„Köszönöm.”
Könnyen kimondható szó, de nem mindig könnyű vele jelen lenni.
Hányszor csúszik ki a szánkon automatikusan:
egy megszokott válaszként, egy társadalmi kényszerből, vagy épp kínos csend
megtörésére.
De a valódi köszönöm más.
Az a „köszönöm”, ami mélyről jön,
ami nemcsak egy udvariassági gesztus,
hanem egy szívből fakadó felismerés:
valaki jót tett velem – és én nem vagyok közömbös.
Ma este ne félj kimondani ezt az egy szót új tartalommal.
Ne félj úgy kimondani, hogy valaki ott áll mögötte:
a Feltámadott Üdvözítő,
aki ma is melléd állt, szeretett, vezetett és megtartott.
🙏 Esti fohász – A szívből
jövő „köszönöm”
Uram Jézus,
ma újra kimondom, de most nem csak szokásból:
Köszönöm.
Köszönöm a napot, amit adtál – akkor is, ha fáradt vagyok.
Köszönöm az embereket, akikkel találkoztam – akkor is, ha volt köztük nehéz természetű.
Köszönöm a csendet és a zajt, a könnyet és a mosolyt –
mert mindezek mögött Te álltál.
Köszönöm, hogy nem unod meg hallani ezt a szót tőlem,
akkor sem, ha néha üres.
Segíts, hogy most igazán mondhassam:
Köszönöm, hogy vagy, hogy velem vagy,
hogy hűséged erősebb, mint az én gyengeségem.
Ma este ezzel a szóval alszom el:
„Köszönöm.”
Ámen._
„Mennyire jól esne, ha fülünkben barátságosan, szeretetet
éreztetve, bátorítva, személyesen és mindenekelőtt valóságosan csengene ez a
szó: köszönöm…”
