Csendben is lehet tanúságot tenni - húsvét 2. hét szerda – lefekvés előtti gondolat és ima

Ahogy elcsendesedik a nap, jó megállni egy pillanatra, és visszanézni: hol hallgattam el, amit ki kellett volna mondanom? Hol tudtam volna több jóságot, hitet, reményt vinni mások életébe?

Lehet, hogy volt bennem félelem, kényelmesség, vagy csak fáradtság. Lehet, hogy nem mertem kiállni a hitem mellett, vagy egyszerűen csak hallgattam, mert nem tudtam, mit mondjak.

De Isten nem haragszik ránk, ha néha elgyengülünk. Ő ma is szeretettel hív: „Menj, és szólj az embereknek az életről, amit tőlem kaptál.”

Nem mindig kellenek nagy szavak. Lehet, hogy egy mosoly, egy halk fohász, egy jó szó vagy segítő kéz ma is többet jelentett, mint gondoltuk.

Az igazságot nem lehet bezárni – és Isten ma is áttudja vinni rajtunk és általunk azt a jóságot, amit a világnak szán.

Most csendben letehetjük a napot, és rábízhatjuk azt, amit jól tettünk – és azt is, amit holnap újra kezdhetünk.

---

🙏 Esti ima – Légy velem, Uram, a csendben is

Jézusom, köszönöm ezt a napot.

Köszönöm, hogy ma is szóltál hozzám – talán a csendben, talán egy másik ember által.

Bocsásd meg, ha ma nem voltam mindig bátor, ha hallgattam, amikor szólnom kellett volna.

Tudod, hogy néha félek – de Te ismersz, és így is szeretsz.

Kérlek, adj holnapra új szívet, új bátorságot,

hogy akár egy mosolyban, akár egy imában tanúságot tegyek Rólad.

Most csendben pihenni tér a szívem.

Maradj velem az éjszaka csendjében is.

Ámen.

---

🕊️ Útravaló az éjszakára:

Aki Isten igazságában jár, annak a csendje is beszél.

Visszatekintés – Recenzió a nagyböjti lelki zarándoklatról

„Úton a húsvéti öröm felé” – A remény zarándokainak lelki útja a jubileumi szentévben

A 2025-ös jubileumi szentév nagyböjtje különleges lelki utazásra hívta a Szilveszter Barát Blog és a Szilveszter Kakucs Facebook-közösség tagjait. A „Nagyböjti lelki út – Zarándoklat a húsvéti öröm felé” nem csupán tematikus sorozat volt, hanem valódi belső útkeresés és közösségi megújulás lehetősége.

Tartalom és forma – a lelki épülés eszközei

A zarándoklat gerincét a „Reggeli üzenetek” és a „Lefekvés előtti gondolatok és esti imák” alkották. Ezek naponta kísérték a résztvevőket, segítve őket a belső csendre való ráhangolódásban, az Isten szavának meghallásában és a lelki megújulásban. A szövegek biblikus alapokon nyugodtak, ugyanakkor személyes hangvételűek voltak, lehetővé téve, hogy a résztvevők saját élethelyzetükre vonatkoztatva fogadják be őket.

A visszajelzések tanúsága – szívekhez ért az üzenet

A közösségi oldalon és e-mailben érkezett visszajelzések tanúsága szerint a zarándoklat mély hatást gyakorolt a résztvevőkre. Több olvasó megosztotta, hogy ezek a napi impulzusok segítettek újra felfedezni az imádság örömét, a lelki elmélyülés szépségét, vagy épp békét hoztak egy nehéz időszakban. Íme néhány szívhez szóló tanúságtétel:

🗣️ „Mély hálával köszönöm az esti csendes gondolatokat! Segít a napi visszatekintésben, examenben, elcsendesedésben, hogyan éltem meg, fedeztem fel mai napon Krisztus szeretetét életemben, nehézségeimet lerakva, örömeimet megosztva Jézus Krisztussal, így térve nyugovóra.”

– P. Pálné, Magyarország

🗣️ „A reggeli üzenetek igazi útmutatók voltak a napomhoz. Sokszor pont azt kaptam, amire szükségem volt.” – Katalin, Eger

🗣️ „Távol a családomtól, külföldön élve is azt éreztem, mintha közösségben imádkoznánk.” – László, Stuttgart

🗣️ „Az esti imák segítettek abban, hogy ne csak testben, de lélekben is megéljem a nagyböjtöt.” – Julianna (Székelyudvarhely)

🗣️ „Ez a lelki út új mélységeket nyitott meg bennem. Hálás vagyok, hogy részese lehettem.” – Gábor, Budapest

🗣️ „Febr. 11-től olvasom az üzeneteket. Olyan sokszor úgy érzem, mintha nekem szólnának személyesen. Mintha Valaki üzenne. Isten áldása legyen Önnel.”

– Julianna

🗣️ „Nagyon mélyen meghatott ez a különleges élmény, a fénysugár a zsolozsma idején. Örülök a lelki zarándoklat reggeli és esti gondolatainak, imáinak.”

– Mária, Kaplony

🗣️ „A csend nekem egyenlő a magánnyal, vagy fordítva. Habár vallását gyakorló ember nem lehetne magányos. Itt jön, gondolom a bizalom, de bocsásd meg Uram, ha ez nem mindig sikerül. Mélyebb átéléssel talán. Imádkozom érte.”

– H. Mária, Erdély

Szellemi gyümölcsök – A lélek mélyebb rétegeiben

A kezdeményezés egyik legnagyobb ajándéka abban rejlett, hogy képes volt digitális formában is belső csendet teremteni, ahol a résztvevők találkozhattak önmagukkal és Istennel. A napi impulzusok sokak számára segítették az újrakezdést az imában, a megújulást a lelki életben, vagy éppen megvilágították a szenvedés, a remény és a húsvéti öröm összefüggéseit.

A zarándoklat folytatódik – Meghívás a húsvéti szent időbe

A „Remény zarándokai” nem értek – nem értünk – célba. Továbbra is úton vagyunk a végső Cél, az örök Húsvét felé. Ez a nagyböjti lelki zarándoklat egy állomás volt csupán, mely után meghívást kapunk a folytatásra: a „Húsvéti szent idő” új szakaszára. A Feltámadott Krisztus nem csak elénk áll, hanem el is kísér bennünket – az öröm útján, az életre szóló tanúságtétel felé.

Ezért meghívok minden zarándokot és az igazságra szomjazó keresőt, hogy folytassuk zarándokutunkat – a már megszokott formában és új lelkesedéssel:

• Reggeli üzenetek,
• Lefekvés előtti gondolatok és esti imák,
• Elmélkedések a húsvéti időszak szentírási üzeneteiről,
• A keresztút húsvéti változata: az öröm útja – mind-mind segítenek, hogy találkozzunk a Feltámadottal, és szívünkben hordozzuk húsvét világosságát.

Nem feledve, hogy igazi hazánk a mennyben van, de oda az út a földön át vezet. Az örök Húsvét felé haladva minden nap lehetőség: hogy elmélyítsük hitünket, megszilárdítsuk reményünket, és örömmel tegyünk tanúságot a világ előtt az Élő Krisztusról.

+++

Záróima – Hálaadás és meghívás a folytatásra

Urunk, Jézus Krisztus,

hálát adunk Neked, hogy a nagyböjti időszak során végig kísértél bennünket a bűnbánat, a belső megtérés, a kiengesztelődés és az újrakezdés útján.

Köszönjük azokat a reggeleket, amikor szavad felébresztette bennünk a reményt, és az estéket, amikor csendben Rád bízhattuk örömeinket, terheinket, vágyainkat.

Kérünk, vezess tovább bennünket a húsvéti öröm útján, hogy ne csak ünnepeljük, hanem hordozzuk is feltámadásod fényét a világban.

Tedd élővé bennünk az evangéliumot, adj erőt a tanúságtételhez, és ébreszd fel szívünkben a vágyat az örök Húsvét felé vezető zarándoklat folytatására.

Kísérőnknek és példaképünknek hívjuk az Esztelneki Madonnát,

aki a második Isteni Személy élő tabernákuluma volt,

aki világra hozta, nevelte, hallgatta és követte Szent F
iát – nemcsak gyermeksége és ifjúsága idején,

hanem a nyilvános működés alatt is.

Ott állt a kereszt tövében,

jelen volt a sírbatételnél,

és boldogan találkozott újra a Feltámadottal.

Imádságban egyesült az apostolokkal, és várta a Szentlélek ígért eljövetelét.

Esztelneki Szűz Mária,

légy a „Remény zarándokainak” oltalmazója,

kísérője és bátorítója a húsvéti szent idő folytatásában!

Taníts minket úgy hinni, szeretni és remélni, ahogy Te hitted, szeretted és remélted az Istent,

aki halott volt, de él,

és aki ma is úton van velünk az örök Húsvét felé.

Ámen.

„Üvegkancsóba zárt imádság – Húsvéti csendélet a Barátok asztalánál”

A húsvéti idő elcsendesedett pillanatai néha egyetlen képen is megszólalnak – ez a fotómeditáció az imádság, a remény és az ünnep egyszerű szépségét idézi meg a Barátok asztalánál.

A zöld abrosz friss tavaszi reményt idéz, amelyre ünnepi jelek, szimbólumok kerültek: pirosra festett húsvéti tojások az élet és feltámadás ősi szimbólumaiként, egy mécses csendes lángja, amely Krisztus világosságát idézi, és egy különleges tárgy: imára kulcsolt kéz egy üvegkancsó belsejében.

Mintha csak azt kérdezné: „Bezárt imák vagy védett könyörgések vagyunk mi is?” 

A virágok élénk színe az öröm és a feltámadás ujjongását hirdetik, miközben a csendélet kompozíciója arra hív, hogy az ünnep ne csupán látvány legyen, hanem belső tapasztalat: hálás szívvel, összekulcsolt kézzel, reménnyel a szívben.

Elmélkedő kérdés:

Mit őrzök most a lelkem „üvegkancsójában”? Bezártságot vagy imádságot? Fájdalmat vagy hálát?

---

Útra való húsvéti gondolat:

„Legyen a szíved az a kancsó, amelyben az imádság csendje és a feltámadás öröme őrződik meg a mindennapokban.”

Az őszinte kérdés: a hit kezdete - harmadik rész

 "Hiszek! Segíts hitetlenségemen!" – „Számomra, nem teljesen világos!”

A hit nem ott kezdődik, ahol minden világos, és már nincs több kérdés. A hit ott kezdődik, ahol egy szív mer őszintén kérdezni: – Hogyan bízhatok jobban Istenben? – Miért félek, ha hiszek? – Hogyan tudnék még közelebb kerülni Hozzá?

Az igazi hit nem tökéletes tudásból születik, hanem egy nyitott szív vágyából: abból, hogy bár nem látunk mindent tisztán, mégis elindulunk Isten felé. Ahogy a gyermek is kérdez, kapaszkodik, és útközben tanul bízni, úgy a mi hitünk is a kérdések és a válaszkeresések közepette erősödik meg.

A Bibliában sokszor találkozunk ezzel:

• Ábrahám elindul, bár nem tudja pontosan, hová megy.
• Mária megkérdezi: „Hogyan történhet ez meg?”
• A tanítványok is kérdik: „Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi Nálad vannak.”

Az őszinte kérdés tehát nem a hit gyengesége, hanem a hit születésének helye.

Isten nem bántódik meg a kérdéseink miatt. Éppen ellenkezőleg: örül neki, amikor bátran és alázatosan Hozzá fordulunk.

Minden őszinte kérdés, minden szívből jövő keresés egy lépés afelé, hogy a hitünk ne csupán egy elvont fogalom, hanem életté vált bizalom legyen: egy út, amelyen kézen fogva vezet minket a szerető Isten.

---

A tanulságos történet szerint:

Egy fiatal apa egy napon elvitte kisfiát egy kirándulásra. Az út során át kellett kelniük egy rozoga fahídon, ami egy patak fölött ívelt át. A híd kicsit roskatag volt, és a víz alattuk gyorsan sodródott. A kisfiú félve nézett le a zavaros vízre, majd az apjára pillantott, és azt mondta: – Apa, meg fogom a kezed, hogy ne essek le!

Az apa mosolyogva válaszolt: – Inkább én fogom meg a te kezed, kisfiam.

– Miért, nem mindegy? – kérdezte a kisfiú.

Az apa lehajolt hozzá, és csendesen így felelt: – Ha te fogod az én kezem, akkor, ha megijedsz, vagy elfáradsz, elengedheted. De ha én tartom a te kezed, akkor bármi történik is, én nem engedlek el.

A kisfiú szeme felragyogott, és bólintott. És az apja szorosan fogva a kezét, átkísérte őt a hídon – minden félelem nélkül.

---

Hogyan kapcsolódik ez a hithez?

Pontosan így van a mi hitünk is Istennel. Mi sokszor kérjük: „Uram, hadd fogjalak meg!” – de amikor félelmeink, kételyeink, gyengeségeink elérnek minket, könnyen elengednénk. Ezért jobb, ha azt kérjük: „Uram, Te fogd meg a kezem! Mert ha az életem a Te kezedbe van, ha Te tartasz engem, akkor semmilyen vihar nem szakíthat el Tőled.” Ahogy a kis ima is fogalmaz:

„Életem ott van Isten tenyerén

Azért nem félek én, bármi fáj nekem,

Mosolyog a szemem.

Száz jajszó között is bízom vakon,

Hitem fel nem adom!

Rám törhet vadul ezer baj veszély,

Isten így szól: ne félj!

Miért is, mitől is félhetnék én:

Az Isten tenyerén?”

A hit nem azt jelenti elsősorban, hogy mi minden erőnkkel kapaszkodunk Istenbe – természetesen, hogy ami tőlünk telik azt meg kell tennünk – hanem azt, hogy kérjük Istent, hogy Ő tartson a kezébe bennünket. És ha kérdezünk, ha kételkedünk, ha félünk is néha – a keze akkor se engedjen el minket.

Ima bátorságáért:

Uram,

néha nem látok világosan,

néha félek, és nem értem az utat.

De Te látod a szívemet,

és nem a tökéletességet várod,

hanem az őszinte kérdést, a bizalom első lépését.

Fogd meg a kezem,

vezess át a bizonytalan hidakon,

és taníts meg bízni Benned akkor is,

amikor nem értem az egészet.

Mert tudom: ha Te tartasz,

soha nem bukom el.

Ámen.

Mottó:

„A hit ott születik, ahol egy lélek mer kérdezni, és megengedi Istennek, hogy életét a tenyerébe vegye.”

„Az igazságot nem lehet bezárni.” – Húsvét 2. hét szerda reggeli üzenete

Szilveszter archívum

Van, hogy az igaz ügyeket megpróbálják elhallgattatni, elnyomni vagy börtönbe zárni. De vajon lehet-e korlátok közé szorítani azt, ami Istentől van? Ma, amikor a hit megvallása sokszor gúny vagy elutasítás tárgya, érdemes feltennünk magunknak a kérdést: hagyom-e, hogy a világ félelmet keltsen bennem, vagy bátran élek a Feltámadt Krisztus fényében?

A főpapok és a szadduceusok haragra gerjedtek az apostolok miatt (ApCsel 5,17-26), mert azok a népnek hirdették Jézust. Börtönbe vetették őket, de az Úr angyala kiszabadította őket, és felszólította: „Menjetek, hirdessétek az élet igéit!”
Az igazság ügye nem állhat meg az emberek akadályainál. Az Istentől kapott küldetésünk akkor is folytatódik, ha külső körülmények megnehezítik. Isten mindig ad kiutat – a börtön ajtói is megnyílnak –, ha hűségesek maradunk hozzá.

Milyen „belső börtönök” tartanak vissza ma engem attól, hogy bátran tanúságot tegyek a hitemről? Félelem, megszokás, közöny, mások véleményétől való félelem?
Ma dönthetek úgy, hogy az angyal szavára hallgatok: kilépek a magam korlátaiból, és bátran „hirdetem az élet igéit” – talán egy bátorító szóval, egy csendes imával, egy tiszta cselekedettel ott, ahol éppen vagyok.
Nem kell nagy tettekre gondolni: egy mosoly, egy kedves szó, egy tanúságtétel arról, hogy hiszem: a Feltámadt Krisztus velem van – már önmagában hirdeti az életet a világban.

Rövid fohász:

Uram Jézus, Te legyőzted a halált és minden félelmet. Adj nekem bátorságot, hogy minden nap a Te örömhíred élő hirdetője legyek! Nyisd meg szívemet és ajkamat, hogy bátran szóljak és éljek a Te fényedben. Ámen.

Útravaló mondat:

„Az igazságot nem lehet elhallgattatni – bennem sem.”

 

Este a világosság fényében - húsvét 2. hét kedd – lefekvés előtti gondolat és ima

Ma is hívtál, Uram, hogy a világosságban járjak.
Segítettél meglátni az igazságot – magamban, másokban, a helyzetekben.
Lehet, hogy nem volt minden lépésem biztos, lehet, hogy néha megrettentem, de Te nem hagytál magamra.

Ma is megtapasztalhattam: az igazság, amit Te mutatsz, nem vádolni akar, hanem gyógyítani.
Nem azért világítasz rá a gyengeségeimre, hogy elítélj, hanem hogy felszabadíts –
a félelemtől, az önámítástól, a rejtegetéstől.

A Te igazságodban irgalom van, újrakezdés, bátorítás.
Világosságod nem éget, hanem melegít.

Köszönöm, hogy ma is tanítottál szeretni, bízni, őszintének lenni – Veled, a világosságban élni.

---

🙏 Esti ima

Uram, Jézus Krisztus,
Te a világ világossága vagy!
Köszönöm, hogy ma is hívtál, vezettél, formáltál.
Segíts, hogy holnap is bátran lépjek eléd –
gyengeségeimmel, hibáimmal, vétkeimmel együtt.
Adj bátorságot az igazságban élni,
szereteted fényében látni önmagamat és a világot.
Világíts be szívem sarkaiba,
és tölts el békességeddel ma éjjel is.
Ámen.

---

🌟 Útravaló gondolat estére

„A világosság nem elítél, hanem felemel és gyógyít.”

„Amikor a hit remeg” – Hétköznapi helyzetek, ahol a „Hiszek! Segíts hitetlenségemen!” életre kel - második rész

 "Hiszek! Segíts hitetlenségemen!" – „Számomra, nem teljesen világos!”

1. Az emberi hit mindig keveredik gyengeséggel.

Amikor az apa azt mondja: „Hiszek”, őszintén kimondja, hogy bízik Jézusban. De egyúttal azt is tudja, hogy a hite nem tökéletes: benne van a kétely, a félelem, a bizonytalanság is.

Ezért kéri: „Segíts hitetlenségemen!” – vagyis: „Bízom benned, de érzem, hogy a hitem gyenge. Kérlek, erősítsd meg bennem azt, ami még hiányzik belőle!”

👉 Tehát nem arról van szó, hogy az apa egyszerre hinne és nem hinne, hanem arról, hogy a hite nem teljes, és érzi, hogy önmagától nem tudná legyőzni a kételyeit.

---

2. A hit egy folyamat, nem egy fekete-fehér állapot.

Sokszor úgy képzeljük: valaki vagy hisz, vagy nem hisz. De az igazi hit életszerűbben így működik: van bennünk bizalom, de időnként elfáradunk, megingunk.

Ez az apa nem akarja a hitetlenségét eltitkolni vagy elnyomni, hanem Istenre bízza a saját küzdelmét is.

Azt mondja:

„Azt, amit én meg tudok tenni (hinni), megtettem. Kérlek, pótold ki bennem azt, amit nem tudok megtenni (a hitetlenségemet).”

---

3. Miért kedves ez Jézusnak?

Mert az apa nincs eltelve saját magával, nem a saját erejében bízik, hanem Jézus irgalmában.

És Jézus mindig azokat emeli fel, akik alázattal elismerik: „Uram, egyedül gyenge vagyok. Te segíts!”

Ez az egyszerű, őszinte szív sokkal értékesebb, mint a gőgös magabiztosság, önteltség.

---

Egy nagyon rövid összefoglalás:

Az apa hite valóságos, de törékeny. Kéri Jézust, hogy ott, ahol ő kevés, Jézus legyen az ereje.

---

Pár egyszerű, hétköznapi példa, amely segít még jobban érteni, mit jelenthet a „Hiszek! Segíts hitetlenségemen!” tapasztalat.

---

1. Egy édesanya az intenzíven

Egy édesanya a súlyos beteg gyermekéért imádkozik a kórházban. Hisz abban, hogy Isten meg tudja gyógyítani a fiát. De közben – emberi módon – szorong, fél, retteg a veszteségtől.

Így imádkozik:

„Istenem, bízom Benned, de a félelem néha elborít. Kérlek, Te tarts meg engem is a hitemben!”

👉 Ő hisz – de közben segítségre szorul, mert a félelem a hitét is próbára teszi.

---

2. Egy fiatal, aki nehéz döntés előtt áll

Egy fiatal kap egy lehetőséget, ami az egész életét megváltoztathatná: új munka, másik ország, ismeretlen jövő. Hisz abban, hogy Isten vezeti az életét – de mégis tele van kérdésekkel: „Mi van, ha rosszul döntök? Mi van, ha nem fog sikerülni?”

Így imádkozik:

„Uram, hiszek Benned, de kérlek, segíts, hogy ne a félelmeim irányítsanak!”

👉 Itt is: hit és küzdelem egyszerre jelen van.

---

3. Példa: Idős ember betegséggel szemben

Egy idős ember egy súlyos betegség árnyékában él. Régóta hisz Istenben. De a szenvedés hónapjai alatt néha elfárad a lelke: „Miért tart ez ilyen sokáig? Hol vagy, Istenem?”

És így imádkozik:

„Bízom Benned, Uram, de kérlek, segíts a gyengeségemben is megmaradni a hitben!”

👉 Nem tagadja meg a hitét, csak kéri, hogy Isten erősítse meg ott, ahol ő elgyengül.

---

Egy kis zárógondolat:

A „Hiszek! Segíts hitetlenségemen!” sokszor nem azt jelenti, hogy váltogatjuk a hitet és a hitetlenséget, hanem hogy egyszerre érezzük a hit bizalmát és a gyengeség félelmét – és ezt is Isten elé visszük.

És Istennek ez tetszik: nem az erőlködésünket, hanem az őszinte szívünket keresi.

---

Imádság a gyenge, remegő hitért:

Uram, hiszek Benned,

mégis érzem a félelmet, a bizonytalanságot.

Kapaszkodom Beléd,

mert tudom: nem a saját erőm tart meg,

hanem a Te hűséged és irgalmad.

Segíts a gyenge hitemen,

erősítsd meg a remegő bizalmamat,

és vezesd lépteimet akkor is, amikor nem látok világosan.

Bízom Benned, Uram,

és kérlek: tarts meg engem a szeretetedben!

Ámen.

„Járj a világosságban, ne félj az igazságtól!” – Húsvét 2. hét kedd reggeli üzenete

Sokszor szembesülünk azzal, hogy könnyebb lenne a kényelmes hallgatást vagy megalkuvást választani ahelyett, hogy őszintén szembenéznénk magunkkal vagy másokkal. De vajon nem éppen a világosságra lépés, az igazság elfogadása az, ami valódi szabadságot ad? Ma arra hív minket Isten, hogy ne féljünk megnyitni szívünket az igazság fénye előtt – mert ebben találkozunk igazán a Feltámadt Krisztussal.

„Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség.” (vö 1Jn1,5-2,2)

Szent János tanítása szerint az Istennel való közösség csak akkor valódi, ha hajlandóak vagyunk a világosságban járni – azaz őszintén élni, bűnbánatot tartani és a szeretet útját követni. A mindennapokban ez azt jelenti, hogy nem titkoljuk el hibáinkat, nem mentegetjük a rosszat, és nem keresünk bűnbakot saját hibáink, vétkeink igazolására. Könnyű lenne másokra hárítani a felelősséget – a körülményekre, a társadalomra, a neveltetésünkre –, de a világosságban élni azt jelenti, hogy bátran vállaljuk gyengeségeinket, elismerjük, amikor tévedtünk, és bízunk abban, hogy Isten irgalma megtisztít és újrakezdésre hív minket.

Hogyan élhetjük meg ma ezt az üzenetet?

Tegyél ma egy lépést a világosság felé: legyen az egy őszinte bocsánatkérés, egy tiszta szándékú beszélgetés, vagy egyszerűen egy csendes ima, amikor Isten elé viszed mindazt, amit máskor takargatnál – gyengeségeiddel, hibáiddal, vétkeiddel együtt.

Ne keresd a bűnbakot, ne mentsd a hibát: csak egyszerűen nyisd meg a szíved. A Feltámadt Krisztus nem a tökéletességet várja, hanem a bátor őszinteséget – és aki így lép a világosságba, az a húsvéti öröm forrására talál.

Rövid fohász:

Uram, Jézus Krisztus, Te vagy a világ világossága! Világíts be szívem minden sarkába, adj bátorságot, hogy ne féljek az igazságtól, hanem a Te szeretetedben élve tanúskodjam Rólad a mindennapokban. Ámen.

6. Útravaló gondolat:

A világosságban járni annyi, mint szeretetben élni – minden nap, minden helyzetben.

„Megpihenni a Lélek erejében” - húsvét 2. hét hétfő estéje – lefekvés előtti gondolat és ima

Ma ismét megtapasztalhattam, hogy nem a saját erőmből, hanem Isten Lelkének ajándékából fakad minden igazi bátorság és öröm.

Lehet, hogy ma nem volt minden könnyű: lehettek félreértések, kudarcok, küzdelmek – de minden helyzetben ott volt a lehetőség, hogy Istenbe kapaszkodjak.

A nap örömei és nehézségei mind ablakot nyitottak az Ő jelenlétére: ha örültem, Ő volt a forrás; ha küzdöttem, Ő volt az erő.

Most, amikor elcsendesedik körülöttem a világ, hálát adok mindenért, amit tanulhattam: hogy nem a világ elismerése ad igazi értéket az életemnek, hanem az, hogy a Feltámadt Krisztus örömét hordozom a szívemben.

Megpihenek az Atya szeretetében, aki ma is hűségesen kísért.

Bízom benne, hogy a holnapi napra is elküldi Lelkét, aki világosságot, erőt és békét ad majd a lépteimnek.

Így adom most át magam az Ő oltalmába, hogy a test pihenése közben a szívem is megújuljon Benne.

---

Esti ima: „A Lélekre bízva az éjszakát”

Mennyei Atyám,

köszönöm Neked ezt a napot, amelyben bátorságot és örömöt tanulhattam a Te Szentlelked által.

Köszönöm, hogy minden nehézség, minden öröm a Te kezedből érkezett hozzám, és nem voltam egyetlen pillanatra sem magamra hagyva.

Bocsásd meg, ha voltak pillanatok, amikor gyenge voltam, vagy amikor elfelejtettem Rád hagyatkozni.

Adj most békés pihenést testemnek, világosságot lelkemnek,

hogy holnap új szívvel, új bizalommal induljak a Feltámadt Krisztus örömének útján.

Szentlélek Úristen, vezess engem, hogy szavaim, tetteim, gondolataim az Élet hirdetői legyenek.

Áldd meg szeretteimet, oltalmazd azokat is, akiknek ma örömet vagy vigaszt adhattam.

Kérlek, őrizz meg engem az éjszaka csendjében, és kelts fel új reménnyel a Te dicsőségedre!

Ámen.

„Hiszek – de mégis félek? A hit igazi arca” – első rész

A Mk 9,23–24 üzenete a törékeny, de őszinte hitről

"Hiszek! Segíts hitetlenségemen!" – „Számomra, nem teljesen világos” – volt az egyik kedves (H. M.) hozzászóló megjegyzése a „Sebhelyekből fakadó hit – a Feltámadott érintése estefelé” - Lefekvés előtti húsvéti gondolat” – kapcsán.

Úgy gondolom, hogy ez az őszinte megjegyzés nem csak őbenne, hanem sokakban, sokunkban megfogalamzódik újra és újra amikor haljuk ezt a két szavas kérést, könyörgést. Köszönet a kommentért, mert igy alkalom adódik arra, hogy egy kisé körbejárjuk és elmélyedjünk e kérdésben.

A Márk 9,23–24 szakaszban Jézus így szól:

„Minden lehetséges annak, aki hisz.”

Erre a kétségbeesett apa azonnal felkiált:

„Hiszek! Segíts hitetlenségemen!”

Első pillantásra ez valóban ellentmondásnak tűnik: ha hiszek, miért kellene még segítség a hitetlenségemben? De a mondat mélyén egy nagyon is valóságos és emberi tapasztalat rejlik. Lássuk lépésről lépésre:

• A hit megvan – de nem tökéletes.
  Az apa hite őszinte: hisz abban, hogy Jézus képes meggyógyítani a fiát. De közben érzi saját gyengeségét, a kételyek, a félelmek, a reménytelenség árnyékát is. Nem egy „kész” vagy „tökéletes” hittel áll Jézus elé, hanem törékeny, ingadozó hittel, amit épp ezért még inkább Jézusra akar bízni.
• A hit küzdelem.
  A hit nem mindig egy egyszeri, erős döntés, hanem sokszor belső harc: hiszünk, de közben küzdünk a félelmeinkkel, a múlt csalódásaival, a jelen szenvedéseivel. Az apa ebben a küzdelemben kér segítséget: „Hiszek – de ne hagyj a hitetlenségemben!”
• Az alázat és bizalom kifejezése.
  Az apa nem azt mondja: „Én már elég jó vagyok, hiszek és senki meg nem kérdőjelezheti a hitemet, tehát jár nekem a csoda.” Hanem őszintén bevallja: az ő hite kicsi, gyenge – és ezért rábízza magát Jézus irgalmára. Ez a fajta alázatos hit az, amit Jézus annyira kedvel: a kicsik, szegények, gyengék bizalma, akik nem magukra, hanem teljesen Istenre támaszkodnak.
• A hit út.
  Ez a mondat arra is tanít, hogy a hit nem statikus állapot, nem állandó, nem mozdulatlan, hanem út, fejlődés: egyre mélyebb Istenbe kapaszkodás. Ma hiszek – de holnap talán még jobban fogok hinni, ha ma kérem és elfogadom Jézus segítségét.

Végül:

Az apa mondata nem ellentmondás, hanem a hit egyik legtisztább megnyilvánulása: egyszerre jelenik meg benne a hit és a hitetlenségtől való félelem, a bizalom és a segítségkérés. Így állhatunk mi is Isten elé: nem tökéletes hittel, hanem olyannal, amink van – és kérhetjük, hogy növelje bennünk a hitet. 

Rövid ima a küzdő hitért:

Uram, hiszek Benned,

még ha néha félek is.

Te látod a szívemet:

bízni akarok akkor is, amikor remeg bennem a bizalom.

Fogd meg a kezem,

és erősíts meg a szereteteddel,

hogy Benned maradjak mindenkor!

Ámen.