Szentírás: Jel 12,7–12a
Kedves Testvéreim!
Még alig kezdődött el a nap, és mi már itt vagyunk. Talán
odakint még félhomály van, talán valaki innen egyenesen munkába indul, másnak
otthon kezdődik majd a szolgálata, bevásárlás, ügyintézés, családról való
gondoskodás, találkozások, döntések, örömök és nehézségek várnak rá.
És milyen szép, hogy mielőtt nekivágnánk a napnak,
idejöttünk Krisztushoz.
Mert a mai szentlecke egyáltalán nem idilli képet tár elénk:
„Nagy harc támadt a mennyben. Mihály és angyalai megtámadták
a sárkányt.”
Harcról beszél az Ige.
Mi pedig pontosan tudjuk, hogy a keresztény ember élete sem
mentes a küzdelemtől.
Küzdünk a mindennapi kenyérért. Küzdünk azért, hogy
becsületesek maradjunk akkor is, amikor egyszerűbb volna megalkudni. Küzdünk
családjaink békéjéért. Küzdünk azért, hogy ne a sértettség mondja ki helyettünk
a következő mondatot. Küzdünk a hitünkért egy olyan világban, amely sokszor
egészen más értékrendet kínál. És talán a legkeményebb harcokat nem is másokkal
vívjuk, hanem saját magunkban: türelmetlenségünkkel, önzésünkkel, visszatérő
kísértéseinkkel, csüggedésünkkel, félelmeinkkel.
A mai ünnep azonban nem azt mondja: féljetek, mert nagy a
gonosz hatalma!
Éppen ellenkezőleg.
Azt mondja:
Ne féljetek, mert Krisztus nagyobb!
Szent Mihály neve maga is kérdés: „Ki olyan, mint Isten?”
És erre csak egy válasz létezik:
Senki.
Ez legyen ma a mi hitvallásunk is.
Amikor valami túlságosan nagynak tűnik előttünk: Ki
olyan, mint Isten?
Amikor a problémáink nagyobbnak látszanak, mint az erőnk: Ki
olyan, mint Isten?
Amikor a kísértés azt mondja: úgysem tudsz megváltozni: Ki
olyan, mint Isten?
Amikor a múltunk azt suttogja: neked már nincs újrakezdés: Ki
olyan, mint Isten?
Senki.
Testvéreim, ezért fontos, hogy reggel itt legyünk.
Nem azért jöttünk szentmisére, mert nekünk nincsenek
harcaink. Hanem azért, mert nem akarunk egyedül harcolni.
Előbb hallgatjuk Isten Igéjét, hogy ne a világ zaja mondja
meg, merre induljunk.
Előbb Krisztus asztalához járulunk, hogy ne pusztán a saját
erőnkből próbáljuk végigvinni ezt a napot.
Magunkhoz vesszük az Oltáriszentséget, és azután kilépünk
ezen a templomajtón.
De már nem ugyanúgy, ahogy bejöttünk.
Krisztussal indulunk.
Szent Ferenc atyánk is ezt értette meg. Nem azért tudta
megújítani maga körül a világot, mert minden rosszal harcba szállt. Hanem
azért, mert radikálisan Krisztus mellé állt. Az evangéliumot kezdte élni. Ahol
gyűlöletet talált, szeretetet vitt. Ahol sértést, oda megbocsátást. Ahol
kétségbeesést, oda reményt. Ahol sötétséget, oda világosságot.
Ez a mi harcunk is.
Talán ma nem kell nagy dolgokat tennünk.
Csak egyetlen sértő mondatot nem visszamondani.
Egy emberhez türelmesebbnek lenni.
Egy kísértésre határozott nemet mondani.
Egy becsületes döntést meghozni akkor is, amikor senki sem
látja.
Egy elesés után újra felállni.
Egy szomorú embernek jó szót mondani.
Egy percet Istennek adni a nap közepén.
Így győz Krisztus bennünk.
Nemsokára itt lesz előttünk a Bárány. Nem jelképesen csupán,
hanem az Oltáriszentség titkában Krisztus önmagát adja nekünk.
Ezért amikor ma áldozni megyünk, mondjuk neki egyszerűen:
Jézusom, nélküled gyenge vagyok. Veled azonban neki merek
indulni ennek a napnak.
És amikor kilépünk a templomból, vigyük magunkkal Szent
Mihály nevének kérdését:
Ki olyan, mint Isten?
Senki!
Ezért ne félj attól, ami ma vár rád.
És ha a nap folyamán nehézzé válik a küzdelem, jusson
eszedbe ez a reggel.
Jártál itt.
Hallottad az Igét.
Találkoztál Krisztussal.
Magadhoz vetted Őt.
Nem üres kézzel indulsz tehát a mai napba.
Szent Mihály főangyal járjon előttünk a hit bátorságával,
Szent Ferenc atyánk tanítson bennünket békét vinni oda, ahol küzdelem van, és
Krisztus legyen velünk minden döntésünkben.
Induljunk hát!
Vár bennünket a családunk, a munkánk, a kötelességünk, az
emberek, akiket ma ránk bíz az Úr.
Vár a mi mindennapi küzdőterünk.
De nem egyedül indulunk.
Krisztus velünk jön.
És ahol Krisztus jelen van, ott a sötétségé soha nem lehet
az utolsó szó.
„Ki olyan, mint Isten?”
Senki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése