Mária, Esztelnek Édesanyja,
a Keleti-Kárpátok lábainál állsz őrt
napról napra.
Téged köszönt templomunk szíve,
ahonnan imák és sóhajok
szállnak fel Hozzád ma is.
Fény vagy az éjben,
menedék a viharban,
anya vagy itt, ki gyermekeit hívja halkan.
Kétszázhetvenöt év telt el azóta,
hogy közénk jöttél,
és itt maradtál velünk.
Nemzedékek könnye és öröme ölel
körül,
számtalan hála és kérés áll előtted.
Amikor tűz pusztított,
harangjaink elnémultak,
a forró fém lefolyt a toronyból –
de Te sértetlenül álltál,
mint élő jel, hogy nem hagysz el minket.
Ma is itt vagy, Régi és Új Madonna.
Gyertyafényből, énekből,
csendből tekintesz ránk.
A gyermek mosolyában,
a beteg sóhajában,
az özvegy imájában,
a fiatal kérdésében
ott vagy, hogy bátoríts, erősíts, vezess.
Anyák hozzád hozzák gondjaikat,
apák előtted keresnek erőt és bölcsességet,
a magányos pedig tudja: nincs egyedül.
Most, amikor félelem, közöny, meg
nem értés és kétely
kísér sok embert,
hozzád fordulunk, Édesanyánk:
Óvd meg falunkat, népünket és
nemzetünket!
Védd meg családjainkat,
vezess az igaz úton,
taníts szeretni, hinni és remélni!
Fogd kézen gyermekeinket,
és vezesd őket Jézushoz,
az élet forrásához!
Kezeidbe tesszük szívünk, múltunk és
jövőnk,
a templom minden kövét, minden hívőt.
Esztelnek reményét és a fenyvesek
csendjét,
az öregek emlékét, a gyermekek álmát,
a keresők kérdését, a betegek sóhaját,
a ferences barátok szolgálatát, a családok hitét.
Maradj velünk, Madonnánk,
még sok-sok éven át –
hogy Téged ünnepeljen e föld és e nép,
mint szerető Anyját,
örök bizalmának élő, szent szobrát.
„A hívek és zarándokok szívéből,
Kakucs Béla Szilveszter OFM tollából,
az Esztelneki Madonna 275. jubileumára, 2025.”
