2026. november 1.,
vasárnap
Szentírás: Jel7,2–4.9–14; Zsolt 23; 1Jn 3,1–3; Mt 5,1–12a
„Boldogok a tiszta
szívűek, mert meglátják az Istent.” (Mt 5,8)
Ma reggel, Mindenszentek
ünnepén, szeretnélek meghívni egy különös találkozásra. Nem a temetőbe, nem
is a múlt emlékei közé, hanem oda, ahol a szentség kezdődik: a saját
szívedbe, Isten jelenlétébe.
Ma sokan virágot visznek
szeretteik sírjára, gyertyát gyújtanak, emlékeznek. És ez szép, emberi és
szeretettel teljes cselekedet. De Mindenszentek ünnepe ennél többet szeretne
adni nekünk.
Arra emlékeztet, hogy nemcsak
halottainkra kell gondolnunk, hanem saját életünk örök rendeltetésére is.
A Jelenések könyvében Szent János
egy megszámlálhatatlan sokaságot lát Isten trónja előtt. Embereket minden
nemzetből, népből és nyelvből. Olyanokat, akik megpróbáltatásokon mentek
keresztül, de Krisztus kegyelméből megtisztultak, és eljutottak az örök boldogságra.
Milyen bátorító üzenet!
A szentek nem azért szentek, mert
soha nem hibáztak, hanem mert engedték, hogy Isten irgalma újra meg újra
felemelje őket.
Jézus a mai evangéliumban nem
elérhetetlen eszményt állít elénk, hanem megmutatja a boldogság útját: a
szelídséget, az irgalmasságot, a tiszta szívet, a békességszerzést.
És ez az út mindannyiunk előtt
nyitva áll.
Szent Ferenc sem rendkívüli
emberként kezdte. Az evangéliummal való találkozása változtatta meg az életét.
Megértette, hogy Krisztust nem elég csodálni: követni kell. Nem elég beszélni a
szeretetről: szeretni kell.
A szentség nem a
hétköznapoktól való elszakadás, hanem a hétköznapok megszentelése.
Szentté lehet válni a családban,
a munkahelyen, az iskolában, a betegágyon, a magányban, a nehézségek között is.
Ott, ahova Isten ma rendelt bennünket.
Szent János apostol emlékeztet: „Isten
gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk!” (1Jn 3,1)
Milyen csodálatos méltóság! Nem
csupán arra vagyunk meghívva, hogy egyszer eljussunk Istenhez, hanem arra is,
hogy már most az Ő gyermekeiként éljünk.
Ma, amikor gyertyát gyújtasz
szeretteid emlékére, gondolj erre is: a gyertya fénye ne maradjon a sírok között!
Vidd tovább az élők közé!
Egy megbocsátó szóval. Egy
őszinte bocsánatkéréssel. Egy beteg meglátogatásával. Egy magányos ember
felhívásával. Egy szeretetből vállalt áldozattal.
És ha ma csak egyetlen dolgot
teszel másként, mint tegnap, legyen az valami, amiben felismerhető Krisztus
szeretete.
Mert a szentség nem holnap
kezdődik. Nem akkor, amikor minden gondunk megoldódik, amikor tökéletesek
leszünk, vagy amikor több időnk lesz Istenre.
A szentség ma kezdődik.
Benned. Velem. Velünk.
A MAI NAP KÉRDÉSE: ha ma este gyertyát gyújtok
szeretteim sírján, vajon kinek az életében gyújtottam világosságot a
szeretetemmel?
REGGELI IMA
Uram Jézus Krisztus!
Köszönöm, hogy ma is az
életszentség útjára hívsz. Köszönöm, hogy nem a hibáimat tekinted életem végső
igazságának, hanem irgalmaddal új kezdetet ajándékozol.
Tisztítsd meg szívemet
mindattól, ami eltávolít Tőled! Taníts szelídségre, irgalomra, békességre és
őszinte szeretetre!
Add, hogy ma ne csupán a
szenteket csodáljam, hanem példájukat követve magam is közelebb kerüljek
Hozzád.
Fogadd szeretetedbe elhunyt
szüleinket, testvéreinket, jótevőinket és erősítsd bennünk az örök élet
reményét!
Uram, add, hogy ne csak gyertyát gyújtsak a világban, hanem életem is a Te világosságodat tükrözze! Ámen.
Pax et bonum! – Béke és jóság!
fr. Szilveszter ofm
