„Az igazságot nem lehet bezárni.” – Húsvét 2. hét szerda reggeli üzenete

Szilveszter archívum

Van, hogy az igaz ügyeket megpróbálják elhallgattatni, elnyomni vagy börtönbe zárni. De vajon lehet-e korlátok közé szorítani azt, ami Istentől van? Ma, amikor a hit megvallása sokszor gúny vagy elutasítás tárgya, érdemes feltennünk magunknak a kérdést: hagyom-e, hogy a világ félelmet keltsen bennem, vagy bátran élek a Feltámadt Krisztus fényében?

A főpapok és a szadduceusok haragra gerjedtek az apostolok miatt (ApCsel 5,17-26), mert azok a népnek hirdették Jézust. Börtönbe vetették őket, de az Úr angyala kiszabadította őket, és felszólította: „Menjetek, hirdessétek az élet igéit!”
Az igazság ügye nem állhat meg az emberek akadályainál. Az Istentől kapott küldetésünk akkor is folytatódik, ha külső körülmények megnehezítik. Isten mindig ad kiutat – a börtön ajtói is megnyílnak –, ha hűségesek maradunk hozzá.

Milyen „belső börtönök” tartanak vissza ma engem attól, hogy bátran tanúságot tegyek a hitemről? Félelem, megszokás, közöny, mások véleményétől való félelem?
Ma dönthetek úgy, hogy az angyal szavára hallgatok: kilépek a magam korlátaiból, és bátran „hirdetem az élet igéit” – talán egy bátorító szóval, egy csendes imával, egy tiszta cselekedettel ott, ahol éppen vagyok.
Nem kell nagy tettekre gondolni: egy mosoly, egy kedves szó, egy tanúságtétel arról, hogy hiszem: a Feltámadt Krisztus velem van – már önmagában hirdeti az életet a világban.

Rövid fohász:

Uram Jézus, Te legyőzted a halált és minden félelmet. Adj nekem bátorságot, hogy minden nap a Te örömhíred élő hirdetője legyek! Nyisd meg szívemet és ajkamat, hogy bátran szóljak és éljek a Te fényedben. Ámen.

Útravaló mondat:

„Az igazságot nem lehet elhallgattatni – bennem sem.”