Nem múzeumi szent, hanem élő iránytű – miért lehet
Aquinói Szent Tamás ma is meglepően aktuális?
Amikor Aquinói Szent Tamás neve elhangzik, sok fiatal
szemében egy poros, középkori alak jelenik meg: vastag könyvek, latin szövegek,
távoli kolostorok világa. Mintha semmi köze nem lenne egy mai, döntések előtt
álló fiatal életéhez, aki szakmát, egyetemet, hivatást, életutat keres.
Pedig az igazság éppen az ellenkezője.
Aquinói Szent Tamás (1225–1274) nem „vitrinbe való” szent
volt, hanem egy rendkívül bátor, gondolkodó, kereső ember. Gazdag grófi
családból származott, előkelő karrier állt előtte, de ő nem a kényelmes, biztos
utat választotta. A domonkos rendbe lépett, ami akkoriban botrányt jelentett a
családja számára. Nem azért, mert romantikus volt, hanem mert felismerte: az
igazság keresése, Krisztus követése és a tanulás–tanítás szolgálata az ő valódi
útja.
Tamás nem elsősorban azt mondja meg, mit válassz.
Sokkal mélyebben azt tanítja: hogyan gondolkodj jól, amikor az életedről
döntesz.
Ezért lehet ma is meglepően aktuális egy olyan korban, ahol
minden gyors, felszínes, összehasonlító és teljesítménykényszeres. Tamás
lassúságra, mélységre, igazságra hangolt döntésekre tanít.
Nézzünk néhány olyan pontot, ahol Tamás gondolkodása
különösen erős lehet egy mai fiatal számára.
1. Az értelem és a hit egysége – nem kell fél aggyal élni
Tamás egyik legnagyobb ajándéka az Egyháznak és a keresztény
gondolkodásnak az volt, hogy világosan kimondta: nem kell választani az ész
és a hit között.
Az emberi értelem nem ellensége Istennek. Sőt: az értelem
méltósága éppen abban áll, hogy az igazságot keresi. A hit nem kiiktatja a
gondolkodást, hanem kitágítja.
Ez egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak így hangzik ma:
➡️ Nem kell „fél aggyal” élni.
Nem kell lemondani a kérdezésről, a gondolkodásról, az elemzésről csak azért,
mert hiszek.
És nem kell lemondani az élet értelmének kereséséről csak azért, mert tanulok,
tervezek, karriert építek.
Tamás világa azt üzeni:
A racionális tehetség, a tudomány, a gondolkodás és az élet értelmének
keresése nem ellentétei egymásnak, hanem szövetségesei.
Egy olyan korban, ahol gyakran azt sugallják: „ne gondolkodj
túl sokat, csak menj arra, ahol pénz van”. Tamás erre azt mondaná: az ember
több, mint egy jól működő gépezet. Az eszed nem csak arra van, hogy boldogulj
vele, hanem arra is, hogy segítsen rátalálni arra, ami igazán értelmes és igaz
az életedben.
2. A hivatás, mint belső rendeltetés – nem véletlenül vagy
itt
Tamás gondolkodásának egyik kulcsszava a cél (telos).
Szerinte a világban semmi sincs teljesen véletlenül. Minden létező valamire
rendeltetett — és ez különösen igaz az emberre.
Az ember beteljesedése nem pusztán abban áll, hogy
„sikeres”, hanem abban, hogy kibontakoztatja azt, amire valóban rendeltetett.
➡️ Mai nyelven ez így hangzik:
Nem az a jó pálya, ami „menő”.
Nem az a jó irány, ami mások szemében jól mutat.
Hanem az, ami összhangban van azzal, aki valójában vagy.
Ez radikális gondolat egy olyan világban, ahol az
összehasonlítás szinte állandó:
ki hol tart, mennyit keres, milyen státusza van.
Tamás azt mondaná:
Nem mások életéhez vagy mérve, hanem a saját hivatásodhoz.
Ez felszabadító – és egyben felelősségteljes. Mert azt is
jelenti: nem bújhatok el teljesen a trendek mögé. Előbb-utóbb meg kell
kérdeznem: én mire vagyok hívva?
3. Az igazság szeretete – erkölcsi gerinc egy relativista
korban
Tamás nem relativista. Nem gondolta azt, hogy „mindenkinek
megvan a maga igazsága”. Szerinte létezik igazság — és az ember méltósága, hogy
keresi, szolgálja, és akár áldozatot is hoz érte.
Ez ma különösen bátor állítás.
➡️ Egy mai fiatalnak ez azt
jelenti:
nem csak alkalmazkodni,
nem csak sodródni,
hanem megállni valamiben, elköteleződni valami mellett.
Ez nem keménységet jelent, hanem belső tartást. Azt a
képességet, hogy vannak dolgok, amelyekhez akkor is hű maradok, ha nem ez a
legkönnyebb út.
Tamás példája itt is beszédes: családja nyomásával, korának
elvárásaival szemben is kitartott amellett, amit igaznak látott. Ez nem
makacsság volt, hanem lelkiismeret.
4. A boldogság józan képe – nem minden arany, ami fénylik
Talán az egyik legaktuálisabb pont: Tamás nagyon tisztán
látta, hogy a vagyon, hírnév, élvezet és hatalom nem tudják betölteni az ember
szívét véglegesen.
Nem démonizálta ezeket, de tudta: nem ezek a végső célok.
A boldogság szerinte mélyebben gyökerezik:
az igazság megismerésében,
a jó szeretetében,
és abban, hogy az ember összhangban él azzal, amire hívva van.
➡️ Ez ma különösen fontos egy
túlstimulált, „like-alapú”, összehasonlító világban, ahol könnyű azt hinni:
ha elég sikeres vagyok, majd boldog leszek.
Tamás józan hangja ezt mondja:
a siker lehet jó, de nem helyettesíti az értelmet.
Egy klasszikus, nagyon erős tamási gondolat
„Az ember végső célja az igazság szemlélése.”
(Ultimus finis hominis est contemplatio veritatis.)
Mai nyelven:
👉
Nem csak túlélni.
Nem csak teljesíteni.
Hanem megérteni, mi az igaz, mi a jó, és ki vagyok én ebben.
Ez nem menekülés a világból, hanem mélyebb jelenlét benne.
Egy nagyon emberi, szép mondat – a szellemi alázatról
Tamásnak tulajdonítják (szellemiségében biztosan tamási):
„Félek attól az embertől, aki csak egyetlen könyvet
olvasott.”
Ez nem gúny, hanem figyelmeztetés:
az igazság keresése élethosszig tartó út.
Aki túl gyorsan azt hiszi, hogy „már mindent tud”, az gyakran bezárja magát.
Egy pályaválasztás előtt álló fiatal számára ez különösen
fontos:
maradj tanuló, kereső, nyitott.
Záró gondolat az első rész végére
Aquinói Szent Tamás nem azt mondja: „ezt a szakmát válaszd”.
Azt mondja: tanuld meg jól használni az értelmedet, a lelkiismeretedet és a
szabadságodat.
Mert ha ezek rendben vannak, akkor nemcsak „pályát”
választasz,
hanem életutat.
A folytatásban még közelebb megyünk ahhoz, hogyan segíthet
Tamás gondolkodása egészen konkrétan a döntésekben, a szabadság megértésében, a
lelkiismeretben és az erények szerepében.