„A szeretett tanítvány látása” - Szent János apostol és evangélista ünnepének reggeli üzenete

Bibliai olvasmányok: 1Jn1,1–4; Jn 20,2–8

„Látott és hitt – a szeretet szeme”

Szent János apostol és evangélista alakja különleges helyet foglal el az Egyház emlékezetében. Ő a „szeretett tanítvány”, aki nemcsak hallotta Jézus szavait, hanem szívébe fogadta azokat. Ünnepének szentírási olvasmányai mélyen összekapcsolódnak: a tanúságtétel és a hit tapasztalatát tárják elénk.

Az első olvasmányban (1Jn 1,1–4) János így vall: „amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk… azt hirdetjük nektek.” Ez nem elvont tanítás, hanem élettapasztalat. A keresztény hit nem eszme, hanem találkozás az Élet Igéjével. A tanúságtétel célja pedig az öröm: „hogy örömünk teljes legyen.”

A mai evangéliumban (Jn 20,2–8) János Péterrel együtt fut Jézus sírjához. Előbb ér oda, de nem lép be azonnal, hanem megvárja Pétert, ezzel is tiszteletben tartva küldetését. Amikor végül belép, lát és hisz: az üres sír és az elhelyezett leplek elegendőek számára ahhoz, hogy felismerje Isten feltámadást hozó cselekvését.

A hit itt nem érzéki tapasztalaton vagy bizonyítékon alapul, hanem azon a szeretettel áthatott belső nyitottságon, amely képes Isten művét felismerni a jelekből.

Szent János ma arra tanít bennünket, hogy a hithez nem egyre több magyarázatra van szükségünk, hanem tisztább szívre. Olyan szívre, amely képes észrevenni az üres sírok mögött az új élet ígéretét, a veszteségek mögött a reményt, a csend mögött Isten szavát.

Legyen ez az ünnep meghívás számunkra is:

👉 tanuljunk Jánostól látni – és hinni.

👉 tanuljunk szeretni – és örülni.

Ámen.

🙏 Rövid ima

Urunk, Jézus Krisztus, add, hogy Szent János példájára tiszta szívvel felismerjük jelenlétedet, és a hitből fakadó öröm tanúi legyünk a világban. Ámen.

🚶 Útravaló gondolat

A feltámadás fénye ott gyúl ki bennünk, ahol a szeretet felülírja a félelmet.