közül hárman kuriális bíborosok. Tarcisio Bertone Benedek pápa lemondásáig államtitkár volt, és jelenleg ő a pápai ház főkamarása, vagyis a camerlengo bíboros. Angelo Amato szalézi bíboros a szentté avatási kongregáció prefektusa, Angelo Raffele Farina pedig a vatikáni könyvtár és levéltár vezetője volt. A negyedik pedig Oscar Rodriguez Maradiaga hondurasi érsek, aki egyben a Caritas Internationalis elnöke.
A pápaválasztó ferencesek négyen vannak (három kisebb testvér és egy kapucinus). Egyikük kuriális (Claudio Hummes), a többiek egyházmegyét vezetnek, illetve vezettek (Sevilla, Boston és a dél-afrikai Durban). A bostoni bíboros, Sean Patrick O’Malley olyannyira ferencesnek tartja magát, hogy általában nem érseki, illetve bíborosi reverendát hord, hanem szerzetesi habitust, kordával. (A fenti képen látható.) Csak a mellkereszt árulkodik arról, hogy főpásztor. Azt nyilatkozta, hogy élete végéig ragaszkodik ehhez a viselethez.
Ebből következhet egy érdekes dolog. Ha esetleg őt választanák meg Krisztus új földi helytartójává, akkor hasonló történne, mint Szent V. Piusz megválasztásakor: megváltozna a pápai viselet. A domonkos szerzetesből lett pápa ugyanis – szakítva a hagyománnyal – nem öltötte magára a pápák addig megszokott viseletét, hanem megmaradt a domonkos szerzetesek egyszerű fehér habitusánál. Ezzel hagyományt teremtett. A bostoni érsek révén akár a ferences csuha is ilyen hagyományteremtő lehetne…
A most pápaválasztásra jogosultak között két jezsuita és két domonkos van. Az egyik jezsuita azonban (nyugalmazott indonéz érsek) betegség miatt lemondta a részvételt. Érdekes, hogy a két domonkos bíboros két szomszédos „várból” érkezik: Bécsből és Prágából.
Az is figyelemre méltó, hogy a konklávén nincsenek bencések és ciszterciek, pedig korábban e rendek is adtak pápákat. A bencések nem is keveset, huszonnégyet. A legutóbbi bencés, VII. Piusz 1800-ban foglalta el Péter trónját. A bencések után a legtöbb pápát a domonkosok és a ferencesek adták, négy-négy főt. A ferencesek számát gyarapíthatják még azok, akik a harmadrendnek, mai nevén a világi rendnek a tagjai voltak. A 20. század pápái közül Szent X. Piusz, XV. Benedek és Boldog XXIII. János volt a ferences lelkiség elkötelezettje.
Szerdahelyi Csongor
Ferences Sajtóközpont
Budapest
A szertartásmesterek minden bíborosnak két-három, téglalap alakú szavazócédulát osztanak ki, melyek felső részén ez olvasható: „Eligo in Summum Pontificem”, azaz „Pápának választom”, alsó fele pedig üresen várja a javasolt személy nevét. Következő lépésként a diakónus rendhez tartozó bíboros kisorsol kilenc nevet a bíborosok közül: három szavazatszámlálót, három betegsegítőt, akik a beteg bíborosoktól gyűjtik össze a szavazatokat, és három ellenőrt, akik a tévedések kizárása végett újraszámolják a szavazatokat. Majd Harvey bíboros az ajtóhoz kíséri Martini szertartásmestert és Lorenzo Baldisserit, a Bíborosi Kollégium titkárát, akik a Királyi teremben várják meg a szavazás eredményét.
A Sixtus-kápolnában kedden délután a konklávéra összegyűlt 115 bíboros első szavazását követően háromnegyed 8 előtt, majd szerdán a két délelőtti forduló után is, fél 12 után is fekete füst szállt fel a Sixtus-kápolna kéményéből. Ez annyit jelent, hogy a szavazó bíborosok közül senki sem érte el a kétharmados többséget, vagyis a 77 szavazatot.
