„A Béke Gyökereiből Sarjadó Remény” - Rorátés üzenet – 1. adventi hét, kedd

📖 Bibliai alap: Iz 11,1–10

Ahogy Izajás próféta látomása megjelenik előttünk, egy különös kép ragadja meg a szívünket: „Vessző kél majd Jessze törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiből.” Egy kis zsenge élet, amely egy már szinte halott, elkorhadt csonkból tör elő.

Isten így mutatja meg nekünk, hogy az Ő terve sosem pusztul el – még akkor sem, amikor minden elveszettnek látszik.

Advent csendjében erre a reményre figyelünk. A Megváltó, aki Jessze gyökereiből sarjad, a Lélek teljességét hozza: bölcsességet, erőt, tanácsot, istenfélelmet. Nem külső hatalmával győz le, hanem szívünk mélyét érinti meg békéjével.

A próféta jövendölése azt is mutatja, hogy az igazi béke nem emberi erőfeszítés gyümölcse, hanem Isten ajándéka. A farkas és a bárány együtt lakása, a gyermek, aki kígyófészek fölött játszik – mindez arra utal, hogy Krisztusban helyreáll minden, amit a bűn szétszakított.

E rorátés reggelen engedjük, hogy a remény csöndesen gyökeret verjen bennünk. Amikor fáradtnak érezzük a hitünket, amikor régi sebekből próbálunk új életet fakasztani, jusson eszünkbe: Isten különösen szeret a „vágott csonkokból” új fejezetet kezdeni.

---

Imádság

Uram Jézus, Jessze vesszeje, áldd meg a mai napunkat!
Add, hogy Benned újuljon meg a reményünk,
és a Te békéd formálja szívünk gondolatait, beszédünket és döntéseinket.
Tölts el Lelked teljességével – bölcsességgel, értelemmel, erővel –,
hogy ebben az adventben lelkünk talajt készítsen Lelked csöndes sarjadásának.
Amen.

---

Útravaló gondolat

Ma figyeld meg, hol szeretne Isten „új hajtást” fakasztani az életedben.

Hol van az a terület, ahol már szinte lemondtál a változásról?

Add át Neki – mert ahol emberi szemmel semmi sem látszik,

ott kezd munkálkodni Isten csendes, szelíd ereje.

✨ „A hűség békéje” – Reggeli üzenet a 33. évközi hét keddjére

📖 Bibliai alap: 2Makk6,18–31

A mai olvasmány Eleazár bátorságát állítja elénk – egy idős, bölcs, tiszteletben álló férfiét, aki élete végének küszöbén sem volt hajlandó elárulni hitét, vagy akár csak látszólag megalkudni a világgal. Az ő szavai mélyen elgondolkodtatnak bennünket:

„Az emberi büntetéstől megszabadulnék ugyan – egyelőre; ámde a Mindenható kezét élve-halva elkerülnöm nem lehet… A dicső, szent törvényekért kész vagyok bátran meghalni, hogy ezzel is megmutassam: az ifjaknak jó példát adok.”

Mit jelent ez a mi Krisztus-követő hétköznapjainkban?

1. A hit nem csak meggyőződés, hanem tartás is

Eleazár nem csak hitt Istenben; életével is tanúságot tett róla. Tudta, hogy egyetlen engedmény – akár csak külsőleg – rossz irányba mutatna, és összezavarná azokat, akik felnéznek rá.

A mi életünkben is vannak helyzetek, amikor nem látványos hőstettekre, csak apró, de őszinte hűségre hív az Úr:

– igazmondás ott, ahol mások "szépítik" a tényeket;

– tisztaság ott, ahol a világ más utakat kínál;

– kitartás az imában, amikor fáradtak vagyunk;

– türelem és irgalom ott, ahol könnyebb volna ítélkezni.

2. Nem félni az emberek véleményétől

Eleazár szavai különösen erősek: emberszótól megmenekülhetne, de Isten kezétől nem akar.

Mi sokszor küzdünk azzal, hogy mit gondolnak majd rólunk:

– túl vallásosnak tűnünk?

– kinevetnek a munkahelyen, ha keresztet vetünk étkezés előtt?

– megjegyzéseket kapunk, mert vasárnap visszautasítunk bizonyos programokat, vendégeket a szentmise miatt?

Isten azonban nem azt kéri, hogy hősök legyünk a világ szemében, hanem hogy őszinték legyünk Ő előtte. Aki számára Isten véleménye az első, az szabad lesz az emberek ítéleteitől.

3. A példamutatás felelőssége

Eleazár azért is marad hűséges, mert tudja: az ifjak figyelik.

Ez rólunk is szól. A mi hűségünk – vagy épp megalkuvásunk – mindig hatással van másokra: a gyermekeinkre, unokáinkra, barátainkra, munkatársainkra.

Ha kitartunk Isten mellett, akkor nem csak önmagunkat erősítjük, hanem csendesen világítunk mások számára is.

4. A hűség békét ad

Eleazár nem félelemben hal meg, hanem békében.

A hűség – még ha áldozatokkal jár is – mély belső nyugalmat ad.

Tudjuk, hogy Isten lát, ismer, szeret… és örök otthont készít azok számára, aki hozzá ragaszkodnak. 

🕊️ Ima

Uram, Istenem,
add nekünk Eleazár bátorságát és tisztaságát!
Segíts, hogy ne keressünk könnyű megoldásokat,
ne féljünk az emberek véleményétől,
hanem hűségesek legyünk hozzád minden nap,
a kis döntésekben és a nagyokban egyaránt.
Erősíts meg, hogy életünk – akár tudjuk, akár nem –
jó példát mutasson mindazoknak, akik látják mindennapjainkat.
Tégy minket is csendes, világító jelekké a világban.
Ámen. 

🌿 Mai útravaló mondat

A hűség nem zajos, nem látványos, mégis Isten előtt a legnagyobb erő.

A belső, a lelki erő forrása... – 22. évközi hét csütörtök reggeli üzenet

Az élet útjának zarándoklata a mindennapokban

Mottó: „Minden nap egy lépést a hit útján!”

Bibliai alap: Kol 1,9-14

Szent Pál imája a kolosszeiekért egy olyan üzenet, amely mintha kifejezetten nekünk, a 21. század emberének szólna. Azt kéri az Úrtól, hogy „töltekezzetek be az Ő akaratának ismeretével, hogy bölcsességgel és lelki belátással éljetek, méltóan az Úrhoz, és mindenben kedvére tegyetek.”

Ez az ima ma is időszerű, mert sokszor úgy érezzük, hogy életünk szétszóródik: hajt a munka, nyomaszt a rohanás, sodor a világ zaja. Nincs időnk önmagunkra, nincs türelmünk a másik emberre, s az Istent gyakran „későbbre halasztjuk”. Pedig éppen az Ő közelsége adhat belső rendet, erőt és lelkibékét.

Lelki vonatkozásban ez a szentírási rész arra hív, hogy az Úr akaratának keresése ne ünnepi luxus legyen, hanem mindennapi lelkigyakorlat. Az imádság, a Szentírás olvasása, a szív csendje nem elvesztegetett idő, hanem életforrás.

Egzisztenciális szinten arra figyelmeztet, hogy igazi identitásunkat, személyazonoságunkat és értelmünket nem a karrier, nem a vagyon, nem a pillanatnyi siker határozza meg, hanem az, hogy Isten gyermekeiként járunk a világban.

Közösségi és családi szinten Pál szavai arra hívnak, hogy egymásért is imádkozzunk, ahogy ő is teszi. A közösség, a család akkor él, ha tagjai nemcsak egymás terheit cipelik, hanem egymásért a mennyei Atya elé is állnak. Egy szeretetteljes szó, egy biztatás, egy kézfogás vagy épp egy közös ima erőt adhat a mindennapokban.

Ma, amikor háborúk, félelmek és bizonytalanságok uralják a világ híreit, Szent Pál üzenete bátorít, hogy nem a sötétség hatalmáé az utolsó szó. Krisztusban „átvitettünk a világosság országába”, és ez a jövőnk biztos alapja. Nem légvárat építünk, hanem olyan életet, amely a reményre és az örökkévalóságra támaszkodik.

Ima

Urunk, Jézus Krisztus, töltsd be szívünket a Te világosságoddal, hogy ne tévedjünk el a világ zajában. Taníts bennünket mindenben a Te akaratodat keresni, és add, hogy családjainkban, közösségeinkben egymást erősítve járjunk a szeretet és a hit útján. Segíts, hogy életünkkel mindig a Te dicsőségedet szolgáljuk. Ámen.

Napi útravaló

„A belső, a lelkibéke ott születik, ahol Isten akaratát keressük.”

„A béke magvetői” - lefekvés előtti gondolat és esti ima - 22. évközi hét szerda

Lelki sorozat: Az élet útjának zarándoklata a mindennapokban

Mottó: „Minden nap egy lépést a hit útján!”

📖 Bibliai alap: Kol 1,1–8

Egy közösségben könnyen gyökeret verhet a harag, a pletyka vagy a rágalom, de az igazi erő abban mutatkozik meg, ha valaki képes a béke magját elvetni.

Nem kell nagy tettekre gondolni: egy elhallgatott rossz szó, egy imában felajánlott sérelem, egy őszinte bocsánatkérés vagy békülő gesztus is elegendő lehet ahhoz, hogy megváltozzon a légkör.

Az evangélium gyümölcsei nem elméleti eszmények, hanem konkrét cselekedetek: szeretet a közöny helyett, türelem a türelmetlenségben, béke a széthúzás idején. Ha naponta legalább egy kis magot vetünk el ezekből, Isten Lelke idővel termést fakaszt belőlük.

Ma este, amikor lehunyjuk a szemünket, gondoljuk végig: vajon ma inkább a széthúzást tápláltuk, vagy a béke magvetői voltunk? És ha ma nem is sikerült mindenben, Isten kegyelméből holnap újrakezdhetjük.

---

🙏 Esti ima

Urunk, Jézus Krisztus,

köszönöm a mai napot, minden örömét és nehézségét.

Kérlek, bocsásd meg, ha szavaimmal vagy tetteimmel

széthúzást, haragot vagy megbántódást okoztam.

Taníts meg arra, hogy a szeretet és a béke magvetője legyek,

aki nem adja tovább a rossz hírt, nem szítja a pletykát,

hanem inkább a kiengesztelődés hídját építi.

Áldd meg családomat, jótevőimet és közösségemet,

adj békét a szívekben, hogy a gyűlölet helyét

a remény és a szeretet vegye át.

Őrizd éjszakánkat, adj nyugalmat a lelkünknek,

és vezess minket a holnapban is

a hitből fakadó szeretet útján.

Ámen.

---

🌟 Esti útravaló

„A béke ott kezdődik, ahol nem adom tovább a rosszat, hanem Istennek adom át.”

A keresztények ne a maguk békéjére gondoljanak, hanem Krisztus békéje hirdetésének útján járjanak – kérte szombat reggeli homíliájában a Szentatya

A keresztény élet nem azt jelenti, hogy „békében vagyunk az örökkévalóságig”, hanem azt, hogy kimegyünk a világba és hirdetjük Jézust, aki azért jött, hogy kiengesztelje az embereket az Atyával – hangsúlyozta szombat reggeli homíliájában Ferenc pápa a Szent Márta Ház kápolnájában megtartott szentmiséjén. A szertartáson többek között koncelebrált Joseph Zen Ze-kiun hongkongi bíboros, Justo Mullor érsek, apostoli nuncius, és Luc Van Looy genti püspök, továbbá Enzo Dieci, Róma nyugalmazott segédpüspöke.

A keresztény élet nem abból áll, hogy visszahúzódunk egy sarokba és kialakítunk magunknak egy olyan utat, amely kényelmesen elvezet minket a mennybe. Ezzel szemben a keresztény élet egy olyan dinamizmus, amely arra ösztönöz, hogy kilépjünk az útra és hirdessük Krisztust, aki kiengesztelt bennünket Istennel, aki „bűnné tette értünk” Jézust (2Kor 5,14-21). A megszokott mély értelmű és közvetlen érvelésével Ferenc pápa ez alkalommal a Korinthusiakhoz írt 2. levél részletéről elmélkedett, amelyet a napi olvasmány kínált fel. Ebben a néhány sorban Szent Pál ötször említi a „kiengesztelődés” szót. Úgy teszi ezt, hogy váltogatja stílusát: először erővel, majd gyengéden szól. Először buzdít, majd szinte térden állva könyörög, hogy Krisztus nevében engesztelődjünk ki Istennel.

Mit jelent a kiengesztelődés? – tette fel a kérdést a Szentatya. Venni egy kicsit innen is és onnan is, aztán egyesíteni ezeket? Nem! A valódi kiengesztelődés az, amikor Isten Krisztusban magára vette bűneinket, „bűnné tette értünk” önmagát. Amikor pl. gyónni megyünk, nem arról van szó, hogy elmondjuk a bűnt és Isten megbocsát. Nem, nem ez! – hangsúlyozta a pápa –, hanem Jézus Krisztussal találkozunk, és ezt mondjuk Neki: „Ez a tiéd és én újra bűnt követek el”. Ez tetszeni fog neki, mert ez volt a küldetése: bűnné tette értünk magát, hogy megszabadítson bennünket.

Ez a jézusi megváltás szépsége és botránya. Egyben misztérium is – tette hozzá a pápa –, amelyből Pál lelkesedését meríti, amely arra ösztönzi, hogy tovább haladjon előre és mindenkinek ismételje újra és újra a csodálatos dolgot, Isten szeretetét, aki Fiát adta halálra értünk. Mégis fennáll az a veszély, hogy sosem érkezünk el ehhez az igazsághoz, amikor egy kicsit leértékeljük a keresztény életet, betartandó dolgok listájává alacsonyítva azt, és ezáltal elveszítve a benne levő szeretet tüzét és erejét – mutatott rá Ferenc pápa.

A filozófusok azt mondják, hogy a béke egy bizonyos nyugalom a rendben: minden rendezett és nyugodt. Ez nem a keresztény béke! – hívta fel a figyelmet a pápa. A keresztény béke egy nyugtalan, nem nyugodt béke, amely halad előre, hogy előrevigye a kiengesztelődés üzenetét. A keresztény béke arra ösztönöz, hogy haladjunk előre. Ez az apostoli lelkesedés kezdete, gyökere, amely nem azért halad előre, hogy prozelitizmussá váljon és statisztikákat eredményezzen, mondván, hogy idén egy adott országban, mozgalomban ennyivel és ennyivel nőtt a keresztények száma. A statisztikák hasznosak, segítenek, de nem ezt várja tőlünk Isten, nem a prozelitizmust – figyelmeztetett Ferenc pápa. Az Úr azt akarja tőlünk, hogy hirdessük azt a kiengesztelődést, amely üzenetének lényege.

Homíliájának utolsó szavaiban a pápa Szent Pál belső nyugtalanságáról szólt. Ferenc pápa megismételte azt, amit a keresztény élet „tartóoszlopának” tart: Krisztus „bűnné tette értünk” magát. Bűneim Benne, Testében és Lelkében vannak! Ez őrület, de szép és igaz! Ez a Kereszt botránya! – mutatott rá a Szentatya. Kérjük tehát az Urat, hogy adja meg nekünk Jézus hirdetésének igyekezetét. Adjon nekünk egy keveset a keresztény bölcsességből, amely átszúrt oldalából született a szeretetből. Arról is győzzön meg bennünket, hogy a keresztény élet nem egy végső stádiumbeli kezelés, hogy békében legyünk az örökkévalóságig… Nem, a keresztény élet annyit jelent, hogy úton vagyunk, az életben, Pálnak az igyekezetével. Krisztus szeretete átjár bennünket és ösztönöz azzal az érzéssel, amit akkor érez valaki, amikor látja, hogy Isten szeret bennünket. Ezt a kegyelmet kérjük – ismételte homíliája végén Ferenc pápa a szombat reggeli szentmiséjén a vatikáni Szent Márta Házban.

(sv)

Forrás: Vatikáni Rádió

A szentek tanítása: A békesség útja – V. - befejező rész Írta: Szalézi Szent Ferenc (1567-1622)

9. Szelídség és békesség a másokkal szembeni buzgalomban
(Egy novícia-mesternőhöz)

Ó, leányom, Isten nagy irgalmasságot gyakorolt önnel, amikor arra emlékeztette szívét, hogy nagylelkűen viselje el felebarátját, és szentül a szívnek a másik ember iránt való édességének vigasztalását öntötte túlbuzgóságának borába.
Éppen erre volt szüksége, drága leányom; buzgósága dicséretes, de az volt a hibája, hogy egy kissé keserű, sürgető, aggodalmas, szőrszálhasogató volt. De már megtisztult mindettől: mostantól fogva szelíd, jóságos, nagylelkű, békés, türelmes.

10. És végül: aggodalom nélkül fogadjuk el, hogy nem mindig sikerül megőrizni a békességünket!

Törekedjen arra, leányom, hogy szívét kedélyállapotának kiegyensúlyozottságán keresztül békességben tartsa. Nem azt mondom, hogy tartsa békességben, hanem hogy törekedjen rá; ez legyen a legfőbb gondja. Ne aggódjon azonban, ha nem sikerül azonnal lecsendesítenie érzelmeinek csapongását.

A szentek tanítása: A békesség útja – IV. rész Írta: Szalézi Szent Ferenc (1567-1622)

7. Kerüljük a kapkodást!

Gondosan meg kell vizsgálni dolgainkat, de kapkodás és gondterheltség nélkül. Ne végezze túlzott sietséggel a tennivalóit, mert ez megzavarja az értelmet és az ítélőképességet, és megakadályoz abban, hogy jól tegyük azt, ami miatt kapkodunk.

Amikor a mi Urunk szemrehányást tesz Szent Mártának, azt mondja neki: Márta, Márta, sok mindenre van gondod, és sok minden aggaszt. Látja, ha egyszerűen csak gondos lett volna, nem aggódott volna, de nyugtalan és aggodalmaskodik, rohan és izgatott: a mi Urunk ezt veti a szemére.
A hevességgel és kapkodva elvégzett munka még soha nem járt jó eredménnyel. Fogadja hát békességgel az önre váró feladatokat, és próbálja sorban elvégezni őket, egyiket a másik után.

8. Békesség a hibáinkkal szemben

Gyűlölni kell a hibáinkat, de nyugodt és békés utálattal, nem haraggal és aggodalommal. Türelemmel kell rájuk tekintenünk, s hasznot húzni belőlük szent megalázkodással. Enélkül, leányom, tökéletlenségei, melyeket érzékenyen meglát, még érzékenyebben fogják érinteni, s így meg is maradnak, mert semmi nem őrzi meg jobban a hibáinkat, mint az, ha aggodalommal és túlzott sietséggel próbáljuk eltávolítani őket.

Folytatjuk...

A szentek tanítása: A békesség útja – III. rész - Írta: Szalézi Szent Ferenc (1567-1622)

5. Csak Istenre vágyakozzunk teljes mértékben, más dolgokra mérsékelten!

Egyedül Istent kell akarnunk teljesen, változatlanul, visszavonhatatlanul, de az Őt szolgáló eszközöket csak mérsékelten, módjával szabad akarnunk, azért, hogy ha megakadályoznak bennünket ezek használatában, ne rázzon meg túlságosan.

6. Bizalom a Gondviselésben

Az isteni Gondviselés mértéke velünk kapcsolatban akkora, amennyire bízunk benne.

Ne emberi megértéssel próbáljon felkészülni ennek az életnek a nehézségeire, hanem azzal a tökéletes reménnyel, hogy amikor ezek érkeznek, Isten, akihez tartozik, meg fogja szabadítani tőlük. Mostanáig megőrizte önt, csak helyezkedjen el jól Gondviselésének kezében, minden esetben meg fogja segíteni, s ha nem tud járni, karjában viszi majd. Mitől kell félnie, drága leányom, ha Istenhez tartozik, aki oly biztosan megerősített minket afelől, hogy az Őt szeretőknek minden a boldogságukra válik. Ne gondoljon arra, hogy mi fog történni holnap, mert ugyanaz az Örök Atya, aki ma gondot visel önről, meg fogja tenni holnap és mindig. Vagy egyáltalán nem ad rosszat; vagy ha ad, legyőzhetetlen bátorságot is ad mellé, hogy elviselje.

Maradjon meg békességben, drága leányom, távolítsa el képzeletéből azt, ami megzavarhatja, és mondja gyakran a mi Urunknak: „Ó, Isten, Te vagy az én Istenem, s én rád bízom magam, Te segíteni fogsz, és menedékem leszel, nem fogok semmitől sem félni, mert nemcsak velem vagy, hanem bennem is, s én benned. Mitől félhetne a gyermek egy ilyen Atya karjában?” Legyen igazi gyermek, drága leányom, s amint tudja, a gyermekek nem gondolnak annyi mindenre, hiszen van, aki gondol helyettük: bizony elég erősek, ha apjukkal maradnak. Tegyen hát így, drága leányom, és békessége lesz.

Folytatjuk...

A szentek tanítása: A békesség útja – II. rész

Írta: Szalézi Szent Ferenc (1567-1622)

3. Békesség és alázat

A békesség az alázatból születik meg. Nyugtalanságunkat semmi más nem okozza, csak az önszeretet és saját magunk túlbecsülése. Miért van az, hogy ha időnként tökéletlenségünket tapasztaljuk vagy bűnt követünk el, csodálkozunk, nyugtalanná és türelmetlenné válunk? Nyilván azért, mert azt hittük, hogy jók, határozottak és szilárdak vagyunk, és amikor azt látjuk, hogy ez egyáltalán nem így van, hiszen orra buktunk, csalódottak leszünk, következésképpen nyugtalanok, sértettek és aggódók. Ha igazán tudnánk, hogy kik vagyunk, nem képednénk el azon, hogy a földön találtuk magunkat, inkább azon csodálkoznánk, hogyan tudunk állva maradni.

4. Az Istent szeretőknek minden javukra válik

Minden javukra válik azoknak, akik Istent szeretik. Valóban, mivel Isten jóra tudja fordítani a rosszat, kinek tenné meg, ha nem azoknak, akik feltétel nélkül neki adták magukat?
Igen, még a bűnöket is, melyektől Isten az Ö jóságában megóv minket, csökkenti azok javára, akik hozzá tartoznak. Dávidot soha nem töltötte volna el úgy az alázat, ha nem vétkezett volna, Magdolna nem lett volna olyan szerelmese a Megváltónak, ha nem engedett volna el neki annyi bűnt, és Jézus soha nem engedte volna el neki, ha nem követte volna el őket.

Látja, drága leányom, e nagy irgalmasságszerzőt: nyomorúságainkat kegyelemmé változtatja, és üdvös gyógyulást ad lelkünknek, melyet megmart bűneink viperája.

Kérem, mondja meg nekem, mit tesz Isten a szenvedéseinken, a fáradságainkon, a nekünk okozott üldöztetéseken keresztül? Ha tehát előfordul, hogy valami kellemetlenség éri, bármilyen oldalról jöjjön is, biztosítsa lelkét, hogy ha igazán szereti Istent, minden jóra fog fordulni. És még ha nem is látja, hogy milyen mozgatórugók hozzák majd ezt a jót, legyen biztos benne, hogy meg fog érkezni. Ha Isten a gyalázat sarát dobja a szemébe, azért teszi, hogy utána helyes látást adjon, és tiszteletben részesítse. Ha megenged egy bukást, mint Szent Pálnak, akit a földre vetett, azért teszi, hogy azután felemelje dicsőségébe.

A szentek tanítása: A békesség útja – I. rész

Írta: Szalézi Szent Ferenc (1567-1622) - (Levél Puy d'Orbe apátnőjéhez)

Szalézi Szt. Ferenc

1. Isten a békesség Istene

Mivel a szeretet csak a békességben lakozik, mindig gondosan ügyeljen arra, hogy jól megőrizze szívének szent nyugalmát, amit oly gyakran ajánlok önnek.

Azok a gondolatok, amelyek nyugtalanságot és zűrzavart okoznak a léleknek, egyáltalán nem Istentől valók, aki a Béke Fejedelme. Ezek az ellenség kísértései, következésképpen el kell vetni őket, nem kell törődni velük.

Mindenben és mindenütt békésen kell élni. Érjen minket külső vagy belső szenvedés, békességgel kell fogadni. Ha öröm ér, azt is fogadjuk békességgel, túlzott izgalom nélkül. Menekülnünk kell a gonosz elől? Tegyük békésen, aggodalom nélkül, különben futás közben eleshetünk, és alkalmat adunk az ellenségnek, hogy megöljön. Jót kell cselekedni? Cselekedjünk békésen, különben a kapkodásunkkal sok hibát követünk el. Még ha áldozatot hozunk, azt is békésen kell tenni.

2. Hogyan szerezzük meg a békét?

Három dolgot tegyünk, drága leányom, és békességünk lesz: tiszta szándék legyen bennünk, hogy mindenben Isten dicsőségét akarjuk. E cél érdekében tegyük meg azt a keveset, amit tudunk, lelkiatyánk tanácsa szerint, a többinek a gondját hagyjuk Istenre.

Aki minden szándékával Istent keresi, és megteszi, amit tud, miért nyugtalankodik? Mi félnivalója van? Nem, nem, Isten nem olyan rettenetes azokhoz, akiket szeret, kevéssel is megelégszik, mert tudja, hogy nem rendelkezünk sokkal. Tudja, drága leányom, hogy a mi Urunkat Béke Fejedelmének hívja az Írás, következésképpen mindenütt, ahol Ö a legfőbb úr, mindent békességben tart. Persze az is igaz, hogy mielőtt helyreállítja a békét valahol, először háborút kelt benne, a szívet és a lelket elválasztja a számukra legdrágábbaktól, a megszokott és közönséges ragaszkodásoktól, vagyis a mértéktelen önszeretettől, önbizalomtól, tetszelgéstől és ehhez hasonlóktól.

Amikor az Úr elválaszt minket ezektől az oly dédelgetett, drága szenvedélyektől, úgy tűnik, mintha elevenen megnyúzná a szívünket, nagyon keserű érzéseink vannak, szinte lehetetlen, hogy ne hadakozzunk ellene teljes lelkünkből, mert fáj az elszakadás. A léleknek ez a vergődése azonban nem nélkülözi a békét, amikor végül a szenvedéstől lesújtva azért mégsem hagyjuk, hogy akaratunk bele ne törődjön az Úr akaratába, rászögezzük az Ő isteni tetszésére; feladatainkat, szokásos tevékenységünket pedig bátran folytatjuk. 

Folytatjuk...