„Hiszek – de mégis félek? A hit igazi arca” – első rész

A Mk 9,23–24 üzenete a törékeny, de őszinte hitről

"Hiszek! Segíts hitetlenségemen!" – „Számomra, nem teljesen világos” – volt az egyik kedves (H. M.) hozzászóló megjegyzése a „Sebhelyekből fakadó hit – a Feltámadott érintése estefelé” - Lefekvés előtti húsvéti gondolat” – kapcsán.

Úgy gondolom, hogy ez az őszinte megjegyzés nem csak őbenne, hanem sokakban, sokunkban megfogalamzódik újra és újra amikor haljuk ezt a két szavas kérést, könyörgést. Köszönet a kommentért, mert igy alkalom adódik arra, hogy egy kisé körbejárjuk és elmélyedjünk e kérdésben.

A Márk 9,23–24 szakaszban Jézus így szól:

„Minden lehetséges annak, aki hisz.”

Erre a kétségbeesett apa azonnal felkiált:

„Hiszek! Segíts hitetlenségemen!”

Első pillantásra ez valóban ellentmondásnak tűnik: ha hiszek, miért kellene még segítség a hitetlenségemben? De a mondat mélyén egy nagyon is valóságos és emberi tapasztalat rejlik. Lássuk lépésről lépésre:

• A hit megvan – de nem tökéletes.
  Az apa hite őszinte: hisz abban, hogy Jézus képes meggyógyítani a fiát. De közben érzi saját gyengeségét, a kételyek, a félelmek, a reménytelenség árnyékát is. Nem egy „kész” vagy „tökéletes” hittel áll Jézus elé, hanem törékeny, ingadozó hittel, amit épp ezért még inkább Jézusra akar bízni.
• A hit küzdelem.
  A hit nem mindig egy egyszeri, erős döntés, hanem sokszor belső harc: hiszünk, de közben küzdünk a félelmeinkkel, a múlt csalódásaival, a jelen szenvedéseivel. Az apa ebben a küzdelemben kér segítséget: „Hiszek – de ne hagyj a hitetlenségemben!”
• Az alázat és bizalom kifejezése.
  Az apa nem azt mondja: „Én már elég jó vagyok, hiszek és senki meg nem kérdőjelezheti a hitemet, tehát jár nekem a csoda.” Hanem őszintén bevallja: az ő hite kicsi, gyenge – és ezért rábízza magát Jézus irgalmára. Ez a fajta alázatos hit az, amit Jézus annyira kedvel: a kicsik, szegények, gyengék bizalma, akik nem magukra, hanem teljesen Istenre támaszkodnak.
• A hit út.
  Ez a mondat arra is tanít, hogy a hit nem statikus állapot, nem állandó, nem mozdulatlan, hanem út, fejlődés: egyre mélyebb Istenbe kapaszkodás. Ma hiszek – de holnap talán még jobban fogok hinni, ha ma kérem és elfogadom Jézus segítségét.

Végül:

Az apa mondata nem ellentmondás, hanem a hit egyik legtisztább megnyilvánulása: egyszerre jelenik meg benne a hit és a hitetlenségtől való félelem, a bizalom és a segítségkérés. Így állhatunk mi is Isten elé: nem tökéletes hittel, hanem olyannal, amink van – és kérhetjük, hogy növelje bennünk a hitet. 

Rövid ima a küzdő hitért:

Uram, hiszek Benned,

még ha néha félek is.

Te látod a szívemet:

bízni akarok akkor is, amikor remeg bennem a bizalom.

Fogd meg a kezem,

és erősíts meg a szereteteddel,

hogy Benned maradjak mindenkor!

Ámen.