2026. szeptember 17., csütörtök
Szentírás: Gal
6,14.17–18
„Én azonban nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével.” (Gal 6,14)
Szent Ferenc ma reggel nem
egyszerűen arra tanít bennünket, hogy nézzünk a keresztre, hanem arra,
hogy engedjük: a kereszt alakítsa át életünket.
Ferenc hosszú éveken át követte a
megfeszített Krisztust, míg végül La Verna hegyén az, amit
szívében hordozott, testén is láthatóvá vált. Krisztus sebei beleíródtak
életébe.
Nekünk valószínűleg nem lesznek
látható stigmáink. De mindannyian hordozunk sebeket: csalódásokat, hiányokat,
fájó emlékeket, kimondott vagy elszenvedett szavakat. A kérdés nem az,
hogy vannak-e sebeink, hanem az: mit kezdünk velük?
Ferenc arra tanít, hogy
sebeinket Krisztus sebeihez kapcsoljuk. Mert amit szeretettel Krisztus kezébe
teszünk, az nem feltétlenül tűnik el, de átalakulhat. A seb nemcsak
fájdalom helye lehet, hanem annak a helye is, ahol Isten kegyelme belép
életünkbe.
Ma reggel ezért ne azt kérjük: Uram,
adj nekem kereszt nélküli napot! Inkább ezt:
Uram, add, hogy a mai nap
keresztjeiben is felismerjelek, és amit ma hordoznom kell, azt Veled,
szeretetből hordozzam.
Így válhat bennünk is
láthatóvá Krisztus – nem stigmákban, hanem türelemben, megbocsátásban,
irgalomban és szeretetben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése