A remény beteljesedése – Úton a Megváltóhoz - december 24., szerda – Advent utolsó napja

Bibliai alapige:

• 2Sám 7,1–5.8b–12.14a.16
• Lk 1,67–79

Üzenet – Advent utolsó reggelén, a találkozás küszöbén

Az adventi út végéhez érkeztünk. A remény zarándokai voltunk: úton levők, akik keresték Isten ígéreteinek fényét a várakozás sötétjében. Ma reggel már nemcsak várunk – közeledik a találkozás.

A Sámuel könyvéből halljuk Dávid történetét. A király templomot akar építeni Istennek, de az Úr meglepő választ ad: nem az ember épít házat Istennek, hanem Isten épít házat az embernek. Ígéretet tesz egy maradandó királyságra, egy utódra, akinek országa örökre megmarad. Ez az ígéret túlmutat Dávidon – beteljesedésre vár.

Zakariás hálaéneke Lukács evangéliumában már ezt a beteljesedést hirdeti. A néma pap ajkán felszakad az ének: Isten meglátogatta népét, felkeltette az üdvösség erejét, és irgalmából fény ragyog fel a sötétségben ülőknek. Ez a fény nem elvont gondolat – gyermekként érkezik, törékenyen, csendben, Betlehemben.

A remény zarándokútja ide vezet:

nem egy eszméhez,

nem egy emlékhez,

hanem egy élő, személyes találkozáshoz 

a Betlehemi Kis Jézushoz, aki békét hoz, és irányt mutat lépteinknek.

Ima

Urunk, hűséges Istenünk,

köszönjük, hogy nem a mi terveink szerint,

hanem irgalmad útján jössz közénk.

Tisztítsd meg szívünket minden zajtól,

hogy felismerjük érkezésed csendes pillanatát.

Tedd nyitottá a szívünket ígéreteid befogadására,

vezess ki bennünket a sötétségből a béke útjára,

hogy örömmel és bizalommal induljunk el

a Betlehemi Gyermek felé.

Ámen

Útravaló mondat:

A remény útja ma célt ér: nyisd meg szíved ajtaját, mert Isten be akar lépni az életedbe – engedd be!

„A remény zarándokai – a feltámadt Krisztus fénye vezet minket” – húsvét 7. hét szombat reggeli üzenete

Zetelaki zarándokok hazatérése - 1990

A nap szentírási olvasmánya: ApCsel28,16-20.30-31

A remény zarándokai!

Csíksomlyó pünkösdi búcsúján ezrek és ezrek indulnak útnak, hogy a Szűzanya oltalmába ajánlják életüket és családjukat. Még azok is, akik otthon maradnak, lélekben útra kelnek: a remény zarándokai vagyunk mindannyian. Zarándokútra kelünk, hogy megújuljon bennünk a feltámadás öröme, amely erőt ad a mindennapi küzdelmekhez, különösen egy olyan világban, ahol a hitünket sokszor próbára teszik, vagy talán még gúnyolják is.

Pál apostolt Rómába viszik, hogy ott tanúskodjék. Bár fogoly, mégis bátran hirdeti az Isten országát, akadály nélkül beszél az Úr Jézus Krisztusról. Ez az igazi remény: a feltámadt Krisztus örömhíre még a láncok között is terjed. A hit nem zárható börtönbe, a remény nem láncolható le, mert a Lélek szabadon fúj, ahol akar.

Ez az üzenet ma is él: a világ gúnyolódhat, támadhat, de a Krisztusba vetett reményünk él és erőt ad. A feltámadás fényében nézhetünk szembe minden megpróbáltatással, hiszen „Isten országa” bennünk van, és senki sem veheti el tőlünk.

A pünkösdi búcsú napján – akár ott vagyunk Csíksomlyón, akár otthon imádkozunk – legyünk a remény hirdetői a saját környezetünkben! Ne féljünk bátran megvallani a hitünket, még akkor sem, ha ezért esetleg gúny vagy megvetés ér minket. Gondoljunk Pál apostolra: ő fogolyként is hirdette Krisztust! Mi is hordozzuk a „szívünk zarándoklatában” a feltámadás örömhírét, amely képes megvilágosítani mások szívét is. Legyünk bátrak az imában, a szeretetben és a jó cselekedetekben – így leszünk mi is a remény zarándokai.

Fohász

Urunk Jézus Krisztus, adj nekünk bátorságot, hogy a hétköznapokban is a Te reményed zarándokai lehessünk! Segíts, hogy hitünket akkor is megvalljuk, ha próbára tesznek, és szeretetünket akkor is éljük, ha mások ellenségesek velünk szemben! Ámen.

Útravaló gondolat

„A remény zarándokai vagyunk: a feltámadt Krisztus fénye vezet minket!”