A házasság természeténél fogva kötelék egy férfi és egy nő között, és nyitott az élet továbbadására – Évközi 27 vasárnap

Liturgiánkban ma az évközi 27. vasárnapot ünnepeljük és még alig 7 vasárnap van hátra adventig. Szentírási részeink: az első olvasmány (Ter 2, 18-24), a válaszos zsoltár és az evangélium (Mk 10, 2-16) üzenetének középpontjában a házasság és a család áll. Ezért isteni Gondviselésnek tartom azt, hogy éppen mára írták ki azt a referendumot országunkban, amelynek keretében arról kell döntenünk szavazatunk által, hogy kik között jöhessen létre a törvényes házasság és ennek következtében kikből tevődjön össze a mai család. Néhány évvel, évtizeddel ezelőtt mindez nagyon világos volt.

Viszont a mai, értéket vesztett világban nem is annyira egyszerű, nem is annyira világos. Ma nem egy esetben házasságról akarnak beszélni, amikor két férfi, vagy két nő összeáll és a gyerekek örökbefogadása által családalapításról is szövegelnek.

De korunkban nem ritka az állatokkal vagy tárgyakkal kötött házasság sem. Bali szigetén egy tizennyolc éves fiút azon kaptak, hogy flörtöl a tehénnel ezért arra ítélték, hogy vegye nőül az állatot. 2006-ban egy szudáni férfi vett feleségül egy kecskét. - Erika Eiffel, lánykori nevén LaBrie az egyik leghíresebb ember azok közül, akik tárgyakat vagy épületeket vettek el. 2007-ben, egy három évig nyúlt bírósági kereset végén sikerült hozzámennie a francia nevezetességhez, az Eiffel-toronyhoz. - Eija-Riitta Berliner-Mauer, már gyerekként beleszeretett a Berlini Falba, mikor látta a tévében és számtalanszor meglátogatta, végül 1979-ben feleségül ment hozzá. Amikor 1989-ben lerombolták, és egész Németország ünnepelt, Berlinné a férjét siratta…

Visszatérve a referendumhoz, mai szavazáshoz, mi, az IGENNEL szavazók azt szeretnénk elérni, hogy nálunk mindez ne történhessen meg törvényes keretek között, hogy az alkotmány törvényébe iktatva „a család egy férfi és egy nő önkéntes elhatározásával létrehozott házasságon alapuljon”.

Vannak, akik azt mondják, hogy fölösleges pénz pocséklás a referendum megtartása, mert az alkotmányban már szerepel az, amire igennel akarunk szavazni. Ez igaz, de ma már nem annyira egyértelmű, mint volt akkor, amikor megfogalmazták a román alkotmány 48-ik törvényének első bekezdését. Ott ez áll: „Familia se întemeiază pe căsătoria liber consimţită între soţi (házastársak szövetsége), pe egalitatea acestora şi pe dreptul şi îndatorirea părinţilor de a asigura creşterea, educaţia şi instruirea copiilor”.

Mint látjuk/halljuk a törvényben a „soți”, azaz a „házastársak” kifejezés szereppel. Viszont amint már korábban példákkal utaltam rá, itt Európában és a nagyvilágban a házastárs kifejezés ma már nem ugyan azt jelenti, mint amit korábban jelentett, a férfi és a nő életszövetségét.

A sepsiszentgyörgyi Puskás Bálint alkotmányjogász mondja, hogy a „soți” kifejezés az alkotmányban eredetileg, annak idején magától értetődő volt. Azonban a megváltozott szociokulturális környezet és az egyes országok törvénykezésében történt jelenségek miatt 2018-ban ugyanaz a szöveg megkívánja, hogy ugyanott, vagyis az alkotmányban, és nem csak a Polgári Törvénykönyvben, ezt minden kétséget kizáróan pontosítsuk, hogy egy férfiről és egy nőről van szó.

A Romániai Katolikus Püspöki Kar értelmezése szerint: „A család egy férfi és egy nő szabad akaratnyilvánításából létrejött házasságon, a házastársak egyenlőségén és a szülők azon jogán és kötelezettségén alapul, hogy biztosítsák a gyermekek eltartását, nevelését és oktatását”.

Ez a megfogalmazás kizárja a „fél” kifejezést érintő félreértelmezéseket, meghatározva ezzel, hogy csakis egy férfi és egy nő szabad akarattal vállalt szövetségét nevezhetjük házasságnak. Ez a pontosítás teljesen összhangban van a Szentírás tanításával és nemzeti örökségünk szellemével.

Itt nem árt megemlítenünk, hogy ez az alkotmánymódosító kezdeményezés nem egyedül álló Európában, ugyanis másik 14 ország tartotta életbevágóan fontosnak, szükségesnek beleírni alkotmányaikba, hogy a házasság egy férfi és egy nő szövetségén alapszik.

Idézhetjük Szent II. János Pál pápát is, aki 2002-ben, a Lateráni Egyetem Házasság és család intézményében végzett diákoknak ezt mondta: „Arra kérlek, hazatérve dolgozzatok sokat azon, hogy az országban ahol éltek, Alkotmányban deklarálják azt, hogy a házasság egy férfi és egy nő szeretet-szövetsége”.

A szóban forgó Alkotmány-módosítás a fenti pontosítás érdekében tehát szükségszerű. A Szentatya, Ferenc pápa is arra bátorít bennünket, keresztényeket, hogy „védjük meg a férfi és nő közötti házasságot, mint a természetes család alapját, és merjünk kiállni mellette, még akkor is, ha ezzel mások érzékenységét érintjük és divatos eszmei áramlatokkal ütközünk” (Amoris Laetitia)

A házasság mindig egy férfi és egy nő közötti kizárólagos kötelék marad, amely nyitott kel-hogy legyen az élet továbbadására, a gyermekvállalásra. Ezért helytelen és veszélyes minden olyan próbálkozás, amely a házasságban mellőzi a férfi és nő közötti természetes különbségeket és a kölcsönösséget. E különbségek eltörlésével a család antropológiai gyökereit vágják el, ami veszteséget jelent a társadalom számára is, mert ahelyett, hogy elfogadnák a különbözőséget, uniformizálják az emberi kapcsolatok megjelenési módját.

Amikor erről a témáról beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a gyermekek védelmét sem. A társadalomnak fel kell ismernie, hogy a gyermek ajándék, és mindig megfelelő környezetet igényel fogantatása, születése és fejlődése, és ez a megfelelő környezet nem lehet más, mint az édesanyából és édesapából álló család, illetve rendkívüli esetben az édesanyából, vagy édesapából álló család. Ezért támogatni és erősíteni kell a családokat, és el kell ismerni azoknak az édesanyáknak és édesapáknak az érdemeit, akik keményen küzdenek azért, hogy hűek maradjanak pótolhatatlan élethivatásukhoz és a gyermeknevelés küldetéséhez.

Robert Sarah bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusának 2016-os, amerikai beszéde szerint a válás, a házasság nélküli együttélés és az azonos neműek házassága árt a gyermekeknek és megnehezíti Isten szeretetének felfedezését. Úgy fogalmazott, a sátánnak az a célja, hogy megsemmisítse a családokat, éppen ezért a keresztényeknek harcolniuk kell azon ideológiák ellen, amelyek tagadják a jelentőségét annak, hogy egy gyermeknek anyja és apja van.

A bíboros beszédében utalt II. szent János Pál pápára, aki a családot az evangéliumhirdetés első közegének nevezi. A főpásztor kifejtette: „A házastársak nagylelkű és felelősségteljes szeretete – amely a szülőknek azon önátadásában nyilvánul meg, amellyel a gyermeket, mint Isten ajándékát fogadják és gondozzák – teszi láthatóvá a szeretetet a mi generációnkban.”

Ezért a sátán tönkre akarja tenni a családokat, hogy az emberek nehezebben hallják meg Jézus Krisztus örömhírét: az önátadó, termékeny szeretetet. Ám ha egy kultúrában eltűnik az önzetlen szeretet, és az emberek pusztán igényeik kielégülésének eszközét látják egymásban, akkor minden téren általánossá válik mások kihasználása, ameddig csak kinek-kinek a hatalma engedi.

A küzdelem az emberi méltóságért, a családért, gyermekeinkért, a jövőért, végső soron Isten Országáért folyik. Küzdeni érdemes, a végső győzelem Isten kezében van.

„Az Egyház tudatában van annak, hogy társadalmi és antropológiai szempontból is mekkora ereje van a családnak, ezért mindenképpen védelmezi. Védelmezi, mert szereti a férfit, szereti a nőt, szeret mindenkit, és nem akarja, hogy lerombolják a bölcsőt, amelyből az egész társadalom megszületik és erőre kap”(Vincenzo Paglia érsek, a Családok Pápai Tanácsának elnöke).

