Szentírás: Iz 8,23b–9,3; 1Kor 1,10–13.17; Mt 4,12–23
Ma este csendben
visszatekintve a napra újra meghallhatjuk: Isten igéje nemcsak szó, hanem
hívás. Nemcsak tanítás, hanem személyes megszólítás. Jézus ma is belép életünk
sötétebb részeibe: félelmeinkbe, fáradtságunkba, kérdéseinkbe, és ott akar
világosságot gyújtani. Nem messziről figyel, hanem közel jön, ahogy Galileában
is a peremvidéken kezdte meg működését.
Ma este talán újra
felhangzik bennünk Jézus szava: „Térjetek meg… Jöjjetek utánam!” Ez nem
teher, hanem meghívás egy mélyebb, igazabb életre. Meghívás arra, hogy
ne csak túléljünk, hanem Istennel járva éljünk. Ahogy Assisi Szent Ferenc is
tette: amikor komolyan vette az evangélium szavát, az nemcsak megvigasztalta,
hanem teljesen átformálta az életét. Az Ige számára iránytű lett, amely új útra
indította.
Ma este arra is
emlékezhetünk: minden szentmise elhívás. Jézus nemcsak tanít, hanem önmagát
adja: „Vegyétek és egyétek…” Az Eucharisztia a csúcs, ahol a legközelebb
jön hozzánk, és egyben a forrás, ahonnan erőt kapunk a hétköznapokra. Amit ott
kapunk, az nemcsak nekünk szól, hanem küldetés: hogy Krisztust vigyük tovább a
világba.
Ez a nap most véget ér, de
Jézus hívása nem ér véget. Holnap is velünk akar járni: a döntéseinkben, a
kapcsolatainkban, a küzdelmeinkben és az örömeinkben. Ma este csendben
rábízhatjuk magunkat, és megújíthatjuk szívünkben az igenünket: „Uram, veled
akarok menni.”
Esti ima
Ámen.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése