Amikor Aquinói Szent Tamás neve elhangzik, sok fiatal
szemében egy poros, középkori alak jelenik meg: vastag könyvek, latin szövegek,
távoli kolostorok világa. Mintha semmi köze nem lenne egy mai, döntések előtt
álló fiatal életéhez, aki szakmát, egyetemet, hivatást, életutat keres.
Pedig az igazság éppen az ellenkezője.
Aquinói Szent Tamás (1225–1274) nem „vitrinbe való” szent
volt, hanem egy rendkívül bátor, gondolkodó, kereső ember. Gazdag grófi
családból származott, előkelő karrier állt előtte, de ő nem a kényelmes, biztos
utat választotta. A domonkos rendbe lépett, ami akkoriban botrányt jelentett a
családja számára. Nem azért, mert romantikus volt, hanem mert felismerte: az
igazság keresése, Krisztus követése és a tanulás–tanítás szolgálata az ő valódi
útja.
Tamás nem elsősorban azt mondja meg, mit válassz.
Sokkal mélyebben azt tanítja: hogyan gondolkodj jól, amikor az életedről
döntesz.
Ezért lehet ma is meglepően aktuális egy olyan korban, ahol
minden gyors, felszínes, összehasonlító és teljesítménykényszeres. Tamás
lassúságra, mélységre, igazságra hangolt döntésekre tanít.
Nézzünk néhány olyan pontot, ahol Tamás gondolkodása
különösen erős lehet egy mai fiatal számára.
1. Az értelem és a hit egysége – nem kell fél aggyal élni
Tamás egyik legnagyobb ajándéka az Egyháznak és a keresztény
gondolkodásnak az volt, hogy világosan kimondta: nem kell választani az ész
és a hit között.
Az emberi értelem nem ellensége Istennek. Sőt: az értelem
méltósága éppen abban áll, hogy az igazságot keresi. A hit nem kiiktatja a
gondolkodást, hanem kitágítja.
Ez egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak így hangzik ma:
Egy olyan korban, ahol gyakran azt sugallják: „ne gondolkodj
túl sokat, csak menj arra, ahol pénz van”. Tamás erre azt mondaná: az ember
több, mint egy jól működő gépezet. Az eszed nem csak arra van, hogy boldogulj
vele, hanem arra is, hogy segítsen rátalálni arra, ami igazán értelmes és igaz
az életedben.
2. A hivatás, mint belső rendeltetés – nem véletlenül vagy
itt
Tamás gondolkodásának egyik kulcsszava a cél (telos).
Szerinte a világban semmi sincs teljesen véletlenül. Minden létező valamire
rendeltetett — és ez különösen igaz az emberre.
Az ember beteljesedése nem pusztán abban áll, hogy
„sikeres”, hanem abban, hogy kibontakoztatja azt, amire valóban rendeltetett.
Ez felszabadító – és egyben felelősségteljes. Mert azt is
jelenti: nem bújhatok el teljesen a trendek mögé. Előbb-utóbb meg kell
kérdeznem: én mire vagyok hívva?
3. Az igazság szeretete – erkölcsi gerinc egy relativista
korban
Tamás nem relativista. Nem gondolta azt, hogy „mindenkinek
megvan a maga igazsága”. Szerinte létezik igazság — és az ember méltósága, hogy
keresi, szolgálja, és akár áldozatot is hoz érte.
Ez ma különösen bátor állítás.
Ez nem keménységet jelent, hanem belső tartást. Azt a
képességet, hogy vannak dolgok, amelyekhez akkor is hű maradok, ha nem ez a
legkönnyebb út.
Tamás példája itt is beszédes: családja nyomásával, korának
elvárásaival szemben is kitartott amellett, amit igaznak látott. Ez nem
makacsság volt, hanem lelkiismeret.
4. A boldogság józan képe – nem minden arany, ami fénylik
Talán az egyik legaktuálisabb pont: Tamás nagyon tisztán
látta, hogy a vagyon, hírnév, élvezet és hatalom nem tudják betölteni az ember
szívét véglegesen.
Nem démonizálta ezeket, de tudta: nem ezek a végső célok.
Egy klasszikus, nagyon erős tamási gondolat
Ez nem menekülés a világból, hanem mélyebb jelenlét benne.
Egy nagyon emberi, szép mondat – a szellemi alázatról
Tamásnak tulajdonítják (szellemiségében biztosan tamási):
„Félek attól az embertől, aki csak egyetlen könyvet
olvasott.”
Záró gondolat az első rész végére
A folytatásban még közelebb megyünk ahhoz, hogyan segíthet
Tamás gondolkodása egészen konkrétan a döntésekben, a szabadság megértésében, a
lelkiismeretben és az erények szerepében.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése