A
húsvéti idő elcsendesedett pillanatai néha egyetlen képen is megszólalnak – ez
a fotómeditáció az imádság, a remény és az ünnep egyszerű szépségét idézi meg a
Barátok asztalánál.
A zöld
abrosz friss tavaszi reményt idéz, amelyre ünnepi jelek, szimbólumok kerültek:
pirosra festett húsvéti tojások az élet és feltámadás ősi szimbólumaiként, egy
mécses csendes lángja, amely Krisztus világosságát idézi, és egy különleges
tárgy: imára kulcsolt kéz egy üvegkancsó belsejében.
Mintha csak azt kérdezné: „Bezárt imák vagy védett könyörgések vagyunk mi is?”
A
virágok élénk színe az öröm és a feltámadás ujjongását hirdetik, miközben a
csendélet kompozíciója arra hív, hogy az ünnep ne csupán látvány legyen, hanem
belső tapasztalat: hálás szívvel, összekulcsolt kézzel, reménnyel a szívben.
Elmélkedő
kérdés:
Mit őrzök most a lelkem „üvegkancsójában”? Bezártságot vagy imádságot?
Fájdalmat vagy hálát?
Útra való
húsvéti gondolat:
„Legyen
a szíved az a kancsó, amelyben az imádság csendje és a feltámadás öröme őrződik
meg a mindennapokban.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése