Higgy a szóban – és élet fakad - nagyböjt 4. hete – hétfő reggel

Szentírás: Jn 4,43–54

Van egy különös feszültség a mai evangéliumban. Egy kétségbeesett apa érkezik Jézushoz: a fia haldoklik. Nem teológiai vitát akar, nem elméletet, hanem a legemberibb kérdést: élet vagy halál.

A királyi tisztviselő Jézustól csodát vár. Azt szeretné, hogy Jézus menjen vele, érintse meg a gyermeket, tegyen valamit látható módon. Jézus válasza azonban meglepő:

„Menj, a fiad él.”

Nincs kézrátétel. Nincs látványos csoda. Csak egy szó.

És itt történik a döntő fordulat: az ember hitt Jézus szavának, és elindult hazafelé.

Ez a hit egyik legmélyebb pillanata az evangéliumban. Nem az történik, hogy lát – és hisz. Hanem hogy hisz – és útközben látja meg, hogy Isten már cselekszik.

Nagyböjtben pontosan ez a kérdés áll előttünk: bízunk-e Isten szavában akkor is, amikor még nem látjuk az eredményt?

A mai világ sokszor csak azt fogadja el, amit azonnal lát, mér vagy bizonyítani tud. A türelmetlen kor embere gyors válaszokat akar. Azonnali megoldást. Biztos eredményt.

De az evangélium útja más.

Jézus gyakran nem azt adja, amit azonnal látni szeretnénk.

Ő szót ad, amelyre rá kell bíznunk magunkat.

A tanuló fiatal számára ez azt jelenti: akkor is becsületesen tanul, amikor senki sem látja az erőfeszítést.

A munkában küzdő ember számára: hűséges marad a jósághoz, akkor is, amikor mások könnyebb, de tisztességtelen utakat választanak.

A családért fáradó szülő számára: akkor is szeret, amikor a fáradtság vagy a csalódás csöndben kérdezi – van-e értelme.

Az idős ember számára: a visszatekintés idején sem a keserűség az utolsó szó, hanem a remény.

A királyi tisztviselő útja Kafarnaumba hosszú volt. Órákon át haladt hazafelé anélkül, hogy tudta volna, mi történt. Csak egyetlen dolog volt a birtokába: Jézus szava.

És amikor megérkezett, kiderült: a csoda már akkor elkezdődött, amikor Jézus kimondta a szót.

Ez a nagyböjt egyik legfontosabb üzenete:

Isten sokszor már akkor dolgozik az életünkben, amikor mi még csak úton vagyunk.

Ezért ne engedjük, hogy a közöny, a fáradtság vagy a „minden mindegy” gondolata eltompítsa a szívünket. Krisztus ma is szól. A kérdés nem az, hogy szól-e – hanem hogy elindulunk-e a szavára.

A hit nem puszta érzés.

A hit lépés.

Aki Jézus szavára elindul, az egyszer csak meglátja: az élet ott is fakad, ahol már reménytelennek tűnt minden.

És ekkor történik meg a legnagyobb csoda: nemcsak a gyermek gyógyul meg – hanem az egész ház népe hinni kezd.

Így terjed az evangélium: egy ember bizalmából sokak reménye születik.

Ima

Urunk, Jézus Krisztus,
te látod félelmeinket, bizonytalanságainkat és a kérdéseket, amelyeket a szívünk hordoz. Taníts bennünket bízni a te szavadban akkor is, amikor még nem látjuk a megoldást. Adj hitet, amely nem csupán vár, hanem elindul. Erősíts meg minket, hogy életünk útján a te szavad legyen a biztos iránytűnk. Ámen. 

Útravaló

A hit akkor kezdődik, amikor Jézus szavára elindulunk, még mielőtt látnánk a csodát.