Esti gondolatok és ima – A nap viharra után – 3. évközi hét szombat

Szentírási alap: Mk 4,35–41

Ahogy most elcsendesedik a nap, érdemes egy pillanatra visszanézni: milyen volt a mai „tenger”? Nyugodt volt, vagy inkább hullámzó? Lehet, hogy ma nem történt semmi látványos, mégis elfáradtál. Lehet, hogy küzdelmes volt: sok feladat, feszültség, aggódás, kimondatlan szavak, belső harcok. Az élet sokszor ilyen. Nem mindig nagy vihar, néha csak kitartó hullámzás – de az is ki tud meríteni.

Az evangéliumi kép segít este is. A tanítványok egész nap dolgoztak, fáradtak voltak, és amikor jött a vihar, már nem maradt bennük tartalék. Ismerős helyzet. Amikor már nem csak a probléma nagy, hanem mi lettünk kicsik a fáradtságtól.

Talán ma te is feltetted – kimondva vagy csak belül – ezt a kérdést:

„Istenem, törődsz velem? Látod, ami történik?”

Az evangélium egyik legnagyobb vigasza: Jézus nem sértődik meg ezen a kérdésen. A tanítványok is ezt kérdezték. Nem tökéletes hit kellett hozzá, csak annyi, hogy hozzá forduljanak. Ez fontos. Nem kell erősnek mutatnod magad Isten előtt. Elég őszintének lenni.

Este, lefekvés előtt jó tudatosítani:

Ma is ott volt veled a „csónakban”.

Akkor is, amikor észrevetted.

Akkor is, amikor nem.

Lehet, hogy ma nem oldódott meg minden. Lehet, hogy vannak kérdések, amik holnap is veled lesznek. De a hit nem azt ígéri, hogy minden azonnal rendbe jön. A hit azt adja, hogy nem egyedül viszed azt, ami nehéz.

Most, az este csendjében, képzeld el:

A tenger lassan lenyugszik.

A szél eláll.

A csónak ring még egy kicsit, de már nincs veszély.

És Jézus ott van.

Ez a belső kép segít elengedni a nap feszültségét. Nem kell mindent megoldanod ma este. Nem kell minden kérdésre választ találnod. Az alvás is bizalom: rábízod magad Istenre.

Ha volt ma öröm, köszönd meg.

Ha volt ma nehézség, add oda.

Ha volt ma hiba, kérj bocsánat – és engedd el.

Isten nem a tökéletes embereket szereti, hanem a hozzá fordulókat.

A nap végén ez a legfontosabb kérdés:

Egyedül akarok küzdeni, vagy megengedem, hogy Isten velem legyen?

Most már nem kell harcolnod. Most pihenhetsz. 

Esti ima

Urunk Jézus Krisztus,
köszönöm ezt a napot, minden örömével és minden nehézségével együtt.

Köszönöm, hogy velem voltál akkor is,
amikor figyeltem rád,
és akkor is, amikor megfeledkeztem rólad.

Rád bízom mindazt, ami ma bántott,
ami megfárasztott,
ami félelmet keltett bennem.

Ha hibáztam, bocsáss meg.
Ha jót kaptam, segíts hálásnak lennem.
Ha valakit megbántottam, adj erőt jóvá tenni.

Csendesítsd le bennem a nap zaját.
Adj békét a szívembe,
nyugalmat a gondolataimba,
és bizalmat a jövő felé.

Őrizd azokat, akiket szeretek.
Őrizd azokat is, akik ma nehezek voltak számomra.
Taníts szeretni akkor is, amikor nehéz.

Most a kezedbe teszem az éjszakát.
Őrizz meg álmomban,
és ha felébredek,
új reménnyel kezdhessem a holnapot.

Ámen.

„Csend a viharban” – 3. évközi hét szombat - Reggeli üzenet

 

Bosco Szent János áldozópap emléknapja

Szentírási alap: Márk evangéliuma 4,35–41

A tengeren hirtelen vihar támad. Az erős szél felkorbácsolja a hullámokat, amelyek betörnek a csónakba. A tanítványok küzdenek, erejük fogy, és egyre nagyobb félelem tölti el őket. Úgy érzik, elvesznek. Jézus azonban velük van a csónakban. Amikor kétségbeesetten felébresztik, ezt kérdezik tőle: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?”

Ez a mondat nem rosszindulatból születik, hanem félelemből. Pont úgy, ahogy mi is sokszor kérdezzük: „Istenem, hol vagy? Nem látod, mi történik velem?”

Jézus azonban ott van. Nem hagyta el őket, nem feledkezett meg róluk. Felkel, és egyetlen szóval rendet tesz a természetben. A szél eláll, a tenger elcsendesedik. De ezután nem a viharról beszél, hanem az emberekről: „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?”

Mintha ezt mondaná: nem az a legnagyobb baj, hogy vihar van, hanem az, hogy elfelejtitek, kivel vagytok egy csónakban.

Ez a történet a mi életünkről szól. A „vihar” lehet betegség, anyagi gond, családi feszültség, magány, jövőtől való félelem. Sokszor úgy érezzük, Isten hallgat, mintha „aludna”. Pedig Ő jelen van.

A hit nem azt jelenti, hogy nem lesznek nehéz napok, hanem azt, hogy ezekben a napokban sem vagyunk egyedül. Amikor megszólítjuk Jézust – akár egy rövid, egyszerű imával –, akkor először bennünk kezd el csitulni a vihar. A körülmények talán nem változnak meg rögtön, de a szívünk igen: békésebbek, türelmesebbek, reménytelibbek leszünk.

Bosco Szent János ezt a bizalmat élte. Szegény, nehéz sorsú fiatalok között dolgozott, rengeteg gonddal, mégis hitt abban, hogy Isten vezeti az életét. Nem a félelem irányította, hanem a szeretet és a bizalom. Ezért tudott másoknak is reményt adni. Az ő példája ma is bátorít: ha Istenre bízzuk magunkat, akkor a mi életünk is kapaszkodó lehet mások számára.

Üzenet a mai napra: ne azt nézd, mekkora a vihar, hanem azt, hogy Jézus ott van veled. Engedd, hogy az Ő szava békét teremtsen benned.

Rövid ima

Urunk Jézus,
látod félelmeinket és terheinket.
Amikor elfáradunk és aggódunk, emlékeztess minket arra,
hogy Te velünk vagy.
Adj hitet, amely nem menekül a vihartól,
hanem Rád bízza magát.
Ámen.

