Lefekvés előtti gondolatok
„Én azonban nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk,
Jézus Krisztus keresztjével.” (Gal 6,14)
Lassan elcsendesedik ez a nap. Reggel Szent Ferenc
stigmatizációjának titkával indultunk útnak, most pedig este talán érdemes egy
pillanatra megállnunk a kereszt előtt.
Mit hordozok magammal ebből a napból?
Talán volt benne öröm, egy jó találkozás, egy váratlan
mosoly, elvégzett munka. Adj érte hálát!
De lehet, hogy seb is keletkezett. Valaki mondott valamit,
ami fájt. Csalódtál. Nem úgy sikerült valami, ahogy szeretted volna. Talán egy
régi seb sajdult meg újra. Vagy egyszerűen elfáradtál.
Szent Ferenc ma este arra tanít: ne menekülj sebeiddel
Krisztus elől – vidd őket Krisztushoz!
La Verna hegyén Ferenc nem a szenvedést kereste. Krisztust
kereste. És amikor egészen közel került hozzá, a Megfeszített szeretete annyira
beleíródott életébe, hogy annak jeleit testén is hordozta.
Nekünk nincsenek stigmáink. De vannak sebeink.
És talán ma este nem is az a legfontosabb kérdés, hogy ki
okozta őket, hanem az: mit engedek Istennek kezdeni velük?
Ezért ma este ne vigyél mindent magaddal az éjszakába.
Tedd le.
Esti ima:
És most eléd teszem azt is, ami fáj.
Most pedig mindent a kezedbe teszek.
Álomba ringató gondolat:
Amit ma nem tudtál meggyógyítani, azt ne cipeld tovább
egyedül: tedd Krisztus sebzett kezébe, hunyd le a szemed, és engedd, hogy Ő
őrizze helyetted is az éjszakát.
Békés éjszakát! Isten őrizzen bennünket!

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése