November 5. Árpád-házi Szent Imre emléknapja. Szent Istvánnak, a magyarok első királyának és Boldog Gizellának a hagyomány szerint több gyermeke volt, akik nagyobbrészt már kiskorukban meghaltak. Imre születésének idejét a legújabb történetírás az 1000 és 1007 közötti évekre teszi, helyét Székesfehérvárra.
Hol vagy nemes magyar ifjúságnak
Zöldellő szép virága?
Hol vagy udvaromnak égő fáklyája,
Nemzetem méltósága?
Leborult a méltóság,
Elesett a szép virág,
Megérte déres harmat,
Az melyben is el hervadt.
I. István király és Gizella királyné gyerekei közül csak két fiú neve maradt fenn: Ottó, aki valószínűleg 1000 előtt született (a krónikák szerint 1002 előtt keresztelték meg, s korán halt meg), valamint Imre. Imre nevét, valószínűleg anyai nagybátyja, a később szentté avatott II. Henrik német-római császár után kapta.
Imre életéről krónikák és legendák alapján vannak csak ismereteink. A hagyomány szerint a székesfehérvári ferences templom és rendház területén született.
Szent Imre legendáját az Érdy-kódexben olvashatjuk: 'jámborságával már gyermekkorában kitűnt. Királyi atyjával egyszer Szent Márton hegyére ment a bencés monostorba, ahol a szerzetesek illő tisztelettel fogadták őket. Imre miért Szentlélekkel teljes, kinek mind megismervén
érdemes voltát, mindent azonképpen meg apolgata (megcsókolta). Nekit csak egyször, nekit háromszor, nekit ötször és egyet végre hétszer. Annak kedég vala fráter Maurus neve. Mikoron az szent mise megáldatott volna, az szent királ titkon kérdé meg az ő fiát, miokáért tette volna. És megjelenté az ő atyjának, hogy mindeniknek annyi esztendei volna, Hogy tisztaságus életöt fogadtanak volna. Az utolsó kedég fráter Marus szeplőtelen szűz volna.'
Neveltetésére különös gondot fordítottak szülei: oktatását 1015-ben Gellért püspök vette át, aki Velencéből Szentföld felé tartva I. István udvarába került Győrszentmártonon (a mai Pannonhalmán), és eredeti szándékától eltérően a király mellett maradt. Hét éven keresztül tanította Imre herceget latinra, elvégeztette vele a kor legmagasabb iskolai fokozatait; a tudományok mellett a vallásba, valamint a papi élet rejtelmeibe is beavatta.
Tizenöt éves korától atyja mellett nevelkedett; elsajátította az államirányítás tudományát, a hadvezérséget és a diplomáciát. Imre a húszas évek végén elfoglalta a trónörökös hercegeket megillető dukátust (valószínűleg a bihari dukátust), és apja reá bízta a királyi sereg parancsnokságát is.
A huszonhárom éves Imre herceg kész volt az uralkodásra, így megfelelő feleséget kerestek számára. A hagyomány három uralkodóházat említ, ahonnan a felesége származhatott, a lengyel, horvát és görög uralkodóházat, ám írásos emlék nem maradt fenn.
Imre herceg édesapja kívánságára házasodott meg, de feleségével szűzi életet élt, minthogy – az Érdy-kódex tanúsága szerint – Veszprém Szent György-kápolnájában égi szózatot hallott, hogy testi-lelki szüzességben töltse életét. Veszprémi hagyomány szerint titokban a város székesegyházának északi oldalán lévő Szent György-kápolna falai között tett tisztasági fogadalmat.
Egy középkori Szent Imre-legenda szerint a herceg egy alkalommal, nagybátyjánál, Vitéz Boleszláv lengyel királlyal vadászni ment. Egy szarvast követve, följutottak a Lysa Gora hegyére. A szarvas eltűnt, Imre azonban fölismerte, hogy álmában már járt ezen a helyen. Megkéri nagybátyját, hogy építsen itt kolostort. Imre a mellén hordozott kétágú keresztjét is odaadta neki. Ebben Krisztus keresztfájának egy darabkája van ezüstbe foglalva, amelyet atyja a görög császártól kapott ajándékba. A király Imre kérésére csakugyan monostort alapít a hegyen.
I. István őt jelölte ki utódjául. Az Institutio morum – Intelmek Imre herceghez írásában adott személyes útmutatást az uralkodásra Imre hercegnek. István király a koronát át akarta adni Imrének, valószínűsíthető, hogy a később átalakított, koronázási palástként ismert miseruhát is erre az alkalomra készítette Gizella királyné.
Imrét várva érkezett meg a hír, hogy Imre herceget vadászat közben egy vadkan halálra sebezte. 1031. szeptember 2-án belehalt sérüléseibe.
Halálának pontos helye nem ismert, valószínűleg a bihari
Igfon-erdőben, az uralkodók kedvelt vadászterületén érte a halál. Itt épült fel a XI. és a XII. század fordulóján a Szent Imre apátság épülete, Imre szentté avatása után. Holttestét az akkor még épülő fehérvári bazilikában helyezték el.
VII. Gergely pápa 1083. november 4-én I. Istvánnal és Gellért püspökkel együtt szentté avatta. Ünnepe: november 5-ére került.
Imre tisztelete megmaradt az egyházi év és templomi ábrázolások világában. A barokk templomi képeken úri magyar viseletben, csizmásan jelenik meg. Szent Imre nevéhez és napjához fűződő hiedelmekről és hagyományokról nem tudunk. Keresztnévként mégis igen népszerű, sőt családnév gyanánt is: Imre, Imreh, Imrő, Emre, Ümre, Imbre. Számtalan helységnevünk is Árpád-házi Szent Imre herceg emlékét őrzi: Győrszentimre, Csílkszentimre, Görgényszentimre, Hegyközszentimre, Marosszentimre, Nyárádszentimre, Pestszentimre, Sárosszentimre, Tiszaszentimre, Szentimrefalva, Szentimrepuszta.
*
Részlet István király, fiához, Imre herceghez írt intelmeiből:
... szerelmetes fiam, szívem édessége, sarjam jövő reménysége, kérlek, megparancsolom, hogy mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és a rokonságodhoz, vagy a főemberekhez, avagy a gazdagokhoz, a szomszédhoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt mindenkihez, aki hozzád járul. Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz. Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz, őrizd szívedben mindig az isteni intést: 'Irgalmasságot akarok és nem áldozatot'.
„Ó, születő haza tündöklő csillaga!”