Útravaló mottó

„Nem a vihar ereje számít, hanem az, hogy Jézus velem van.”

Kedves Nagykorúvá lett Fiatal Barátaim! - „Gyökerekkel a földben, szárnyakkal az ég felé”

Mottó: „Erősödjetek meg az Úrban, és merjetek nagy szívvel élni!”

Kedves Nagykorúvá lett Fiatal Barátaim!

Kedves Ismerős és Ismeretlen Ünnepeltek!

Egy különleges határhoz érkeztetek. A nagykorúság nem csupán jogi állapot, hanem belső átlépés is: felelősség, szabadság, döntések és irányok ideje. Olyan kapu ez, amelyen mindannyian egyszer lépünk át – de az ahogyan átlépünk rajta, az egész életünkre kihat.

Barátként, lelkivezetőként, testvérként és aggódó szeretettel figyelő emberként állok mellettetek. Sokatok történetét ismerem: félelmeket és örömöket, kérdéseket és reményeket, csendeket és kimondott imákat. Tudom, milyen fontos volt számotokra, hogy legyen valaki, aki mögöttetek áll – nem előtérben, nem látványosan, hanem a háttérben, mégis biztosan. Valaki, aki meghallgat, aki komolyan vesz, aki nemcsak azt kérdezi: „Mi történt?”, hanem azt is: „Hogy vagy a szíved mélyén?”

Ma azt szeretném nektek mondani: nem vagytok egyedül.
„Az Úr közel van minden megtört szívűhöz” (vö. Zsolt 34,19).
És ahol Ő jelen van, ott a jövő nem vak sors, hanem meghívás.

Gyökerek és szárnyak

Életeteknek szüksége van gyökerekre – értékrendre, hitre, családra, közösségre, azokra a belső kapaszkodókra, amelyek akkor is megtartanak, amikor fúj a szél.

És szüksége van szárnyakra – bátorságra, kreativitásra, nagy álmokra, arra a szabadságra, amely nem menekülés, hanem küldetés.

Ahogyan a próféta mondja:
„Akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok” (Iz 40,31).

Legyenek gyökereitek mélyek, hogy ne sodorjon el az élet árja.
Legyenek szárnyaitok erősek, hogy ne féljetek magasra emelkedni.

Döntések ideje – Isten jelenlétében

Előttetek áll a pályaválasztás, az élethivatás, az életforma, a kapcsolatok, a felelősség. Ezek nem csupán „technikai” döntések, hanem lelki irányok is. Ne féljetek kérdezni Istentől:

„Uram, merre hívsz? Hol tudok igazán szeretni? Hol tudok ajándékká válni?”

Jézus nem biztonságos, kényelmes életet ígér – hanem értelmes, teljes, szeretetben gyökerező életet.

„Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen” - mondja (Jn 10,10).

Hit, remény, szeretet – nem elvont szavak

A hit nem menekülés a valóságból, hanem bátorság szembenézni vele Istennel együtt.

A remény nem naivitás, hanem bizalom, hogy a sötétbe már benne foglaltatik a hajnal.

A szeretet nem érzelem csupán, hanem döntés: jelen lenni, felelősséget vállalni, áldozatot hozni.

Szent Pál szavai legyenek iránytűtök:

„Most megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; de köztük a legnagyobb a szeretet” (1Kor 13,13).

Ne feledjétek, nem magányos utazók, hanem egy közösség tagjai vagytok. Az élet nem verseny, hanem zarándokút. Legyetek egymásnak testvérei, támaszai, bátorítói.

Merjetek segítséget kérni – és merjetek segítséget adni.

Az igazi nagykorúság egyik jele az, amikor már nemcsak azt kérdezem: „Mi jó nekem?”, hanem azt is: „Kinek lehetek ma ajándék?”

Szívem mélyéből idézem számotokra Jézus szavait, amelyek papi és szerzetesi jelmondatomat is alkotják:
„Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban” (Jn 17,19).

Ez számomra azt jelenti: imáimban hordozlak titeket.
Azt jelenti: akkor is mellettetek állok, amikor bizonytalanok vagytok.
Azt jelenti: hiszek bennetek, még akkor is, amikor ti talán nem hisztek magatokban.

Útravaló gondolat

A költészet nyelvén így fogalmazhatnánk:
Ne félj nagy szívvel élni.
Ne félj jónak maradni egy kemény világban.
Ne félj hinni, amikor mások kételkednek.
Ne félj szeretni, amikor az sebezhetővé tesz.

Mert ahol szeretet van, ott Isten már dolgozik.

Befejezésül:

Kívánom, hogy:
– legyen bátorságotok igaz döntésekhez,
– legyen erőtök felállni, ha elestek,
– legyen alázatotok tanulni,
– legyen szívetek szeretni,
– és legyen hitetek abban, hogy az életetek nem véletlen, hanem meghívás.

Isten hozott benneteket a felnőtt élet felelősségében –

és Isten kísérjen benneteket a felnőtt élet reményében!

Gyökerekkel az igazságban.
Szárnyakkal a szeretetben.
Szívvel az emberek felé.
Tekintettel az égre.

Áldással, imával és baráti szeretettel:

egy mellettetek álló testvér,

Szilveszter

Székelyudvarhely, 2026. január 30.

„Maga sem tudja, hogyan” – Isten csendes munkája bennünk - Évközi 3. hét, péntek

Szentírás: Mk4,26–34

Mottó: „maga sem tudja, hogyan”

Jézus a magvetésről és a mustármag parabolájáról beszél. A magvető, „a gazda akár alszik, akár ébren van”, a földbe hullott mag éjjel-nappal növekszik – „maga sem tudja, hogyan”. A növekedés titka azonban nem a gazda kezében van. Jézus szerint ugyanígy működik Isten országa bennünk is: sokszor nem látjuk, nem értjük, mégis történik valami mélyen, csendben.

Ez az evangélium türelemre és bizalomra hív. Nem kell mindent azonnal átlátnunk. Nem kell mindig látható eredményeket produkálnunk. Elég, ha hűségesen megtesszük a magunk kis részét: elvetjük a jót, kimondjuk az igaz szót, gyakoroljuk a szeretetet, imádkozunk, megbocsátunk, kitartunk. A növekedést Isten adja.

A mustármag egészen kicsi, mégis nagy bokorrá, fává növekszik. Ilyen a mi kicsi igenünk is. Egy apró döntés a jó mellett, egy rövid ima, egy türelmes szó, egy őszinte bocsánatkérés – Isten kezében ezek nagy dolgokká érnek. Lehet, hogy ma még csak a föld alatt vannak. De már élnek. Már növekednek.

A mai nap arra hív, hogy engedjük el a görcsös ellenőrzést, és lépjünk bele a bizalom légkörébe, békéjébe. Isten akkor is dolgozik bennünk, amikor mi alszunk vagy fölkelünk. Nem vagyunk egyedül a folyamatban. A kegyelem csendben, de biztosan munkálkodik.

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus, köszönjük, hogy országod bennünk is növekszik akkor is, amikor nem látjuk. Taníts minket türelemre és bizalomra. Add, hogy hűségesek legyünk a kicsiben, és engedjük, hogy Te végezd a nagy munkát. Erősíts meg minket reményben, békében és szeretetben. Ámen.

Útravaló:

Ma elég a kicsi hűség – a növekedést Isten végzi.

Aquinói Szent Tamás üzenete közel 800 év távlatából egy mai pályaválasztás előtt álló fiatalnak - MÁSODIK RÉSZ – Naplójegyzet

Nem sodródni, hanem dönteni – tamási iránytű az élet nagy választásaihoz

Aquinói Szent Tamás nemcsak nagy gondolkodó volt, hanem az emberi döntések nagyon finom ismerője is. Nem idealizálta az embert, de nem is becsülte le. Pontosan tudta: az ember szabadsága egyszerre ajándék és felelősség.

A mai fiatal számára ez különösen fontos. Soha nem volt ennyi lehetőség, út, szakma, életforma. De a sok lehetőség nem automatikusan jelent belső szabadságot. Gyakran inkább bénító: „Mi van, ha rosszul döntök?”

Tamás nem azt ígéri, hogy soha nem lesz bizonytalanság. Azt tanítja meg, hogyan lehet nem vakon, nem pusztán érzelemből, de nem is hideg számításból dönteni.

Ez a rész arról szól: hogyan válhat a döntés valóban emberi, érett, belülről vezetett folyamattá. 

1. Döntés: az értelem és az akarat egysége

Tamás szerint a jó döntés nem ösztönreakció, de nem is puszta Excel-táblázat. A döntés ott születik, ahol:

• az értelem felismeri, mi a jó,
• és az akarat igent mond arra a jóra.

Ez nagyon fontos különbség.

👉 Mai nyelven:

Nem elég azt kérdezni: „Mi érdekel?”

Nem elég azt sem: „Mi hoz pénzt?”

A mélyebb kérdés:

Mi az, ami valóban jó számomra és mások számára is?

Mi az, ami értelmes, építő, és nem csak rövid távon vonzó?

Tamási megfogalmazás: 

„A választás mindig az értelem által megmutatott jóra irányul.”

Ez azt jelenti:

A jó döntés nem meggondolatlan lépés.

De nem is végtelen halogatás.

A jó döntés belülről érlelődött igen.

---

2. Szabadság: nem azt teszem, amit akarok – hanem amit érdemes

A modern világ gyakran úgy beszél a szabadságról, mint korlátlan választásról:

„Szabad vagyok, mert azt csinálok, amit akarok.”

Tamás ennél sokkal mélyebbre megy.

Szerinte a szabadság nem önkény.

A szabadság képesség a jóra.

Az ember akkor a legszabadabb, amikor nem a pillanatnyi impulzusai, félelmei, divatok vagy külső nyomások irányítják, hanem belső rendje van.

👉 Mai nyelven:

Nem az az igazán szabad, aki minden lehetőségre rábólint,

hanem aki meg tudja válogatni, mire mond igent.

Nem az a szabad, aki csak sodródik,

hanem aki belső iránytű szerint él.

Nem minden út tesz igazán szabaddá.

Van, ami elsőre sok lehetőséget ígér,

de hosszú távon inkább bezár.

Tamás szellemiségében:

A szabadság nem eltávolít a jótól — hanem képessé tesz rá.

---

3. Lelkiismeret: nem érzés, hanem igazságra hangolt ítélet

Sokan ma a lelkiismeretet összekeverik az érzelmi állapottal:

„Azt érzem, hogy ez jó nekem.”

Tamásnál a lelkiismeret sokkal komolyabb dolog.

Nem puszta érzés, hanem az értelem ítélete egy konkrét helyzetben.

Tamási meghatározás:

A lelkiismeret nem érzés, hanem annak átgondolása, hogy egy adott helyzetben mi a helyes cselekedet.

Ez nagyon fontos.

👉 Pályaválasztásnál:

Nem csak azt kérdezem: „Mitől lennék izgatott?”

Hanem azt is:

„Mi előtt tudnék belső békével megállni?”

„Mi az, amit igazán helyesnek látok, még ha nehéz is?”

A lelkiismeret nem mindig kényelmes.

De hosszú távon mindig felszabadítóbb, mint az önámítás.

---

4. Erények: a jellem fontosabb, mint a pozíció

Tamás számára az erények nem „szentképes” fogalmak.

Nagyon gyakorlatias dolgok:

• okosság (prudencia) – jól látni a helyzetet,
• igazságosság – tisztességesen bánni másokkal,
• mértékletesség – nem szétesni,
• bátorság – kitartani a jó mellett.

👉 Ez nagyon erős pálya választási üzenet:

Nem csak az számít, mit csinálsz.

Hanem az is, hogy milyen emberré válsz közben.

Van olyan pálya, ami technikailag sikeres,

de belül lassan torzít.

És van olyan út, ami nehezebb,

de belül épít.

Tamási gondolat:

„Az erény jóvá teszi azt, aki cselekszik, és jóvá teszi a cselekedetet is.”

(Virtus bonum facit habentem, et opus eius bonum reddit.)

Ez azt jelenti:

A jellemed nem melléktermék.

A jellemed a döntéseid egyik fő gyümölcse.

---

5. Hivatás: nem csak állás, hanem életforma

Talán ez az egyik legmélyebb tamási üzenet.

A hivatás nem áll meg a munkahely ajtajában.

A hivatás az egész életedet formálja:

az időbeosztásodat, a kapcsolataidat, a döntéseidet és a legmélyebb vágyaidat is.

👉 Mai fiatalnak ez így hangzik:

Ne csak azt kérdezd:

„Miből fogok megélni?”

Hanem azt is:

„Mivé fogok válni ebben az életben?”

Ez a kérdés túlmutat a szakmán.

Ez már az emberről szól.

---

Összegző gondolat – belső iránytű

„A jó az, ami felé minden törekszik.”

👉 Az életed nem véletlenül tart valamerre. Nem csak sodródsz az események között, hanem van benned egy belső irány, amely bizonyos dolgok felé vonz. A kérdés nem az, hogy vannak-e lehetőségeid, hanem az, hogy felismered-e, mi az, ami valóban jó neked, ami illik ahhoz, aki vagy — és akivé lenned kell.

A valódi döntés ott kezdődik, amikor nem csak azt nézed, mi könnyű vagy mi népszerű, hanem azt is, mi az, ami hosszú távon épít. Amikor nem csak azt kérdezed: „Mit hoz ez nekem?”, hanem azt is: „Milyen emberré tesz engem ez az út?”

Ez nem jelenti azt, hogy minden világos lesz. De azt igen, hogy nem vakon döntesz. Hanem belső iránytűvel. Olyan döntéssel, amely mögött nem csak félelem vagy sodródás van, hanem felismerés, felelősség és bátorság.

Utó irat

A harmadik részben egy nagyon konkrét, 5 pontos „tamási döntési kérdéssort” kapsz, amit egy fiatal ténylegesen végig tud gondolni — akár leírva is. Ez már nem elmélet, hanem nagyon erős önismereti eszköz.

A fény nem elrejteni való - 3. évközi hét csütörtök – Reggeli üzenet

Szentírási alap: Mk 4,21–25

Jézus egy egyszerű, mégis mély képpel tanít: a lámpást nem azért gyújtják meg, hogy elrejtsék, hanem hogy világítson. A szívünkben kapott hit, a szeretet, a jóra való készség nem magántulajdon, hanem ajándék, amelynek mások felé is fényt kell árasztania. Amit Istentől kaptunk – egy jó szót, türelmet, megbocsátást, reményt –, az akkor teljesedik ki, ha továbbadjuk.

Jézus arra is figyelmeztet:

„Akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van.”

Ezek a szavak nem az anyagi javakról szólnak, és nem igazságtalanságra buzdítanak. Lelki értelemben kell értenünk:

„Akinek van” – vagyis aki nyitott szívvel fogadja Isten ajándékait (hit, bizalom, jóakarat, készség a megtérésre), az egyre többet képes befogadni. A jó használata növeli a jót: aki él a kegyelemmel, annak a hite elmélyül, látása tisztul, szeretete erősödik.

„Akinek pedig nincs” – vagyis aki bezárkózik, közömbös marad, nem törődik azzal, amit kapott, annál még az is elsorvad, ami kezdetben megvolt. Nem azért, mert Isten elveszi tőle, hanem mert a nem használt lelki ajándékok elhalványulnak.

Egyszerűen: amit megélsz és továbbadsz, az növekszik benned; amit elhanyagolsz, az lassan eltűnik. Jézus ezzel nem félelmet akar kelteni, hanem bátorít: élj a kapott fénnyel, és Isten még többet tud rád bízni.

Ez nem fenyegetés, hanem meghívás az éberségre. A szív figyelme, az Isten szavára való nyitottság tágítja a belső teret. Minél inkább engedjük, hogy Isten világossága átjárjon, annál több fényt tudunk továbbadni másoknak is.

A mai nap lehetőség: ne rejtsd el a benned lévő jót! Egy mosoly, egy bátorító szó, egy őszinte meghallgatás sokszor több, mint gondolnád. Isten a kicsi fényeket is megsokszorozza, ha hűséggel felkínálod neki.

Ima:
Urunk, Jézus Krisztus,
gyújts világosságot a szívünkben!
Segíts, hogy ne rejtsük el a tőled kapott fényt,
hanem bátran továbbadjuk szeretetben és igazságban.
Taníts figyelni a szavadra,
hogy növekedjen bennünk a hit, a remény és a szeretet.
Ámen.

Útravaló (mottó):

Engedd, hogy Isten fénye rajtad keresztül másokhoz is eljusson!

Rád bízom, Uram, amit ma nem tudtam befejezni - 3. évközi hét szerda este

Aquinói Szent Tamás áldozópap és egyháztanító

Bibliai alap: 2Sám 7,4–17

„Az Úr mondja: nem te építesz nekem házat… hanem én építek neked házat.” (vö. 2Sám 7)

Lefekvés előtti gondolatok:

Ahogy most elcsendesedsz, talán eszedbe jutnak a mai nap örömei és terhei. Amit sikerült megtenned, és ami félbemaradt. Amit jól csináltál, és ami miatt talán még nyugtalan a szíved. Isten ma is ugyanazt mondja, mint Dávidnak: nem neked kell mindent befejezned, nem neked kell mindent kézben tartanod.

Az éjszaka emlékeztet arra, hogy vannak határaink. Elfáradunk, elcsendesedünk, elengedünk. És ebben az elengedésben ott a hit mély gyakorlata: rábízni Istenre azt is, amit ma nem tudtál megoldani. A jövőt, a kérdéseket, a bizonytalanságokat, a kapcsolatokat, a saját gyengeségeidet.

Aquinói Szent Tamás nyomán tudhatod: a hit nem menekülés a valóság elől, hanem bizalom a Valóság Ura felé. Most nem gondolkodnod kell, nem tervezni, nem bizonyítani – hanem pihenni Isten hűségében. Ő akkor is dolgozik, amikor te alszol.

Ez az este meghívás a békére: nem te tartod a világot, hanem Isten tart téged.

Esti ima:

Uram, köszönöm a mai nap minden ajándékát, még azokat is, amelyeket most nem értek. Köszönöm, amit megtehettem, és Rád bízom mindazt, amit nem sikerült, amit elrontottam, amit halogattam, amitől félek.

Építsd Te tovább az életemet ott is, ahol én elfáradtam.

Adj nyugodt szívet, csendes gondolatokat és békés pihenést, hogy holnap új erővel tudjak Rád figyelni és szeretetben élni. Ámen.

Aquinói Szent Tamás üzenete közel 800 év távlatából egy mai pályaválasztás előtt álló fiatalnak - ELSŐ RÉSZ - Naplójegyzet

Nem múzeumi szent, hanem élő iránytű – miért lehet Aquinói Szent Tamás ma is meglepően aktuális?

Amikor Aquinói Szent Tamás neve elhangzik, sok fiatal szemében egy poros, középkori alak jelenik meg: vastag könyvek, latin szövegek, távoli kolostorok világa. Mintha semmi köze nem lenne egy mai, döntések előtt álló fiatal életéhez, aki szakmát, egyetemet, hivatást, életutat keres.

Pedig az igazság éppen az ellenkezője.

Aquinói Szent Tamás (1225–1274) nem „vitrinbe való” szent volt, hanem egy rendkívül bátor, gondolkodó, kereső ember. Gazdag grófi családból származott, előkelő karrier állt előtte, de ő nem a kényelmes, biztos utat választotta. A domonkos rendbe lépett, ami akkoriban botrányt jelentett a családja számára. Nem azért, mert romantikus volt, hanem mert felismerte: az igazság keresése, Krisztus követése és a tanulás–tanítás szolgálata az ő valódi útja.

Tamás nem elsősorban azt mondja meg, mit válassz. Sokkal mélyebben azt tanítja: hogyan gondolkodj jól, amikor az életedről döntesz.

Ezért lehet ma is meglepően aktuális egy olyan korban, ahol minden gyors, felszínes, összehasonlító és teljesítménykényszeres. Tamás lassúságra, mélységre, igazságra hangolt döntésekre tanít.

Nézzünk néhány olyan pontot, ahol Tamás gondolkodása különösen erős lehet egy mai fiatal számára.

---

1. Az értelem és a hit egysége – nem kell fél aggyal élni

Tamás egyik legnagyobb ajándéka az Egyháznak és a keresztény gondolkodásnak az volt, hogy világosan kimondta: nem kell választani az ész és a hit között.

Az emberi értelem nem ellensége Istennek. Sőt: az értelem méltósága éppen abban áll, hogy az igazságot keresi. A hit nem kiiktatja a gondolkodást, hanem kitágítja.

Ez egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak így hangzik ma:

➡️ Nem kell „fél aggyal” élni.

Nem kell lemondani a kérdezésről, a gondolkodásról, az elemzésről csak azért, mert hiszek.

És nem kell lemondani az élet értelmének kereséséről csak azért, mert tanulok, tervezek, karriert építek.

Tamás világa azt üzeni:

A racionális tehetség, a tudomány, a gondolkodás és az élet értelmének keresése nem ellentétei egymásnak, hanem szövetségesei.

Egy olyan korban, ahol gyakran azt sugallják: „ne gondolkodj túl sokat, csak menj arra, ahol pénz van”. Tamás erre azt mondaná: az ember több, mint egy jól működő gépezet. Az eszed nem csak arra van, hogy boldogulj vele, hanem arra is, hogy segítsen rátalálni arra, ami igazán értelmes és igaz az életedben.

---

2. A hivatás, mint belső rendeltetés – nem véletlenül vagy itt

Tamás gondolkodásának egyik kulcsszava a cél (telos). Szerinte a világban semmi sincs teljesen véletlenül. Minden létező valamire rendeltetett — és ez különösen igaz az emberre.

Az ember beteljesedése nem pusztán abban áll, hogy „sikeres”, hanem abban, hogy kibontakoztatja azt, amire valóban rendeltetett.

➡️ Mai nyelven ez így hangzik:

Nem az a jó pálya, ami „menő”.

Nem az a jó irány, ami mások szemében jól mutat.

Hanem az, ami összhangban van azzal, aki valójában vagy.

Ez radikális gondolat egy olyan világban, ahol az összehasonlítás szinte állandó:

ki hol tart, mennyit keres, milyen státusza van.

Tamás azt mondaná:

Nem mások életéhez vagy mérve, hanem a saját hivatásodhoz.

Ez felszabadító – és egyben felelősségteljes. Mert azt is jelenti: nem bújhatok el teljesen a trendek mögé. Előbb-utóbb meg kell kérdeznem: én mire vagyok hívva?

---

3. Az igazság szeretete – erkölcsi gerinc egy relativista korban

Tamás nem relativista. Nem gondolta azt, hogy „mindenkinek megvan a maga igazsága”. Szerinte létezik igazság — és az ember méltósága, hogy keresi, szolgálja, és akár áldozatot is hoz érte.

Ez ma különösen bátor állítás.

➡️ Egy mai fiatalnak ez azt jelenti:

nem csak alkalmazkodni,

nem csak sodródni,

hanem megállni valamiben, elköteleződni valami mellett.

Ez nem keménységet jelent, hanem belső tartást. Azt a képességet, hogy vannak dolgok, amelyekhez akkor is hű maradok, ha nem ez a legkönnyebb út.

Tamás példája itt is beszédes: családja nyomásával, korának elvárásaival szemben is kitartott amellett, amit igaznak látott. Ez nem makacsság volt, hanem lelkiismeret.

---

4. A boldogság józan képe – nem minden arany, ami fénylik

Talán az egyik legaktuálisabb pont: Tamás nagyon tisztán látta, hogy a vagyon, hírnév, élvezet és hatalom nem tudják betölteni az ember szívét véglegesen.

Nem démonizálta ezeket, de tudta: nem ezek a végső célok.

A boldogság szerinte mélyebben gyökerezik:

az igazság megismerésében,

a jó szeretetében,

és abban, hogy az ember összhangban él azzal, amire hívva van.

➡️ Ez ma különösen fontos egy túlstimulált, „like-alapú”, összehasonlító világban, ahol könnyű azt hinni:

ha elég sikeres vagyok, majd boldog leszek.

Tamás józan hangja ezt mondja:

a siker lehet jó, de nem helyettesíti az értelmet.

---

Egy klasszikus, nagyon erős tamási gondolat

„Az ember végső célja az igazság szemlélése.”

(Ultimus finis hominis est contemplatio veritatis.)

Mai nyelven:

👉 Nem csak túlélni.

Nem csak teljesíteni.

Hanem megérteni, mi az igaz, mi a jó, és ki vagyok én ebben.

Ez nem menekülés a világból, hanem mélyebb jelenlét benne.

---

Egy nagyon emberi, szép mondat – a szellemi alázatról

Tamásnak tulajdonítják (szellemiségében biztosan tamási):

„Félek attól az embertől, aki csak egyetlen könyvet olvasott.”

Ez nem gúny, hanem figyelmeztetés:

az igazság keresése élethosszig tartó út.

Aki túl gyorsan azt hiszi, hogy „már mindent tud”, az gyakran bezárja magát.

Egy pályaválasztás előtt álló fiatal számára ez különösen fontos:

maradj tanuló, kereső, nyitott.

---

Záró gondolat az első rész végére

Aquinói Szent Tamás nem azt mondja: „ezt a szakmát válaszd”.

Azt mondja: tanuld meg jól használni az értelmedet, a lelkiismeretedet és a szabadságodat.

Mert ha ezek rendben vannak, akkor nemcsak „pályát” választasz,

hanem életutat.

A folytatásban még közelebb megyünk ahhoz, hogyan segíthet Tamás gondolkodása egészen konkrétan a döntésekben, a szabadság megértésében, a lelkiismeretben és az erények szerepében.

Isten hűsége nagyobb, mint a terveink - 3. évközi hét szerda reggel

Aquinói Szent Tamás áldozópap és egyháztanító

Szentírási alap: 2Sám 7,4–17

Dávid király jó szándékkal akar templomot építeni az Úrnak. Szívében ott van a vágy: valami nagyot, maradandót tenni Istenért. Az Úr azonban meglepő módon válaszol: nem Dávid épít házat Istennek, hanem Isten épít „házat” Dávidnak. Nem kőből, hanem ígéretből, hűségből és jövőből. Isten megfordítja a szerepeket: nem mi tartjuk meg Őt, hanem Ő tart meg minket.

Ez az üzenet ma is felszabadító. Sokszor azt gondoljuk, hogy akkor leszünk jó keresztények, ha nagy dolgokat teszünk Istenért. Pedig a hit mélyén ez áll: először engedjük, hogy Isten tegyen értünk. Hogy elfogadjuk az Ő hűségét, akkor is, amikor gyengék vagyunk, amikor nem látjuk a jövőt, amikor kérdések és bizonytalanságok vesznek körül.

Aquinói Szent Tamás arra tanít, hogy az értelem és a hit együtt vezet Istenhez. Ma ezt is meghallhatjuk: nem kell mindent átlátnunk ahhoz, hogy bízzunk. Elég, ha tudjuk: Isten ígérete erősebb, mint a mi terveink, és az Ő szeretete nem ingadozik, mint a mi szívünk.

Ez a reggel hívás a bizalomra. Engedd, hogy Isten építse az életedet. Engedd, hogy Ő adjon jövőt, reményt, irányt. A te feladatod ma talán nem az, hogy „nagyot alkoss”, hanem hogy hűségesen, szeretetben tedd a kicsit: egy jó szót, egy megbocsátást, egy türelmes figyelmet, egy csendes imát.

Isten ma is ezt mondja: „Én veled vagyok.” Ez a biztos alap. Erre lehet építeni. Erre lehet rábízni az életet. És ebből a bizalomból fakad az igazi béke.

Záró ima:

Urunk, taníts bennünket ma is arra, hogy ne csak tenni akarjunk Érted, hanem alázattal engedjük, hogy Te építsd, gyógyítsd és vezesd az életünket, a Te hűséges szereteted szerint.

Útra való – a nap mottója:

Ma nem én építek Istennek, hanem engedem, hogy Ő építse bennem a remény, a bizalom és a szeretet otthonát. 

Lefekvés előtti gondolat: „Isten családjához tartozom”- évközi idő 3. hét – kedd (Szent Antal kedd)

Szentírás: Mk3,31–35

🌙 Lefekvés előtt csendben számba veszem a mai nap ajándékait és küzdelmeit. Jézus ma ezt mondta: „Aki Isten akaratát teljesíti, az az én testvérem, nővérem és anyám.” Ez azt jelenti, hogy nem vagyok egyedül. Isten nagy családjához tartozom, akkor is, ha fáradt vagyok, ha hibáztam, ha nem sikerült minden.

Ma is voltak apró lehetőségek a szeretetre: egy türelmesebb válasz, egy elhallgatott rossz szó, egy jóindulatú gesztus, egy rövid ima. Ezek talán kicsinek tűnnek, de Isten szemében nagyok. Így épül az ő családja – csendben, a hétköznapokban.

Boldog Paul Josef Nardini példája arra emlékeztet: az igazi hit nemcsak szép gondolat, hanem szeretetté váltott döntés. Ma is kérdezhetem magamtól: hol tudtam ma egy kicsit jobban Isten akarata szerint élni? És hol hív holnap az Úr, hogy még inkább a szeretet útját válasszam?

🙏 Esti ima

„Kezedbe helyezem a napomat”

Urunk Jézus Krisztus,
köszönöm Neked ezt a mai napot.
Köszönöm mindazt a jót, amit kaptam,
és mindazokat az embereket,
akiken keresztül ma is megérinthettél.

Bocsásd meg, ha nem mindig a szeretet útját választottam.
Gyógyítsd meg mindazt, ami bennem fáradt, sebes vagy nyugtalan.
Taníts engem arra, hogy holnap is
örömmel és bizalommal keressem Isten akaratát.

Add, hogy szavaim, tetteim és gondolataim
a Te családodat építsék.
Áldd meg azokat, akik ma rászorulnak a szeretetre:
a betegeket, a magányosokat, a szegényeket,
és mindazokat, akik nehéz terhet hordoznak.

Most a Te kezedbe teszem magamat és szeretteimet.
Adj békés pihenést, csendes szívet és megújult erőt a holnapra.
Mert tudom: a Te családodhoz tartozom.

Ámen.

Isten családja ott van, ahol a szeretet tettekké válik - Évközi idő 3. hét – kedd (Szent Antal kedd)

Mallersdorfi Szegény Ferences Nővérek kápolnája

Szentírás: Mk 3,31–35

Jézus mai szavai az evangéliumi szakaszban egyszerűek, mégis szíven találnak:
„Aki Isten akaratát teljesíti, az az én testvérem, nővérem és anyám.”

Jézus itt nem a vér szerinti családot állítja szembe valamivel, hanem egy még mélyebb valóságra mutat rá. Arra, hogy létezik egy lelki család: Isten családja. Egy olyan közösség, amely nem rokonság, nem szimpátia, nem érdek alapján születik, hanem ott, ahol valaki komolyan veszi Isten akaratát — és meg is éli azt.

Ez az evangélium nem kizár, hanem meghív. Nem elválaszt, hanem kitárja az ajtót. Jézus azt mondja: bárki, aki Isten szerint akar élni, az hozzá tartozik. Ott, ahol az evangélium nem csak hallott szó, hanem döntés és cselekvés, ott valódi testvériség születik. Ott formálódik Isten családja.

Szent Antal tisztelőiként különösen is értjük ezt. Mert Szent Antal lelkülete nem elmélet volt, hanem élő szeretet. Aki valóban az Úré, az nem tud közömbös maradni a rászorulók iránt.

Szép példája ennek Boldog Paul Josef Nardini élete is, akinek ma emléknapja van. Plébánosként nem elégedett meg azzal, hogy prédikáljon és a templomban legyen hűséges. Nyitott szemmel járt a városában. Látta a szegénységet, a gyermekek és idősek kiszolgáltatottságát, az emberi sebeket. És felismerte: Isten akaratát nem elég hirdetni — meg is kell élni.

Ezért fordult különös szeretettel a leggyengébbek felé. Ezért alapította meg a Mallersdorfi Szegény Ferences Nővérek közösségét. Nem nagy szavakkal, hanem konkrét tettekkel: betegek, szegények, elhagyott gyermekek gondozásával. Így lett ő is Jézus családjának élő tagja — nem elméletben, hanem a mindennapok csendes szolgálatában.

A mai evangélium minket is személyesen megszólít. Csendesen, de határozottan kérdez:

Hol tudom ma megtenni azt, amit Isten kér tőlem?
Ki felé küld ma Jézus, hogy testvérként, családtagként forduljak hozzá?

Lehet, hogy nem nagy dolgokban. Talán egy türelmes szóban otthon. Egy megbocsátásban, amit nehéz kimondani. Egy segítségben, amit senki sem lát. Egy hűséges imában. Egy odafordulásban valakihez, aki magányos, fáradt, elcsüggedt. Ezekben az apró, de őszinte tettekben válik láthatóvá Isten családja.

Szent Antal keddi szentmiséjén külön is kérjük: tanítson minket olyan hitre, amely nem csak beszél, hanem cselekszik. Olyan bizalomra, amely nem fél szeretni. Olyan szívre, amely kész Isten akaratát választani akkor is, amikor az áldozattal jár.

Kérjük az Urat, hogy mindannyian otthonra találjunk az ő családjában. Hogy béke költözzön a szívünkbe. És hogy életünk csendes, szeretetteljes tettei által mások is felismerjék:
Isten szeretete ma is él, ma is gyógyít, ma is felemel. 

Reggeli Naplójegyzet: Egy imádság, amely minden reggelt összeköt

„Mindenható Istenünk, tied a teremtett világ minden szépsége és ékessége. Add, hogy a te nevedben örvendező lélekkel kezdjük a mai napot, és az irántad és testvéreink iránti tevékeny szeretet jegyében fejezhessük be.”

(Zsolozsmareggeli dicséretének befejező könyörgése)

Ma reggel a ferences templomban, a hívekkel együtt imádkozva fejeztük be a zsolozsma reggeli dicséretét ezzel a könyörgéssel:

„Mindenható Istenünk, tied a teremtett világ minden szépsége és ékessége…”

Ez azonban nemcsak a mai reggel története. Itt, a templomban minden egyes nap korai órájában (6:30) így kezdjük a napunkat: a zsolozsma reggeli dicséretének közös imádságával, majd a reggeli szentmise bemutatásával.

Jó újra és újra megtapasztalni, hogy a nap nem a rohanással, hanem az Istennel való találkozással indulhat.

A mai könyörgés különösen is emlékeztetett arra, hogy a teremtett világ szépsége nem magától értetődő, hanem ajándék. És arra is, hogy nem elég hálával kezdeni a napot: kérjük is a kegyelmet, hogy az irántunk és testvéreink iránti tevékeny szeretet jegyében tudjuk azt befejezni.

Milyen szívet melengető, s lelket erősítő szép gondolat, hogy ugyanebben az időben a világ számos pontján mások is ugyanezeket a zsoltárokat és könyörgéseket imádkozták. Láthatatlan, mégis nagyon is valós közösség köt össze bennünket — az Egyház reggeli imáját végezve.

Ha teheted, szeretettel bátorítalak: csatlakozz hozzánk akár személyesen, akár otthonról, a zsolozsma imádságával.

Egy ilyen reggeli kezdet nemcsak a nap ritmusát, hanem a szív hangolását is meg tudja változtatni.

Szilveszter Barát

Örömmel hordozni Isten jelenlétét - 3. évközi hét kedd reggel

Szentírás: 2Sám6,12b–15.17–19

A mai olvasmányban Dávid király nagy örömmel viszi fel az Úr ládáját Jeruzsálembe. Táncol, énekel, nem törődik azzal, hogyan néz ki mások szemében. Szíve tele van hálával és ujjongással, mert tudja: Isten közel jön népéhez. Ez nem puszta vallásos esemény, hanem élő találkozás az Úrral.

Ez a kép ma minket is megszólít. Sokszor hordozzuk a hitünket megszokásból, fáradtan, csendben, talán kissé visszafogva. Dávid viszont emlékeztet: Isten jelenléte öröm forrása. Nem teher, hanem ajándék. Nem szégyellni való, hanem ünnepelni való.

Mit jelent ez a mi hétköznapjainkban? Azt, hogy merjük Istennek megmutatni a szívünket. Merjük kifejezni hálánkat, akár egy egyszerű imával, egy mosollyal, egy jó szóval, egy szeretetből tett apró gesztussal. Amikor szeretetet adunk, amikor megbocsátunk, amikor időt szánunk a másikra, akkor mi is „visszük” Isten jelenlétét a világba.

Dávid áldást is ad a népnek, és ételt oszt. Az Istennel való találkozás mindig tovább akar áradni: szeretetben, gondoskodásban, figyelmességben. A szentmise után mi is így indulhatunk: nem üres kézzel, hanem áldással a szívünkben.

Kérjük ma az Urat, hogy adjon nekünk Dávidhoz hasonló, egyszerű és őszinte örömöt. Hogy ne féljünk kimutatni: Isten fontos nekünk. És hogy rajtunk keresztül mások is megérezzenek valamit az Ő közelségéből. Ámen.

Esti gondolatok – „Az Úr velünk volt ma is” - 3. évközi hét, hétfő

Szent Timóteus és Szent Titusz püspökök emléknapja

Szentírás: 2Sám 5,1–7.10

A nap végén visszatekintve talán vegyes érzések vannak bennünk: voltak örömök, de lehettek fáradtságok, el nem végzett feladatok, kimondatlan szavak is. A mai ige azonban most este is emlékeztet: „vele volt az Úr” – és ez nemcsak Dávidra igaz, hanem ránk is.

Lehet, hogy nem láttuk mindig világosan Isten munkáját, mégis sok apró jelben ott volt: egy jó szóban, egy megoldott nehézségben, egy türelmesebb pillanatban, egy csendes békében. Szent Timóteus és Szent Titusz élete is arra tanít, hogy a hűség nem a tökéletességről szól, hanem arról, hogy újra és újra Istenre bízzuk magunkat.

Most, az esti csendben jó elengedni mindazt, ami ma megterhelt bennünket, és megköszönni mindazt, ami ajándék volt. Akkor is velünk volt az Úr a mai napon, ha ezt csak most, nyugodtabban visszatekintve tudjuk felismerni.

Esti ima

Urunk, hálát adunk a mai napért, minden kegyelméért és minden tanításáért. Köszönjük, hogy velünk voltál örömben és fáradtságban, sikerben és küzdelemben. Bocsásd meg, ahol szeretetlenek voltunk, és gyógyítsd meg, ami bennünk elfáradt. Adj békés pihenést, erősíts meg bizalmunkban, és készíts fel egy új napra, hogy holnap is Veled járhassunk. Ámen.

„Isten vezet, és erőt ad az úthoz” - 3. évközi hét, hétfő reggeli üzenet

Szent Timóteus és Szent Titusz püspökök emléknapja

Szentírás: 2Sám 5,1–7.10

A mai olvasmányban Dávid király elfoglalja Jeruzsálemet, és egyre erősebbé válik, „mert vele volt az Úr, a Seregek Istene”. Ez a rövid mondat mindent elmond: nem Dávid ügyessége a végső forrása az erejének, hanem Isten hűséges jelenléte. Az Úr nemcsak elindít, hanem kísér is. Nemcsak meghív, hanem meg is tart az úton.

Szent Timóteus és Szent Titusz püspökök élete is erről tanúskodik. Fiatalon, sok nehézség közepette vállalták az Egyház szolgálatát. Nem voltak hibátlanok, de volt bennük bizalom: hitték, hogy Isten hívása erősebb a félelmeiknél. Ez a bizalom tette őket hűséges pásztorokká.

Ma reggel talán mi is hordozunk terheket: döntéseket, bizonytalanságot, fáradtságot. A mai ige bátorít: ahol Isten jelen van, ott van jövő is. Nem kell mindent egyszerre megoldanunk. Elég, ha hűségesen megtesszük a mai nap kis lépéseit, szeretetből és bizalomból.

Imádkozzunk azért, hogy Dávid bátorságával és Timóteus, Titusz hűségével induljunk neki a napnak. Kérjük az Urat, hogy vezessen bennünket, erősítsen a szolgálatban, és adjon békét a szívünkbe. Mert ahol az Úr velünk van, ott a remény nem fogy el.

Rövid ima:

Urunk, add, hogy ma is érezzük vezető jelenlétedet, és bizalommal, szeretettel tegyük meg azt, amit ránk bízol. Ámen.

Útravaló gondolat:

Ha ma Istenre támaszkodsz, a legkisebb hűséges lépés is áldássá válik mások és önmagad számára.

„Jöjj, és kövess engem” – Az Ige, amely világosságot gyújt - esti gondolat és ima

Kézdiszentkereszt-i templom

Liturgikus nap: Évközi 3. vasárnap – Isten igéjének vasárnapja

Szentírás: Iz 8,23b–9,3; 1Kor 1,10–13.17; Mt 4,12–23

Ma este csendben visszatekintve a napra újra meghallhatjuk: Isten igéje nemcsak szó, hanem hívás. Nemcsak tanítás, hanem személyes megszólítás. Jézus ma is belép életünk sötétebb részeibe: félelmeinkbe, fáradtságunkba, kérdéseinkbe, és ott akar világosságot gyújtani. Nem messziről figyel, hanem közel jön, ahogy Galileában is a peremvidéken kezdte meg működését.

Ma este talán újra felhangzik bennünk Jézus szava: „Térjetek meg… Jöjjetek utánam!” Ez nem teher, hanem meghívás egy mélyebb, igazabb életre. Meghívás arra, hogy ne csak túléljünk, hanem Istennel járva éljünk. Ahogy Assisi Szent Ferenc is tette: amikor komolyan vette az evangélium szavát, az nemcsak megvigasztalta, hanem teljesen átformálta az életét. Az Ige számára iránytű lett, amely új útra indította.

Ma este arra is emlékezhetünk: minden szentmise elhívás. Jézus nemcsak tanít, hanem önmagát adja: „Vegyétek és egyétek…” Az Eucharisztia a csúcs, ahol a legközelebb jön hozzánk, és egyben a forrás, ahonnan erőt kapunk a hétköznapokra. Amit ott kapunk, az nemcsak nekünk szól, hanem küldetés: hogy Krisztust vigyük tovább a világba.

Ez a nap most véget ér, de Jézus hívása nem ér véget. Holnap is velünk akar járni: a döntéseinkben, a kapcsolatainkban, a küzdelmeinkben és az örömeinkben. Ma este csendben rábízhatjuk magunkat, és megújíthatjuk szívünkben az igenünket: „Uram, veled akarok menni.”

Esti ima

Uram Jézus Krisztus,

köszönöm, hogy ma is szóltál hozzám Igédben.

Köszönöm, hogy nem hagysz a sötétségben,

hanem világosságot gyújtasz ott is, ahol bizonytalan vagyok.

Add, hogy ne csak hallgassam szavadat,

hanem meg is éljem azt a hétköznapokban.

Taníts bízni benned, amikor félek,

és követni téged, amikor kényelmesebb lenne megállni.

Köszönöm az Eucharisztia ajándékát,

ahol önmagadat adod nekem erőül és forrásul.

Formáld szívemet, hogy életem

csendes, de hiteles tanúságtétel legyen rólad.

Őrizd meg ezt az éjszakát békében,

add meg a testi-lelki nyugalmat,

és készíts fel egy új napra veled.

Ámen.