A szikla csendje az éjszakában - Szent Péter és Szent Pál apostolok főünnepe

2026. június 29. – Évközi 13. hétfő este

Evangélium: Mt 16,13–19

Ahogy az este csendje lassan körülölel bennünket, jó megállni egy pillanatra, és visszatekinteni a napunkra. Mennyi gondolat, mennyi kérdés, mennyi bizonytalanság kísérte ma is lépteinket! Talán volt bennünk félelem, talán kétely, talán fáradtság. És mégis: most itt vagyunk, Isten jelenlétében.

Jézus ma egy egyszerű, mégis mindent eldöntő kérdést tett fel: „Ti kinek tartotok engem?” Ez a kérdés nem hagy nyugodni bennünket este sem. Mert nemcsak a nappali döntéseinket határozza meg, hanem azt is, hogyan hajtjuk álomra a fejünket.

Ha Jézus számunkra valóban az élő Isten Fia, akkor nem kell félnünk attól, ami körülöttünk történik. Nem kell rettegnünk a jövőtől, nem kell kapaszkodnunk bizonytalan hangokba. Elég, ha Őt választjuk újra és újra.

Az Egyház, amelyhez tartozunk, nem tökéletes emberek közössége, hanem Krisztus által vezetett család. Lehetnek benne sebek, lehetnek benne gyengeségek, de az alapja szikla: maga Krisztus. És ez a szikla ma este is tart bennünket.

Gondoljunk arra a kisfiúra a viharban. Nem azért volt nyugodt, mert nem látta a hullámokat, hanem mert tudta, ki tartja a kormányt. Mi is így bízhatunk: életünk hajóját nem a véletlen irányítja, hanem az Úr.

Most, amikor elcsendesedik a világ, engedjük el a félelmeinket. Tegyük le Isten kezébe mindazt, amit nem értünk. Bízzuk rá azokat is, akiket szeretünk. És kérjük, hogy erősítse meg hitünket, hogy holnap is szilárdan álljunk.

Esti ima

Urunk Jézus Krisztus!

Köszönöm Neked ezt a napot, minden örömével és nehézségével együtt. Köszönöm, hogy ma is vezettél, még akkor is, amikor nem vettem észre. Bocsásd meg gyengeségeimet, félelmeimet és bizalmatlanságomat. Erősítsd meg bennem a hitet, hogy mindig Rád építsem életemet. Őrizd meg Egyházadat, és tarts meg engem is az egységben Veled. Add, hogy békében hajtsam álomra fejemet, és holnap új erővel kezdhessem a napot Veled. Ámen.

Útravaló gondolat

Aki Krisztusra épít, az a legnagyobb viharban is biztonságban van.

A sziklára épített hit soha nem omlik össze - Szent Péter és Szent Pál apostolok főünnepe

2026. június 29. – Évközi 13. hétfő

Evangélium: Mt 16,13–19

Kedves Testvéreim!

Ma az Egyház két nagy oszlopát ünnepeljük: Szent Pétert és Szent Pált. Két egészen különböző embert. Az egyik egyszerű galileai halász, a másik kiváló műveltségű farizeus. Az egyik sokszor elbukott, a másik egykor üldözte Krisztus követőit. Emberileg nézve semmi sem indokolta volna, hogy éppen ők legyenek az Egyház két legnagyobb apostola.

Mi kötötte mégis össze őket?

Nem a természetük. Nem a gondolkodásuk. Nem az életútjuk.

Hanem Jézus Krisztus.

Ez az ünnep ezért nem elsősorban Péterről és Pálról szól, hanem arról az Úrról, aki ma is összegyűjti népét, vezeti Egyházát és hű marad ígéretéhez.

Az evangéliumban Jézus felteszi a kérdést:

„Ti kinek tartotok engem?”

Ez nem csupán Péternek szólt. Ez ma nekünk szól.

Mert minden más ebből következik.

Ha Jézus csupán egy tanító, akkor mindenki kialakíthatja a maga vallását.

Ha azonban valóban Ő az élő Isten Fia, akkor nekünk nem saját elképzeléseinkhez kell igazítanunk Krisztust, hanem nekünk kell igazodnunk hozzá.

Simon Péter ezért mondhatta ki:

„Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”

Jézus pedig ezt válaszolta:

„Te Péter vagy, és erre a sziklára építem Egyházamat. A pokol kapui sem vesznek erőt rajta.”

Testvéreim!

Érdemes elgondolkodnunk ezen az ígéreten.

Jézus nem azt mondta, hogy Egyháza mindig könnyű időket él majd.

Nem mondta, hogy nem lesznek bűnök, botrányok, gyenge pásztorok vagy üldözések.

Azt sem mondta, hogy minden pápa személy szerint szent lesz.

Egyetlen dolgot ígért meg:

Ő maga őrzi Egyházát.

Ezért kétezer év történelme során birodalmak omlottak össze, királyságok tűntek el, ideológiák születtek és haltak meg, mégis Krisztus Egyháza ma is él.

Nem emberi ügyességből.

Hanem azért, mert az Egyház gazdája maga Krisztus.

Ezt ma különösen fontos újra meghallanunk.

Olyan korban élünk, amikor az interneten szinte naponta jelennek meg önjelölt próféták, végidőkről szóló üzenetek, titkos látomások és különféle magánkinyilatkoztatások.

Sokan félelemből olvassák őket.

Mások kíváncsiságból.

Megint mások azért, mert biztos kapaszkodót keresnek.

De Jézus nem a félelmet hagyta örökségül.

Hanem az Egyházat.

Az elmúlt években sokakat megtévesztett az úgynevezett „Igazság Könyve”, amelyet egy ír asszony az „Isteni Irgalmasság Mária” állnéven tett közzé. Ezek az állítólagos üzenetek azt állították, hogy XVI. Benedek lenne az utolsó igaz pápa, és az utána következő pápát nem szabad elfogadni.

Sőt, egyenesen azt sugallják, hogy aki az új pápát elfogadja, az tévedésben van, mert az nem Istentől való.

Testvéreim, ezt világosan ki kell mondanunk:

Ez a gondolat nemcsak téves, hanem súlyosan szembe megy Krisztus ígéretével és az Egyház hitével.

Ha Krisztus azt mondja:

„A pokol kapui sem vesznek erőt rajta”,

akkor vajon elhihetjük-e, hogy az egész Egyház elveszítette valódi pásztorát?

Ha Krisztus azt mondja:

„Erre a sziklára építem Egyházamat”,

akkor hihetjük-e, hogy Krisztus magára hagyta volna azt?

NEM.

Jézus nem vonja vissza ígéreteit.

Ő tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.

És ebből egy nagyon konkrét következmény fakad, amelyet nem hallgathatunk el.

Aki tudatosan és kitartóan nem fogadja el az Egyház által megválasztott és elismert pápát, az megszakítja az egységet az Egyházzal.

Az Egyház egysége ugyanis nem elvont eszme, hanem konkrét valóság: közösség Krisztussal és az apostolok utódaival, különösen Péter utódával.

Ha valaki ezt az egységet elutasítja, akkor saját magát helyezi kívül ezen a közösségen.

És ennek súlyos lelki következménye van:

aki nincs egységben az Egyházzal, az nem él teljes közösségben Krisztus Testével, és ezért nem járulhat érvényesen és méltó módon a szentségekhez.

Testvéreim, ezt nem azért mondjuk, hogy bárkit elítéljünk.

Hanem azért, mert az igazság szeretet nélkül kegyetlen, de a szeretet igazság nélkül megtévesztő.

Nem lenne becsületes dolog hallgatni erről.

Nem lenne szeretet azt sugallni, hogy mindegy, mit hiszünk a pápáról.

Nem lenne igaz azt mondani, hogy egyszerre lehet valaki az Egyház egységében és azon kívül.

Ezért hívunk mindenkit:

Ne a félelem hangjára hallgassatok!

Ne az internetes üzenetekre építsetek!

Hanem Krisztus ígéretére és az Egyház élő valóságára!

Ezért a katolikus ember számára a biztos út mindig az apostoli Egyház egysége.

A történelem során voltak gyenge pápák.

Voltak szent pápák.

Voltak vértanú pápák.

Voltak emberileg esendő pápák.

De Krisztus Egyháza nem azért maradt fenn, mert minden pápa tökéletes volt, hanem mert Krisztus hűséges.

Éppen ezért az Egyház mindig óvatosságra int a magánkinyilatkoztatásokkal kapcsolatban.

A hitünk alapja nem egy interneten terjedő üzenet.

Nem egy névtelen látnok.

Nem egy titkos prófécia.

Hanem Jézus Krisztus, a Szentírás, az apostoli hagyomány és az Egyház élő tanítóhivatala.

Szent Pál ma különösen aktuális figyelmeztetést ad:

„Lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük.” (2Tim 4,3–4)

Milyen találó ez!

Milyen könnyű azt hallgatni, ami izgalmas.

Ami rendkívülinek tűnik.

Ami titkokat ígér.

Ami azt sugallja: „Mi tudjuk az igazságot, amit mások nem.”

Pedig Krisztus nem titkos társaságot alapított.

Hanem Egyházat.

És ebben az Egyházban ma is ugyanaz a hit él, amelyet Péter és Pál hirdetett.

Engedjetek meg egy egyszerű képet.

Egy gyermek egyszer nagy viharba került édesapjával a tengeren.

A hullámok egyre magasabbra csaptak.

A hajó recsegett.

Mindenki rettegett.

Csak a kisfiú maradt nyugodt.

Amikor megkérdezték tőle:

– Nem félsz?

Mosolyogva ezt válaszolta:

– Miért félnék? Hiszen édesapám fogja a kormányt.

Testvéreim!

Ez a keresztény ember békéje.

Mi sem azért vagyunk nyugodtak, mert nem látjuk a vihart.

Látjuk.

Látjuk a háborúkat.

A családok válságát.

A hitetlenséget.

Az Egyház emberi sebeit.

Látjuk saját gyengeségünket is.

Mégsem esünk kétségbe.

Mert tudjuk, hogy a hajó kormányánál végső soron Krisztus áll.

Ő vezeti Egyházát.

Ezért ne féljetek!

Kedves szülők!

Ne féljetek keresztényként nevelni gyermekeiteket!

Kedves fiatalok!

Ne féljetek Krisztust választani akkor sem, amikor a világ kinevet!

Kedves érettségizők!

A jövőtök nem a bizonytalanság kezében van, hanem az Atya gondviselésében.

Kedves idősek!

Ne gondoljátok, hogy imáitok már keveset érnek.

Az Egyházat mindig a térdeplő emberek tartották meg.

És végül mindnyájunknak szól Péter és Pál ünnepe:

Maradjunk Krisztus mellett.

Maradjunk az apostoli hitben.

Maradjunk az Egyház egységében.

Ne a szenzációt keressük.

Ne a félelmet kövessük.

Hanem azt az Urat, aki ma is ezt mondja:

„Ne félj! Én veled vagyok minden nap a világ végéig.”

Ha erre a sziklára építjük életünket, akkor jöhetnek viharok, megpróbáltatások és bizonytalanságok – a ház nem omlik össze, mert nem emberi bölcsességre, hanem Krisztus örök hűségére épült.

Ima

Urunk Jézus Krisztus!

Köszönjük Neked Szent Péter és Szent Pál apostolok példáját. Add, hogy hitünk szilárd legyen, reményünk rendíthetetlen, szeretetünk pedig egyre mélyebb. Őrizz meg bennünket minden tévedéstől, hamis tanítástól és megosztottságtól. Adj alázatos szívet, hogy mindig felismerjük hangodat Egyházadban, és hűségesen kövessünk Téged. Erősítsd Szentatyánkat, püspökeinket, papjainkat, szerzeteseinket és egész Egyházadat, hogy egy szívvel és egy lélekkel tehessünk tanúságot Rólad a világ előtt. Ámen.

Amikor elcsendesedik a szív – Krisztus ma is előttem járt - évközi 13. vasárnap este

Szentírás: 2Kir 4,8–11.14–16a : Mt 10,37–42

Lassan véget ér ez a vasárnap. Elcsendesedik a ház, elhalkulnak a nappal zajai, és talán most végre marad néhány percünk arra, hogy visszatekintsünk az Úrral együtt a mögöttünk hagyott napra.

Reggel Jézus egy különös kérdést intézett hozzánk: Ki az első az életedben? Talán egész nap velünk maradt ez a kérdés. Nem azért, hogy nyugtalanítson bennünket, hanem hogy segítsen rendet tenni a szívünkben.

Most, este, nem az a fontos, hogy mindenben tökéletesek voltunk-e. Sokkal inkább az, hogy a nap folyamán hányszor engedtük Krisztust magunk elé lépni. Hányszor hagytuk, hogy Ő vezessen egy döntésben, egy beszélgetésben, egy nehéz helyzetben vagy egy csendes pillanatban.

Lehet, hogy ma csak egy kedves szót tudtál mondani valakinek. Lehet, hogy türelmesebb voltál, mint máskor. Lehet, hogy egy telefonhívással örömet szereztél, vagy csendben elviseltél egy igazságtalanságot. Talán senki sem vette észre. De a Mennyei Atya látta. Nála semmilyen szeretetből fakadó apró cselekedet nem vész kárba.

Ha pedig ma hibáztál, elvesztetted a türelmedet, kemény szót mondtál, vagy nem mertél Krisztus mellett dönteni, ne maradj a kudarcod mellett. Az Úr nem azért jött, hogy elítéljen, hanem hogy felemeljen. Holnap új nap kezdődik, új lehetőségekkel. Az Ő irgalma ma este is nagyobb, mint a mi gyengeségünk.

Különösen is gondoljunk ma este fiataljainkra, akik vizsgák, fontos döntések vagy éppen életük új szakasza előtt állnak. Imádkozzunk azokért is, akik holnap ismét korán kelnek, hogy becsületes munkájukkal gondoskodjanak családjukról. Vigyük az Úr elé a betegeket, az egyedül élőket, az aggódó szülőket és nagyszülőket, s mindazokat, akiknek ma este nehéz a szíve.

Mielőtt lehunyjuk szemünket, idézzük fel a mai prédikáció képét: Krisztus előttünk jár az úton. Lehet, hogy napközben nem mindig ismertük fel, de most már visszatekintve talán látjuk: ott volt egy vigasztaló szóban, egy váratlan segítségben, egy mosolyban vagy éppen abban az erőben, amellyel végig tudtuk hordozni a nap terheit.

Nyugodt szívvel bízzuk rá magunkat erre a Krisztusra. Aki ma vezetett, holnap sem hagy magunkra.

Esti ima

Urunk Jézus Krisztus!

Köszönöm ezt a napot, minden örömével, fáradságával, találkozásával és csendjével együtt. Köszönöm, hogy előttem jártál akkor is, amikor nem vettem észre jelenlétedet.

Bocsásd meg mindazt, amiben ma nem Téged választottalak elsőnek. Tisztítsd meg szívemet az önzéstől, a félelemtől és a bizalmatlanságtól.

Áldd meg családomat, barátaimat, közösségünket, fiataljainkat, az érettségire készülőket, a dolgozó embereket, a betegeket és az időseket.

Add, hogy a holnapot is Veled kezdjem, Veled járjam végig, és Veled fejezzem be.

A Szentháromságos egy Isten szeretete őrizze álmunkat ezen az éjszakán, hogy testben és lélekben megújulva ébredjünk az új hét első munkanapjára.

Ámen.

Útravaló gondolat: Ha ma este Krisztus kezébe teszed a szívedet, holnap reggel már nem egyedül indulsz el az úton.

Aki Krisztust választja, soha nem veszít - Évközi 13. vasárnap

Szentírás: 2Kir 4,8–11.14–16a : Mt 10,37–42 

Van egy kérdés, amelyet előbb-utóbb minden embernek fel kell tennie önmagának: Ki vagy mi az első az életemben?

Sokan azt mondják: a család. Mások: a munka, az egészség, a megélhetés, a gyermekeim, a jövőm. Ezek mind nagy értékek, Isten ajándékai. Jézus azonban a mai evangéliumban meglepően radikális szavakat mond: „Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám.”

Első hallásra keménynek tűnik ez a kijelentés. Mintha Jézus a család ellen beszélne. Pedig éppen az ellenkezőjéről van szó.

Jézus nem azt kéri, hogy szorítsuk háttérbe szeretteinket, hanem azt, hogy Ő legyen minden szeretetünk forrása.

Mert ha Krisztus kerül életünkben az első helyre, csak akkor tudjuk igazán szeretni házastársunkat, gyermekeinket, szüleinket, barátainkat.

Ha viszont Istent kiszorítjuk a szívünkből, előbb-utóbb minden emberi szeretetünk önzővé, birtoklóvá vagy feltételekhez kötötté válik.

Az ember szíve olyan, mint egy szekérkerék. A kerék közepén ott van az agy. Ha az agy eltörik, hiába erősek a küllők, a kerék szétesik. Krisztus az életünk közepe. Ha Ő a helyén van, minden más is megtalálja a maga helyét.

Az első olvasmányban egy egyszerű asszonyt látunk. A sunemi asszony nem palotát épít a prófétának. Mindössze készített egy kis szobát: egy ágyat, egy asztalt, egy széket és egy mécsest tesz bele. Apróságok. Mégis Isten ezeknek az apróságoknak köszönhetően csodát művel. A gyermektelen asszonyhoz Elizeus próféta így szólt: „Egy esztendő elteltével ilyen idő tájt fiút dajkálsz”.

Milyen szép üzenet ez nekünk! Sokszor azt gondoljuk, hogy csak a nagy tettek számítanak. Pedig Isten gyakran a kis dolgokon keresztül lép be az életünkbe.

Egy pohár víz. - Egy jó szó. - Egy meglátogatott beteg. - Egy telefonhívás. - Egy megbocsátás. - Egy csendes esti ima. - Egy vasárnapi szentmise, amelyre fáradtan is elindulunk.

Isten ezekből építi országát.

Jézus ezért mondja a mai evangéliumban: „Aki csak egy pohár friss vizet ad… nem marad jutalom nélkül.”

Milyen más ez a világ logikájától! A világ azt kérdezi: mennyit értél el? Mennyi pénzed van? Milyen befolyásos vagy?

Jézus azt kérdezi: Szerettél-e?

A ferences atyák sokszor mesélték Assisi Szent Ferencről, hogy amikor már sok testvér követte, ő ugyanazzal az örömmel ölelte meg a koldust, mint amilyen tisztelettel fogadta a püspököt. Mert ő már nem rangot látott az emberben, hanem Krisztus arcát.

Ez a keresztény élet titka.

Nem azt nézem, hogy ki áll előttem. Hanem azt keresem, hogy hol van benne Krisztus.

Most különösen szeretnék szólni a fiataljainkhoz.

Sokan ezekben a napokban érettségi vizsgák előtt állnak. Mások még nem tudják, merre vezet majd az útjuk. Lesz, aki egyetemre megy, lesz, aki munkát keres, lesz, aki messzire kerül szülőföldjétől.

Talán féltek.

Talán bizonytalanok vagytok.

Talán azt kérdezitek: Mi lesz velem?

A mai evangélium erre is választ ad.

Ne azt kérdezd először, hogy hová vezet az utad.

Hanem azt, hogy kivel jársz rajta.

Ha Krisztus veled van, a bizonytalan út is biztonságossá válik.

Ha Krisztus nincs veled, a legbiztosabbnak látszó út is könnyen zsákutcává válhat.

Szent Ferenc sem tudta huszonévesen, hová vezet majd az élete. Csak egyet tudott: napról napra igent mondott Krisztusnak. És ez az egyetlen igen megváltoztatta nemcsak az ő életét, hanem emberek millióinak életét nyolcszáz éven át.

Isten ma sem kér tőlünk többet.

Nem azt várja, hogy ismerjük a jövőt. Hanem csak azt, hogy bízzunk Benne a következő lépésnél.

És szeretnék szólni azokhoz is, akik nehéz terhet hordoznak. Akik minden reggel korán kelnek, hogy kenyeret tegyenek a családi asztalra. Akik aggódnak a gyermekeikért, unokáikért. Akik beteg hozzátartozót ápolnak. Akiknek a hónap végére elfogy az erejük és sokszor a pénzük is.

Lehet, hogy úgy érzitek: én csak robotolok. Jézus azt mondja: egyetlen szeretetből végzett cselekedet sem vész el.

Lehet, hogy senki nem mondja, hogy köszönöm. Lehet, hogy senki sem veszi észre, vagy azt gondolják, hogy ez nekik kijár. De a Mennyeiatya látja. És amit az Atya lát, annak örök értéke van.

A hét elején sokan újra munkába indulnak. Vannak, akik irodába, gyárba vagy műhelybe mennek, mások a kórházban szolgálnak vagy otthon beteget ápolnak, a turizmusban, a vendéglátásban vagy a személyszállításban dolgoznak. Vannak, akik a földeken végzik munkájukat, és vannak, akik ezekben a napokban szabadságra indulnak, vagy a vakáció idejét töltik. Vigyünk magunkkal egyetlen képet.

Képzeljük el, hogy Krisztus előttünk megy az úton. Nem messze. Nem elérhetetlen. Hanem úgy, mint az emmauszi tanítványok történetében.

Néha nem ismerjük fel. De ott van.

Amikor elfáradunk, Ő hordoz. Amikor elbizonytalanodunk, Ő világít. Amikor elesünk, Ő az, aki felemel.

Amikor félünk, Ő azt mondja: „Ne félj! Veled vagyok.”

Ez legyen a jövő hét programja.

Ne a félelmeink vezessenek. Ne a kétségbe ejtő hírek. Ne a rossz akaratú emberek véleménye. Hanem Krisztus.

Mert aki életében Krisztust teszi az első helyre, az nem veszít el semmit, ami igazán fontos. Ellenkezőleg: mindent a helyén talál meg. A családját, a munkáját, a hivatását, a békéjét és végül az örök életet is.

Bízzuk hát magunkat a Szentháromságos egy Istenre!

Az Atyára, aki gondviselő szeretettel vezet.

A Fiúra, aki előttünk jár és megváltott bennünket.

A Szentlélekre, aki napról napra erőt ad, hogy hűségesen követhessük Krisztust.

Urunk Jézus Krisztus!

Köszönjük, hogy ma újra magadhoz hívtál bennünket. Add, hogy mindig Téged tegyünk életünk első helyére.

Erősítsd meg a fáradtakat, vigasztald a szomorkodókat, adj bátorságot fiataljainknak az előttük álló döntésekhez és vizsgákhoz, áldd meg a dolgozó családokat, a betegeket és az időseket.

A Szentháromságos egy Isten szeretete vezesse lépteinket ezen az előttünk álló új héten, hogy életünkkel Téged dicsőítsünk, és mások számára is a reménység hordozói lehessünk. Ámen.

A szeretet királyi útján – 12. évközi hét szombat reggel - Szent László király, Erdély Fővédőszentje

2026. június 27

Szentírás: Mt 22,34–40

Van egy kérdés, amelyet minden ember föltesz magának, még ha nem is mindig szavakkal:

Mi az, ami igazán fontos az életben? Mi az, amiért érdemes küzdeni, dolgozni, áldozatot hozni?

Jézus mai evangéliumában világos és minden kor emberének szóló választ ad: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből… és felebarátodat, mint önmagadat.” Erre a két parancsra épül minden. Ez a keresztény élet alapja, a családok ereje, a közösségek megtartó oszlopa és egy egész nemzet jövőjének biztos fundamentuma. Ha ez a két szeretet él a szívünkben, akkor a legnehezebb időkben sem omlik össze az életünk.

Nem véletlen, hogy éppen ezen a napon ünnepeljük Szent László királyt, Erdély Fővédőszentjét. Ő nemcsak kiváló uralkodó, bátor hadvezér vagy bölcs törvényhozó volt, hanem mindenekelőtt Krisztus tanítványa. Tudta, hogy a királyi korona csak akkor méltó az ember fejére, ha előtte meghajol Krisztus keresztje előtt. Hatalmát nem önmaga szolgálatába állította, hanem Isten dicsőségére és népe javára használta.

Amikor feltekintünk templomunk főoltárára, ott áll Szent László szobra. Nem pusztán műalkotás, hanem élő emlékeztető. Elődeink, a kolostor ferences testvérei, ugyanitt álltak meg előtte imádságra. Ebben a templomban nemzedékeken át hívek sokasága kérte közbenjárását örömben és bánatban, békés időkben és háborúk viharában. Ugyanahhoz a mennyei pártfogóhoz fordultak, aki ma is Krisztus elé viszi népünk és családjaink kéréseit.

Szent László arra tanít bennünket, hogy az igazi erő nem a kardban, hanem a tiszta szívben rejlik. A szeretet nem gyengeség, hanem a legnagyobb bátorság. Szeretni akkor is, amikor nehéz. Megbocsátani akkor is, amikor fáj. Kitartani akkor is, amikor már úgy érezzük, elfogyott minden erőnk.

Képzeljünk magunk elé egy hegyi zarándokot. Hátán nehéz hátizsák, lába fáradt, útja meredek. Mégsem fordul vissza, mert a hegytetőn ott ragyog a kereszt. Nem minden lépése könnyű, de minden lépéssel közelebb kerül a célhoz.

Ilyen a mi keresztény életünk is. Talán ma is terheket hordozunk: betegséget, családi gondokat, aggodalmat gyermekeinkért vagy unokáinkért, bizonytalanságot a jövő miatt. Krisztus nem azt ígéri, hogy eltünteti minden keresztünket, hanem azt, hogy velünk együtt hordozza. És amikor szeretetből megtesszük a következő lépést, már nem egyedül haladunk.

Legyen hát a mai nap egyszerű elhatározása: ma tudatosan szeretni fogok. Isten felé egy őszinte imával, embertársaim felé egy türelmes szóval, egy segítő kézzel, egy megbocsátással vagy egy mosollyal. Így válik az evangélium élő valósággá, és így járunk mi is Szent László király nyomdokain, Krisztus szeretetének királyi útján.

Imádság

Urunk Jézus Krisztus! Taníts bennünket úgy szeretni Istent és embertársainkat, ahogyan Te szerettél minket. Szent László király közbenjárására őrizd meg családjainkat a hitben, közösségeinket az egységben, Erdélyt és egész magyar népünket a reményben. Adj bátorságot, hogy a szeretet útját válasszuk akkor is, amikor az áldozatot kíván. Hadd maradjunk mindig hűséges tanítványaid, hogy életünkkel Téged dicsőítsünk. Ámen.

Útravaló gondolat: Aki ma szeretetből teszi meg a következő lépést, az már Krisztussal együtt jár a mennyország felé.

Amikor Krisztus keze még mindig tart – 12. évközi hét péntek este

2026. június 26.

Szentírás: Mt 8,1–4

Lassan csendbe borul a nap. Talán már minden feladat mögötted van, talán még mindig zakatolnak benned a gondolatok. Most azonban állj meg egy pillanatra, és tekints vissza erre a napra Krisztus szemével.

Reggel azt hallottuk az evangéliumban, hogy Jézus kinyújtotta a kezét a leprás felé, megérintette, és ezt mondta: „Akarom, tisztulj meg!”

Most este kérdezd meg magadtól: hol érintett meg ma engem az Úr?

Talán egy jó szóban, amelyet éppen akkor kaptál, amikor szükséged volt rá. Talán egy nehéz helyzetben adott türelemben. Talán egy elkerült veszekedésben, egy váratlan mosolyban, egy csendes imádságban vagy egyszerűen abban, hogy ma is volt erőd továbbmenni.

És ha ma mégis elestél? Ha ingerlékeny voltál, türelmetlen, önző vagy gyenge? Ne feledd: Jézus nem azért nyújtja ki a kezét, mert már tökéletesek vagyunk, hanem azért, hogy felemeljen bennünket. Az Ő szeretete nem fogy el estére. Nem mondja: „Holnap talán.” Ma este is ugyanazt mondja: „Akarom.”

Képzeld el, hogy egy hosszú vándorút után leteszed a nehéz hátizsákodat. Egész nap cipelted, és szinte észre sem vetted, milyen súlyos lett. Az esti pihenés előtt végre leemelheted a válladról. Így tedd most le Krisztus elé mindazt, amit ma magaddal hordoztál: a fáradtságodat, a hibáidat, a kimondatlan könnyeidet és az örömeidet is.

Holnap új nap kezdődik. De ma már nem kell tovább cipelned azt, amit az Úr készséggel átvesz tőled.

Esti ima

Uram Jézus, köszönöm, hogy ma is mellettem jártál, akkor is, amikor észrevettem, és akkor is, amikor nem. Köszönöm minden kegyelmedet, minden rejtett érintésedet. Bocsásd meg mindazt, amivel megbántottalak, tisztítsd meg újra a szívemet, és add, hogy békében hajtsam álomra a fejem. Őrizz engem és szeretteimet ezen az éjszakán, hogy holnap új reménnyel és tiszta szívvel indulhassak Veled tovább. Ámen.

Lefekvés előtti útravaló

Amikor este Krisztus kezébe teszed a szívedet, nyugodtan alhatsz, mert az a kéz, amely ma felemelt, éjjel is megtart.

„Legyetek tökéletesek…” – Vajon Jézus tényleg lehetetlent kér tőlünk?

Amikor egy őszinte kérdés közelebb visz Isten szívéhez

Nemrég egy kedves fiatal barátommal beszélgettem telefonon. Az ilyen beszélgetések mindig örömet jelentenek számomra, mert ő azok közé a fiatalok közé tartozik, akik nem elégszenek meg felszínes válaszokkal. Ha valami nem világos számára a hitben, addig kérdez, amíg meg nem érti. Nem vitatkozni akar, hanem valóban megérteni, hogy aztán élni is tudja.

Beszélgetésünk során idéztem Jézus egyik legismertebb, ugyanakkor talán egyik legnehezebben érthető mondatát:

„Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!” (Mt 5,48)

Barátom azonnal visszakérdezett:

– Hogyan lehetséges ez? Hiszen Jézus tudta, hogy mi emberek soha nem lehetünk olyan tökéletesek, mint maga az Isten. Akkor miért kér tőlünk olyasmit, amit lehetetlen teljesíteni?

Bevallom, nagyon szeretem az ilyen kérdéseket. Nem azért, mert könnyű rájuk válaszolni, hanem mert ezek visznek bennünket egyre mélyebbre Isten igéjének megértésében.

És valóban: ha ezt az egyetlen mondatot kiragadjuk a környezetéből, könnyen úgy tűnhet, mintha Jézus egy elérhetetlen mércét állítana elénk. Pedig egészen másról van szó.

---

A Hegyi beszéd csúcspontja

Ez a mondat nem önmagában áll.

A Hegyi beszéd (Mt 5–7) Jézus egyik legcsodálatosabb tanítása. Olyan életprogram, amely megmutatja, milyen az az ember, aki valóban Isten gyermekeként akar élni.

Az ötödik fejezetben egymás után halljuk:

• a Nyolc boldogságot,
• a föld sójáról és a világ világosságáról szóló tanítást,
• a törvény beteljesítését,
• majd Jézus sorra veszi az emberi élet legfontosabb területeit: a haragot, a kiengesztelődést, a házasságot, az esküt, a bosszút és végül az ellenség szeretetét.

Minden egyes alkalommal ugyanaz történik.

Jézus nem egyszerűen új szabályokat ad.

Nem lefelé viszi a mércét.

Nem is csupán kifelé, a cselekedetekre figyel.

Hanem befelé.

A szívig.

Nem elég, hogy ne ölj.

A haragot is győzd le.

Nem elég, hogy ne paráználkodj.

A tekinteted és a szíved is legyen tiszta.

Nem elég szeretni azokat, akik szeretnek.

Tanuld meg szeretni azokat is, akik bántanak.

És amikor mindezt elmondta, akkor hangzik el a zárómondat:

„Legyetek hát tökéletesek…”

Mintha ezt mondaná:

Ez az egész életprogram egyetlen mondatban összefoglalható: váljatok olyan emberekké, akiknek a szíve egyre jobban hasonlít mennyei Atyjuk szívére.

---

Mit jelent valójában a „tökéletes”?

A magyar fordítás kissé félrevezet bennünket.

Mi a tökéletes emberről azt gondoljuk:

hibátlan,

tévedhetetlen,

bűntelen.

Csakhogy Jézus nem ezt a szót használta.

A görög eredetiben ez áll:

teleiosz

Ez a szó sokkal gazdagabb jelentésű.

Azt jelenti:

• teljes,
• érett,
• beteljesedett,
• célba érkezett,
• teljességre jutott.

Jézus tehát nem azt mondja:

„Legyetek hibátlanok!”

Hanem inkább ezt:

„Váljatok teljessé! Növekedjetek abban, amire az Atya teremtett benneteket!”

Micsoda különbség!

---

Miben áll az Atya tökéletessége?

Erre maga a szöveg adja meg a választ.

Közvetlenül előtte ezt olvassuk:

„Szeressétek ellenségeiteket… imádkozzatok üldözőitekért… mert Atyátok felhozza napját jókra és gonoszokra is, esőt ad igazaknak és bűnösöknek.”

És rögtön ezután következik:

„Legyetek tehát tökéletesek…”

Vagyis az Atya tökéletessége nem elsősorban mindenhatóságában vagy végtelen tudásában mutatkozik meg.

Hanem szeretetében.

Ő nem csak azokat szereti, akik megérdemlik.

Nem csak azokat, akik hálásak.

Nem csak az igazakat.

Hanem mindenkit.

A nap ugyanúgy felkel a jókra és a rosszakra.

Az eső ugyanúgy hull az igazakra és a bűnösökre.

Ez az isteni szeretet teljessége.

Jézus ezért tulajdonképpen azt mondja:

Tanuljatok úgy szeretni, ahogyan az Atya szeret.

---

De hát ezt sem tudjuk megtenni…

Így van.

És Jézus ezt pontosan tudta.

Ezért soha nem mondta:

„Oldjátok meg egyedül!”

Sőt később ezt mondja:

„Maradjatok bennem!”

és

„Nálam nélkül semmit sem tehettek.”

Ez a kereszténység egyik legfontosabb igazsága.

A keresztény élet nem önfejlesztő program.

Nem erkölcsi teljesítményverseny.

Nem arról szól, hogy saját erőnkből felkapaszkodjunk Istenhez.

Hanem arról, hogy Krisztus élete egyre jobban kibontakozzon bennünk.

Ezért írhatja Szent Pál:

„Élek, de már nem én, hanem Krisztus él bennem.” (Gal 2,20)

És egy másik helyen így buzdít:

„Különben, testvérek, örüljetek, tökéletesedjetek, buzdítsátok egymást, éljetek egyetértésben és békében! Akkor veletek lesz a szeretet és a béke Istene.” (2Kor 13,11)

Figyeljük meg: nem azt mondja, hogy legyetek már készen, hanem hogy tökéletesedjetek. Ez egy út, amelyen nap mint nap haladnunk kell.

---

A szeretet mindig magasabbra hív

Miért állít Jézus mégis ilyen magas mércét elénk?

Mert szeret bennünket.

A szeretet mindig többre hív annál, ahol éppen tartunk.

Ha egy apa azt mondja kisgyermekének:

– Tanulj meg járni!

akkor tudja, hogy a gyermek sokszor el fog esni.

Mégsem mondja neki:

– Maradj inkább négykézláb.

Jézus sem a jelenlegi állapotunk szerint tekint ránk.

Ő azt látja, mivé válhatunk az Ő kegyelmével.

Nem azt nézi, kik vagyunk ma.

Hanem azt, kik lehetünk holnap.

---

Aprópénzre váltva – hogyan lehet ezt megélni?

Beszélgetésünk végén ezt mondtam a barátomnak, és talán ez mindannyiunk számára útravaló lehet:

Jézus nem azt kéri tőlünk, hogy holnaptól hibátlan emberek legyünk.

Azt kéri, hogy minden nap engedjük, törekedjünk srrs, hogy egy kicsit jobban hasonlítson a szívünk az Atya szívére.

Ez nagyon egyszerű, mégis egész életre szóló feladat.

Ma talán egy kicsit türelmesebb leszek.

Ma talán hamarabb megbocsátok.

Ma talán nem a saját igazamat akarom mindenáron érvényesíteni.

Ma talán jobban bízom Istenben.

Ma talán egy emberrel többnek tudok szeretetet adni.

A tökéletesség nem egyetlen nagy ugrás.

Nem egy elérhetetlen állapot.

Hanem egy zarándokút.

Nap mint nap egy lépéssel közelebb kerülni Krisztus szívéhez.

Talán éppen ezt jelenti Jézus felszólítása:

„Legyetek hát tökéletesek…”

Nem azt, hogy már megérkeztetek.

Hanem azt, hogy soha ne álljatok meg az úton, amely a szeretet teljessége felé vezet.

Mert aki ezen az úton jár, azt a Szentlélek lassan, csendesen, de biztosan Krisztus képmására formálja. És ez a földi zarándoklatunk legnagyobb célja: egyre jobban hasonlítani arra, aki előbb szeretett bennünket, hogy egykor vele együtt élhessünk az örök boldogságban.

„Uram, ha akarod…” – A kéz, amely felemel – 12. évközi hét péntek reggel

2026. június 26.

Szentírás: Mt 8,1–4

Vannak reggelek, amikor nem a testünk a legfáradtabb, hanem a lelkünk. Amikor úgy érezzük, hogy valami rátapadt a szívünkre: egy régi bűn, amitől nem tudunk szabadulni, egy fájó emlék, egy csalódás, egy kimondott vagy elhallgatott szó. Kifelé talán úgy látszik, hogy minden rendben van, belül mégis hordozunk valamit, amitől szeretnénk megszabadulni.

A mai evangéliumban egy leprás ember lép Jézus elé. Nem követel, nem panaszkodik, nem magyarázkodik. Egyetlen mondatot mond, amelyben ott van minden hite és alázata:

„Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.”

És Jézus nem hátrál meg. Nem fél megérinteni azt, akitől mindenki más távol maradt. Kinyújtja a kezét, megérinti, és ezt mondja:

„Akarom, tisztulj meg!”

Milyen gyönyörű kép ez! Gondolj csak bele: amikor egy kisgyermek elesik, nem az segít rajta leginkább, hogy valaki messziről biztatja, hanem az, amikor egy szerető kéz lehajol érte, felemeli, leporolja, és újra talpra állítja.

Jézus ma is így közeledik hozzánk. Nem undorral nézi a sebeinket, nem számonkérően tekint a múltunkra. Ő nemcsak látja a sebünket, hanem meg is akarja gyógyítani. Nemcsak megbocsátani akar, hanem új életet adni. Nincs olyan seb, amely mélyebb volna az ő irgalmánál, és nincs olyan ember, akitől Krisztus elfordulna, ha őszinte szívvel közeledik hozzá.

Ma talán neked is ezt az egy mondatot kellene többször elismételned a nap folyamán: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.” És amikor kimondod, hidd el, hogy Jézus válasza ma is ugyanaz, mint kétezer évvel ezelőtt:

„Akarom.”

Ebbe a szóba kapaszkodj bele! Mert ez nemcsak a bűnök bocsánatát jelenti, hanem azt is, hogy Krisztus akarja a lelkibékédet, a tiszta szívedet, a reményedet, a jövődet. Ő nem azért érint meg, hogy emlékeztessen a múltadra, hanem hogy képessé tegyen egy új életre.

Imádság

Uram Jézus, köszönöm, hogy nem fordulsz el tőlem, amikor gyenge vagyok. Nyújtsd ki ma is felém gyógyító kezedet, tisztítsd meg szívemet, erősítsd meg hitemet, és segíts úgy élni ezt a napot, hogy egyre jobban hasonlítsak Hozzád. Ámen.

Útravaló gondolat: 

Aki hittel lép oda Krisztushoz, azt ő soha nem taszítja el, hanem felemelő kezével új életre segíti.

Visszatekintés a sziklára – esti gondolatok – 12. évközi hét csütörtök

2026. június 25.

Szentírás: Mt 7,21–29 

A nap végén csendben visszatekintünk arra, amit ma építettünk. Reggel még csak elindultunk, most pedig már látjuk: milyen köveket tettünk le, és hol maradtunk talán adósak.

Volt-e ma olyan pillanat, amikor valóban Krisztus szavára építettünk? Egy türelmes válasz, amikor könnyebb lett volna ingerülten felelni. Egy megbocsátás, amikor a szívünk inkább bezárult volna. Egy apró jóság, amit talán senki sem vett észre – csak Isten.

És voltak talán olyan pillanatok is, amikor inkább a homokra építettünk. Amikor a saját akaratunkat követtük, amikor nem figyeltünk eléggé, amikor elmulasztottunk egy jót. Ezeket most csendben az Úr elé visszük.

Az esti csend nem a vád ideje, hanem a találkozásé. Isten nem azért mutatja meg a napunkat, hogy elítéljen, hanem hogy megerősítsen és újrakezdésre hívjon.

Testvéreim, a házunk nem egyetlen nap alatt épül fel. De minden nap számít. Minden kő számít. És még ha ma voltak is repedések, az alap akkor is erős marad, ha Krisztusra építünk.

Most, mielőtt nyugovóra térünk, bízzuk rá magunkat arra a sziklára, aki nem változik. Kérjük, hogy amit ma elkezdtünk, azt holnap tovább építhessük.

Ima

Uram, Te látod a napomat. Fogadd el, ami jó volt benne, és bocsásd meg, ami hiányos. Adj erőt, hogy holnap még inkább Rád építsem az életemet.

Ámen.

 

Sziklára épített élet – 12. évközi hét csütörtök reggel

2026. június 25

Szentírás: Mt 7,21–29

Az evangéliumban Jézus ma egy nagyon egyszerű, mégis megrendítő képet állít elénk: két ember házat épít. Az egyik sziklára, a másik homokra. Mindkettő háza szépnek tűnhetett. Mindkettő elkészült. A különbség csak akkor derült ki, amikor megérkezett a vihar.

Milyen igaz ez az életünkre is!

Vannak napok, amikor minden rendben van. Könnyebb mosolyogni, könnyebb hinni, könnyebb imádkozni. De aztán jön egy váratlan betegség, egy csalódás, egy rossz hír, egy félreértés, egy anyagi gond vagy egy fájdalmas veszteség. És akkor kiderül, hogy mire építettünk.

Jézus nem azt mondja, hogy a vihar elkerüli az övéit. Nem ígér gondtalan életet. Azt ígéri, hogy aki rá épít, az a viharban is képes megállni.

Gondolj egy öreg hegyi útra. Évek alatt sok eső veri, hó takarja, fagy repeszti, mégis megmarad, mert mély alapokra épült. Az emberi élet is ilyen. Nem az a fontos, hogy hány nehézséggel találkozunk, hanem hogy van-e alattunk szikla.

És mi ez a szikla?

Nem csupán az, hogy időnként kimondjuk: „Uram, Uram!”

Jézus világosan figyelmeztet: az igazi hit nemcsak szavakból áll.

A szikla az, amikor hallgatjuk Isten igéjét és igyekszünk megvalósítani, megélni a mindennapokban azt.

Amikor megbocsátunk, bár nehéz.

Amikor igazat mondunk, bár könnyebb lenne kerülőutat keresni.

Amikor imádkozunk akkor is, ha nem érzünk semmit.

Amikor újra felállunk egy bukás után.

Talán ma reggel te is fáradtan indulsz útnak. Talán vannak kérdések, amelyek nyomasztanak. Ne feledd: minden apró hűséges lépés egy újabb kő Krisztus szikláján.

Nem kell egyszerre egész házat építened. Elég, ha ma egyetlen követ teszel a helyére.

Krisztus ott áll melletted, és segít építeni.

Ima

Uram Jézus Krisztus!

Köszönöm, hogy nemcsak tanítasz, hanem biztos alapot is adsz életemnek. Segíts, hogy ne csupán hallgatója, hanem megvalósítója is legyek szavaidnak. Amikor vihar támad körülöttem vagy bennem, emlékeztess arra, hogy Te vagy az én sziklám és menedékem. Add, hogy a mai napon minden döntésemmel egyre mélyebben Beléd gyökerezzem. Ámen.

Útravaló gondolat

Aki Krisztus szavát nemcsak hallja, hanem meg is éli, annak életét a legnagyobb vihar sem tudja elsodorni.

Isten tervének nyomában – Keresztelő Szent János születése - este

2026. június 24.

Szentírás: Lk 1,57–66.80

Lassan véget ér ez a nap. Elcsendesedik körülöttünk a világ, elhalkulnak a teendők, és talán most végre marad néhány perc arra, hogy visszatekintsünk az elmúlt napra.

Reggel Keresztelő Szent János születésének történetét szemléltük. Az emberek akkor csodálkozva kérdezték: „Mi lesz ebből a gyermekből?” Most este talán érdemes egy másik kérdést feltennünk: Mit valósított meg ma Isten az életemben?

Lehet, hogy a napod nem úgy alakult, ahogyan tervezted. Talán volt benne fáradtság, csalódás, félbeszakadt munka vagy megválaszolatlan kérdés. Talán olyan dolgok is történtek, amelyeket most sem értesz. De Isten terve nemcsak a nagy eseményekben bontakozik ki. Sokszor a hétköznapok apró mozzanataiban dolgozik.

Lehet, hogy ma valakit meghallgattál. Lehet, hogy türelmesebb voltál, mint máskor. Talán egy nehéz helyzetben nem adtad fel. Talán kimondtál egy jó szót, elvégeztél egy kötelességet, vagy csendben hordozol egy keresztet, amelyről mások nem is tudnak. Ezek mind olyan lépések lehetnek, amelyekkel Isten formálja az életedet.

Gondolj vissza a reggeli képre: a ködös hegyi ösvényre. Most este talán még mindig nem látod a teljes utat. De egy dolgot már tudsz: a Jóisten ma is elkísért. Nem hagyott magadra. Ott volt a munkádban, a találkozásokban, beszélgetésekben, az örömökben és a küzdelmekben is.

Keresztelő Szent János egész életével Krisztus felé mutatott. Ez az este arra hív, hogy hálával fedezd fel: hol találkoztál ma Krisztussal? Hol vezetett közelebb önmagához? Hol kér tőled nagyobb bizalmat?

Ne a hiányokat számold össze lefekvés előtt. Inkább keresd meg azt a néhány apró jelet, amelyen keresztül ma is tudtodra adta: „Veled vagyok, és továbbra is vezetlek.”

Esti ima

Urunk Jézus Krisztus!

Köszönöm ezt a napot, minden örömével és minden nehézségével együtt. Köszönöm, hogy ma is velem jártál, akkor is, amikor észrevettem jelenlétedet, és akkor is, amikor nem.

Bocsásd meg hibáimat, türelmetlenségemet, hitetlenségemet és mulasztásaimat. Gyógyítsd meg mindazt, amit ma elrontottam, és egészítsd ki szereteteddel mindazt, ami hiányos maradt.

Köszönöm, hogy életem nem a véletlenek játéka, hanem szerető gondviselésed kezében van. Ma éjjel is rád bízom önmagamat, szeretteimet, azokat akiknek imát igértem, közösségemet és mindazt, ami a szívemet foglalkoztatja.

Keresztelő Szent János közbenjárására segíts, hogy holnap is bátran és örömmel készítsem az utat Számodra a saját életemben és mások szívében.

Ámen.

Lefekvés előtti útravaló

Amit ma még nem értesz, azt bízd Istenre; amit ma megtapasztaltál, azért adj hálát; amit a holnap hoz, azt fogadd bizalommal. 

Istennek terve van veled – Keresztelő Szent János születése

2026. június 24.

Szentírás: Lk 1,57–66.80

Ma Keresztelő Szent János születését ünnepeljük. Az Egyház évében kevés szentnek ünnepeljük a születésnapját. János ezek közé tartozik. Nem véletlenül. Az ő egész élete egyetlen nagy küldetés volt: utat készíteni Krisztusnak.

A mai evangéliumban az emberek csodálkozva kérdezik az újszülött gyermek láttán: „Mi lesz ebből a gyermekből?” (Lk 1,66)

Talán veled kapcsolatban is elhangzott már ez a kérdés. Talán te magad is feltetted már magadnak. Mi lesz belőlem? Merre tart az életem? Van-e értelme a küzdelmeimnek? Miért vezet Isten ilyen utakon?

Keresztelő Szent János története azt üzeni nekünk, hogy Isten már jóval előttünk jár. Mielőtt megszülettünk volna, Ő már ismert bennünket. Mielőtt az első lépésünket megtettük volna, Ő már szeretettel gondolt ránk. Nem véletlenül vagyunk itt. Nem sodródó falevelek vagyunk a történelem szelében, hanem a mennyei Atya szeretett gyermekei.

Képzeld el a hegyi ösvényt kora hajnalban. A köd még eltakarja a távoli csúcsokat. Az utazó nem látja a teljes utat, csak néhány lépést maga előtt. Mégis halad, mert tudja: az ösvény vezet valahová.

Sokszor ilyen a mi életünk is. Nem látjuk a holnapot. Nem tudjuk, hogyan oldódnak meg a gondjaink. Nem értjük minden esemény értelmét. Krisztus azonban arra hív, hogy ne a teljes térképet követeljük, hanem bízzunk abban, aki az utat készítette.

János nem önmagára mutatott. Egész életével ezt mondta: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.” Amikor Krisztus kerül életünk középpontjába, akkor helyükre kerülnek a dolgok. A félelmek nem tűnnek el azonnal, de elveszítik hatalmukat. A terhek nem mindig könnyebbek, de lesz erő hordozni őket.

Ma reggel ne azt kérdezd elsősorban: „Mi lesz velem?” Inkább ezt kérdezd: „Uram, mit szeretnél ma véghez vinni bennem és általam?”

Mert Istennek terve van veled. És ez a terv mindig nagyobb, szebb és reménytelibb annál, mint amit most el tudsz képzelni.

Ima

Urunk Jézus Krisztus!

Köszönöm, hogy nem véletlenül hívtál életre. Köszönöm, hogy ismersz, szeretsz és vezetsz engem. Add, hogy ne a félelmeimre, hanem a Te hűségedre figyeljek. Segíts felismerni mai feladataimat, és adj bátorságot hűségesen követni Téged. Keresztelő Szent János példájára taníts úgy élni, hogy életem másokat is Hozzád vezessen. Ámen.

Útravaló gondolat

Aki Isten kezébe helyezi az életét, annak nem kell ismernie az egész utat – elég, ha bízik abban, aki vezeti.