A mai embernek is szól, aki reggel a híreket pörgeti,
naptárát nézi, feladatlistáját írja – de ritkán áll meg, hogy körbe nézzen: Hol
tapasztaltam meg Isten közelségét?
Isten népe a pusztában tanulta meg: a szív igazi békéje nem
attól függ, hány sátor van felállítva, mennyi étel van a fazékban, vagy milyen
messze van még az ígéret földje.
- Emberek
sokaságában egyedül…
- Egy
hajnalig tartó túlóra a gyárban…
- Egy
otthon, ahol csend van, de nincs béke…
- Egy
telefon, ami csörög, de nincs, aki igazán meghallgasson…
És mégis: a Szentírás ma arra hív, hogy ne feledjük el
Isten szabadító tetteit. Emlékezzünk, hányszor mentett meg, hányszor adott
erőt, hányszor állított talpra.
A hálaadás nem csupán múltidézés – a hit ereje a jelenben.
Szent Domonkos, akit ma ünneplünk, élete minden percével
Krisztust akarta hirdetni. Nem könyvtárszobába zárta a hitet, hanem emberek
szemébe nézve mondta: „Isten közel van hozzád.” Ő tudta: a világ nem csak
prédikációra éhes, hanem jelenlétre, irgalomra, bátor tanúságtételre.
A mai üzenet három szava:
- Emlékezz
– mert a hála ébreszti fel a hitet.
- Engedd
közel Istent – ne csak ünnepeken, hanem az unalmas, egyhangú
hétköznapok között is.
- Adj
tovább egy jó szót – mert Isten szeretete közösségben él tovább.
Kérdések nekünk
- Mikor
éreztem utoljára, hogy Isten igazán közel van hozzám?
- Milyen
apró csodát láttam tegnap, amit észre sem vettem?
- Kinek
tudnám ma elmondani: „Isten szeret téged, és nem feled el”?
Ima
Uram, Istenem, aki közel vagy népedhez,
és minden nap újra megszólítasz,
segíts, hogy ne csak a múlt csodáit őrizzem a szívemben,
hanem a jelenben is felismerjem tetteidet.
Add, hogy ma a szavaimban, a mosolyomban,
a figyelmemmel és csendes jelenlétemmel
közelebb vigyem Hozzád az embereket.
Ámen.
