„Miért mondjátok nekem: Uram, Uram! – ha nem teszitek
meg, amit mondok?” (Lk 6,46)
Ma reggel Jézus két egyszerű képet állít elénk: a fát és
a házat. A fát a gyümölcséről ismerjük meg, a házról pedig akkor derül ki,
milyen alapra épült, amikor megérkezik az áradás.
Talán a mi életünkben sincs ez másként.
Nem elsősorban abból látszik, milyen keresztények
vagyunk, amit mondunk, hanem abból, ami terem körülöttünk. Több lesz-e
mellettünk a béke? Tudunk-e megbocsátani? Van-e időnk meghallgatni a másikat?
Becsületesen végezzük-e munkánkat? Otthon, a családban is olyanok vagyunk-e,
amilyennek mások előtt mutatjuk magunkat?
Jézus ma nem szép szavakat kér. Gyümölcsöt keres.
És ehhez alapra van szükség.
A sziklára építő ember nem az, akinek nincsenek nehézségei.
Az ő életében is jön árvíz, szél, fáradtság, csalódás, betegség,
bizonytalanság. De van valami, ami megtartja: hallgatja Krisztus szavát – és
meg is teszi.
Ma reggel tehát ne csak azt kérdezd: Mit kell ma
elvégeznem? Kérdezd inkább: Kire akarom építeni ezt a napot?
Ha Krisztus a szikla, akkor a munka szolgálattá, a találkozás ajándékká, a nehézség növekedéssé, az öröm pedig hálaadássá válhat. Még a pihenés és kikapcsolódás is Isten ajándékává lehet, ha vele éljük meg.
Ma pedig különösen szeretettel ejtjük ki ezt a nevet: Mária.
Szűz Mária szent Nevének emléknapján Égi Édesanyánk
névnapját ünnepeljük. Köszöntsük őt gyermekien! Hiszen Mária egész élete
megmutatja, mit jelent sziklára építeni: hallotta Isten szavát, befogadta, és
életre váltotta.
Mai útravaló
Mielőtt elindulsz, állj meg egy pillanatra, és mondd:
Add, hogy estére legalább egy jó gyümölccsel több legyen a világban azért, mert ma én is benne éltem. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése