Magyar Gergely OFM nagyböjti gondolatai a keresztútról

Egy híd, amely a halálból az életre vezet – nagypénteki Via Crucis a Colosseumnál

A nagypénteki Via Crucis elmélkedéseit libanoni fiatalok írták, Béchara Boutros Raï bíboros, a maroniták antióchiai pátriárkája vezetésével.

Első állomás: Jézust halálra ítélik

Pilátus, a hatalom birtokosa elismerhette volna Jézus ártatlanságát és szabadon engedhette volna. A római kormányzó azonban inkább személyes érdekeinek logikáját szolgálta és meghajolt a politikai és társadalmi nyomások előtt. Elítélt egy ártatlant, hogy elnyerje a tömeg tetszését ahelyett, hogy az igazságosságot szolgálta volna.
Napjainkban sok „Pilátus” van, akik hatalmukat az erősek szolgálatába állítják. Sokan gyáván meghajolnak e hatalmak előtt lábbal tiporják az emberi méltóságot, az élethez való jogot.

Urunk Jézus! Ne engedd, hogy az igazságtalanság az ártatlanokat a kétségbeesésbe, a halálba vezesse. Erősítsd meg őket a reményben és világosítsd meg a hatalmasok lelkiismeretét, hogy igazságosan kormányozzanak.

A folytatás az alábbi linken

Egy híd, amely a halálból az életre vezet – nagypénteki Via Crucis a Colosseumnál

A fájdalom és a remény Krisztus keresztjében – a nagypénteki Via Crucis elmélkedései

„Melyik út vezet az örök életre? Jézus adott választ erre a lelkünk legmélyén égő kérdésre, azzal, hogy végigment a keresztúton”. Ezekkel a szavakkal kezdődik a nagypénteki elmélkedés, amelyet március 29-én, nagypénteken olvasnak fel a Colosseum mellett a Ferenc pápa által vezetett Via Crucis szertartásán. Az elmélkedéseket libanoni fiatalok írták, Béchara Boutros Raï bíboros, a maroniták antióchiai pátriárkája vezetésével. Az elmélkedéseket tartalmazó illusztrált kiadványt, amely a Vatikáni Könyvkiadó gondozásában jelent meg, már hétfőtől kezdve lehet kapni a római könyvesboltokban.

Minden állomást egy XIX. századból származó „Via Crucis” festmény illusztrál, amelyet egy palesztin ferences készített, és amelyet Betlehemben őriznek. Számos szövegrész utal XVI. Benedek „Ecclesia in Medio Oriente” k. szinódus utáni buzdítására, valamint idézetek olvashatók keleti szentektől, továbbá a káld, a kopt, a maronita és a bizánci liturgiából. A költői nyelven megfogalmazott elmélkedések a társadalom minden rétegét érintik. Az I. állomás például Pilátusra utalva, megállapítja, hogy sokan vannak azok, akik hatalmukat az igazságtalanság szolgálatába állítják, lábbal tiporják az emberi méltóságot és az élethez való jogot.

A IV. állomás, amelyben Jézus találkozik Anyjával, a családok témájával foglalkozik. Azért imádkoznak, hogy ezekben a nehéz időkben a családok valóban a szeretet oázisává, a béke helyévé váljanak, követve a Názáreti Szent Család példáját.

Az V. állomás középpontjában a szenvedés áll, amely, ha hittel fogadjuk el, az üdvösség útjává válik. Cirenei Simon, aki segít Krisztusnak a Golgotán, arra tanít bennünket, hogy tanuljuk meg elfogadni a keresztet, amellyel életünk útján találkozunk. El kell fogadnunk a szenvedés és a betegség keresztjét, mert az Úr velünk van és segít a terhek hordozásában.

Az elmélkedésekben szüntelenül jelen van a Közel-Kelet helyzete. A II. állomásnál így imádkoznak: „Jézus Urunk, oltalmadba ajánlunk minden megalázott és szenvedő embert, különösen a meggyötört Közel-Kelet lakóit”.

A XIV. állomásnál, amikor Jézust a sírba helyezik, az elmélkedés szerzői megállapítják: „A nehézségek, a fájdalmas események elfogadása szilárd reményt és élő hitet igényel. Megkaptuk Isten gyermekeinek a szabadságát, hogy soha ne legyünk többé szolgák; az élet bőségét kaptuk ajándékba, hogy ne elégedjünk meg többé egy sivár, értelmetlen élettel” – írják a libanoni fiatalok nagypénteki keresztúti elmélkedésükben.

Forrás: Vatikáni Rádió
(vm)