Ne feledjük, mai döntéseinknek, szavazatunknak komoly kihatása lesz a jövő nemzedékére, gyermekeink életére. Rajtunk áll a minket követő generációk és gyermekeink jövője. Menjünk szavazni és mondjunk igent a keresztény értelemben vett családra, mely apából, anyából és gyerekekből tevődik össze.

HÁZASSÁG HETE 2018

Kedves házaspárok!

Idén a Szerelmi Hétpróba vár rátok! Ebben az évben is szeretettel hívunk benneteket arra, hogy ezekben a napokban kitüntetett figyelmet szenteljetek egymásnak és kapcsolatotoknak.

Ehhez kívánunk kapaszkodót, támpontokat adni nektek a Szerelmi Hétpróba (letölthető PDF) által. Szánjatok időt kapcsolatotok építésére, és ajándékozzátok, lepjétek meg egymást szeretetetekkel!

http://online.fliphtml5.com/hovn/fqrj/
sz. István

Itt egyszerűbb elérni a fenti anyagot: SzerelmiHétpróba2018

HÁZASSÁG HETE 2016. február 7-14.

Története, lényege

A Házasság Hete mozgalom több mint másfél évtizede indult az Egyesült Királyságban és célja, hogy felhívja a figyelmet a házasság fontosságára, népszerűsítse a család intézményét, és segítséget nyújtson azoknak, akik párkapcsolati vagy gyermeknevelési nehézségekkel küzdenek.

Ma már a világ huszonegy országában rendezik meg. Ez többnyire a február 14-i Bálint naphoz kapcsolódik, de keresztény körökben elterjedőben van a Házasság Világnapjának ünneplése is, amely minden év február második vasárnapjára esik. Legtöbb helyen pedig az ünneplést egy hetesre tágították. Magyarországon ennek saját honlapja is van: www.hazassaghete.hu.

Romániában és Erdélyben kik szervezik és hogyan?

Eredetileg szinte egyszerre mozdultak meg a protestáns és katolikus, ortodox és más felekezetek sokfelé az országban. Ez is jele annak, hogy a mozgalom Isten Lelkétől ihletett és támogatott dinamizmus. Megmozdultak lelkipásztorok, plébánia közösségek vagy egy-egy plébánia nagy közösségéből egy-egy kisebb csoport, pl. családos közösségek. Van, ahol a település polgármestere hirdeti, ajánlja… Van, ahol házasságot- és családot támogató civil szervezetek a fő mozgató rugói, sok esetben szakemberek, pl. mentálhigiénés szakemberek, pszihológusok, pár- és családterapeuták kapcsolódtak bele vagy léptek elő nagyon jó ötletekkel, a sajtó, tv-adók, radió műsorok ajánlottak fel több helyen műsoridőt. Van, ahol szentmisét vagy közös ökumenikus liturgiát ünnepelnek családok, családokkal, családokért… A lényeg, hogy amiben egyetértünk, ami mindannyiunkban közös hit és meggyőződés, hogy a házasság elsőrendű világörökség, amire oda kell figyelni, amit meg kell becsülni, mert elsőrendű kincsek rejlenek benne, azokat egy héten át felmutassuk környezetünk és a világ előtt.

Mindenki tehet valamit a házasságokért: itt az alkalom!

A Gyulafehérvári Főegyházmegyében 2010 óta kapcsolódunk a Házasság Hete mozgalomhoz. Számos helyszínen (városokban, de falvakban is) szentmisékkel, előadásokkal, fórumokkal, interaktív beszélgetésekkel, kulturális programokkal irányítottuk rá a figyelmet a házasság, a család fontosságára. Családirodánk ernyője alatt így kapcsolódott be pl. Csíkkozmás, Csíkszentimre, Csíkkarcfalva, Madéfalva, Csíkszentdomokos, Csíkszentlélek, Kézdivásárhely, Brassó, Gyergyószentmiklós, Kolozsvár, Marosvásárhely, Marosszentgyörgy kisebb-nagyobb közössége, helyi plébániák, lelkipásztorok, civil szervezetek. Beszámolók korábbi évekről, ötletek idénre itt: www.csalad.ro

Házasság Hete alkalom arra, hogy beszéljünk a házasság értékéről: A házasság olyan szent, szövetségi közösség egy férfi, egy nő között, amelyet csak a halál bonthat fel. Egyik fő célja a házasfelek kölcsönös boldogsága, gyermekek nemzése és felnevelése. A természetes világban a házasság jelkép is, amely megjeleníti Jézus Krisztus és az Egyház szellemi-lelki közösségét. A házasságba szellemi, lelki és testi tisztasággal lehet belépni. 

Az ezt ünneplő programsorozat mára bekerült a köztudatba. Érezzük, hogy szükségünk van egy elbizonytalanodott társadalomban arra, hogy a házasság egyértelmű értékként jelenjen meg, hogy a házasság élhető, örök érték.

A Házasság Hetének 2016-os mottója: Szeretet: szenvedély és döntés!

A CSALÁDI BÉKESSÉG TITKAI

Ha égve maradt – kapcsold le
Ha hiányzik – írj neki
Ha kiömlött – töröld fel
Ha kérdez – válaszolj
Ha a földön van – vedd fel
Ha mesél – hallgasd meg
Ha kifogyott – töltsd meg
Ha tele van – vidd ki
Ha piszkos – mosd el
Ha távol van – hívd fel
Ha ünnepel – lepd meg
Ha szomorú – öleld át
Ha fáradt – altasd el
És soha ne feledd:
                     ÖSSZETARTOZTOK!

Szent Család ünnepének előestéjén: Apu, adnál nekem egy órányit az idődből?

A kisfiú miután köszönti a munkából hazatérő édesapját, egy furcsa kérdést tesz föl neki:

„Apu, mennyit keresel egy óra alatt?” Az édesapa meglepődve válaszol: „Fiam, ezt még anyád sem tudja! S ne zavarj, túlfáradt vagyok!”

„De, apa! Kérlek, mondd meg nekem! Mennyit keresel egy óra alatt?” – erősködik a fiú. Az édesapa végül így válaszol: „Húsz dollárt.” 

„Rendben, apa – folytatja a gyermek. – Tudnál nekem tíz dollárt kölcsön adni?” Az apa ráordít a fiúra: „Szóval ezért kérdezted, hogy mennyit keresek, ugye? Na, nyomás aludni, és ne zavarj tovább!”

Késő este az édesapa átgondolta a történteket és bűntudata támad. Talán a fiának meg kell venni valamit. Belép a gyermek szobájába. „Alszol, fiam?” – kérdezi az apa.

„Nem, apa. Miért?” - szól a fiú. „Itt van a pénz, amit az előbb kértél!” – mondja az apa. „Köszönöm, apa!” – mondja a gyermek és elfogadja a pénzt. Majd benyúl a párnája alá, és elővesz onnan tíz dollárt.„Most már elég pénzem van! Van húsz dollárom!” – mondja a gyermek az apjának. – Apu, adnál nekem egy órányit az idődből?”

***

Ma nagy szükség arra, hogy több időt fektessünk be a családi életbe… A mai családok tragédiája ott kezdődik, hogy nem érünk rá egymást meghallgatni, egymással törődni, egymást szeretni.

Ferenc pápa homíliája a szinódust megnyitó szentmisén: működjünk együtt Isten szeretettervével - meghallgatható

Október 5-én vasárnap de. 10 órakor kezdődött a család-szinódust megnyitó ünnepi szentmise a Szent Péter bazilikában. Ferenc pápával együtt miséztek a szinódusi atyák. Az eucharisztikus ima alatt (az első kánont mondták) a Szentatya mellett állt jobbról Erdő Péter bíboros, a szinódus főrelátora, ő mondta az első mementót.

A latinul bemutatott szentmisén az évközi 27. vasárnap olvasmányai hangzottak el különféle nyelveken. A Máté-evangélium 21. fejezetéből vett szakasz a gyilkos és hűséges szőlőmunkásokról szóló példabeszéd, amelyben Jézus visszautal Izajásnak az Úr szőlejéről, Izraelről mondott énekére (ez az első olvasmány). A Szentatya az Úr szőlejéről, Izraelről, a választott népéről szóló ó- és újszövetségi allegóriákat fejtette ki rövid olasz nyelvű homíliájában, amelyet most teljes fordításunkban közlünk.

„Ma Izajás próféta és az Evangélium az Úr szőlejének jelképét alkalmazzák. Az Úr szőleje az ő „álma”, elgondolása, amelyet egész szeretetével művelt, mint egy szőlősgazda műveli szőlőskertjét. A szőlő megművelése sok gondoskodást igényel. Isten „álma” az ő népe: Ő ültette és gondozta türelmes és hűséges szeretettel, hogy szent népe legyen, olyan nép, amely az igazságosság bő gyümölcseit termi. – De mind az ószövetségi jövendölésben, mind Jézus példabeszédében Isten álma (terve) meghiúsul. Izajás azt mondja, hogy a nemes ültetvény savanyú vadszőlőt termett (Iz 5, 2.4), pedig Isten „azt várta, hogy igaz tetteket vigyen végbe, s lám véres gaztetteket követnek el, azt várta, hogy igazság terem náluk, de csak jajkiáltás hallik és siralom” (Iz 5, 7). Az Evangéliumban pedig a szőlőművesek teszik tönkre az Úr tervét (szőlejét): nem végzik munkájukat, hanem csak a saját érdekükre gondolnak.

Jézus példabeszédében a papi fejedelmekhez és a nép véneihez fordul, vagyis a „bölcsekhez”, az uralkodó osztályhoz. Isten különleges módon rájuk bízta „álmát”, vagyis népét, hogy műveljék, gondozzák, védelmezzék a vadállatoktól. Ez a nép vezetőinek a feladata: művelni a szőlőt szabadsággal, kreativitással és szorgalommal. – De, ahogy Jézus mondja, a szőlőmunkások hatalmukba kerítették a szőlőt: bírvágyukkal és gőgjükkel kényük-kedvük szerint bánnak vele, és így meghiúsítják Isten választott népére vonatkozó tervét.

A bírvágy kísértése mindig jelen van. Erről szól Ezekiel nagy jövendölése a pásztorokról (Vö. 34. fej.), amelyet Szent Ágoston kommentált egy híres beszédében, és amelyet éppen a napokban az Óraliturgiában olvastuk. A pénz és a hatalom éhsége. Hogy ezt a vágyukat kielégítsék, a rossz pásztorok elviselhetetlen terheket raknak a nép vállára, miközben ők egy ujjal sem mozdítanak rajta (vö. Mt 23, 4)

Mi is püspökök – folytatta vasárnapi homíliáját Ferenc pápa – arra hívattunk, hogy dolgozzunk az Úr szőlejében. A szinódusi összejövetel nem arra szolgál, hogy szép és eredeti gondolatokat vitassunk meg, vagy hogy azt lássuk, ki az okosabb…, hanem arra, hogy jobban műveljük és őrizzük az Úr szőlejét, hogy együttműködjünk álma, s népére vonatkozó szeretetterve megvalósításában. Ez alkalommal az Úr azt kéri, hogy vegyük gondjainkba a családot, amely a kezdetektől fogva lényeges része az emberiségre vonatkozó szeretettervének.

Mindnyájan bűnösök vagyunk, mi is kísértésbe eshetünk, hogy hatalmunkba kerítsük szőlejét, a bírvágy sohasem hiányzik bennünk, emberi lényekben. Isten álmát mindig akadályozza egyes szolgáinak bírvágya. Meghiúsíthatjuk Isten álmát, ha nem hagyjuk, hogy a Szentlélek vezessen bennünket. A Szentlélek adja nekünk a bölcsességet, amely túlhalad a tudományon, hogy nagylelkűen dolgozzunk igazi szabadsággal és alázatos kreativitással.”
Ferenc pápa a vasárnapi olvasmányra, a Filippi-levél verseire utalva zárta homíliáját:

„Szinódusi testvéreim! Hogy jól műveljük és őrizzük a szőlőt, arra van szükségünk, hogy szívünket és szellemünket őrizze meg Jézus Krisztusban „Isten békéje, amely meghalad minden értelmet”. Így gondolataink és terveink Isten álmával összhangban lesznek: hogy szent népet neveljenek neki, amely hozzá tartozik, és megtermi Isten országa gyümölcsét (vö. Mt 21, 43).

(szf)

Forrás: Vatikáni Rádió

6 apró, férjeknek szóló tanács, hogy jobban tudják szeretni feleségüket már ma...

A kis dolgok tényleg nagy változást hozhatnak!

Büszkén mondhatom, hogy már 4 és fél éve vagyok házas. Ez már igazán szakértővé tesz engem a nőkkel és a házassággal kapcsolatban, igaz? (Hagyom, hogy a feleségem szemforgatása válaszolja meg ezt a kérdést.)

Mindig tanulok és kihívások elé állok, és természetesen próbálom jobban végezni azokat a dolgokat, amelyekről tudom, hogy kellene. Ezeket az ötleteket vagy más emberektől szedtem vagy csupán tapasztalatból.

E mellé egy kis háttér információ arról, hogy honnan jövök: otthon dolgozom és a munkám az egyetlen bevételi forrásunk. A feleségem gondoskodik a két kisgyermekünkről, ő intézi a vásárlások legnagyobb részét és a házimunka jelentős részét. Mindenkinek más a helyzete, és ez így van rendjén; nem szándékozom azt állítani, hogy minden házasságnak pont így kellene kinéznie. Azért említem ezt, mert ezt a felállást ismerem a legjobban, és néhány ötlet különösen csak a mi helyzetünkhöz köthető.

És most, semmiféle kidolgozott sorrendet nem követve, itt van hat tanács, amelyről, úgy gondolom, segíthet egy férjnek már ma jobban szeretni a feleségét.

1) Kérdezz rá a napjára mielőtt a sajátodról kezdesz beszélni.

Mindketten keményen dolgoztatok. Mindketten el vagytok fáradva. Talán mindkettőtöknek van olyan dolga, amit meg akar osztani. Azonban kérdezz rá előbb te az ő napjára. Mindig.

Ez rámutat arra, hogy értékeled, amit csinál és amit gondol, s ez megmutatja, hogy értékeled őt magát.

A folytatás az "Istenről, vallásról, életről, emberről..."   weboldalon érhető el. 

Fogadom

Kim és Krickitt Carpenter - Dana Wilkerson: Fogadom

Listán kívül gyorsan elolvastam a Fogadom című könyvet, és azért, mert a férjem hónapok óta tologatja elém a filmet, hogy az nekem biztosan tetszene. Kevés időt szánok a filmek nézésére, de amikor egy hete megláttam, hogy megjelent a könyv is, akkor döntöttem: olvasom a könyvet és nézem a filmet.

................... és akkor: NEM SZABAD EGY LAPON EMLÍTENI A KETTŐT! - mert azon kívül, hogy volt  benne egy baleset, minden más. De tényleg minden! Minden pontjában, gondolatában, szerkesztésében. Egyébként még a baleset is más volt. Csalódott vagyok, mert ha nem így állítom be magamat, hogy a filmet a könyv ihlette, akkor más szemmel nézem és nem pufogok. Kedves amerikai film, ami még tetszett is tulajdonképpen, de köze nincs a könyvhöz. (Örülök, hogy nem azt mondták be, hogy a könyv alapján készült, hanem, hogy ihlette...) Még akkor sincs köze, ha ez a mondat szerepel a könyvben: ".. a történet alapja azonban a helyén volt."- szerintem nem.

A könyv a Harmat Kiadó gondozásában jelent meg, s aki ismeri a kiadót és engem, az tudja, hogy vannak keresztmetszeteink.

A Fogadom című könyv Kim Carpenter és feleségének Krickitt-nek a története, hogyan ismerkedtek meg, hogyan találkoztak, hogyan szerettek egymásba, hogyan kötöttek igazán hamar házasságot, s aztán hirtelen hogyan fordult teljesen a feje tetejére az életük egy baleset miatt.

Egy baleset, aminek hatására Krickitt életveszélyesen megsérült, újra kellett magát felépíteni; baleset, aminek hatására teljesen elfelejtette a közelmúlt eseményeit: amnéziás lett. Nem emlékezett a férjére, a homloklebenyi sérülése miatt a személyiségében is változások alakultak ki. Kim, a sportember, a férj mindvégig ott állt mellette, hiszen szerette a feleségét, és Isten előtt fogadott Krickitt-nek örök hűséget. Nem volt egyszerű, hiszen a nő hangulatváltozásai hirtelen érkeztek, az Utállak! -felkiáltás mindennapos volt otthonukban. Krickitt is hívő volt, a kapcsoltuk alapja az istenhit, a vallás volt, így mindketten nagy utat jártak be, hogy visszataláljanak egymáshoz. 

A Fogadom című könyv két élet egy szeletének a története, amely azért íródott, hogy az embereknek erőt adjon. Erőt adjon, hogy van ki segít, van ki mellettünk áll. El tudom képzelni, hogy valaki számára furcsa lehet olvasni Krickitt felépülésének csodáját, ami hirtelen történt meg a kórházban, miközben a család a kápolnában imádkozott fohászkodott. Nem éltem át, mégis értettem. Tavaly nyáron egy kedves ismerősöm egyik gyermeke szenvedett nagyon súlyos sérüléseket egy baleset következtében, s ők hasonló mondatokat fogalmaztak meg napról-napra, míg bekövetkezett a csoda. Mert ők is isteni csodának, újjászületésnek mondták.

Kim és Krickitt akik túlélték. Mind a súlyos balesetüket, mind pedig a kapcsolatukat. Mert akarták. Mert hittek.

Harmat Kiadó
2014

 

Forrás: http://andielmenyei.blogspot.ro/2014/02/kim-es-krickitt-carpenter-dana.html

Kim és Krickitt Carpenter – Dana Wilkerson: Fogadom

Az ifjú Carpenter házaspár – Kim és Krickitt –álomszép jövő előtt áll. Szenvedélyesen szeretik egymást, minden téren egymáshoz illenek, anyagi gondjaik nincsenek, még a munkájuk is összeköti őket: Kim baseballedző az új-mexikói Las Vegasban, Krickitt pedig a csapat statisztikusa, mindenese, emellett pedig egy fitneszközpontban állít össze tornagyakorlatokat az érdeklődőknek. 

Alig néhány heti házasság után tragikus autóbaleset éri őket. Mindketten súlyosan megsérülnek. Hónapok telnek el, míg felépülnek, ám a baleset következményeként Krickitt részletes amnéziába zuhan: Kimmel közös múltja teljesen kitörlődik az emlékezetéből. Ráadásul a személyisége is megváltozik, az egykori kedves, mindig jókedvű lány gyakran lesz ingerült, már-már hisztériás, mivel nem tudja, ki ez a férfi – vagyis Kim – mellette. Csak azt látja benne, hogy kegyetlenül nehéz gyakorlatokat állít össze a számára, azzal az indokkal, hogy mielőbb megerősödjön fizikailag. Krickitt azonban nem értékeli ezt, haragszik Kimre, többször kiáltja felé: „Utállak!”

Ám Kim szerelme és szeretete szemernyit sem változik felesége iránt, elszántan küzd azért, hogy visszakapja a régi Krickittet. Rengeteg küzdelem, kitartó türelem után végül egy családterapeuta segítségével rendezik kapcsolatukat. Újra elkezdenek randevúzni, s megismétlik házassági ceremóniájukat. Krickittből nem az emlékképek, hanem az érzelmek jönnek elő ismét. Értékeli, hogy Kim mindvégig kitartott mellette, a legnehezebb időszakban is, olyan ember, aki méltó a szerelmére. A Carpenter házaspár ma az új-mexikói Farmingtonban él két gyermekével. Történetükből játékfilm is készült, ugyancsak Fogadom címmel, Michael Sucsy rendezésében, Rachel McAdams és Channing Tatum főszereplésével.  

A regényt áthatja a mély istenhit, a transzcendencia mindennél valóságosabb ténye. A Kimmel és Krickitt-tel történteket vetíti előre, hogy első találkozásukkor Jób könyvéről beszélgetnek, arról, hogy
engedhette meg Isten, hogy olyan rettenetes dolgok történjenek a leghűségesebb szolgájával, s vajon Jób miért nem adta fel a harcot és fordított hátat Istennek?

A folytatás alább olvasható 

Kim és Krickitt Carpenter – Dana Wilkerson: Fogadom

A kép mögötti történet

Ezt a bejegyzést azért csináltam, mert a férjemről és a rólam készült fotó népszerű lett az interneten. El akarom mondani a kép mögötti történetet annak a sok ezer embernek, akit lelkesített ez az édes pillanatunk.

A kép mögötti történet
Pár pillanattal oltárhoz vonulásom előtt a leendő anyósom bejött az öltözőszobába, ahol én és a koszorúslányok teljességgel meghatódva nevetgéltünk és nyugtalankodtunk az utolsó kis részletekkel kapcsolatban.
,,Édesem, a vőlegény hív téged!”

Az izgalom hevében csak annyit mondtam „Mi? Hisz nem vagyok kész! Fel kell még vennem a cipőm és…” Ekkorra már megragadta a kezemet és elvezetett a két szoba közötti sarokhoz, ahol a vőlegényem várt. Alig tudtam leülni, annyira telve voltam várakozással! Annyira izgatott voltam! Annyira ideges voltam!
„Tetszeni fog neki a ruhám? Csinos a hajam? Láthat engem?!”
Pont a saroknál ült a leendő férjem, így ideges voltam, hogy meglát, de titkon reméltem, hogy vethetek rá egy pillantást. Annyira izgatott voltam, hogy először én szólaltam meg,
„Helló, édesem! Ma megházasodunk!”

„Tudom, baba, és szeretnék imádkozni mielőtt megtesszük.”
Ott ültünk mi a két szoba között a sarkon, kéz a kézben, lehajtott fejjel. Az emberek fel-le rohangáltak; az esküvőszervező ide-oda küldözgette az embereket, a fotósok fényképezgettek és a násznép önmagát szórakoztatta. Mégis ebben a pillanatban lelünk és gondolataink csendességében a férjem és én egyedül voltunk Megváltónk, Jézus Krisztus jelenlétében.
A férjem imádkozott, hogy Isten áldja meg a házasságunkat, hogy jó és rossz időkön át se veszítsük el a reményt egymásban. Hogy egymás gyarlóságai helyett mindig Krisztus tökéletességére támaszkodjunk. Hogy amikor reggelente felkelünk, ne a saját erőnkből akarjuk szeretni egymást, hanem Krisztus tökéletes szeretetének erejével.
Egymás kezeit erősen szorítva kimondtunk „Ámen”, mindketten remegő hanggal. Pont így surrantam odébb, hogy letöröljem arcomról a könnyeket és feltegyem a fátylat.

Miután a koszorúslányok, édesanyám, anyósom és minden más nő a szobában befejezte a cipzározást, a göndörítést, a felhajtást és az arcpírom felhelyezését, belenéztem a tükörbe. Ott álltam a tiszta fehér esküvői ruhámban készen arra, hogy az én Szőke Hercegemhez menjek.
Tudjátok, nekem ő nem csak azért a Szőke Hercegem, mert elképesztően sármos, vagy, mert nagyszerű a humora, vagy, mert olyan sok közös dolog van bennünk. Azért ő az én Szőke Hercegem, mert segített megvédeni a legdrágább ajándékomat, a szűziességemet.

Nem sokkal az után, hogy járni kezdünk, idegesen közöltem a Szőke Hercegemmel, hogy szűz vagyok és az is akarok maradni az esküvőmig, amelyre azt válaszolta, hogy nem is tenne másképpen egy kapcsolatban.

A kapcsolatunk és megismerkedésünk folyamán folytonosan küzdelemben voltunk, ami néha egy vesztes csatának tűnt. A kísértéssel szembe szálltunk imádsággal, az írásokkal és a számon kérhetőséggel. Voltak barátaim, akik felhívtak, ha tudták, hogy késő estig együtt vagyunk és ő pedig más Istenhez kötődő férfiakkal találkozott, hogy erőért imádkozzon. Időnként, főként, ahogy az esküvő napja közeledett, azt gondoltuk, hogy a lehetetlent kíséreljük meg.

,,Miért csináljuk ezt?” Kérdeztem magamban gyengeségemben, és mindig emlékeztetett, ,,mert Isten ezt mondta nekünk.”
,,Nem vagyok rá képes, képtelen vagyok… túlságosan nehéz!” – gyónta meg nekem néha és én pedig imádkoztam, hogy legyen ereje.

Amikor végigvonultam a templom padsorai között fehér ruhámban, egyenesen a szemébe néztem annak a férfinak, aki odaadta önmagát azért, hogy megvédhesse és tisztelhesse azt a feleséget, akit Isten adott neki.

Amikor az ő szemei elkapták az én szememet, annak a nőnek a szemébe nézett, aki várt rá, aki támogatni és szeretni fogja élete hátralevő részében, jó és rossz időkön át.
Mindezt azért osztom meg, mert abban az imádságban, amit ott mondtunk, amelyet a fényképező lefotózott, kértük az Istent, hogy használja esküvőnket arra, hogy dicsőüljön meg a Neve minden dicsőséggel, amit megérdemel. Nem a saját erőnkből jutottunk el oda, hanem az Ő védelmező kezei által.

Isten ezt a fényképet már most felhasználta, hogy sok ezer embert megérintsen és ez bennünket meghatódottsággal tölt el és megtisztel. Tovább akartam vinni a dolgot és dicsérni az Istent és hálát adni azért, ahogyan eljuthattunk abba a csendes sarokba, egymás kezeit szorítva, készen arra, hogy elkezdjük közös életünket.

Angol nyelvű forrás ITT és a magyar nyelvű forrás ITT.

A család ünnepe Rómában

A fogadalmi kártya

Tudatosan Jézusnak adtam életemet, amikor 14 éves voltam. 

Nem tudtam az összes dolgot, amit tudni lehet a hitről (még most sem tudom), de tudtam pár fontos dolgot: nem szabad lopnom, nem szabad hazudnom, minden vasárnap templomba kell járnom, és hogy szexelni házasságban lehet. Így elköteleztem magam amellett, hogy szűzként megyek férjül valakihez.

Magasztosnak hangzik, igaz? Nos, a teljes vallomás szellemében be kell ismernem, hogy ilyen idősen még messze nem akadt egy olyan lány sem, aki vágyott volna arra, hogy lefeküdjön velem. Olyan elsős voltam gímiben, aki ha megjelenik, az emberek azon kezdenek el tűnődni, hogy ,,hát ide meg ki engedte be a hatodikosokat?”. A lányok nem vonzódtak hozzám és én sem igazán vonzódtam hozzájuk (Dungeons & Dragons és fantasy rajongóként az én ideális barátnőm olyan volt, mint az elf hercegnő, aki tudott karatézni és jól bánt a késekkel – egy szint, amelyet a legtöbb 13-14 éves katolikus iskolás lány nem ér el).

Ahogy telt az idő mégis csak elkezdtek vonzódni hozzám a nők (a gitározás segített), és beléptem a nő és férfi közötti románc izgalmas világába.

Milyen voltam? Nem igazán jó. Őszintén elnézést kérek azoktól, akiknek balszerencséje volt randizni velem.

A legnagyobb dolog, ami megakadályozta, hogy pozitív kapcsolataim legyenek az volt, hogy bár megértettem a szüzesség fogalmát, de fogalmam sem volt, hogy mi az a szűziesség. A szűziesség a szexuális tisztaság erénye. Meglehet, hogy nem feküdtem le senkivel… de szexuálisan tiszta sem voltam. És így elbaltáztam egy csomó dolgot, sérülést okoztam magamnak és a nőknek, akikkel jártam.

1994-ben bekövetkezett egy fordulópont. Éppen, hogy lediplomáztam és egy csodás keresztény lánnyal jártam. A fejemben az járt, hogy lehet, hogy Ő az IGAZI és néha még beszélgettünk a házasságról is. Mindketten szerettük az Urat és közösen imádkoztunk, de egyértelműen zavarosnak tartottuk ezt a szűziesség dolgot.

Ezután elmentem egy konferenciára, ahol hallottam az előadót egy elképesztő előadást tartani arról, hogy mi is a szűziesség. Nem megszorítás igazából, hanem ajándék. Isten azért akarja, hogy szexuális tisztaságban éljünk, hogy a szeretetet a lehető legjobban tudjuk kifejezni (és megtapasztalni). Ahogy visszatekintettem az életemre, ráébredtem, hogy a legrosszabb akkor volt az életem, amikor a legkevésbé voltam szűzies. A szűziesség azért van, hogy megvédje a gyönyörű kapcsolatokat, amíg a szexuális tevékenységek összezavarják és tönkreteszik őket.

Felvillanyozott, hogy megtudtam az igazságot. Annyira szabadnak éreztem magam! A szervezők “szűziességi fogadalom” kártyákat osztottak, és én sietve kitöltöttem egyet ráírván a nevemet és a dátumot. Hoztam egy extra kártyát a barátnőmnek is és vettem neki egy másolatot az előadásról kazettán (igen, akkor még ezt használtuk). Nagy izgalommal küldtem el neki postán. Őneki is tetszett a mondanivalója és elköteleztük magunkat egy tiszta és szűzies kapcsolat mellett. Teljesen meg voltam róla győződve, hogy Ő az IGAZI.

Hat hónappal később szakítottunk.

A szexuális tevékenység olyan, mint a drog. Amikor „kijózanodtunk”, rájöttünk, hogy vannak dolgok a másikkal kapcsolatban, amelyek felettébb bosszantóak. Hálás voltam, hogy ezekre rájöttem, legalábbis gondolatban. A szívem őrjöngött. Vágytam a szerelemre. Úgy gondoltam, hogy Ő az IGAZI. És ez a hülye kártya elcseszte az egészet!

18 hónappal később egy másik lánnyal jártam, akinek világoskék szeme volt és göndör haja. Végül is ekkor értettem meg, hogy mit jelent egy szűzies kapcsolat és azt kívántam, hogy bárcsak minden kapcsolatom ilyen lett volna! Az egyik nap, miután sok hónapja jártunk már, közösen imádkoztunk és kinyitottam a Bibliámat. A „szűziességi fogadalom” kártya esett ki belőle.

Bár nem felejtettem el az ígéretemet, hogy szűzies leszek, de azt igen, hogy a kártya ott van. Emlékszem, hogy kínos volt ott látni. Nem vagyok benne biztos, hogy miért. Nem a szűziességre való elkötelezettségem volt kínos, ennek a lánynak ugyanaz volt az álláspontja. Talán azért volt, mert emlékeztetett rá, az IGAZIRA. Azért írtam alá a kártyát, mert azt gondoltam, hogy ez majd megáldja és megvédi a kapcsolatomat a lánnyal, akiről azt gondoltam, hogy a jövendőbeli feleségem lesz. Ehelyett tönkre tette.

Az új barátnőm felvette a kártyát és ránézett úgy, mint aki mindjárt sírni fog. Belenyúlt a saját Bibliájába és kivette a saját „szűziességi fogadalmi” kártyáját. „Nézd!” – mondja. Bólintottam. Neki is volt egy Fogadalmi Kártyája. Sok embernek volt.

Észrevette, hogy nem látom, amit mutatni akart. ,,Nézd meg közelebbről!” – mondta s odanyújtotta mindkét kártyát.

Rájuk néztem. Nem egyszerűen csak fogadalmi kártyák voltak. Teljesen megegyeztek. Ugyanarról a konferenciáról. Ugyanazon a napon.

Amikor a szoba egyik sarkában voltam fogadkozva Istennek és a jövendőbeli házastársamnak, hogy szűzies leszek házasságig, addig ő a szoba másik sarkában volt és ugyanezt tette.

Egy évvel később összeházasodtunk.

A mi Istenünk hűséges Isten. „Hiszen tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek – mondja az Úr; ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek” (Jeremiás 29,11). Amikor odaadtuk Neki életünk legbensőbb részét, Ő nekünk adta az Ő legbensőségesebb áldását. Ezért „szíved minden bizalmát Istenbe vesd, saját értelmedre ne igen hagyatkozz. Minden utadon próbáld fölismerni, akkor egyenessé teszi ösvényedet” (Példabeszédek 3,5-6).

Ezt a személyes történetet azért osztom meg, hogy reményt adjak számodra. Istennek nagyszerű terve van az életeddel. Nem számít, hogy mit tettél és hol voltál, Isten a helyes útra terel és elvezet a teljes életre, amelyet eltervezett számodra.
 

Forrás:Istenről, vallásról, életről, emberről

A család ünnepe Rómában

Több mint 100 ezer hívő vett részt a világ minden részéről október 27-én, vasárnap délelőtt azon a szentmisén, amellyel Ferenc pápa lezárta a Hit évében megrendezett kétnapos családtalálkozót. 

Homíliájában az évközi 30. vasárnap olvasmányaiból kiindulva elemezte a keresztény család néhány fontos jellemzőjét.

Az első: az imádkozó család. Az evangéliumi szakasz (Lk 18,9-14) bemutatja az imádkozás két módját: a farizeus hamis és a vámos hiteles imáját. A farizeus olyan magatartást testesít meg, amely nem ad hálát Istennek irgalmas tetteiért, hanem sokkal inkább az önteltség kifejezése. A farizeus igaznak érzi magát, ezért páváskodik és a többi embert saját piedesztáljáról ítéli meg. Ezzel szemben a vámos nem szaporítja a szót, imája alázatos és áthatja saját méltatlanságának tudata: valóban elismeri, hogy szüksége van Isten bocsánatára, irgalmára. E vámos imája a szegény imája, amely tetsző Istennek, mint ahogy az első olvasmány mondja „imádsága a felhőkig hatol fel” (Sir 35,12-14.16-18), míg a farizeus imáját a hiúság súlya lefelé húzza.

A pápa feltette a kérdést: kedves családok, imádkoztok néha együtt?

A folytatás az alábbi linken 
A család ünnepe Rómában

Hol vannak az igazi férfiak?

[Forrás]

Nem régiben jártam gyermekeimmel a vidámparkban, ahol megfigyeltem egy fiút és egy lányt, amint kézen fogva sétálnak. A pár nem lehetett 15 évesnél idősebb. A lány az egyik játékos standhoz vezette a fiút, ahol egy kupac doboz ledöntése volt a cél baseball labdával. Ha ledöntöd a dobozokat, akkor egy kitömött plüssmedvét nyersz. Figyeltem, ahogy a lány ránézett barátjára, rámosolygott és megszólalt, „Nyersz nekem egy díjat?” A srác fogta, elővette a pénztárcáját, kivett egy 5 dolcsist és megszólalt, „Nyerj te!”.
A lánynak nem ez volt az elképzelése. Másodjára is megkérte, de nem volt haszna. Elcsüggedve maga dobta a labdákat és díj nélkül távozott. A lány csalódott volt, a fiúnak fogalma sem volt, én pedig megrökönyödtem.  Valakinek a fiú fejéhez kellett volna vágni egy labdát. Ez a lány nem valami buta vásári játékban akart játszani és egy nagy plüssmackót sem akart nyerni. Azt akarta, hogy a fiú elnyerje a szívét – s a srác csúfosan elbukott.

Ha szerelemről és kapcsolatokról van szó, az a véleményem, hogy a fiatal férfiak elvesztették az eszüket. El sem tudom mondani, hány csodálatos és gyönyörű fiatal nő kérdezi meg tőlem, „Hol találok egy jó férfit?” Sohasem tudok erre egy jó választ adni nekik. A fiatal férfiaknak nincs meg a bátorsága, hogy a nőket vezessék (hacsak nem a hálószobába való vezetésről van szó). Egyszer hallottam, hogy egy pap beszédet mondott az egyetemi diákmisén. Ezzel a kérdéssel kezdte: „Hány lányt hívtak el randira ezen a héten ebből a templomból?” Miután felmérte a felnyújtott kezek számát, a beszédet azzal folytatta, hogy megrótta a fiatal férfiakat a helyszínen, mert nem hívják a lányokat randira.

Miért olyan fontos, hogy a fiatal férfiak megtanulják, miként vezethetik a nőket? Vegyük számba a következő pontokat:

A nők arra vágynak, hogy a Mennyországba vezessék őket

Szent Pál mondja a férjeknek, „Szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus szereti az Egyházat.” Ahogy Krisztus hívja az Egyházat, hogy „kövesse Őt” a Mennybe, úgy várják a nők azt, hogy a férfiak a Mennybe vezessék őket. Ritkán fogsz olyan nővel találkozni, aki meghívást kezdeményez az első randira, a házasságra vagy bármely udvarlási módra a kapcsolaton belül. Isten azzal a céllal teremtette a férfiakat, hogy egy Felé tartó kapcsolatot irányítsanak, s a mai férfiak labdába sem rúgnak ezen a téren.

Egy férfi saját biztonsága erőt és bátorítást ad a nőknek

A legtöbb esetben a fiúk azt mondják, hogy azért nem közelítenek a nőkhöz, mert félnek az elutasítástól. Ez a félelem az, ami a nőket legelőször érdektelenné teszi. Ha egy férfi tudja, hogy hova tart és mit szeretne elérni (Krisztust), akkor a lehetséges kapcsolatot nem félelemmel fogja megközelíteni. A nők olyan férfiakat akarnak, akik biztosak önmagukban és abban, akinek Isten teremtette őket.

Egy rendes férfi tanúságot tesz mások előtt

Az egyik oka annak, hogy a fiatalok elvesznek a kapcsolatokban az, hogy nincs elég férfi, aki jó példát mutatna keresztény férfiasságból. A férfiasság kérdése megoldatlan marad, amíg nem lép ki a tömegből több férfi és válaszol a vezetésre szóló hívásra. Addig is a nők állandóan ezt fogják kérdezni: „Hol vannak az igazi férfiak?”

Forrás: Istenről, Vallásról, Életről, Emberről

Egy apa-fiú beszélgetés (avagy beszélgetés a nőről)

[Forrás]

Egyszer majd el kell beszélgetnem a fiammal. Nem, nem az a fajta beszélgetés lesz ez, amitől minden szülő retteg, s amit minden gyermek gyötörten hallgat. Élvezem kellemetlen helyzetbe hozni az embereket, hogy a beszélgetés szórakoztató legyen.

Nem, itt egy másik elbeszélgetésről van szó. Arról, ami akkor történik, miután elkapom a szemét miközben azt csinálja, amihez a férfiak olyan nagyon értenek – a testi vágy követését. Valószínűleg a bevásárlóközpontban leszünk, mert ott szoktak lenni az apák fiaikkal, és meg fogom látni azt a nézést. Talán a strandon leszünk és észre veszem. Nem számít hol, el fog jönni az idő, amikor észre veszem. És akkor itt lesz az ideje ennek a beszélgetésnek.

***

Figyelj, gyere ide. Hadd beszéljek veled. Láttam, hogy megnézted őt. Nem ítéllek el és nem szégyenítlek meg. Tudom, hogy mit csináltál. Értem én. De beszélnünk kell róla, mert számít az, hogy miként tekintesz egy nőre.

Sok ember fog próbálkozni és fogja azt mondani, hogy egy nőnek figyelnie kell az öltözködésére, hogy ne csábítson arra, hogy rossz szándékkal nézz rá. 

A nő felelőssége az, hogy felelősen öltözködjön fel reggelente. A te felelősséged pedig az, hogy úgy nézz rá viseletétől függetlenül, mint egy emberi lényre. 

Érezni fogod a kísértést, hogy őt hibáztasd vándorló szemeid miatt, amelyet ruhái vagy azoknak hiánya okoz. De ne hibáztasd őt. Ne játszd azt, hogy te csak egy áldozat vagy. Nem vagy áldozat, ha a szemeidről van szó. Azok teljesen a te uralmad alatt állnak. Érvényesítsd ezt az uralmat. Tanítsd meg szemeidet, hogy a nők szemébe nézzen. Fegyelmezd magad, hogy meglásd őt, s ne csak a testét vagy a ruháit. Amikor azt mondod, hogy te csak egy áldozat vagy, annak a hazugságnak dőlsz be, hogy egyszerűen csak egy külső inger hatására létrejövő testet öltött reakció vagy, aki képtelen megkülönböztetni a jót és a rosszat, az embert és testét.

Nézz a szemembe. Ez egy nevetséges hazugság.

Ennél sokkal több vagy. És a nő, akit nézel sokkal több, mint a ruhái. Több, mint a teste. Gyakori téma az, hogy a férfiak miként kezelik a nőket tárgyként, és ez nagyjából igaz is. Az emberek tárgyként kezelik a dolgokat, amelyeket szeretnek, hogy uralkodjanak felettük. Ha igazán szeretsz egy személyt, ne csökkentsd őt tárgyi színvonalra. Amikor tárgyi szinten kezelsz egy másik embert – nőt vagy férfit, a saját emberségedet adod fel.

Kétféle nézet van a női öltözködéssel kapcsolatban, amelybe nyomatnak majd téged, hogy bevedd. Az egyik az, hogy a nők öltözködésének fel kell keltenie a férfiak figyelmét. A másik pedig az, hogy a nők öltözködése arra szolgál, hogy megvédjék magukat a férfiaktól. Fiam, te mindkettőnél jobb vagy. 

Egy nőnek és senkinek sem azért kell öltözködnie, hogy magára vonja a figyelmedet. Meg kell adnod mindenkinek az összes figyelmet, amelyet egyszerűen megérdemelnek azért, mert emberi lények. A másik pedig az, hogy egy nőnek nem szabad azt éreznie, hogy meg kell magát védenie tőled. Uralkodnod kell önmagadon.

Sajnos, a legtöbb mód, amelyen a nemek egymással kapcsolatban lépnek, a félelemben gyökeredzik. Az elutasítástól való félelemben, a zaklatástól való félelemben vagy a önuralom hiányától való félelemben. Félünk egymástól, mert azt tanították nekünk, hogy a másik veszélyes. Azt tanították nekünk, hogy a nők teste okozza a férfiak bűneit. Azt mondták nekünk, hogyha a nő túl sokat mutat a testéből, a férfiak buta dolgokat cselekszenek. Legyünk őszinték: a nők teste nem veszélyes rád nézve. A testük nem okoz számodra sérülést. Nem fog téged butaságokra kényszeríteni. Ha butaságokat csinálsz, az azért van, mert azt választottad. Tehát ne járulj hozzá a félelmekhez, amelyek a férfiak és nők között fennállnak.

A nők teste gyönyörű, csodálatos és rejtélyes. Tiszteld meg azzal, hogy a személyiségét tiszteled, aki álmokkal, tapasztalatokkal, érzelmekkel és vágyakkal rendelkezik. Hadd legyen magabiztos. Bátorítsd önbizalmát. De ezt ne azért tedd, mert úgy gondolod, hogy gyengébb. Ez a legnagyobb marhaság a világban. A nők nem gyengébbek a férfiaknál. Ők nem a gyengébbik nem. Ők a másik nem.

Nem fogom azt mondani, hogy ne nézz a nőkre. Ennek az ellentétét mondom. Azt mondom neked, hogy lásd a nőket. Valóban lásd meg őket. Nem csak a szemeiddel, hanem a szíveddel is. Ne úgy tekints rájuk, mint dolgokra, amelyek csiklandozzák érzékeidet, hanem lásd meg az emberi személyt. 

Remélem, hogyha megváltoztatod azt, ahogy rájuk tekintesz, megváltozik az, ahogy körülöttük viselkedsz. Ne csak nők körül legyél. Légy a nőkkel egy oldalon.

Mert a végén ezáltal, veled szeretnének lenni. A megítéléstől, a megszégyenítéstől, az elítéléstől és a tárgyként vagy másként kezeléstől való félelem nélkül. És ez nem csak, amit a nők akarnak. Ezt akarják az emberek is.

Végső soron, te is ezt akarod.

 Forrás: Istenről, vallásról, életről,emberről.

Miért várok a szexszel, amíg megházasodok?

A bejövő üzeneteim naponta telnek meg fiatal nők kérdéseivel, A barátom azt mondja, ha valóban szeretem, szexelek vele. Ha nem szexelek vele félek, hogy el fog hagyni. Ha nem adom meg neki, amit akar, attól tartok, hogy meg fog csalni. A barátom pornót néz, és emiatt úgy érzem, hogy nem vagyok számára elég. A barátaim azt mondják, ha igazán szeretem, lefekszem vele. Szeretném, ha szeretnének és vágynának rám. Ez csak néhány azok közül, amelyeket naponta olvasok.

Abban reménykedek, hogy az Atyaisten inspirál téged ezen a cikken keresztül, hogy meglásd az óriási értéket és azt a méltóságot, amelyet az Ő gyermekeként birtokolsz, illetve a szex szentségét, amely a férj és feleség számára teremtetett. Szeretném még, ha nem állapodnál meg egy olyan férfi mellett, aki nem harcol érted, nem tisztel téged és aki nem véd meg.

Amiért várok a szexszel:

Igaz beszéd. Egyszer egy férfi azt mondta, hogy prűd vagyok, mert nem szexelek házasság előtt. Találd ki, mit mondtam neki: pápá. Emellett senkinek sincs ideje erre a tiszteletlenségre. Ennél többet érek. Saját értékem valami olyan, amelyet hosszú idő alatt találtam meg és még mindig felfedezés alatt áll. Az életben nem lehet megérkezni, mindig van hova tovább. 

Akarsz hallani valamit, ami sokkoló lehet? Isten teremtette a szexet. Ja, jól hallottad. Isten Maga tervezte a férj és feleség számára a szexet, hogy új életet hozhassanak a világra és hogy egymás testében örömüket leljék. Kimondottan ezért nem szabad a szexet fél vállról venni. Könnyű volt-e 27 évet eltöltenem úgy, hogy még nem szexeltem? Nem volt. Volt rá kísértés, hogy szexeljek? Volt. Ugyanakkor, Krisztus is küzdött a kísértésekkel, de nem vétkezett. És ez az a szint, amelynek megvalósítására meghívást kaptunk. Természetesen emberek vagyunk és elbukunk, de Isten megbocsájtását kell keresnünk és újrakezdeni, ha ez történik...

A folytatás itt olvasható az Istenről, vallásról, életről, emberről - oldalon

Aranyszájú Szent János beszéde a házasságról

Egy bizonyos bölcs férfi, amikor felmérte, hogy melyik áldások a legfontosabbak így válaszolt: a feleség és férj, akik jól megértik egymást. (Sirák fia 25:1) Egy másik helyen ezt hangsúlyozta: Szép, ha két jóbarát egymást kísérgeti, de még szebb, ha ezt férj és feleség teszi. (Sirák fia 40::23) Kezdettől fogva Isten Gondviselésében a férfi és nő egységét tervezte, és a kettőről egyként beszélt: férfinek és nőnek teremtette őket, és nincs se férfi se nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban. (Gal 3,28) Nincs más kapcsolat, amely olyan közeli, mint a férfi és nő kapcsolata, ha annyira egységben vannak, mint amennyire kell lenniük. Amikor áldott Dávid gyászolta Jonatánt, aki egy lélek volt vele, mivel hasonlította össze szeretetük nagyságát? Barátságod több volt nekem az asszonyok szerelménél. (2Sám 1:26) Az effajta szeretet ereje valóban erősebb, mint bármily szenvedély; más vágyak lehetnek erősek, de egyedül ez nem gyengül soha. Ez a szeretet (érosz) mélyen bele van ágyazva belső lényünkbe. Általunk észrevétlenül a férfi és a nő testét egymáshoz vonzza, mert kezdetben a nő a férfiból jött létre, és a férfitól és nőtől más férfiak és nők jöttek létre. Látod, mennyire közel van ez az egység, és hogy miként teremtette ezt Isten gondviselésszerűen egy természetből? Megengedte Ádámnak, hogy elvegye Évát, aki több volt, mint a nővére vagy lánya; saját teste volt! Isten az egész emberi fajt az eredet ezen egy pontjából indította. Másrészt nem tervezte a nőt külön a férfitól, máskülönben a férfi úgy tekintene a nőre, mint valami tőle alapvetően különböző dologra. Nem engedte meg azt sem, hogy a nő gyermeket hordjon ki férfi nélkül; ha ez volna a helyzet, önálló lenne. Ehelyett, mint a fa ágai, egy tőről fakadván, egy férfi, Ádám lett az egész emberiség alapjává, akiben benne van a férfi és a nő is, és így ellehetetlenítette, hogy a férfiak és nők önállóak legyenek. Később megtiltotta a férfiaknak, hogy elvegyék nővéreiket és lányaikat, hogy a szeretetünk ne csak a család tagjaira korlátozódjék, és így tartózkodjék az emberiség többi részétől. Mindez Krisztus szavaiban benne van: kezdetben férfinak és nőnek teremtette őket. (Mt 19,4)

A férj és feleség szeretete az az erő, amely összetartja a társadalmat. A férfiak fegyvert ragadnak és akár kockára teszik életüket ezért a szeretetért. Szent Pál nem beszélne ilyen komolyan erről a témáról ok nélkül; miért mondaná, feleségek, legyetek engedelmesek férjeiteknek, ahogy az Úrnak? Mert ha kiegyensúlyozottság uralkodik, akkor a gyerekek jól vannak nevelve, a háztartás rendben van tartva, és a szomszédok, barátok és rokonok dicsérik az eredményt. Nagy előnyök származnak ebből, a családoknak és a rendeknek egyaránt. Ha ez, ugyanakkor, másképpen van, minden zavart lesz és megfordul. Amikor egy hadsereg tábornokai megértik egymást, minden rendben zajlik, de ha nem, akkor minden zavaros lesz. Ugyanez áll fenn itt is. A harmónia kedvéért, ezért ezt mondta: feleségek, legyetek engedelmesek férjeiteknek, mint az Úrnak.

A folytatás: Istenről, vallásról, életről, emberről weboldalon érhető el

Az orvosok abortálni akarták őket, pap lett az ikrekből

Két chilei pap, akik ikrek, azt állítják, hogy édesanyjuk döntése a doktorok abortuszt javasló tanácsával szemben segített elmélyíteni papi hivatásukat. 

Paulo és Felipe atya 1984-ben született a chilei Lagunillas de Casablancában. Édesanyjuk, Rosa Silva, mielőtt a gyermekei megszülettek volna, ultrahangvizsgálatokon vett részt. Az orvos azt mondta neki, hogy furát lát, három lába és két feje van a babának, és az abortuszt javasolta, ami „terápiás céllal” volt engedélyezve az országban. Az orvosok azt mondták, veszélyben lehet az élete, de ő azzal válaszolt, hogy vállalja, amit Isten neki szán.

A gyermekek szeptember 10-én születtek meg. Elsőként Felipe – miután viszont a méhlepény nem választódott le, a doktorok ki akarták tisztítani a nő méhét. Ő azonban nem engedte, mert úgy érezte, még egy gyermek születni fog. Paulo 17 perccel később született meg. Ha édesanyja enged az orvosi beavatkozásnak, második fia csak nagyon súlyos sérülésekkel jöhetett volna világra.

Az ikreknek édesanyjuk akkor mesélte el születésük körülményeit, amikor már a szeminárium hatodik évében jártak. Habár az ikrek katolikus szellemiségű otthonban nőttek fel, kamaszkorukban eltávolodtak a hittől és nem jártak misére sem. Szüleik válása kellett hozzá, hogy visszataláljanak a hithet és az egyházba, és ekkor bérmálkoztak meg, már felnőtt fejjel. Ugyan közel álltak egymáshoz, mégsem beszéltek egymással arról, hogy mindketten papnak készülnek. 2003-ban léptek be a szemináriumba, amit a család először nehezen vett, de miután édesanyjuk látta, hogy boldogok, megtalálta a békéjét. Az ikreket 2012-ben szentelték pappá.

Isten nem rendetlenkedik körülöttünk. Azt szeretné, hogy boldogok legyünk, és a papság gyönyörű hivatás, amiben teljesen boldogok vagyunk – mondta ezzel kapcsolatban Felipe a CNA-nak. Születésükkel kapcsolatban Paulo azt mondta: édesanyja bölcsessége, hogy erről a megfelelő időben beszélt velük.

Az orvosok abortálni akarták őket, pap lett az ikrekből

Egy gyermek története

 A kezdet nehéz volt, a vizsgálatok kimutattak nála egy betegséget, amely miatt egész életében szenvedéseket kellett elviselnie. Az élet mellett döntött, mert érezte, hogy szeretetkapcsolatból jött létre, hogy célja van az életben. 

Megfogalmazódott benne, hogy a lelkét is kapta valahonnan, amely a fogantatása pillanatában már a részét képezte. A terhesség folyamán kialakult a teste körvonalazódott az a betegség, amely miatt szenvedni fog. Tudta, hogy betegségek várnak rá, de ő küzdeni akart. Várta saját életét. Amikor megszületett a szülei féltő szeretettel néztek rá, mert látták a komplikációk eredményét, láttak egy embert, aki sohasem fog tejes életet élni. Megbeszélték, hogy szeretik minden áron, hogy mellette döntenek és sohasem hagyják cserben ezt a kis különösen törékeny gyermeket. És a gyermek élni akart, szeretett volna körülnézni a világban. Már a gyermekágyon nagyra nyitotta szemét, hogy minél többet fogadhasson be abból, amit kapott. A szülei észrevették, hogy nagyon érdeklődő, mindent megvizsgál. Amikor elérkezett a nap, hogy haza mehettek, a rokonok nem merték meg fogni, a gyermek ebből mit sem értett. A szüleinek nem esett jól a rokonok ódzkodása, de megértették. Idővel elkezdett járni. Több idő kellett ahhoz, hogy elsajátítsa a járást, mint a több gyereknek, de élvezett minden egyes lépést, amelyet megtehetett. A járással egyre nőtt a világ körülötte, nézte a világot, de a világ nem nézte őt szívesen. Szülei egyre jobban kezelték a különleges helyzetet, kíváncsian nézték, ahogy kibontakozik érdeklődő természete és a környezete iránti nagy szeretete. Megtanultak élni furcsa szokásaival, amelyeket más gyermeknél nem lehet megtapasztalni, ezért napról napra egyre kevésbé tűnt fel betegsége. Mire iskoláskorú lett a szülei éppen olyan boldogok voltak, mintha a gyermekük nem volna beteg. A kamaszkort nehezen viselte a gyermek. Kérdéseket tett fel az élettel, a létezéssel, a szenvedés értelmével kapcsolatban. Szeretett volna normális lenni, de ahogy teltek az évek egyre több kérdésre kapott választ és élete alkalmazkodott ahhoz a szemléletmódhoz, amelyet a legjobbnak talált. Rájött, hogy a lényeg a szeretet, amelyből fogant, és amelyből a lelkét kapta. A kamaszkor végére egyénisége kiforrt, férfivá vált. Egy férfivá, akinek nehézségekkel kellett megküzdeni nap, mint nap egy betegség miatt, amely még az anyaméhben érte őt. Már régen megtanulta, hogy a szenvedést, hogyan kell viselni. Megszokta, hogy az emberek nem kezelik őt egészként, de belül tudta, hogy ő valóban teljes. Megtanult ebben a másfajta helyzetben mosolyogni és élni. Munkát is sikerült találnia, amelyben a tehetségei betegsége ellenére érvényesültek. Útja során soha sem hagyta el kíváncsi természete. Nehézségek árán, de bejárta a világ nagy részét. Szerette a történelmet és a tudományokat, mert ezáltal megismerte a körülötte lévő világot. Nagyon sok mindent megtanult. Rengeteg helyen járt és bár sok furcsa tekintetet övezte, mégis szerzett igazi barátokat útjai során. Látott gyönyörű hegyeket, hajózott óriási hullámok között. Minden kontinensen látott valami szépet és érdekeset. Mire elérte az aggkort a világ változatos ízei és szivárványszínei nem voltak számára ismeretlenek. A gyermekek, ha meglátták az utcán, igaz, hogy elszaladtak előle, de ezt az igazságtalan bánásmódot már csak egy mosollyal jelezte szája szélén. Az életet örömmel és hálával tanulta meg élni ekkora. Lelke hálás volt az élet örömmorzsái miatt s így távozott a földi létből. Ez volt ennek a más gyermeknek életútja, amely nem volt mentes a szenvedésektől, de az örömöktől sem.

A kezdet nehéz volt, a vizsgálatok kimutattak nála egy betegséget, amely miatt egész életében szenvedéseket kellett elviselnie. Az élet mellett döntött, de szülei nem döntöttek az élet mellett.  

Megfogalmazódott benne a kérdés, hogy a szülei, miért utálják őt, miért nem várják őt, de mire valóban tudatosult volna ez, életének véget vetett egy tű. Nem akarták azt, hogy élete ne legyen teljes. De ki mondja meg mi a teljes? A szülei ezek után nyugodtan éltek abban a tudatban, hogy megmentették a gyermeket a biztos szenvedéstől. Nem is fogták fel, hogy tudat alatt magukat mentették meg sok aggodalomtól, nehézségtől és szenvedéstől. A gyermek pedig vállalni akarta az életet, a gyermeket nem kérdezte meg senki. Valóban trauma volt ez a házaspár számára. A házaspár ezután elzárkózott a gyermekáldás lehetőségétől különböző fogamzásgátló módszerekkel, hogy nehogy véletlenül még egy ilyen trauma érje őket. Ennek ellenére folytonosan látták, ahogy más gyermeke megtanul járni, iskolába jár, kamasz lesz és kirepül a családi fészekből. Újból megfogalmazódott bennük a gyermek iránti vágy. Mindent megpróbáltak, de az orvosok azt tanácsolták nekik, hogy ne vállalják a kockázatot, mert bár lehet, hogy sikerülne a lombikprogram, a terhesség kockázata mégis túl nagy. A házaspár megmaradt egymásnak, elkezdett utazni a világ körül, több hajóúton vett részt, próbálta elmélyíteni a párkapcsolatot, de már az együttlétük értelme is megkérdőjeleződött, a gyermek nélküli családot nem érezték természetesnek. A világban, akárhol jártak, mindig megfogta a tekintetüket egy-egy gyermek. Ilyenkor mindkettőjükben nyugtalanság támadt, eszükbe jutott a lehetőség és annak megoldása. Életük további részében ritkán voltak békés pillanatok, egymást okolták mindenért, de emögött mélyebb feszültségek húzódtak. Bár kapcsolatuk megromlott, együtt töltötték el aggkorukat, míg végül mind a ketten eltávoztak. Megfáradt lelkükben tudatosult egy érzés, amely egész életükben kimondatlanul jelen volt. Az érzést bűntudatnak nevezik, mert a két történet, két döntésről szól, de a gyermek egy.

 Forrás: Istenről, vallásról, életről, emberről.