Szentírási alap: 2Sám 7,4–17
Dávid király jó szándékkal
akar templomot építeni az Úrnak. Szívében ott van a vágy: valami nagyot,
maradandót tenni Istenért. Az Úr azonban meglepő módon válaszol: nem Dávid épít
házat Istennek, hanem Isten épít „házat” Dávidnak. Nem kőből, hanem ígéretből,
hűségből és jövőből. Isten megfordítja a szerepeket: nem mi tartjuk meg Őt,
hanem Ő tart meg minket.
Ez az üzenet ma is
felszabadító. Sokszor azt gondoljuk, hogy akkor leszünk jó keresztények, ha
nagy dolgokat teszünk Istenért. Pedig a hit mélyén ez áll: először engedjük,
hogy Isten tegyen értünk. Hogy elfogadjuk az Ő hűségét, akkor is, amikor
gyengék vagyunk, amikor nem látjuk a jövőt, amikor kérdések és bizonytalanságok
vesznek körül.
Aquinói Szent Tamás arra
tanít, hogy az értelem és a hit együtt vezet Istenhez. Ma ezt is meghallhatjuk:
nem kell mindent átlátnunk ahhoz, hogy bízzunk. Elég, ha tudjuk: Isten ígérete
erősebb, mint a mi terveink, és az Ő szeretete nem ingadozik, mint a mi
szívünk.
Ez a reggel hívás a
bizalomra. Engedd, hogy Isten építse az életedet. Engedd, hogy Ő adjon jövőt,
reményt, irányt. A te feladatod ma talán nem az, hogy „nagyot alkoss”, hanem
hogy hűségesen, szeretetben tedd a kicsit: egy jó szót, egy megbocsátást, egy türelmes
figyelmet, egy csendes imát.
Isten ma is ezt mondja: „Én
veled vagyok.” Ez a biztos alap. Erre lehet építeni. Erre lehet rábízni az
életet. És ebből a bizalomból fakad az igazi béke.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése