A triduum második napján már
érezzük, hogy közeledik az ünnep. Együtt készülünk arra a pillanatra, amikor az
Esztelneki Madonna jubileumi ünnepén szívünk minden háláját kifejezhetjük az
elmúlt 275 év kegyelmeiért. Ez az időszak arra hív bennünket, hogy ne csak külsőleg,
hanem belül, a lelkünk mélyén is ráhangolódjunk az ünnepre.
Ma Máriára tekintünk – nem
csupán, mint díszes szoborra, nem csupán, mint távoli égi Királynőre, hanem
mint élő példaképre. Olyan asszonyra, aki a mi életünkhöz nagyon is közel áll:
hívő, alázatos, szolgáló és bátor.
A mai evangélium kulcsmondata Erzsébet ajkáról hangzik el: „Boldog, aki hitt, mert beteljesedik, amit az Úr mondott neki.”
„Elindult és sietve útra kelt”
Az evangélium elején Máriát
látjuk, amint épp most élte át élete legnagyobb titkát: az angyal bejelentette
neki, hogy Isten Fiának édesanyja lesz. Gondolhatnánk, hogy ilyenkor az ember
legszívesebben elcsendesedik, bezárkózik, talán elbújik a világ elől.
De Mária mást tesz: „Elindult
és sietve útra kelt.” Nem a saját kényelmét keresi, hanem útra kel idős
rokonához, Erzsébethez, aki szintén gyermeket vár. Máriát hite mozgásba
lendíti. Nem ül tétlenül a helyén, hanem engedi, hogy az Istennel való
találkozás azonnali szeretetszolgálatra indítsa.
Ez a hit egyik legszebb ismertetőjele: nem marad meg önmagában, hanem kimozdít a másik ember felé.
Mária hite nem passzív, hanem
cselekvő
A Szentírásban sokszor
találkozunk olyan emberekkel, akik kivárnak, bizonyítékokat keresnek, vagy
félnek elindulni. Mária azonban nem így tesz. Nem kér garanciát, nem mérlegel
hidegen, hanem azonnal lép.
Ez a fajta hit ma is ritka kincs.
Mert mi gyakran így gondolkodunk: „Majd, ha minden feltétel adott… ha jobban
érzem magam… ha lesz időm…” – és közben elhalnak a jó szándékaink.
Mária nem várja meg, hogy minden ideális legyen. A hívő ember nem a körülményeire néz először, hanem az Isten szavára.
Amikor Mária Erzsébet
házába lép, valami csodálatos történik. Erzsébetben megmozdul a magzat, és a
Lélek betölti őt. Ő pedig áldást mond Máriára: „Boldog, aki hitt…”
Mária válasza a Magnificat
– az a hálaének, amely azóta is az Egyház imája. Ez az ének nem a
problémamentes élet himnusza. Mária előtt még ott van József reakciója, az
utazás Betlehembe, a szegénység, a menekülés Egyiptomba. De ő már most dicsőít.
Ez a hit ereje: hálát adni akkor is, amikor a jövő tele van ismeretlennel. A hála a hit bizonyítéka.
Ma mi is félelmek, közöny,
kételyek és meg nem értések között élünk. Néha túl sok hírt hallunk, túl sok
véleményt, és ezek elbizonytalanítanak. Sokszor könnyebb lenne bezárkózni a
saját világunkba, csak a magunk dolgával törődni.
Mária példája viszont ma is
világít: a hitből fakadó bizalom képes kinyitni az ajtókat és elindítani
minket a másik ember felé.
Ha úgy érezzük, hogy hivatásunk, családunk vagy közösségünk dolgai túl nagy terhet rónak ránk, jusson eszünkbe: Mária is útnak indult, pedig a szíve tele volt titokkal, kérdéssel, és talán aggodalommal is.
Kérdések a szívnek
- Hiszem-e, hogy Isten ma is szól hozzám, és
amit mond, az valóban be fog teljesedni?
- Elindulok-e, amikor a Lélek indít – vagy
inkább kifogásokat keresek?
- Életem éneke a panaszkodás vagy a hála?
Ma este, amikor az
Esztelneki Madonna előtt imádkozunk, ne csak kéréseinket soroljuk fel. Mondjunk
köszönetet azért, hogy Mária ma is példát mutat nekünk: a hit nem
mozdulatlan szobor, hanem úton lévő, szolgáló szeretet.
És amikor elmegyünk innen, ne
csak a triduum második napjára emlékezzünk vissza, hanem vigyük magunkkal Mária
lépteinek üzenetét: „Elindult és sietve útra kelt.” Ez a hit útja – és
ez a mi utunk is.
Ima:
Szűz Mária, élő hit
példaképe,
Te, aki az angyal szavára hittel feleltél,
és sietve indultál, hogy szolgálj,
taníts meg minket is Isten ígéreteiben bízni.
Segíts, hogy ne zárkózzunk be félelmeinkbe,
hanem nyitott szívvel, szeretettel forduljunk egymás felé.
Add, hogy életünk hálaénekké váljon,
amelyben mindennap dicsőítjük az Urat!
Ámen.
