2026. szeptember 17.
Evangélium: Lk 7,36–50
„Bűneid bocsánatot
nyertek… Menj békével!”
Van, amit már reggel
magunkkal cipelünk. Egy tegnapi mondatot. Egy sérelmet. Valakinek a hibáját.
Saját kudarcunkat. Talán azt, amit megtettünk, pedig nem kellett volna, vagy
amit elmulasztottunk, pedig megtehettünk volna.
A mai evangéliumban két
ember van Jézus közelében. Simon, a farizeus, aki meghívta Jézust, de
közben ítélkezik. És egy bűnös asszony, aki szinte semmit sem mond, csak
odaborul Jézus lábához, sír, szeret – és rábízza múltját.
Simon más ember bűnét
nézi. Az asszony a saját sebével Jézushoz megy.
Talán itt kezdődik számunkra is a
mai nap.
Ne mások hibáival indulj el!
Ne azt vidd magaddal, hogy ki bántott meg, ki okozott csalódást, ki nem értett
meg. És ne cipeld egész nap önmagad fölött sem a vádló ítéletet.
Vidd inkább mindezt
Krisztus elé.
Mert Jézus nem azt mondja
az asszonynak: „Nincs semmi baj, azzal, amit tettél.” A bűnt nem
nevezi jónak. De az embert nem azonosítja a múltjával. Megbocsát,
felemel, és utat nyit előtte: „Menj békével!”
Micsoda reggeli útravaló!
Ma próbáljunk úgy kilépni
otthonunkból, templomunkból, hogy valamit leteszünk, és valamit
magunkkal viszünk. Letesszük a tegnap terhét, és magunkkal visszük Krisztus
békéjét.
És amikor ma valakinek a
hibájával találkozunk, jusson eszünkbe: én is irgalomból élek.
Aki
megtapasztalta, hogy Isten nem mondott le róla, az maga is könnyebben tud
türelmes és irgalmas lenni másokhoz.
Indulj hát! Ne
a tegnapot cipeld. Krisztus békéjét vidd magaddal – és ahol ma megjelensz,
hagyj magad után egy kicsivel több békét, mint amennyit ott találtál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése