Sokszor szembesülünk azzal, hogy könnyebb lenne a kényelmes
hallgatást vagy megalkuvást választani ahelyett, hogy őszintén szembenéznénk
magunkkal vagy másokkal. De vajon nem éppen a világosságra lépés, az igazság
elfogadása az, ami valódi szabadságot ad? Ma arra hív minket Isten, hogy ne
féljünk megnyitni szívünket az igazság fénye előtt – mert ebben találkozunk
igazán a Feltámadt Krisztussal.
„Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség.” (vö 1Jn1,5-2,2)
Szent János tanítása szerint az Istennel való közösség csak akkor valódi, ha
hajlandóak vagyunk a világosságban járni – azaz őszintén élni, bűnbánatot
tartani és a szeretet útját követni. A mindennapokban ez azt jelenti, hogy nem
titkoljuk el hibáinkat, nem mentegetjük a rosszat, és nem keresünk bűnbakot
saját hibáink, vétkeink igazolására. Könnyű lenne másokra hárítani a
felelősséget – a körülményekre, a társadalomra, a neveltetésünkre –, de a
világosságban élni azt jelenti, hogy bátran vállaljuk gyengeségeinket,
elismerjük, amikor tévedtünk, és bízunk abban, hogy Isten irgalma megtisztít és
újrakezdésre hív minket.
Hogyan élhetjük meg ma ezt az üzenetet?
Tegyél ma egy lépést a világosság felé: legyen az egy őszinte bocsánatkérés,
egy tiszta szándékú beszélgetés, vagy egyszerűen egy csendes ima, amikor Isten
elé viszed mindazt, amit máskor takargatnál – gyengeségeiddel, hibáiddal,
vétkeiddel együtt.
Ne keresd a bűnbakot, ne mentsd a hibát: csak egyszerűen nyisd meg a szíved. A
Feltámadt Krisztus nem a tökéletességet várja, hanem a bátor őszinteséget – és
aki így lép a világosságba, az a húsvéti öröm forrására talál.
Rövid fohász:
Uram, Jézus Krisztus, Te vagy a világ világossága!
Világíts be szívem minden sarkába, adj bátorságot, hogy ne féljek az
igazságtól, hanem a Te szeretetedben élve tanúskodjam Rólad a mindennapokban.
Ámen.
6. Útravaló gondolat:
A világosságban járni annyi, mint szeretetben élni –
minden nap, minden helyzetben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése