Bibliai alap: 1Sám 8,4–7.10–22a
Most, amikor a nap elcsendesedik, és letesszük
mindazt, amit ma hordtunk,
jó megállni egy pillanatra Isten előtt.
Nem számot adni, nem mérlegelni, hanem őszintén ránézni a napunkra.
Ma is sok hang szólt hozzánk.
Elvárások, feladatok, félelmek, remények.
Talán volt olyan pillanat, amikor a „biztosat” választottuk,
és olyan is, amikor mertünk bízni.
Nem baj, ha nem volt minden tiszta és következetes –
Isten nem a tökéletességet keresi, hanem a szívünket.
Visszagondolhatunk most csendben:
– Hol éreztem ma békét?
– Hol voltam bizonytalan, fáradt, szétszórt?
– Kinek vagy minek adtam ma túl nagy hatalmat az életemben?
A mai nap is tanított valamire.
Ha másra nem, arra, hogy szükségünk van Istenre, de az Őt megillető helyen
–
nem mint távoli gondolatra, hanem mint élő, kísérő jelenlétre.
Nem kell mindent értenünk, és nem kell mindent megoldanunk ma.
Elég, ha őszintén megállunk Előtte, azzal, ami bennünk van.
És ez már elég ahhoz, hogy nyugovóra térve, békével zárjuk le a mai napot.
Esti ima
Urunk, Istenünk,
hálát adunk Neked ezért a napért, minden apró jóért és minden nehézségért is.
Köszönjük, hogy végig velünk voltál akkor is, amikor figyeltünk Rád,
és akkor is, amikor elmentünk melletted.
Letesszük most Eléd a döntéseinket,
a kimondott és kimondatlan félelmeinket,
a kérdéseinket a jövőről, az útról, önmagunkról.
Te látod, hol kerestünk „királyt” magunknak,
és hol mertünk Rád bízni valamit az életünkből.
Add meg nekünk a bizalom kegyelmét:
hogy elhiggyük, nem elveszel tőlünk, hanem vezetsz,
nem sürgetsz, hanem kísérsz,
nem elhagysz, hanem hordozol.
Gyógyítsd meg, ami ma bennünk megfáradt,
csendesítsd el, ami nyugtalan,
és őrizd meg szívünket az éjszaka békéjében.
Holnapra is csak ennyit kérünk:
hogy életünkben Te légy az első,
és a többi hadd kerüljön a helyére.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése