Amikor Isten már előttünk jár - 1. évközi hét – szombat reggel

Szentírási alap: 1Sám 9,1–4.17–19; 10,1a

Saul egyszerű feladattal indul útnak: elveszett szamarakat keres. Nem nagy küldetés, nem hősies terv – csak a mindennapok gondja. Mégis, ebben a látszólag jelentéktelen keresésben Isten már régóta munkálkodik. Saul nem tudja, de az út, amelyen jár, túlmutat azon, amit ő lát: Isten terve, hogy király legyen.

Ez a történet emlékeztet bennünket arra, hogy életünk hétköznapi útjain sem vagyunk magunkra hagyva. Sokszor mi is „elveszett dolgokat” keresünk: megoldást, irányt, békét, reményt. Közben talán nem is sejtjük, hogy Isten már készíti a találkozást, a következő lépést, a hivatást, amely felénk jön.

Sámuel szavai Saulhoz ma nekünk is szólnak: Isten lát, ismer és hív. Nem a tökéletességünket várja, hanem a bizalmunkat. Amikor engedjük, hogy vezessen – akár akkor is, amikor még nem értjük az utat –, béke születik a szívünkben.

Ma reggel erre hív az Úr: bízd rá magad. Amit keresel, talán nem ott van, ahol gondolod – de Ő tudja, hol találod meg. Indulj el szeretettel, nyitott szívvel, és hidd el: Isten már előttünk jár.

 Napindító ima

Urunk, Istenünk,
köszönjük ezt az új napot és az élet egyszerű ajándékait.
Taníts minket bízni Benned akkor is, amikor nem látjuk előre az utat.
Vezess döntéseinkben, erősíts meg a szeretetben,
és add, hogy ma is felismerjük jelenlétedet a legkisebb dolgokban.
Szívünket töltsd el békével és reménnyel. Ámen.

Napi mottó

„Isten már előttem jár – nekem elég, ha bízva követem.”