Az őszinte kérdés: a hit kezdete - harmadik rész

 "Hiszek! Segíts hitetlenségemen!" – „Számomra, nem teljesen világos!”

A hit nem ott kezdődik, ahol minden világos, és már nincs több kérdés. A hit ott kezdődik, ahol egy szív mer őszintén kérdezni: – Hogyan bízhatok jobban Istenben? – Miért félek, ha hiszek? – Hogyan tudnék még közelebb kerülni Hozzá?

Az igazi hit nem tökéletes tudásból születik, hanem egy nyitott szív vágyából: abból, hogy bár nem látunk mindent tisztán, mégis elindulunk Isten felé. Ahogy a gyermek is kérdez, kapaszkodik, és útközben tanul bízni, úgy a mi hitünk is a kérdések és a válaszkeresések közepette erősödik meg.

A Bibliában sokszor találkozunk ezzel:

• Ábrahám elindul, bár nem tudja pontosan, hová megy.
• Mária megkérdezi: „Hogyan történhet ez meg?”
• A tanítványok is kérdik: „Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi Nálad vannak.”

Az őszinte kérdés tehát nem a hit gyengesége, hanem a hit születésének helye.

Isten nem bántódik meg a kérdéseink miatt. Éppen ellenkezőleg: örül neki, amikor bátran és alázatosan Hozzá fordulunk.

Minden őszinte kérdés, minden szívből jövő keresés egy lépés afelé, hogy a hitünk ne csupán egy elvont fogalom, hanem életté vált bizalom legyen: egy út, amelyen kézen fogva vezet minket a szerető Isten.

---

A tanulságos történet szerint:

Egy fiatal apa egy napon elvitte kisfiát egy kirándulásra. Az út során át kellett kelniük egy rozoga fahídon, ami egy patak fölött ívelt át. A híd kicsit roskatag volt, és a víz alattuk gyorsan sodródott. A kisfiú félve nézett le a zavaros vízre, majd az apjára pillantott, és azt mondta: – Apa, meg fogom a kezed, hogy ne essek le!

Az apa mosolyogva válaszolt: – Inkább én fogom meg a te kezed, kisfiam.

– Miért, nem mindegy? – kérdezte a kisfiú.

Az apa lehajolt hozzá, és csendesen így felelt: – Ha te fogod az én kezem, akkor, ha megijedsz, vagy elfáradsz, elengedheted. De ha én tartom a te kezed, akkor bármi történik is, én nem engedlek el.

A kisfiú szeme felragyogott, és bólintott. És az apja szorosan fogva a kezét, átkísérte őt a hídon – minden félelem nélkül.

---

Hogyan kapcsolódik ez a hithez?

Pontosan így van a mi hitünk is Istennel. Mi sokszor kérjük: „Uram, hadd fogjalak meg!” – de amikor félelmeink, kételyeink, gyengeségeink elérnek minket, könnyen elengednénk. Ezért jobb, ha azt kérjük: „Uram, Te fogd meg a kezem! Mert ha az életem a Te kezedbe van, ha Te tartasz engem, akkor semmilyen vihar nem szakíthat el Tőled.” Ahogy a kis ima is fogalmaz:

„Életem ott van Isten tenyerén

Azért nem félek én, bármi fáj nekem,

Mosolyog a szemem.

Száz jajszó között is bízom vakon,

Hitem fel nem adom!

Rám törhet vadul ezer baj veszély,

Isten így szól: ne félj!

Miért is, mitől is félhetnék én:

Az Isten tenyerén?”

A hit nem azt jelenti elsősorban, hogy mi minden erőnkkel kapaszkodunk Istenbe – természetesen, hogy ami tőlünk telik azt meg kell tennünk – hanem azt, hogy kérjük Istent, hogy Ő tartson a kezébe bennünket. És ha kérdezünk, ha kételkedünk, ha félünk is néha – a keze akkor se engedjen el minket.

Ima bátorságáért:

Uram,

néha nem látok világosan,

néha félek, és nem értem az utat.

De Te látod a szívemet,

és nem a tökéletességet várod,

hanem az őszinte kérdést, a bizalom első lépését.

Fogd meg a kezem,

vezess át a bizonytalan hidakon,

és taníts meg bízni Benned akkor is,

amikor nem értem az egészet.

Mert tudom: ha Te tartasz,

soha nem bukom el.

Ámen.

Mottó:

„A hit ott születik, ahol egy lélek mer kérdezni, és megengedi Istennek, hogy életét a tenyerébe vegye.”